Miközben olvasod Akira beszédét nézd meg a videót!

Kuran Kaname és Kiryuu Zero épp veszekedtek, miközben Cross Yuuki megpróbálta őket szétválasztani, sikertelenül.

- Takarodj Yuuki közeléből, Kuran! Semmi közöd az én Yuukimhoz! - mondta a fiatal vámpír-vadász.

- A te Yuukid, Kiryuu! Mi az, hogy a tied? Yuuki soha sem volt a tied, és ha rajtam múlik nem is lesz! - akadt ki a fiatal vámpírherceg.

Szemei vérvörösen izzódtak, miközben megmutatta szemfogait a dühe jeleként. A lány pedig könnyen kitudta olvasni titkos szerelme* tekintetéből a féltékenységet. Még maga Kaname sem tagadhatta le a tényt, hogy féltékeny. Megölné saját magát inkább, mint, hogy hagyja, hogy Kiryuu elvegye tőle szerelmét. Nem! Yuuki az övé születése óta, és az övé is marad, míg világ a világ.

Hirtelen nevetés hangzott fel, mire mindhárman felnéztek egy közeli fára, ahol egy fiatal lány ült a lombok között. Zero fegyvert fogott a lányra, aki csak tovább nevetett. A lánynak hosszú, ébenfekete haja, és lilás szemei voltak. Egy fejjel lehetett magasabb, mint Yuuki, de még így is alacsonyabb volt Zerónál, és Kanaménál. Körülbelül százhatvanöt centi lehetett. Az éjjeli tagozat egyenruháját viselte, egy fekete topánkával. Nem volt rajta harisnya, így szépen kidolgozott lábai is látszottak. A szoknya egy kicsit felcsúszott, így látni lehetett a lány combját is. Vagyis szinte az egész lába látszott a fiatal lánynak. Nem lehetett megmondani, hogy hány éves, csak telt idomai mutatták, hogy túl van a tizenötön. Bőre hamvas volt, mintha nem érte volna nap. A testéről eltűntek a gyermekies vonások, hogy átadják a helyet a felnőtt vonásoknak.



- Ki vagy te? Mit keresel itt? Vámpír vagy, igaz? - kérdezte Zero idegesen az idegen lányt.

- Egyszerre csak egy kérdésre tudok felelni, Kiryuu. Amúgy, az anyám tényleg nem lesz soha sem a tied - mondta a gyönyörű lány.

- Az anyád? Ki a te anyád? - hökkent meg Zero.

- Az anyám Cross Yuuki.

A csönd egyszerre telepedett rá mindhármukra.

- Ha nem az enyém, akkor kié? - kérdezte Zero dühösen.

- Ez elég egyértelmű, Kiryuu Zero. Természetesen az apámé, ki másé!?  - nevetett fel újra a lány.

- Akkor válaszolsz a kérdéseimre? - kérdezte egyre dühösebben a Kiryuu-fiú.

- Kérdéseid? Ja persze, meg van! A nevem Akira, azért jöttünk át én és a testvéreim a jövőből, hogy megmentsük a szüleinket. Az utolsó kérdésedre válaszolva pedig igen is és nem is.

- Hogy lehet valaki félig vámpír félig nem?

Akira felnevetett. Nevetése hideg, lekicsinylő volt.

- Nos, mikor tíz évvel ezelőtt megölted a szüleinket, bosszút esküdtünk a testvéreimmel ellened. A szüleim tizenegy boldog évig lehettek együtt az örökké valóság helyett, mert te egy egyén akciója miatt az egész vámpír társadalmat elítélted. Rido halála, és anyám emlékeinek visszaadása után, te megesküdtél, hogy megölöd anyámat. Édesanyám erre csak annyit mondott, hogy vár rád... - ennél a pontnál hördült fel Kaname.

... de azt nem tudhattad, hogy anyámnak eszébe sincs meghalni, mikor a világ végezetéig apámmal lehet - folytatta a lány, nem foglalkozva a tiszta vérű közbeszólásával.

Kaname, Yuuki és Zero csendben, elkerekedett szemekkel néztek a lányra, aki folytatta a mesélést.

