10.
Közérdekű közlemény‼️‼️
Hello mindenkinek!
Mielőtt belekezdenék a sztoriba, egy bejelentésem van. Elutazom három napra, ezért nem biztos, hogy tudok majd részeket felrakni. Megpróbálkozom vele, de nem ígérek semmit.
És most folytassuk a történetet! 😁😂
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Próbáltam kiszabadulni, de a láncok túl erősen tartottak. Végül a falnak dőlve csúsztam a földre. Nem tudom mennyi idő telt el mióta bezártak ide. Arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó és Wonsik lép be.
-Hogy van az én kis vendégem?-nem mondtam semmit csak a padlót bámultam.-Mi történt? Elment a hangod?-letérdelt elém és az államnál fogva felemelte a fejem. Tekintetünk összeért és láttam, ahogy mélybarna szemei vörösbe borulnak. Rögtön elkaptam a fejem.-Tudod, ha valaki kérdez valamit, illik rá válaszolni.
-Nekem egy gyilkos csak ne adjon illemleckéket!
-Húú, de felvágták a nyelved.-a tarkómnál megragadta a hajam és közelebb húzott magához.
-Ugyan olyan vagy, mint az anyád. Ő is éles nyelvű volt.-még közelebb húzott magához, majd ajkaival az enyémre tapadt. Erőszakos volt. Majd éreztem, ahogy megharapja alsó ajkam, amiből a vér is kiserkent és onnan kezdte szívni a vasas ízű folyadékot.
-Még a véred íze is olyan.-vigyorodott el, majd a nyakamat kezdte csókolgatni, szívogatni, harabdálni. Megéreztem azt a tűszúráshoz hasonló fájdalmat, ami egy kisebb sikolyt csalt ki belőlem. Nagyon dúrva és erőszakos volt.
-Ez az! Had halljam még ezt a hangot! Had halljam, ahogy sikítozol a fájdalomtól!
Kezdett minden elhomályosodni. Az izmaim elernyedtek és már nem tudtam magam tartani. Minden erőm kezdett elhagyni, már alig bírtam ébren maradni. Ekkor kivágódott a pince ajtaja és Jungkook lépett be rajta.
-Fiam, micsoda meglepetés! Nem szeretnél csatlakozni? Éppen a vacsorámat fogyasztom.-állt fel és Jungkook felé sétált. Az ajtóban álló fiú lesokkolva kapkodta a tekintetét köztem és apja között. Egyszer csak megfogta apját és a fahoz vágta, de úgy, hogy az megrepedt. Majd hozzám rohant és megpróbált eloldozni. Egy pillanattal később, apja a nyakánál fogva csapta neki a falnak.
-Ejnye, fiam! Nem megmondtam, hogy ne mondj ellent az apádnak?
Valahogy Jungkooknak sikerült kiszabadulni a szorításból. Végül apja mögé került és egy pillanat alatt kitörte a nyakát, majd hozzám sietett.
-Sietnünk kell, ez nem állítja meg sokáig.
Sikeresen eloldozott, menyasszonyi pózban felkapott és elhagyta velem a kastélyt. Nem bírtam tovább, elájultam.
Jungkook szemszöge
A fiúkkal visszatértünk a házba. Seohyeont rögtön felvittem a szobájába. Lefektettem az ágyra, betakartam és leültem mellé. A kezét kezdtem simogatni.
-Könyörgöm, gyere vissza hozzám! Seohyeon, szeretlek!-gyűltek könnyek a szemembe. Nagyon féltem, hogy elveszítem. Egy perccel később Jin és Namjoon lépett a szobába. Jin leült az ágyra és megvizsgálta, majd szomorú tekintettel felém nézett.
-Nagyon sok vért vesztett. Egyátalán nincs rá garancia, hogy túléli.
-Ez az én hibám! Ha hamarabb odaértem volna.....-Namjoon a vállamra tette a kezét.
-Jungkook, ez egyátalán nem a te hibád.
-Van egy ötletem!-ugrott fel Jin.-A vámpírvér. Ha adnánk neki vámpírvért, nagyobb esélye lenne a túlélésre.
-De akkor arra is nagy az esély, hogy vámpírként fog felébredni.
-Inkább vállalod ezt a kockázatot vagy inkább hagyod meghallni? A te döntésed.-mondta Namjoon, majd Jinnel együtt elhagyták a szobát.
Nem akartam, hogy meghalljon, de azt sem akartam, hogy egy legyen közölünk. Végül úgy döntöttem, adok neki a véremből. Megharaptam a csuklómat és a lány szájához emeltem. Belecsepegtettem a vérem szájába, majd vártam.
Seohyeon szemszöge
Egy korom sötét helyen álltam. Ismerős hangokat hallottam, akik beszélgettek.
-"A vámpírvér. Ha adnánk neki vámpírvért, nagyobb esélye lenne a túlélésre."
Ez Jin hangja? Milyen vámpírvérről beszél?
-"De akkor arra is nagy az esély, hogy vámpírként fog felébredni."
Jungkook? Mi történik?
-"Inkább vállalod ezt a kockázatot vagy inkább hagyod meghallni? A te döntésed."
Namjoon? Micsoda? Meghalni? Meg fogok halni?
Megéreztem számban a vér jellegzetes ízét. Egyszer csak egy borzalmas fájdalmat éreztem. Mintha a testem minden pontjába ezer kést szúrtak volna. Bár kívülről nem látszott, de belül haldokoltam. Egyre nehezebben, végül már nem voltam képes levegőt venni. A szívverésem kezdett lelassulni, majd le is állt.
Itt a vég. Meghalltam.
Annyeong everybody!!
Remélem tetszett a rész. Megpróbálok még egyet írni mielőtt elutaznék. Komiba csapassátok a véleményeket.
Minden kis chingunak további szép napot és legyetek jók! ❤️
Annyeong! ❤️😘👋🏻
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro