A téliszünettöbbi része eseménymentesen telt el. Olyan gyorsan telt el, hogy már arraeszméltem fel, hogy a vonaton ülünk visszafele a Roxfortba. Narcissától megint nehezen tudtunk elköszönni, de teljesen megértem, hogy aggódik értünk.

Hatan ültünk bent egy üres kabinban. Míg a többiek nagyban beszélték meg a karácsonyi élményeiket én kifele néztem az ablakon és a gondolataimban merültem. Most szépen visszamegyek az iskolába és újra szembenézhetek az apámmal. Lehet szólnom kéne Dumbledore professzornak erről és akkor ő meg tudná állítani ezt az egész banzájt. Félek attól is, hogy legközelebb amikor hármasban leszünk akkor apám megöl, mert nem teljesítettem a kérését. Mondjuk nem hinném, hogy a saját lányát képes lenne kinyiffantani. Vagy mégis?

A gondolataimból egy meleg kéz a vállamon zökkentett ki. 

-Minden rendben van Kate? -fordított maga felé a kéz tulajdonosa. Amikor belenéztem a szürkés szemeibe elfogott egy furcsa melegség. El tudok veszni abban a rejtélyes szemeiben. Olyan titokzatos, amit nem mindenki tud megfejteni. Viszont én már régen megfejtettem a szemei jelentését. Most éppen aggódást és törődést látok benne.

-Persze minden rendben van csak gondolkoztam. Miért mi lenne, Draco? -küldtem felé egy igen erőltetett mosolyt.

-Biztosan csak gondolkoztál? -fogta meg a kezeimet, ami éppen a combomon pihent.- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

-Biztosan és amúgy is neked mondanám el elsőnek a problémáim, plusz tudod, hogy veled mindig őszinte vagyok. -nevettem fel, ami most nem erőltetett volt.

-Rendben akkor megnyugodtam. -mosolyodott el és újra elvesztünk egymás szemeiben.

Nem tudom, hogy meddig néztük egymást, de drága barátosném megzavart minket..

-..., ugye Kate? -fordult felém Pansy felhúzott szemöldökkel.

-Tessék, mit mondtál? -néztem rá értetlenül.

-Ha talán nem szemeznél Dracoval olyan feltűnően akkor hallottad volna amit mondtam. -nevetett fel én pedig éreztem, hogy olyan vörös leszek, mint Weasley haja, ha nem jobban. Szívesen elsüllyedtem volna csak, hogy ne legyek itt. -Amúgy azt beszéltük, hogy ki milyen jól kviddicsezik és nem hiszik el, hogy én is jól tudok. Ezért fordultam hozzád, mert te tudod, hogy igenis jól tudok. 

-Persze.. vagyis igen, te is jól tudsz játszani. -bólogattam hevesen, hogy elrejtsem a zavaromat.

-Na látjátok én meg mondtam. -húzta ki magát a lány.

-Azért ennyire ne szállj el magadtól. Majd nyáron akkor megnézzük hogyan is teljesítesz a seprűn. -mondta neki Blaise.

-Rendben akkor nyáron egy kviddics meccs. Te leszel Dracoval, én pedig Kate-tel. Megfelel? -húzta fel a szemöldökét és a kezét a csípőjére tette. 

-Tökéletes. -nevetett fel Blaise és visszadőlt a vonat ülésére.

-Esküszöm úgy veszekedtek, mint egy házaspár. -mondta nekik Crack. 

Erre a kijelentésre a kupéban lévők majdnem mindegyike hangos nevetésbe kezdett. A kivételek pedig nem mások, mint az említett 'házaspárunk'. Pansy, mint én az előbb olyan vörös lett, míg Blaise csak zavarodottan nézett minket. Hol az egyikünket nézte, hol a másikunkat.

Ez után a roppant vicces esemény után folytattuk a beszélgetést, amibe most már én is beszálltam. Rádőltem Draco vállára és onnan figyeltem, hogy milyen jó barátaim is vannak nekem. Egyszerűen imádom őket.

***

A téli szünet óta eltelt egy pár nap és már javában benne vagyunk újra a házi feladatok tömkelegében. Az órai dolgozatok és felelések se maradtak el a mi örömünkre.

