Újabb két hét telt el az eset óta. Hála Zeronak mindenhova testőrökkel megyek. Kaname pedig egy pillanatra sem veszít engem vagy az ikreket szem elől. Ha ő nem is, de Ichiyo mindig a közelünkben van. Azóta a nap óta nem találkoztam Zeroval. Mint kiderült elhíresztelték, hogy két oldali tüdőgyulladást kapott, s kórházban van.

Épp az igazgatói irodába tartok Kaname bátyám és Ichiyo társaságában. Ugyanis két tisztavérű és egy ember diákunk lett. A két tisztavérű Kaname és az én másod-unokatestvéreink: Chiba Reiko és Chiba Naoko. Az anyai nagyapjuk az én nagyapám testvére volt. Az ember-fiú neve Aihara Shotaro.

Ránézek Kanamére, aki valami oknál fogva nagyon ideges. Megfogom a kezét, mire rám néz.

- Minden rendben, Kaname? - kérdezem.

Mire megáll, s Ichiyora néz.

- Kérlek, menj előre! Nemsokára megyünk mi is Yuukival utánad.

- Ahogy óhajtód, Kaname.

Mikor Ichiyo magunkra hagy, rám néz.

- Ígérd meg nekem, Yuuki, hogy akármit hallasz is nem fogsz megutálni - hangja kétségbeesett volt.

- Kaname, a menyasszonyod voltam, vagyok és leszek is örökre. Senki sem tud elválasztani minket egymástól - azzal megcsókolom.

Végül elválunk egymástól, de csak pár levegővételre. Utána újra rátalálunk egymás ajkaira. Csak egy nem túl diszkrét köhögés tud minket elválasztani egymástól. A hang irányába nézünk, ahol az egyik osztálytársam, Ueno Amika, a Kuran Kaname Rajongói Klub megalapítója áll. Arcán egy undorodó, de nem mellesleg gonosz mosoly ül. Azonnal tudtam, hogy már ma az egész iskola tudni fogja, hogy én, Cross Yuuki, az igazgató lánya megmertem csókolni az iskola legszexibb esti tagozatosát, Kuran Kanamét. Persze nem fogok rájuk haragudni, hisz nem tudják, hogy Kaname húga és szeretője vagyok. De még nem is akarjuk nagydobra verni. Elég, ha itt az iskolában tudják a nemesek, hogy tisztavérű vámpír és Kuran család fejének kedvese, születési nevemen Kuran Yuuki vagyok.

- Na lám csak! Előkerült a kis ringyó, Cross Yuuki. Nem mondtad még meg Kuran-senpai-nak, hogy lefeküdtél Zeróval - vigyorog rám.

Az arcom lángba borul a dühtől. Még is, hogy merészel ez a kis ringyó ilyet állítani rólam. Az igaz, hogy Zero sokszor megakart csókolni, de soha sem hagytam magam. Az pedig már tényleg elég nagy sértés, hogy azt feltételezi rólam, hogy lefeküdtem Zeróval.

Közelebb léptem a lányhoz, mire rémülten lépett kettőt hátra.

- Aki kettőnk közül a kurva az te vagy, Ueno. Te és a barátnőd, Nakata Cho vagytok az iskola legnagyobb ringyói. Hány pasival feküdtél le, Ueno? 10-20? Vagy több? Minden egyes alkalommal ezekről dumálsz. Az pedig nagyon nagy sértés, hogy azt feltételezed rólam, hogy volt valami köztem és Zero között. Nekem kiskorom óta egyetlen szerelmem van, aki nekem a világot jelenti. Az a személy pedig a jegyesem, Kuran Kaname. Remélem felfogod azzal a kis csöppnyi agyaddal.

Megfordulok, s visszasétálok Kanaméhoz.

- Mehettünk, Kaname?

- Természetesen, szerelmem!

Azzal fogjuk magunkat és folytatjuk utunkat az igazgatói irodába.