[Ez a rész Draco Malfoy szemszögből íródott.]

Rettenetesen mérges voltam Kate-re, amiért nem akart hazajönni velem a téli szünetben. Meg persze csalódott is voltam. Annyit könyörögtem neki, hogy inkább jöjjön haza. Anya is várta már haza. De ő teljesen hajthatatlan volt. Semmi indokot nem mondott, hogy miért, csak annyit, hogy nem.

Pedig annyira elterveztem, hogy mit csinálunk a szünetben. Elmondom az érzéseimet neki, hogy mit érzek igazából iránta. És ha ő is viszonozza, akkor boldogan élhetünk egymás mellett. Csak ehhez el kéne mondanom neki, és hát a legfontosabb, hogy ő viszonozza is.

Szomorúan ültem fel a vonatra Blaise-zel és Pansyvel. Csendben helyet foglaltunk egy üres kabinba. Pillanatokon belül elindult a vonat, Kate nélkül.

A köztünk lévő csendet Pansy törte meg, egy nagy sóhaj kíséretében.

- Jól van – szólalt meg. – Rettenetesen unom, hogy az utóbbi időben olyan keveset beszélünk, hogy néha köszönni is elfelejtünk egymásnak. – Pansy rám emelte a tekintetét és áthatóan vizslatott a zöldes-barnás szemeivel. – Mi bajod van mostanság, Draco?

- Semmi – vágtam rá, talán túlságosan is gyorsan.

- Haver, látjuk rajtad, hogy valami nyomaszt belülről – faggat tovább Blaise. – Tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz.

Egy nagyot sóhajtottam, most már mindegy alapon.

- Elegem van abból, hogy rákényszerítenek mindenre, és úgy kell mindent csinálnom, ahogyan azt ők mondják – fakadtam ki. – Úgy ugrálok, ahogyan azt ők akarják.

Azt hittem, hogy senki nem tud semmiről, de amikor Pansy megszólalt, rendesen leesett az állam.

- A kényszerkapcsolatodról beszélsz Daphne-val? – kérdezte. – Emiatt vagy így kiakadva?

- Igen – válaszoltam elképedve. – És ez tönkre tesz mindent...

- Hogy érted, Draco? – kérdezték egyszerre.

- Úgy, hogy nem szerethetem azt, akit tényleg, tiszta szívemből szeretek.

Pansy és Blaise annyira meglepődtek, hogy elakadt a lélegzetük.

- Kate? – suttogta Pansy, mire én bólintottam. – De hát akkor minek jöttél össze azzal a libával?

- Azért, mert nem volt semmilyen választásom – ráztam meg a fejemet csalódottan.

- Figyelj, Draco, a szerelemről csak te dönthetsz. Nem mondhatják meg, hogy kit szeretsz és kit nem. Ha Kate-tel szeretnél együtt lenni, akkor legyél vele. – Pansyt még soha életemben nem hallottam ilyen bölcsen beszélni. – Csináld azt, amit szeretnél, hiszen ez a te életed!

A lány szavai jól estek, és olyan gyorsan cselekedtem, hogy ezt mindenki megirigyelheti. Futottam a vonaton, hogy megtaláljak egy személyt. A szerencse az a mai napon megtalált, mert pont felém sétált.

- Szia, drágám! – cincogta az idegesítő hangjával Daphne. – Pont téged kerestelek, de lám, a sors is úgy akarta, hogy összefussunk.

- Igen, ez tényleg a sors keze.

Daphne közeledett, hogy megcsókoljon, de én hátrébb léptem egy lépést. Komolyan a lány szemébe néztem. Ma végre megteszem azt, amire már a legeslegelején vártam.

- Beszélnünk kell, Daphne – szólaltam meg. – Igen fontos dologról lenne szó.

- Hallgatlak, kicsim! – rebegtette meg a szempilláit a lány. – Miről szeretnél beszélni?

Egy nagy levegőt vettem, és teljesen kitisztult fejjel szólaltam meg.

- Én ezt a szart, ami kettőnk közt van, nem tudom tovább folytatni – mutattam magunkra.

Láttam, hogy Greengrass nem erre számított, sőt, nagyon nem erre számított.

