-Kislányom pakolj! Költözünk- apa ezzel a felszólítással rontott be a szobámba.
Ma ért véget a szüleim válópere. Amikor bejelentették hogy elválnak nem haboztam sokáig, rögtön tudtam hogy apámmal szeretnék maradni. Ugyan is az anyám egy szívtelen nőszemély. Már az elején kijelentette hogy igényt tart a házra. Bár azt nem gondoltam hogy ilyen gyorsan távoznunk kell. Bizonyára apa leolvasta az arcomról az értetlenséget.
-Anyád azt szeretné ha már ma elmennénk.-mondta gondterhelten.
Apa már hetekkel ez előtt megvette az új házunkat. Bár én még azt sem tudtam hogy pontosan hova megyünk. Azért engedelmesen elkezdtem összepakolni a holmimat.

*******

Mire besötétedett már minden cuccunk dobozokban állt a nappaliban. Amikor az utolsó dobozt is lezártam körbenéztem a szobámba. Néhány bútor kivételével nem maradt semmi a szobámban. Nem mondom hogy sajnálom hogy el kell költöznöm. Nem nagyon vannak barátaim és a suliban is minden tanár pikkel rám. Szóval nem fog hiányozni semmi.
Nemsokárra megérkeztek a költöztetők, felpakolták a dobozainkat és a bútorainkát, aztán elmentek.
Apával beszáltunk a kocsiba és mi is útra keltünk új otthonunk felé.

Ez az első könyvem szóval nem tudom mennyire hangzik jól eddig.
A vote-okat és komikat köszönöm.