Egy szép szerdai nap az utolsó óránkról megyünk a nagyterembe megebédelni, de ekkor Dracoval észrevesszük, hogy Potter és barátai eszeveszettül rohannak ki az iskola falai közül. Draco megfogta a csuklóm és megállított.

-Kövessük őket, hátha megtudunk valamit róluk amiért tudjuk őket szekálni. -nézett rám egy ördögi Malfoyos mosollyal.

-Gyere, akkor érjük be őket! -fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni abba az irányba amelyikbe ment a trió.

Pont amikor kiértünk az iskola udvarára akkor mentek be Hagridhoz, az iskola kulcs- és vadőrjéhez.

-Mit akarnak csinálni annál a mamlasznál? -ráncolta össze a szemöldökét Draco.

-Fogalmam sincs. -vontam meg a vállam. -De ki kéne deríteni, nem de?

-Ohh, de még mennyire, hogy ki kell. -és egy újabb ördögi mosoly. 

Szépen csendben lesétáltunk a vadőr házához, hogy még senki meg se hallja, hogy mi éppen erre járunk. Mikor odaértünk keresni kezdtünk egy olyan ablakot, amiből jól lehet látni a benti eseményeket. Amikor megtaláltuk a tökéleteset és benéztünk nem erre számítottunk..

-Egy sárkány? -suttogta nekem Draco.

-És még nem akármilyen. Ez egy norvég tarajos sárkány. -esett le az állam a döbbenettől.

-Ezt mégis honnan tudod? -fordult felém érdeklődően.

-Olvastam róluk. -vontam meg a vállam.

-De ez törvényellenes nem? Mármint sárkányt tartani.

-Nem is kicsit az. Ha ezt megtudják Hagridnak annyit sem mondhat, hogy varázsló egyből dobják innen ki. 

-Hmm, nem is lenne rossz.. -ábrándozott el Draco. 

-Ennyire még te sem lehetsz ilyen gonosz. Gondolj bele mit fog csinálni Hagrid, ha kirúgják vagy éppen mit fognak csinálni a sárkánnyal. -néztem rá egy kicsit idegessen.

-Jó azért én sem vagyok olyan bunkó, de Potterékat szívathatjuk evvel. Nem igaz? -húzta fel ravaszan a szemöldökét.

-Hmm, nem is rossz ötlet. -gondolkodtam el a válaszon. -Ám legyen.

-Már most várom ezeket a perceket amikor az orruk alá tudom ezt dörgölni. -nevetett fel ördögien.

-Maradj már csendben észre fognak venni minket. -nem kellett több..

Hirtelen mind a négy fej arra az ablakra szegeződött ahol mi voltunk. Hirtelen fagyott meg bennem a vér és lettem egyben halál sápadt. Lebuktunk.

-Ohh baszki... Draco spuri innen. -ragadtam meg a csuklóját és villám sebességgel szaladtunk vissza az iskolába.

Beértünk és már a folyosón sétálgatunk vissza a klubhelyiségünkbe.

-Huh ez meleg volt. -fújtam ki nehezen a levegőt, ami a tüdőmből akart kikívánkozni. -Mondjuk így is tudják, hogy ott voltunk.

-Az nem baj. -ő is kifújta a levegőt. -Így legalább tudják, hogy bármikor tudunk szólni egy tanárnak erről.

-Igaz. Nagyon jók vagyunk. -nevettem fel.

-A legjobb páros. 

Majd összepacsiztunk. 
Miközben már a pince folyosóján voltunk elgondolkodtam Draco mondatán. 'Legjobb páros'. Hogy érthette ezt? Sosem mondta ki ezeket a szavakat nekem, sőt senkinek sem. Mindegy hogyan szánta, de az biztos megmelengette a szívemet. Túlságosan is fontos nekem ez a fiú.

***

A következő napokban amikor meglátjuk a hármast a folyosókon egy igen titokzatos mosolyt küldünk nekik, amibe néha beleborzonganak. 

Viszont az egyik nap Ron Weasley a gyengélkedőn kötött. Valószínű megharapta vagy megsebezte a kis norvégos tarajos. De jó lenne ha tarthatnánk egyet otthon. Talán Lucius rá tudja beszélni az embereket a Minisztériumba. Na majd megkérdezem.