- De hát miért, kicsim? – Szemei fátyolosak lettek, de nem nagyon hatott meg. – Hiszen olyan jól alakult köztünk minden. Szerettük egymást.

- Maximum te szerettél engem, Daphne – mondtam egy kicsit fagyos hanggal. – Én sohasem szerettelek. Az egész, ami köztünk van, az meg van rendezve. Nem önszántunkból akartuk, hogy legyen is köztünk valami. Mellesleg nekem más felé húz a szívem.

Az utolsó szavak kiejtése után Daphne tekintette megváltozott. Az összetört exből mérges pulyka vált. Az arca vörössé változott a dühtől.

- Ugye nem Riddle az a lány? – dühöngött.

Sohasem láttam még ilyennek ezelőtt. Astoria mondta, hogy nagyon durva, ha mérges, de hogy ennyire, azt nem gondoltam.

- És mi van, ha igen? – kérdeztem vissza. – Nem fogod megmondani, hogy ki tetszik nekem, vagy ki nem. Elegem van, hogy mindenki megmondja nekem, hogy mit csináljak. És belőled is elegem van – fakadtam ki. – Undorodok ettől a viselkedésedtől, hogy azt hiszed a tied vagyok. De nagyon nem! Sose voltam, és sose leszek, mert nem szeretlek.

És csattant a pofon. Égő arcomra tettem a kezem. Greengrass méregtől kipirultan nézett engem. A helyzet miatt felnevettem. Nem szégyelltem, hogy megütött. Megérdemeltem, de nem amiatt, mert szakítottam azzal a lánnyal, akit sohasem szerettem, hanem mert rádöbbentem arra, hogy emiatt a lány miatt mindenkit elhanyagoltam magam körül. Megszerettem volna felelni az apámnak, de megint én szívtam meg, mint mindig.

- Mondd még egyszer! – követelte.

- Nem szeretlek – teljesítettem a kérését.

- Nagyon megbánod ezt, hogy szakítottál velem, Malfoy – köpködte a szavakat. – Te is megbánod, meg a kis barátnőd is.

Azzal sarkon fordult és ott hagyott. Remélem, hogy üres fenyegetés volt az, amit mondott. Nem akarom, hogy Kate-tel történjen valami az én hibámból.

Egy mélyet szippantottam a levegőben. Végre vége ennek a borzalmas kapcsolatnak. Már régen meg kellett volna tennem, de gyáva voltam. Igen, beismerem, hogy egy gyáva féreg voltam, de most már sikerült, és csak ez a lényeg. Következő feladatom lesz a szünet után, hogy elmondom Kate-nek az érzéseimet.

Megkönnyebbültem mentem vissza a fülkébe, és talán hosszú idők után, boldogan ültem vissza a helyemre. És olyan hosszú idő után végül újra tudtam a barátaimmal önfeledetten beszélgetni. Hát mit ne mondjak, változnak az emberek, és változnak az idők is.

***

Unalmasan telt az otthon töltött időszak, így, hogy nem volt velem Kate. Mindig ő dobta fel a karácsonyi hangulatot itthon. A kedvence a mézeskalács sütés volt, amit sohasem engedett meg a házi manóknak, hogy megcsinálják. És anya sem engedte meg nekik. Külön családi elfoglaltság volt számunkra.

Látom anyán, hogy maga alatt van. Valószínűleg hiányzik neki Kate, ahogyan nekem is. Viszont annak örült, hogy dobtam Greengrasst, sőt, még meg is dicsért, hogy kinőt a fejem lágya. Apámnak még nem mondtam el, de majd megtudja Daphne apjától.

A karácsonyi ajándékokat szépen becsomagoltam, de a legeslegszebben Kate-nek. Egy kis üzenetet írtam neki, ami rövid, de lényegre törő.

Miután visszajöttem a Roxfortba, a szünetről, találkozzunk a Csillagvizsgáló toronyba. Pontosan legyél ott este nyolcra, akkor már nem fog arra mászkálni senki sem. Kérlek a nyakláncot, amit kaptál tőlem vegyed fel.

