-"A zöld ember a spankik bölcsőjéből való.
Táncolj a pixikkel a holdfényes éjjelen.
Túl a silki keresztjén. A Pooka nem tudja merre menjen.
Kövesd a féreg lábnyomát.
Fordúlj jobra a vörös embernél.
Menj át Dullahan lábai alatt.
Találd meg a koboldok kincsét.
Pihenj meg a clurichaun ágyánál.
És végül kövesd a banshee hangját az örök álom fele.
Fejtsd meg azt mit senki nem tud, és éld át kívánságod."- olvastam fel Ednek a kis versikét.
-Szerintem ezt nem fogjuk rütudni megfejteni.- sápadt el azonnal.
-Nyugi néhány dologra rájöttem már.
Szóval az összes említett dolog az a tündérekhez kapcsolódik, mivel nekik van a legnagyobb varázs erejük.
Az egész vers valami titkos helyre utal, de nem tudom hol kezdjük.....
-Mire céloz az első sor?- hajolt mellém megkomolyodva.
-A zöld ember a kelta hagyományokból származik, kivorágzáskor szoktak beöltöztetni bokornak embereket.
A spankik pedig olyan gyermekek akiket nem lereszteltek meg haláluk előtt. -Ed homlokán kirajzolódtak a ráncok, erősen gondolkozott.
-Azt mondtad, hogy tündér vers mert a tündérek a legerősebbek varázslatban. Vagyis ez a "kívánság" szerintem egy tündér varázslat lesz. A legerősebb tündér pedig Titánia volt aki több ezer éve meghalt egy szigeten az óceán közepén.
-Akkor irány oda!!!!- kiáltottam boldogan.
-Várj, várj, várj! Lassan a testel. Meg kell szervezni az utat!- állított meg.
-Két perc alatt bepakolok a bőröndbe és indulhatunk is.- vontam vállat.
-Nem.- tiltakozott rögtön.
-Ne már!!!!!- Ed felsóhajtott.
-Holnap fogunk indulni.
-Köszi!!!!!!!- ugrottam rögtön a nyakába, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, majd otthagytam a megszeppent Edet és rohantam pakolni.
Mi kellene az úthoz? Ruha, kaja, rengeteg jegyzet papa kutatásából...
Gondolataimból az ajtó nyikorgása szakított ki, és két kéz ami átölelte a derekam.
-Szabad így engem ott hagyni?- dünnyögte a nyakamba.
-Simán.- nevettem fel.
-Bünti lesz.- suttogta a nyakamba amitől teljesen kirázott a hideg. Nem éreztem mást csak egy kis fájdalmat a vállamnál, Ed fogait a bőrömben, ajkait és leheletét a bőrömön, és azt a meleg folyadékot ami belőlem csordogált.
Ellöktem üagamtől, és megrökönyödve felröhögtem.
-Mi a koboldos gatya bajod van?- néztem rá.
-Bocsi, nem bírtam magammal.- sütötte le a szemét, de láttam, hogy vigyorog az állatja. Ha így játszunk hát így. Megrökönyödött szemmel néztem rá, a színészi képességeim csak a szemem befátyolodásáig ment, a kezem erősen a sebhelyre szorítottam. Talán egy kicsi szipogó hangot is halattam. Ed felkapta rám a fejét, magyon megijedt amikpr meglátta a megtört arcom. Elkezdett felém lépkedni.
-Én.... én nagyon sajnálom...- kezdte volna, és már ő is bevágta a megtört fejet.
-Hülyébb vagy mint az ork mikor bolondgombát evett!- néztem a szemébe, majd gyorsan sprintelni kezdtem a szobából kifele.
-Na jóóó!!- halottam ahogy leesik neki, majd utánam iramodik.
Hiába futottam gyorsan, utol ért, átkarolta a derekamat, ez álltal elkapott és megállított.
-Galád vagy.- tette a fejét az én fejemre.
-Ha kérhetlek ne keverj össze saját magaddal.
-Hahahahahaha.- halatott hamis nevetést.
-Amúgy miért haraptál meg?- kérdeztem.
-Mert vágytam a véredre.
-Vámpírok.- forgattam a szemem. - Erik is kiszívta a kedvese vérét?
-Többször is.
-Na jóóó... - adtam hangot hihetetlenségemnek.
-De én nem fogom engedni, hogy töbször kiszívd.- jelentettem ki.
-Miért?- kérdezte szomorú hangon.
-Mert ez az én vérem, és száz, hogy nem adok belőle.
-Amikor kikecmeregtem a pincéből adtál.
-Egyszeri alkalom volt.
-Most is megharaptalak.
-Utolsó alkalom volt!- tiltakoztam.
-De három a magyar igazság!
-Erdélyben vagyunk te sügér!- vágtam a fejéhez.
-Amióta ebben a világban vagy egyre többet tudsz káromkodni.
-Ezt most bóknak veszem.- nyújtottam rá a nyelvem, majd elsiettem.