Másik Yuuki szemszög

A másik énem valahogy komorabb volt, mint kellett volna. Már akkor az volt, mikor belépett az irodába. Kaname úrfi pedig, amint Zero szóba került sík ideg lett. Lehet, hogy azért, mert itt vannak a jövőbeli gyermekei, és Zero bántani akarta őket. Nem is sejtettem, hogy mennyire igazam van. De azt sem, hogy ezzel megváltozik az életem.

- Yuuki drágám, hallod amit mondok? - kérdezte az itteni Kaname másik énemet.

- Igen, jól vagyok. Csak rossz érzésem van - mosolyodott el Yuuki.

- Milyen rossz érzés, Yuuki?

- Mintha valaki irányítani akarna engem. Mintha szét akarná robbantani a...- az utolsó szó verőt rázó sikolyba torkollott.

Mindhárman hulla fehéren néztük a másik énemet, aki már a földön feküdt, s torka szakadtából sikított. Az itteni Kaname sápadtan nézte, ahogy Yuuki szenved. De a következő pillanatban abbahagyta, s felállt. Szemei üvegesek voltak, semmi életjelet nem mutatott. Hirtelen rátámadt Kanaméra, aki nagy nehezen elugrott a támadás elől. Mi csak néztük, ahogy rátámad arra a személyre, aki a világot jelenti neki. Pár perc múlva egy vadász tört vesz elő, amivel azonnal megsebesíti a férfit. Kaname mellkasából szinte ömlött a vér. Itteni énem elsápadt, a szemeibe visszatért az élet. Felemelte a kezeit, ami csupa vér volt. Egyre-másra a fejét rázta, miközben zokogott.

- Kaname, én nem... nem akartalak bántani. Én... - Yuuki csak zokogott és zokogott.

Időközben Kaname sebe begyógyult, s elindult Yuuki felé.

- Ne... Én nem... kérlek... ne gyere közelebb. Nem akarlak bántani.

Időközben Kaname odaért, s karjaiba zárta Yuukit.

- Emlékszel, mit mondtál nekem, alig egy órája, Yuuki? - kérdezte csendesen.

- Hogy... hogy a menyasszonyod... voltam, vagyok, és leszek is... örökre. Senki... nem választhat... el minket egymástól... soha többet - mondta könnyeivel küszködve Yuuki.

Kaname halványan elmosolyodott, majd felemelte Yuuki állát, hogy egymás szemébe nézhessenek. Mi a fiúkkal csendben figyeltük őket. Bár mindhárman elkerekedett szemekkel. Főleg én. Menyasszony? Voltam? Vagyok? Leszek? Még is mi a fene folyik itt?

- Yuuki, soha sem fogom hagyni, hogy magadat hibáztasd, mert valaki átvette az irányítást feletted. Akár mit is csinálsz soha sem tudnálak utálni téged - mondta Kaname komoran.

- Tényleg?

- Tényleg - mondta, majd mindhármunk legnagyobb megdöbbenésére megcsókolta Yuukit.

Mi csak álltunk, s néztük az egymás karjaiban "fekvő,, szerelmespárt. Hirtelen lábak dobbanását hozza felénk a szél, mire Kaname és Yuuki is elengedik egymást. A következő pillanatban két tiszta vérű kisgyerek, valószínűleg Kaname jövőbeni gyermekei jelentek meg.

- Anya, apa! - rohantak Yuukiék felé.

Majd mikor odaértek hozzájuk, Kaname a kislányt, Yuuki pedig a kisfiút kapta a karjaiba.