- Jó éjt, Kaname! - köszöntem el, ahogy bebújtam az ikrek mellé az ágyba.

- Neked is jó éjszakát, kedvesem - suttogta, így nagy valószínűséggel csak magának mondta.

Elmosolyodtam, de azonnal el is tűnt, és csak szomorúság maradt. Legszívesebben odamentem volna hozzá, és megöleltem volna, de nem tudtam, hogy reagál rá. Elmondtam volna neki mindent, hogy két hónapja visszakaptam az emlékeimet, de nem akartam, hogy újra elvegye azt.

Hirtelen egy meleg kéz érinti meg az arcom, mire felnézek Kaname vérvörös szemeibe. Szinte megbabonáz az a tekintet.

- Minden rendben, Yuuki? Szomorúnak tűnsz - suttogta, de még így is megborzongtam a vágytól.

- Igen, minden a legnagyobb rendben, Kaname. Csak elgondolkoztam - mosolyogtam rá.

Leült mellém az ágyra, és átölelt. Arcát a hajamba temette, és közelebb húzott magához.

- Soha többet nem akarlak szomorúnak látni, Yuuki! - suttogta bele a hajamba.

- Nem is fogsz, Kaname! - mondtam, miközben beletúrtam éjfekete hajába.

Lehunytam a szemem, és csak élveztem a bátyám megnyugtató illatát.  Jó pár percig ültünk egymást átölelve, csendben, és hallgattuk az ikrek szuszogását. Kaname kibontakozott az ölelésemből, és rám nézett azokkal a vágytól perzselő tekintetével. Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik. Kaname elmosolyodott, majd mivel karjaival még mindig ölelt, közelebb húzott magához, miközben egymás szemébe néztünk. Ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz, már csak alig egy centi választott el minket egymástól, de hirtelen kopogtak. Mire mindketten félre kaptuk a fejünket. Kaname elengedett, de bosszúsnak tűnt. Odament az ajtóhoz, és kinyitotta, ahol Takuma állt mosolyogva. De el is tűnt azon nyomban az arcáról.

- Sajnálom, Kaname, de beszélni szeretnék veled. Fontos!

- Rendben! Máris megyek! Egy perc.

Takuma csak bólintott, majd kiment a szobából, becsukva az ajtót maga mögött. Kaname visszajött az ágyhoz, majd lehajolt hozzám, és csókot nyomott a homlokomra.

- Ha minden igaz, mire visszajövök te már alszol. Jó éjszakát, Yuuki! - mondta, majd kiment a szobából.

Én pedig még mindig vörös arccal, mosolyogva hunyom le a szemem. Pár perc múlva pedig követve az ikrek példáját, már mélyen alszom.

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de sajnos nem volt időm befejezni. Most itt van a következő fejezet. A következőt megpróbálom hosszabbra hozni. Puszi mindenki!