- Végül egy héttel később Cross igazgató bált rendezett, meghívta a szüleimet is. Akik el is jöttek, közben anyám barátnője rájött, hogy léteznek a vámpírok, és elmondta az igazgatónak. Időközben te úgy döntöttél, hogy nem csak anyámat ölöd meg, hanem a világ összes vámpírját is. Nem is értem, hogy apám miért nem ölt meg Rido legyőzése után - nézett félre az ébenfekete hajú lány egy pillanatra.

- Na azt én sem tudom - gondolta magában Kaname, miközben lányát nézte.

- Van egy szép magyar dal, már japánul is lefordították. Az a dal teljesen a szüleimről szól - mondta, majd elkezdte énekelni.

Valahol most is félnek. Hangosak a sóhajok.
Sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?

Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng hogy
az, ami mással történt, történhet velem. S veled.
Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély.
Hogy bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.

refr.: Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.

Jobb, ha erről nem beszélünk tán.
Mert annyira őrültség.
Annyi boldog pillanat vár rám
karodban még. Meg kell, hogy értsd:
bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.

refr.

És ha egyszer arra ébrednék:
ránk szakad a föld és az ég.
Ölelj gyorsan át jól,
Tűnjünk el a mából. Jövőnk felé.

ref.2:Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet
Abból ami nélküled lehet, én már nem kérek.

ref.2

Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.

- Hát nem a szüleimről szól? - kuncogott fel Akira a végén.

Yuukiék ledermedve néztek fel a lányra. Azt azonban senki sem vette észre, hogy Yuuki megborzongott lánya dalára, mintha tudná, hogy kikről szól a dal.

- Akira! - hallatszott egy férfi mély hangja.

Mind a négyen a hang irányába fordultak, ahol egy Akiránál fiatalabb fiú állt. Sötétbarna haja, és vörösesbarna szemei voltak. Kicsivel volt magasabb Yuukinál.



- Ryuu, mit csinálsz itt? Azt hittem, hogy E-szintűek után vadásztok.

- Nem fogom Kiryuu munkáját elvégezni helyette, ő a vámpírvadász, nem én. Nem fogom egy vámpírvadász helyett megölni a fajtársaimat. Az Kiryuu asztala, nem az enyém - vont vállat a fiatal fiú.

Tekintete Yuukira vándorolt, majd elmosolyodott. Odament Yuukihoz, és még mindig mosolyogva átölelte, végül pár perc múlva elengedte.

- Örülők, hogy ilyen jó egészségben látlak, anyám! - mondta.

- ANYÁM!!! - hökkent meg Zero. - Ezek szerint ő is Yuuki gyermekei közé tartozik. De miért ilyen furcsa a kisugárzása. Pont olyan, mint Kurané, de az illata olyan, mintha Kuranét és Yuukiét összeolvasztották volna. Érzem rajta Kuran és Yuuki semmivel sem összetéveszthető illatát, pont mint Yuuki lányánál. De mégis miért és hogyan? Mi köze van Yuukinak Kuranhoz? Lehet, hogy Kuran ismerte Yuukit öt éves kora előttről? Csak Yuuki nem emlékszik rá. Lehet, hogy pont épp Kuran ölte meg Yuuki családját? Akkor még is miért hagyta életben?

- Mi van, Kiryuu? Ne csak állj ott. Gyere! - szidta meg Akira jéghidegen.

Zero követte a négyest. Yuuki és Kaname mentek elől, míg Akira és Ryuu mögöttük jöttek, elzárva őket Zerótól. Bementek az esti tagozatosok szállására, és elindultak a férfi hálók felé. Itt már Akira és Ryuu mentek elől, hiszen csak ők tudták, hogy hova is tartanak. Zero, Yuuki és Kaname egyre idegesebbek lettek, ahogy haladtak előre. Már messziről is lehetett érezni négy tiszta vérű vámpír szagát. Akira és Ryuu ezzel szemben nyugodtak voltak, mintha nem vennék észre, hogy hova is tartanak.

- Akira-chan, Ryuu-kun, hová is megyünk? - kérdezte Yuuki gyermekeitől.

- Hikariékhoz megyünk, anya.

- Kik? - kérdezte Zero.

Hikari, Kei, Tadashi, Megimi, Jun és Ai.

*Yuuki szerelmes Kanaméba