Bizonyára elaludhattam,mert mire felébredtem már egy másik városban jártunk. Pár perccel később elértünk egy helyes,két szintes házhoz. A verandán lévő virágládáktól még hivogatóbbnak tűnt.

Kiszáltunk a kocsiból és körülnéztünk. Kissé kihaltnak tűnt az utca,pedig már dél is elmúlt. Apára néztem aki csak megvonta a vállát.

Beléptünk a házba. Azon a pár bútoron és a doboz halmokon kívűl semmi más nem volt bent. A ház nem volt sokkal nagyobb,mint a régi. Viszont stílusában teljesen más volt. Gótikus stílusban építették és mindenütt a sötét szín dominált. Azonnal megkedveltem az új házunkat.

Apával már korábban megbeszéltük,hogy enyém lesz az emeleti hálószoba. Szóval,mindketten elmentünk kipakolni a dobozainkat.

Épp a könyveimet rendezgettem amikor meghallottam,hogy valaki csöngetett. Apával egyszerre értünk az ajtóhoz.
Kinyitottuk az ajtót és egy fiatal párt pillantottunk meg.

- Sziasztok. Bizonyára ti vagytok az új lakók. Josh vagyok,ő pedig a feleségem Beth. Itt lakunk a szomszédban és gondoltuk beköszönünk.

- Jaj,ez nagyon kedves önöktöl. Fáradjanak be. -mondta apa.

Leültünk a konyha asztalhoz és csevegésbe kezdtünk. Illetve csak apa én inkább csöndben maradtam és jól szemügyre vettem a vendégeinket. Teljesen átlagosnak tűntek,bár mindkettőjük szeme alatt felfedeztem a kialvatlanság jeleit.

- Miért ilyen kihalt az utca? -tört ki belőlem a kérdés.

Egy pillanatra mindannyian ledermedtek,de aztán Josh válaszolt.

- Tudod,New Orleans éjszaka nagyon mozgalmas. A legtöbben még alszanak ilyenkor.

Most esett csak le,hogy eddig nem kérdeztem apát melyik városba költöztünk.

Nemsokárra elköszöntünk a szomszédainktól és folytattuk a pakolást.
Már besötétedett mire nagyjából végeztünk. Az egésznapos jövés-menéstől megéheztünk. De aztán rájöttünk,hogy nincs itthon semmi ehető. Mivel mindketten fáradtak voltunk,úgy döntöttünk,hogy lazára vesszük és elmegyünk valami étterembe.

Fél órányi autókázás után beértünk New Orleans szívébe.
Igaza volt Joshnak,tényleg éjszakai baglyok errefelé az emberek.
Az utcán sétálgatva találtunk egy helyes kis pizzázót. Esküszöm életemben nem ettem még ilyen finom pizzát.

Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat,folytattuk felfedező utunkat a macskaköves utcákon.
Minél messzebb sétáltunk,annál sűrűbben követték egymást a külömböző szórakozóhelyek és kocsmák.
Az egyik club neve különösen fölkeltette az érdeklődésem. Nagy, piros neon felirat díszelgett egy két szintes ház tetején. Dark Angel. Hosszú embersor állt a bejárat előtt.

A bent dübörgő zenét még ott ahol mi álltunk,az út túloldalán,is lehetett hallani. Lecövekeltem és megigézve bámultam az épületet.

Hallottam,hogy apa szólongat,de nem érdekelt.
Annyira elbambultam,hogy észre se vettem,hogy az úttesten állok. Ahogy azt sem,hogy egy kocsi igen gyorsan közeledik felém.
A fényszórók elvakítottak és csak a duda harsogását hallottam.

Végre sikerült megírnom az első részt. Remélem ezután már könnyebben fog menni. :)
Még egyszer bocsánat hogy ilyen sokat kellet várni rá.
U.i. Elnézést az esetleges helyesírási hibákért.