Pittyegő hang szüremlett be ködös tudatomba. Amikor kinyitottam a szemem elvakítottak a fények.
Észrevettem,hogy valaki fogja a kezem.
Ahogy egyre kitisztult a tudatom elöntötték elmémet az emlékek. Ezek hatására egész testemben megfeszültem.
Mozgást érzékeltem a bal oldalamon és apa hajolt fölém.

- Haley,kérlek soha többé ne ijessz így rám! -zokogta,miközben szorosan átölelt.
- Rendben,megígérem. De,mi történt? -kérdeztem.
- Elütött egy autó,kicsim. Várj,máris hívok egy orvost.

Pár peccel később már vissza is tért. Az orvos ránézésre az ötvenes éveiben járhatott. Magas volt és átlagos testalkatú,azonban a bőre szokatlanul sápadtnak tűnt.

- Jó napot,Dr.Richardson vagyok. Én láttam el amikor behozták. Ms.Benson,maga nagyon szerencsés. Két bordája megrepedt egy pedig eltört. A fején egy púp keletkezett,ez okozhat némi kellemetlenséget. Azonban,tekintve a körülményeket örülhet,hogy megúszta ennyivel.
- Mikor mehetek haza? -csak ennyit tudtam kinyögni,túlságosan le voltam sújtva.
- Előbb szeretnék elvégezni pár vizsgálatot,hogy megbizonyosodhassunk róla,hogy nincs agyrázkódása. Ha minden rendben megy akkor hazamehet.

****

Egy órával később egy rakás gyógyszerrel felszerelkezve elhagytam a kórházat. Ugyan nincs agyrázkódásom,de az a púp a fejemen bazira fájt.

Hazafelé kínos csönd uralkodott az autóban. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Borzasztóan szégyeltem magam a történtek miatt. Mióta felébredtem újra és újra végiggondoltam az eseményeket és egyszerűen nem talátam semmi értelmes magyarázatot arra amit csináltam.

Amikor hazaértünk apa azonnal ágyba parancsolt. A nap hátralévő részében ki se jöttem a szobámból.

Apa kicsit túlzásba vitte a féltést. Óránként megkérdezte,hogy nem fáj e valamim és hogy nem kérek e fájdalomcsillapítót. Még a vacsorámat is ágyba hozta.

Július vége felé jártunk és apának már el kellett volna mennie dolgozni. De a balesetemre hivatkozva ki tudott könyörögni még két hét szabadságot. Pedig semmi szükség nem volt rá, a gyógyszeremet egyedül is be tudtam volna venni.

****

Ez a két hét mintha soha nem akart volna eltelni,de végre vasárnap van és apa holnap végre megy dolgozni. Nagyon szeretem őt,de már finoman szólva is elegem volt belőle. Az elmúlt napokban agyon babusgatott és ez kikészített.
Akárhányszor el akartam menni otthonrol,valami mondva csinált indokkal visszaparancsolt a szobámba.

De minden rosszban van valami jó,mivel rengeteg időm volt,csomószor át tudtam gondolni a balesetem körülményeit.

Rájöttem,hogy ha ki akarom deríteni miért tettem azt amit,akkor el kell mennem a bárhoz körülnézni.

****

Másnap,miután apa element,kiugrottam az ágyból és elkezdtem készülődni.
Kiléptem a hazából és csak akkor döbbentem rá,hogy fogalmam sincs hogyan jutok be a központba.
Apa elvitte a kocsit,így elindultam, hogy keressek egy buszmeggállót. Szerencsére tíz perc séta után találtam egy megállót és a busz is hamar jött.

Miután leszáltam a buszról elkezdtem nyagyjából arrafelé sétálni,amerre a klubbot sejtettem.
Nemsokára meg is találtam.
Megálltam közvetlen a bejárat előtt. Ahogy elnéztem,a klubb csak este üzemelt. Próbáltam benézni az ablakon,de nem láttam semmit.
Bizonyára sötétített üveg-gondoltam.

Körbenéztem az utcán és ismételten feltűnt milyen kihalt itt minden. Egy lélek se volt a környéken. Mégis úgy éreztem mintha figyelnének.
Amint megfordultam egy lány termett mögöttem.

- Nem kéne itt lenned. Tudod te egyátalán,hogy mit csinálsz? -förmedt rám a csaj.
- De miért? Hisz nem csináltam semmit. -nem igazán értettem,hogy miért baj az hogy idejöttem.
- A saját és az apukád érdekében,jobb lesz ha nem ütöd bele olyasmibe az orrod ami nem rád tartozik. -megérintette a vállam miközben beszélt hozzám,hogy még több nyomatékot adjon szavainak.

Miután végzett a mondandójával sarkon fordult és elment.

- Héj,várj! Ez mégis mit jelentsen? -kiáltottam utánna,de nem válaszolt.

Ugyan nem tudtam pontosan mit akart ezzel mondani a lány,de mégis nagyon rossz előérzetem támadt.

Bocsi az esetleges helyesírási hibákért. ;)