Kiértünk a reptérre és megkerestük, hogy honnan indul a gép. Én Lorival, Jinnel és Hoseokkal leültem, míg Jimin és Jungkook elmentek a jegyekért. Pár percig nézelődtem, mikor megakadt a szemem egy kis családon. A férfi és a nő egymás mellett ültek a kislányuk pedig az apukája ölében. Mind mosolyogtak és nevetgéltek. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ha minden normális lenne. Ha Jungkook nem lenne vámpír én pedig nem lettem volna félvér. Ha például valahol máshol futunk össze, mondjuk a kávézóban, ahol dolgoztam. Ha randiztunk volna, majd egymásba szerettünk volna. Ha minden más lett volna.

Gondolat menetemből egy vállamra simuló kéz zökkentett ki.

-Minden rendben?-kérdezte Lori kicsit aggódva. Az elmúlt időben nagyon jó barátok lettünk. Mindenben segített, amiben csak tudott.

-Persze, csak elgondolkodtam.-küldtem felé egy biztató mosolyt.

-Megvannak a jegyek és a gép kb 3 perc múlva indul.-értek vissza a fiúk.

-Akkor irány Norvégia!-kiáltott fel Hoseok, ezzel mindenkiből kicsalva egy halk kuncogást. Becsekkoltunk és felszálltunk a gépre. Én természetesen Jungkook mellett foglaltam helyet. Mögöttünk Hoseok és Jimin, tőlünk balra pedig Jin és Lori ültek.

-"Kedves utasaink, a gép hamarosan indul. Kérjük fejezzék be a felszállást."-mondta a szokásos kis hang. Körülbelül két perc múlva felszálltunk. Néztem a várost, ahogy egyre kisebb és kisebb lett. Végül felértünk a felhők fölé.

-Szívem, ez egy eléggé hosszú út lesz. Szóval szerintem jobban tennéd, ha aludnál egy kicsit. Nem szeretném, hogy túlzottan megerőltesd magad.-simogatta meg a kezem.

-Rendeben, amúgy is kissé elfáradtam.

-Aludj nyugodtam, majd én vigyázok rád. Szép álmokat kincsem.-puszilta meg a homlokom.

---10 órával később---

Kipihenten ébredtem fel. Körülnéztem, minden utas aludt már, kivéve a Hoseokékat és az én egyetlenemet.

-Jó reggelt szerelmem. Hogy aludtál?-köszöntött hatalmas mosollyal Jungkook.

-Nagyon jól.-mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára.- Te nem vagy fáradt?

-Nem éppen és amúgy sincs szükségem alvásra.

-Hogy-ho... á, már értem-csaptam a homlokomra. A vámpíroknak nincs szüksége az alvásra, de Jungkook elmondása szerint ők is tudnak aludni és szeretnek is.

-Hogy érzed magad? Nem vagy rosszul?

-Semmi bajom, jól vagyok.-simogattam meg arcát.

-Nem szeretném ha bármelyikőtöknek baja esne.-simította meg gömbölyödő pocakomat.-Mi a helyzet a babával?

-Egy kicsit rugdosott.

-Már most egy kis vadóc.-kuncogott.

A repülőút további részében Jungkookkal beszélgettünk. Észre sem vettük mennyire elment a idő. Csak az zavart meg minket, mikor egy hang közölte, hogy negyed óra múlva leszállunk. Végül a gépünk befutott az Oszlói reptérre. Gyorsan felvettünk minden csomagot és elindultunk a kijárat felé. 

Kint egy limuzin várt minket sofőrrel, akinek a kezében egy tábla volt a mi nevünkkel. A fiúk berakták a holminkat a csomagtartóba, majd bepattantunk és megindultunk fel a hegyekbe. 

Annak ellenére hogy még csak november eleje volt és otthon még sütött a nap, itt fent északon kifejezetten hideg volt.

