Megszédülten indultam Ed után az újabb sötét folyosón.
Lépcső vezetett lefelé és újra elnyelt a feketeség.  A megváltásként jött hirtelen fény az erkélyen, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment.
A kétségbe esés foszlányai mardosták a torkom és a könnyek a szemem.
Az elmém nem volt a helyén. Mint egy élőhalott követtem Edet a lépcsőn.
Megbotlottam, már nem is tudom miben, de arra emlékszem, hogy semmi küzdés nélkül döltem volna el a biztos halálba.
Ed fogott meg mielőtt a koponyám a lépcsőn loccsant volna szét...
Maga felé állított a lépcsőn én meg szétesve néztem, ahogy egyik kezével a derekamnál tart másikkal pedig a zsebében kotorászott.
Egyszerre három negrót nyomott a számba. Finom volt. És cukros...
Majd Ed húzogatni kezdte az arcomat és savanyú képpel kezdett magyarázni.
-Mit képzeltél magadról haaa??? Csak úgy eldölnél melettem, mert fáradt vagy, mindjárt itt a vége, miért purcannál ki most???- magyarázott egyre gyorsabban miközben egyre jobban belemászott az arcomba, ami már nagyon fájt, mert Ed még mindig huzogatta.
Hatalmasat sóhajtva döntötte a homlokát az enyémnek. Puszit nyomott homlokomra, majd a kezemre rákulcsolva vezetett tovább.
-Ne keljen aggódnom érted!- nézett rám morcosan.- Rosszat tesz a szívnek.-sóhajtott fel még egyszer miközben rám mosolygott.
A negro hatott, meg a szent beszéd is valamennyire, de mégis inkább a negro.... Szeretem a cukrot naaa.
Kissé éberebben folytattam az utat és végig Edet szugeráltam hátulról.
Elkapott mikor döltem, aggódott értem.
Néha úgy érzem túl jó ez a vámpír hozzám és meg se érdemlem...

Hirtelen csapta meg az orrunkat az erős szag. Én émelyegve tettem kezemet a szám elé, ne hogy kidobjam a taccsot, Ed pedig csiloggó szemmel ment volna csak úgy tovább.
Ch.... az alkoholista mindenit!
Igen. Erős alkohol szag terjengett a levegőben, majd hamarosan az okát is megtudtuk, mikor a lépcső alján egy boros pincébe léptünk be.
Ed nem tudta türtőztetni magát, csodálattal nézett szét, miközben én a verset elevenítettem fel magamban, amit idő közben megtanultam.
-"Pihenj meg a clurichaun ágyánál.
És végül kövesd a banshee hangját az örök álom fele." - mondtam hangosan ki, mire Ed furcsálva felém fordult.
-Clurichaun?
-Ők is a koboldok fajtájához tartoznak, csak ők a munka után mindig alkoholt isznak, lerészegednek, ezért látsz egy boros pincét... Nézzünk körül, merre tovább.- mondtam miközben már indultam is felderítő utra.

Örökké valóságnak tűnt az a fél óra, amit azzal töltöttem, hogy felfedezzem ezt a kisebb bolt íves labirintust.
De semmi, semmi kijáratot nem találtunk. Pihegve ültem le az egyik boros hordónak támasztva a hátam.
Ed is megjelent előttem.
Nem volt kedvem kétségbeesni mint az előbb, de erőm sem volt tovább menni.
-Ne üljél csak így a földön! Megizzadtál, ezenkívül itt hideg van, vegyed fel a pulcsid!- mondta Ed parancsolóan, mire engedelmesen kivettem a táskámból a pulcsim és felvettem. Ed ez idő alatt előhúzott egy takarót és mintha piknikeznénk leterítette a földre.
Milyen figyelmes kis vámpír...
Felsóhajtottam, és fanyar képpel néztem fel Edre, aki eddig engem bámúlt.
-Mi is volt a versben?- kérdezte rezzenéstelen bámuló arccal. Már már üvegesnek néztem a szemét...
-Pihenj meg a clurichaun ágyánál.- mondtam el újra a szöveget.
Ed felvillanyozódott és kotorászni kezdett a táskájában,majd két kis poharat húzott elő és vigyorogva rám nézett.
-Nem iszom.- vigyorogtam vissza pimaszúl, mire Ed szó nélkül fel állt és újra járni kezdte a helyiséget jó bor után kutatva.
Amúgy észre sem vettem mennyi választék van itt. 1300-as 1500-as borok, aszúk, amik szerintem a legjob minőségek lehetnek.....
Ed vigyorogva jött vissza a kis pohárral.
-1375-ös vörös bor.- nyújtotta az orrom alá, de én csak fintorogva néztem fel rá.
Leült elém újra és ő már itta is ki a saját pohara tartalmát.
-Neked is ugyan ez van?- néztem rá furcsálva mert más volt a színe... vagyis inkább a vízre.
-Ja ez pálinka.- nézett rám gyermeki lelkesedéssel, mire még fanyarabb képet vágtam. Hogy tud ilyen mosolyogva inni. Jó értem, hogy az alkohol az alkohol és jó... de én annyira nem szeretem. Bah.
Ed még mindig várakozóan nézett rám.
-Mondtam, hogy nem iszom.
-De innod kel, más különben nem jutunk tovább.- mondta.
-Mi?- kérdeztem vissza.
-Pihenj meg a clurichau ágyánál. A pince az ágy és az alkohol ivás a pihenés, szóval gyerünk.- noszogatott.
-Ez mennyire biztos?
-Nem tudom. Próba cseresznye.- vont vállat, mire még savanyúbb képet vágtam. Sóhajtva emeltem számhoz a poharat, majd egy hatalmas kortyot ittam, ami kiürítette a poharam.
-Bah.- nyögtem ki, miközben víz után kutattam a táskámban. Miután csillapítottam az égő torkom kövek mozdulását halottam meg. Egy ajtó nyílt meg a pince másik végében.
-Jééééé!- néztem csodálkozva Edre.
-Jé ugye?- mondta mosolyogva, miközben felhúzott a földről, összszedte a poharakat, takarót és felfrissülve, kipihenve, erővel telien indultúnk a végső kívánság fele.