Draco

Volt időm gondolkodni azon itthon, hogy hogyan valljam be neki a dolgokat, és ezt találtam a legalkalmasabbnak és legromantikusabbnak. Mondjuk nem tudom mi lesz ennek a vége, de nagyon kíváncsi leszek rá, hogy mit szól hozzá.

Karácsony napján megtartottuk a családi vacsorát, amit olyan csendben tettünk meg, hogy kellemetlenül éreztem magam, ezért gyorsan megettem a vacsorámat, és a szobámban kibontottam a karácsonyi ajándékokat.

Mindenkitől a szokásos dolgokat kaptam, mint például egy penna, vagy édességek és egyéb mások. Egyedül egy ajándék keltette fel a figyelmemet, ami nem másé volt, mint Kate-é. A csomagban egy fekete, vastag füzet volt és egy rövid, de mindent elmondó kis levél.

Boldog karácsonyt, Draco!

Nem mondom, hogy könnyű volt neked ajándékot vennem. Rengeteget gondolkodtam, hogy mi az, aminek örülhetsz, hiszen így is meg van mindened. Aztán egyszer csak szöget ütött a fejembe, hogy már régóta szeretnéd a gondolataidat leírni valahova oda, ahol csak te láthatod. Ezért esett erre a füzetre a választásom. Elláttam különféle bűbájokkal, hogy csak te tudjad kinyitni, és ne kerüljön illetéktelenek kezébe. Remélem tetszeni fog, és jó szünetet neked.

Kate

Olyan figyelmes ez a lány. Én pedig nem is foglalkoztam vele ebben a pár hónapban, mert csak a saját problémáimmal voltam elfoglalva. Annyira szégyellem magam még mindig magam. De a szünet után mindent jóvá teszek, sőt, lehet még többet is fogok tenni az ügy érdekében.

***

Apám nagyon mérges volt rám amikor megtudta, hogy szakítottam Greengrass-sal, de istenem, nem az ő döntése kivel legyek. Olyannal kell lenned, akit tiszta szívből szeretsz. És én is megérdemlem, hogy olyannal legyek.

Emiatt anyámék minden egyes nap legalább háromszor összevesztek, hiszen anya az én oldalamon állt ki, és olyan lényegtelen dolgokon vesztek össze, mint például, hogy apa a szoba közepén hagyta a cipőit, vagy a koszos poharat ne hagyja az asztalon, hanem vagy adja oda a manóknak, vagy mosogassa el.

Minden veszekedésüket hallottam, de a legrosszabb a mai napon volt. Nem tudom, hogy milyen okból kezdtek el veszekedni, de valahogyan Kate lett a téma. Óvatosan hallgattam végig az ordibálást, és a szívem szorult össze.

- Nem értem Lucius, hogy miért kell mindig azt a szerencsétlen lányt bántanod – kiabálta anya, olyan hangosan, hogy beleremegtek a vázák. – Itthon sincsen, akkor ne fogd rá azt a dolgot, amiért nem tehet.

- Nem fogok mindent rá, de kezd elegem lenni belőle, hogy minden körülötte forog – kelt ki magából apám.

Anya keserűen felnevetett.

- Nem forog körülötte minden, de gondolj bele milyen neki úgy felnőni, hogy az anyját megölte a saját apja. Vagy azért, mert olyan szörnyűségek történnek vele, hogy ilyen fiatalon nem kéne még megélnie. – Anyám hangja megcsuklott az elfolytot érzelmektől. – És te még ráteszel egy lapáttal, mert sose tudod megdicsérni, vagy szeretni őt.

Csend lett köztük, és csak pár perc múlva szólelt meg apám, de olyan halkan, hogy hegyeznem kellett a füleimet, hogy halljak valamit.

- Én szeretem Kate-et – suttogta rekedten.

- Akkor miért nem mutatod ki azt a fránya szeretetted iránta? – kérdezte keserűen anyám.

- Mert amikor ránézek Elv-et látom visszatükröződni – felelte apám. – Képtelen vagyok nem őt látni benne.

Erre nem tudott anyám válaszolni, annyira meglepődött. Őszinte leszek, én is meglepődtem. Sohasem gondoltam volna, hogy apám ezért utálja Kate-et.

