Kaname és én mosolyogva kaptuk fel az ikreket. A három új diák furcsán méregetett minket, ahogy közeledtünk feléjük. Mikor odaérünk lerakjuk az ikreket, akik meglepő módon a hátunk mögé menekülnek, és onnan nézik a három diákot kíváncsian és kissé félősen. Az új diákok is kíváncsian fürkészték gyermekeimet. Majd a lány leguggol az ikrekhez.

- Sziasztok! A nevem Yuuki, titeket, hogy hívnak?

Végül Ai bátrabb volt. Odalépett a lányhoz, és kezet nyújtott.

- A nevem Ai. Kuran Ai. Téged pedig úgy, mint a mamit - mondta kislányom.

Ezen mindhárman meglepődtek. De én csak mosolygok.

- Ai-chan kincsem, nem szép dolog másokat összehasonlítani másokkal.

- De anya, én csak annyit mondtam, hogy őt is Yuukinak hívják, mint téged.

- Tudom, édesem. De akkor is illetlenség.