Már kezdett sötétedni, körülbelül 4-5 óra felé járhatott az idő. Ahogy közeledtünk az úti célhoz, egyre sűrűbb fenyveseken vágtunk át. Egy idő után észrevettem, hogy esni kezdett a hó. A sofőr lassítani kezdett, majd lekanyarodott a főútról egy eldugottam kis ösvényre. A fölénk tornyosuló fák olyan látványban részesítettek, mintha egy gyönyörűen díszített folyosóra léptünk volna. Az ágakról jégcsapok kristály csillár szerűen lógtak. Egyszerűen csodálatos volt. Pár perc elteltével odaértünk egy hatalmas házhoz. 

-Miért nem lepődöm meg, hogy egy kastélyba hoztatok?-fordultam Jungkook felé.

-Tetszik?

-Csodálatos, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás?

-Neked csak is a legjobbat.-adott egy puszit a homlokomra.

A sofőr leparkolta az autót a ház előtt. Kipakoltuk a cuccainkat és bementünk a házba. Rögtön egy hatalmas és otthonosan berendezett nappali fogadott minket.

A szám is tátva maradt. Gyorsan fölmentünk az emeletre. Jungkook kézen fogott és maga után húzott. Odasétáltunk az egyik ajtóhoz és benyitottunk.

-Ez lesz a mi szobánk.

A bőröndjeiket beállította a sarokba. A szobánkból még két ajtó nyílt. Jungkook odament az egyikhez és kinyitotta.

-Ez itt a szobához való fürdő.

-Hát..ez...-nem bírtam szóhoz jutni.

-Jó lesz?

-Mi az, hogy jó? Tökéletes!-öleltem meg.-Ennél jobb helyet nem is találhattatok volna.

-Igazából Namjooné az érdem. Egy huzamosabb ideig utazgatott a világ körül, körülbelül 30 évvel ezelőtt. Akkor talált rá erre a házra. Egy kis panzióként működött, de ő felvásárolta jó pénzért. 

-Jó üzletember lenne.-nevettem el magam.

-Az biztos.-nevetett Jungkook.-Ó a legjobbat a végére tartogattam.-kitessékelt a fürdőből, majd az ablak felé sétált. Kinyitotta és kiment a teraszra. A fejével biccentett egyet, hogy kövessem. Kiléptem és azt a látványt, ami fogadott teljesen elvarázsolt. Eléggé sötét volt már, de a havas hegycsúcsok csak úgy világítottak.

-Jungkook, ez egyszerűen csodaszép.

-Szóval jó helyet választottunk a bujkálásra.-kuncogott.

-Teljes mértékben.-odafordultam és megcsókoltam. Egyre hevesebbek lettünk. Végül Jungkook volt, aki előbb észhez tért.

-Most nem kéne. Nem tenne jót a babának.-simogatta meg a pocakom.

-Igazad van.-hajtottam el a fejem.

-Nem vagy éhes?

-Egy kicsit.

-Mit szeretnél enni?

-Egy jó nagy tál spagetti jól esne.-vigyorogtam.

-Egy tál spagetti rendel.-nyomott egy puszit az arcomra, majd kirohant a szobából. 

Kissé egyedül éreztem magam, ezért elindultam lefele. A nappaliban leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét és csak válogattam a csatornák között. Sajnálatos módon nem volt elérhető egyetlen koreai adó sem, ezért egy mukkot sem értettem a műsorokból.

-Hogy érzed magad?-huppant le mellém Lori.

-Kifejezetten jól, csak kicsit fáradt vagyok.-mosolyogtam rá biztatóan.

-Lassan már ideje lesz...-mutatott a hasam felé.

-Tudom. Egy kicsit félek. A szüléstől is és attól is, mi lesz akkor, ha mégis ránk találnak.-meredtem a kandallóban lobogó tűzre.

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz.-simogatta meg a kézfejem. Ahogy ez kimondta, egy éles fájdalom nyilalt a hasamba. Egyre csak erősödött. Éreztem, hogy valami folyékony kezd gyűlni alattam.

-Mi a baj?-ugrott meg Lori.

-Azt hiszem, itt az idő.

Annyeong mindenki!

Remélem tetszett a rész. Jöhetnek a kommentek. Hamarosan jövök a kövivel!

Addig is legyetek jók, sok puszit és ölelést küldök nektek!

Annyeong!