Na, de ne kalandozzunk el hanem térjünk a lényegre. Draco az egyik szünetbe bement hozzá, hogy egy kicsit megfenyegesse őket. Madam Pomfreynek azt mondta, hogy egy könyvet akar kölcsön kérni tőle. Ha én lettem volna a nő helyében biztos, hogy nem engedtem volna be, mert ismerem Dracot. Draco és a könyvek?! Két különböző dolog. Na mindegy.

Mivel a javasasszony elhitte így egy könyvvel is gazdagodtunk. Viszont ez annyira nem szomorú mivel benne volt egy levél ami a sárkánnyal kapcsolatos volt:

Kedves Ron!
Hogy megy a sorod? Köszönöm a leveled -szí-
vesen átveszem a norvég tarajossárkányt, de nem
lesz könnyű eljuttatni ide. Legjobb lesz, ha elkül-
död a barátaimmal, akik a jövő héten jönnek láto-
gatóba. Titokban kell intézni a dolgot, mert nem
mutatkozhatnak egy illegális sárkánnyal.
Arra kérlek, vidd fel az állatot szombaton éjfél-
kor a legmagasabb torony tetejére. A barátaim érte
mennek, és még éj leple alatt elindulnak.
Várom válaszodat.
Szeretve üdvözöl:

Charlie

-Ki a fene az a Charlie? -kérdezte meg Draco meglepetten.

-Te hülye, az a bátyja. -csaptam egy kicsit tarkón. 

-Áuu.. Jól van na. Nem tartom számon a családi helyzetüket, mert nem nagyon érdekelnek. -vonta meg a vállát. -De akkor ez tudod mit jelent?

-Hogy szombaton éjfélkor megyünk és meglessük őket. -nevettem fel most én ördögien.

-Okos lány vagy te Kate! -tette a kezét a vállamra elismerés képen. 

-Hülye.. -forgattam meg a szemem és játékosan beleütöttem az oldalába. 

-Ohh szóval harcot akarsz? -húzta a száját egy kaján vigyorra.

-Ne kérlek Draco, ne csináld. -de késő bánat volt.

Újra, mint szünet előtt könyörtelenül csikizni kezdett a klubhelyiség közepén. Nem érdekelte,hogy halálra kínoz evvel. Nem érdekelte, hogy a fél mardekáros iskolatársunk meglátja. Nem zavartatta magát csak csikizett míg én a halálomon voltam.

-Abba hagyod.. kérleek?! -néztem rá nevetéstől könnyes szemekkel.

-Már megint kegyelmezzek meg neked?! -húzta fel a szemöldökét.

-I-igen.. kérleek.

-Na jól van. Nem akarok én szívni majd otthon, ha meghalsz. -tartotta a kezét, hogy felhúzzon a földről, mert igen ott kötöttem ki a végén..

De azért a drága Teressa Kate Riddle is egy nagyon ravasz és gonosz lány ám. A kezemet a kezébe raktam, hogy felhúzzon, de ahelyett, hogy ezt megcsinálta volna szépen lehúztam a földre magam mellé.

Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztük egymás leheletét az arcunkon. Milliméterek választották el az ajkainkat. De egyszer csak mindkettőnkből kitört a nevetés. Ott a földön feküdtünk Draco rajtam és alatta. És onnan kezdődött, hogy ő csikizett. Hát így járnak akik velem kezdenek.

-A kis ravasz Kate. -legördült rólam és most már ő is a padlón feküdt mellettem.

-Hát Mardekáros vagyok, nem tudtad aranyszívem? -fordítottam a fejem felé és újra nevetni kezdtünk.

***

Elérkezett a szombat éjfél. Dracoval csendben sétáltunk végig a folyosókon amíg felértünk a legmagasabb torony bejáratáig. Viszont mi sem gondoltuk, hogy ez ilyen könnyű lesz. Az utolsó kanyarnál belefutottunk McGalagony professzorba aki skót kockás köpenyben és hajhálóban volt.

-Ohh baszki.. -suttogtuk egyszerre Dracoval a levegőbe.

-Maguk mit mászkálnak ilyenkor a folyosókon? -mondta nekünk először meglepetten majd hirtelen változott a hangnemje. Ordibálni kezdett velünk. 