- Mindig amikor ránézek erre a csodálatos lányra, Elv-et látom meg – folytatta. – Azt a nőt, aki mindenben segített neked is, meg nekem is. Akit mindenki szeretett a nagy szíve miatt. És most hol van ő? – kiabálta apám zokogva. Igen, apám elsírta magát. – Miért neki kellett meghalnia? Miért kellett megölnie annak az undorító teremtésnek? Nehogy azt hidd, Narcissa, hogy csak te szeretted Elv-et. Én is ugyanúgy szerettem, mert minden borzalmas napot a halálfalók között megkoronázott, emiatt nem féltem ettől az egésztől. És most halott. Halott az a személy, aki összehozott minket. Itt kellett hagynia a csodálatos lányát. – Szaggatottan sóhajtott egyet. – Hiányzik nagyon.

Tudtam, hogy anyám keservesen sír. Kate anyjának, Elverának, a neve említése felért egy testi-lelki bántalmazással. De még így is tudott beszélni.

- Nekem is hiányzik, nagyon, de nagyon – szipogta anya. – Én is csak őt látom Kate-ben, de nekem ez örömöt okoz. Hiszen tudom, hogy maradt valami ezen az elcseszett világban belőle. Hidd el nekem is ugyanúgy fáj, ha ránézzek, de emellett boldog is vagyok, hogy itt van. Szeretem őt, és megteszek mindent, hogy boldog legyen, és ne kelljen azt hinnie, hogy púp a hátunkon. Hidd el, ha te is megpróbálnád szeretni őt, sokkal jobb lenne. Neked is, meg neki is. Tudom, hogy nehéz, nem is kicsit, de mindent meg kell tenni, hogy jó legyen. – Anyám a kezét apám szívére tette. – Mutasd meg neki, hogy szereted őt!

Nem bírtam tovább hallgatni, mert nekem is elszorult a torkom. Ott hagytam őket, hadd vigasztalják meg egymást. Nem kellek most én oda.

***

Boldogan mentem vissza az iskolába. Hiszen tudtam, hogy ez a nap mindent meg fog változtatni. Jó, azt nem mondom, hogy nem izgultam egy visszautasítástól, de tudnia kell Kate-nek erről. Az iskolában direkt elkerültem, hogy ne faggasson az estével kapcsolatban.

Pansynek és Blaise-nek elmondtam mit fogok tenni, és megkértem, hogy ne mondjanak semmit sem neki. Mindent elterveztem fejben, hogy mit fogok mondani neki.

Nyolc óra előtt pár perccel ott voltam a csillagvizsgálóban, de addigra ő is ott volt már. És amint megláttam a korlátnak támaszkodni, kiszállt a fejemből minden, amit mondani akartam neki. A holdfényben megcsillant a feketére festett haja. Az egyszerű iskolai talárja is megmutatta karcsú alakját. Egyszerűen gyönyörű volt.

A csillagokat nézte. Fel sem tűnt neki, hogy megérkeztem. Csak nézte a milliónyi csillagot az égen. Emlékszem, régen mesélte, hogy a legfényesebb csillag az égen az anyukája, ki fentről vigyázza álmait. Már akkor úgy gondolkozott, mint egy felnőtt ember. Annyi minden borzalmat meg kellett élnie már, hogy nem mindenki lett volna erre képes. Szerintem én már belehaltam volna.

Mellé sétáltam és az arcát kezdtem el tanulmányozni. Gyönyörű arcán annyi fájdalom volt, hogy rossz volt nézni. Lassan rám emelte a tekintetét. A barna szemei találkoztak az én szürkéskék szemeimmel. Elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy felcsillannak azok a gyönyörű szemek.

- Szia, Kate! – köszöntem neki.

A mosolyom még szélesebb lett, csak mert újra itt állt mellettem. Kettesben álltunk a csillagvizsgálótoronyban. Senki nem zavarhat meg minket. Csak mi ketten. Ez az este csak is a kettőnké lesz.

- Szia, Draco! – köszönt vissza nekem.

Valami csodálatos volt újra hallani a csilingelőhangját.