Reggel izgalommal a gyomromban ébredtem. Szokásos első napi stressz és persze az is rátett egy lapáttal, hogy új leszek a suliban.
Ez lesz a végzős évem és szeretnék jó jegyeket. Nagy álmom a Kaliforniai Főiskola, kreatívírás szaka.
Óriási szenvedélyem az írás. Azóta írok, amióta megtanultam. Apa mindig támogatott. Minden írásom elolvasta és ellátott hasznos tanácsokkal.

Lezuhanyoztam, fogat mostam és felraktam némi sminket az arcomra. Felvettem valami kényelmes, még is trendi szerelést és lementem a földszintre. Apa épp reggelit készített. Ő csinálta a világ legjobb omlettjét. Tudom ritka, hogy egy férfi jártas a konyhában, de mivel anyám nem volt egy háziasszony típus rákényszerült a főzésre.

-Szia, kicsim. Na készen állsz az első sulinapra?-kérdezte, vidáman.
-Nem mondhatnám.-válaszoltam.
-Ó, ugyan. Ne legyél ilyen morcos. Kérsz egy kávét?
-Igen, az jól esne. És nem is vagyok morcos, csak ez a végzős évem és én leszek az új lány. Ez a kettő nem épp a legjobb kombináció.
-Miért?
-Azért, mert csak.-mondtam.
-Sose fogom megérteni a női logikát.-mondta, nevetve.

Miután megreggeliztünk, apa elvitt a suliba.

Első utam az igazgatóiba vezetett. Ahol megkaptam az órarendem, a tankönyveim, valamint a szekrényem számát és zárkombinációját.

Bedobáltam mindent a szekrényembe és elindultam megkeresni, hol lesz az első órám.
Sajnos, mint kiderült egy jó kis matek órával kezdhetem a hétfőt.
Gyűlölöm a matekot, meg úgy összességében a reál tárgyakat. Soha az életben nem lesz szükségem arra, hogy mi az a kovalens-kötés.
Találtam egy üres padot a hátsó sorban és leültem.

Pár perccel később a tanár és mögötte egy hozzám hasonlóan, alacsony, szőke lány jött be a terembe. Lehuppant mellém és figyelmét a tábal felé fordította.

Olyan unalmas volt az óra, hogy azt hiszem bealudtam. A csengő idegesítő csörömpölése ébresztett fel.
Elkezdtem elpakolni a cuccom, amikor a mellettem ülő csaj megszólalt.

-Szia, Kate vagyok.-mondta, mosolyogva.
-Haley.-a hangom akár a suttogás, tiszat gáz.
-Új vagy a suliban, ugye? Csak mert eddig még nem láttalak errefelé. Ami azt illeti a környéken sem. Ú, csak nem New York-ból költöztél ide. Mindig is el akartam menni oda. Tudod az apukám járt egyszer ott és...
Cserfes lány az egyszer biztos.
Amíg az apja New York-i utazását ecsetelte, elgondolkoztam, hogy ha már ilyen beszédes, akkor megkérdezhetnék tőle pár dolgot

-Bocs, hogy közbevágok, de nem ismered véletlenül a Dark Angel nevű klubbot?
-Az egy nagyon veszélyes hely. Én még sose jártam ott, de azok után amit hallottam nem is szeretnék.-arcán tisztán látható volt a rémület.
-Miért? Mit hallottál?-kérdeztem.
-Volt egy lány akit Sara-nak hívtak. Egy fogadás miatt elment a Dark Angel-be. Soha többé nem láttuk. Még gólyák voltunk és azt hittük ez valami tréfa, de aztán amikor a rendőrség elkezdte keresni tudtuk, hogy vége. A szüleim ijesztő dolgokat meséltek a helyről. Egyes dolgok teljességgel szembe mennek a város törvényeivel.

Láttam rajta, hogy komolyan meg van ijedve. Furcsának találtam, hogy a rendőrök nem zárták be a helyet.

Miközben ismét megszólalt a csengő, gondolatban ezt az esetet is hozzáadtam a megfejtendő dolgok listájához.

Nagyon sajnálom hogy ilyen sokkára hoztam az új részt. Csak nagyon elhagyott az ihlet mostanában, de ígérem mostmár nem lesznek ekkora kimaradások.
A vote-okat és komikat köszönöm.