Megfogta mindkettőnk talárját és ráncigálni kezdett minket vissza a klubhelyiségünkbe vagy Piton irodájába.

-Ezért nem marad el a büntetés! -kiabálta. -És fejenként tíz pontot levonok a Mardekártól! Honnan veszik a bátorságot, hogy az éjszaka közepén itt csatangoljanak?!

-Félre érti, tanárnő, mindjárt jön Harry Potter egy sárkánnyal! -mondta Draco ijedten a professzornőnek.

-Miféle zagyvaság ez? Még hazudik is? Gyerünk! Ezt Piton professzor is meg fogja tudni, abban biztosak lehetnek!

Na szép.. Amellett, hogy a saját házát pátyolgatja és védi még büntető munkát is kapunk Pitontól vagy McGalagonytól...

***

 Másnap reggel a nagyteremben a bagolyüzenetek között hoztak nekünk egy levelet. Mindegyikünkében ugyanaz volt:

Büntetését ma éjjel tizenegykor kapja meg. Frics

úr a bejárati csarnokban várja magukat.McGalagony professzor

-Na szép. A büntetésünket Potterrel és azzal a nyápic Longbottommal kell tölteni.. -bosszankodott Draco mellettem.

-Okos tojás Granger ki ne hagyd a sorból.. -szídtam tovább a tüzet.

-Ahhj ez egyre rosszabb... -és elkezdte a fejét az asztal lapjába ütni.

-Ha nem nyomoztok utánuk akkor nem lennétek büntetésben. -szólt közben Blaise.

-Pofád lapos Blaise. -vágtuk rá egyszerre Dracoval.

-Még így is egy rugóra jár az agyatok, hihetetlen. -nevetett fel Pansy.

-Te is befogod. -förmedtünk rá megint ketten.

A nap nagy részét végig duzzogtuk Dracoval és nem is válaszoltunk senkinek csak néha hümmögtünk nekik. Amikor elérkezett a tizenegy óra már lent álltunk a bejárat előtt és vártuk a többieket. Majd miután mindenki ott volt Frics szólalt meg.

-Gyertek utánam! -szólt utánunk, és a lámpájával mutatva az utat elindult a kapu felé. -Legközelebb kétszer is meggondoljátok, mielőtt megszegitek a házirendet. -vigyorgott egyet a gondnok felénk. -Úgy bizony... A kemény munka a legjobb tanítómester... Bár... a régi, jól bevált módszerek még hatásosabbak... Az lenne az igazi, ha a csuklótoknál fogva fellógatnának titeket néhány napra. A láncok még meg vannak -kitágult szemekkel meredtem előre erre a kijelentésre. - mindig olajozom őket, hátha egyszer szükség lesz rájuk... Na, mozgás, és ne törjétek szökésen a fejeteket, mert nagyon ráfizettek!

Átvágtunk az éjben burkolózó parkon egyenesen Hagrid kunyhója felé. Frics jókedvét elnézve nem nagyon örültem ennek a büntetésnek.

-Te vagy az, Frics? Siess, már indulnunk kellene.

Nem mondom, hogy jóba vagyok a vadőrrel, de rendesen megkönnyebbültem, hogy vele leszünk, de ezt valószínű Frics észrevette.

-Ne higgyétek, hogy csak sétafikálni fogtok azzal a malekkál. A sötét erdőbe mentek vele, és nem hinném, hogy egy darabban fogtok kijönni onnan.

A hír hallatán sikíthatnékom lett volna. Minden vágyam volt már mióta itt vagyunk, hogy mászkálhassak az erdőben. Viszont nem mindenki örült neki. Longbottom fájdalmasan felnyögött, Draco pedig megtorpant, mintha falba ütközött volna.

-Az erdőbe?! -hüledezett mellettem szegénykém. -Oda nem mehetünk be éjszaka. Tele van mindenféle szörnyeteggel... Azt mondják, még vérfarkasok is vannak.

Longbottom belekapaszkodott Potter talárjába, én pedig összekulcsoltam az ujjaimat Dracoval, hogy kicsit nyugodjon meg.

-Nem valami biztató kilátás, mi? -kuncogott előttünk Frics. -Miért nem akkor féltetek a vérfarkasoktól, amikor éjszaka kóborolni indultatok?

Hagrid közeledett felénk, Agyarral az oldalán és nyílpuskával a kezében. Uhh remélem mi is kapunk ilyet majd.

-Már épp ideje volt. -szólalt meg a vadőr. -Fél órája várok rátok. Harry, Hermione, minden rendben?

Persze kivételezz velük, légyszíves..

-Csak ne olyan barátságosan, Hagrid! -szólt közbe Frics. Na ebben igaz van a gondnoknak. -Ne feledd, hogy büntetésben vannak itt.

-Hát ezért késtetek, mi? -Hagrid felvont szemöldökkel nézett a gondnokra. -Nem a te dolgod megbüntetni őket. Elmehetsz, most már nincs szükség rád.

-Hajnalban értük jövök -recsegte Frics, majd azért még hozzátette: -Elviszem, ami megmaradt belőlük.

Draco összerezzent mellettem. Éreztem, hogy úgy remeg, mint a kocsonya. Majd Hagridhoz forult.

-Az erdőbe nem megyek. -jelentette ki határozottan.

-De bizony bejössz, ha roxfortos diák akarsz maradni! -mordult felénk Hagrid. -Rosszat tettél, és most megfizetsz érte.

-Azt hittem, százszor le kell írnunk valamit, vagy ilyesmi. Ha apám tudna, hogy mire kényszerítenek... -feleselt tovább Draco, mire oldalba böktem a könyökömmel és jobban szorítottam a kezét.

-... akkor megtudná neked, hogy mennek itt a dolgok -vágott a szavába Hagrid. -Méh hogy írogatni! Mi a ménkűnek? Vagy csinálsz valami hasznosat, vagy fel is út, le is út! Azt hiszed, apád jobban örülne, ha kicsapnának? Akkor eredj vissza a kastélyba, és már szedheted a is a sátorfádat! Indulj!

Draco nem szólt semmit, csak lesütötte a szemét, de bennem folyt a méreg.. Még ilyet..

-Erről ennyit. -morogta az óriás. -És most nyissátok ki jól a fületeket, mert veszélyes dologra készülünk, és nem akarom, hogy bajotok essen. Gyertek utánam!

Ezzel elindultunk Hagrid után az erdő szélére. Ott megállt és magasra emelte a lámpáját, és a fák sűrűjébe vesző kanyargós, szűk ösvényre mutatott.

-Nézzetek ide! -folytatta Hagrid. - Látjátok azt a fénylő micsodát a földön? Az egy unikornis, más néven egyszarvú vére. Azt jelenti, hogy valahol az erdőben van egy súlyosan sebesült egyszarvú. Egy héten belül már másodszor fordul ez elő. Múlt szerdán is találtam egy elhullott példányt. Az a dolgunk, hogy megkeressük a szerencsétlen párát, és véget vessünk a szenvedésének.

-De mi lesz, ha nem mi találjuk meg az egyszarvút, hanem minket talál meg az a valami, ami megsebesítette? -vetette közbe Draco.

-Héé Draco, nyugi nem lesz semmi baj! -súgtam oda a fülébe és ha lehet még szorosabban fogtam meg a kezét. Éreztem, hogy egy kicsit nyugodtabban veszi a levegőt.

-Nincs az erdőnek olyan lakója, aki bánthatna titeket. -felelte Hagrid. -És soha ne térjetek le az ösvényről! Most pedig három csapatra oszlunk, és követjük a nyomokat mindhárom irányba. Minden csupa vér -ezek szerint a szerencsétlen már vagy egy napja kóborol fel-alá az erdőben.

-Én Agyarral megyek. -jelentette ki Draco, és nekem muszáj volt halkan felkuncognom. 

-Rendben -bólintott Hagrid. -, de figyelmeztetlek, hogy Agyar gyáva, mint a nyúl. Akkor hát, Harry és én leszünk az egyik csapat, Draco, Neville és a kutya a másik, a harmadik kizárásos alapon Hermione és Kate. Na mármost: aki megtalálja az egyszarvút, zöld szikrákkal jelez a többieknek. Vegyétek elő a pálcátokat, és gyakoroljátok -így ni. Aki pedig bajba kerül, piros szikrákkal hívhat segítséget. Legyetek óvatosak! Indulás.

Az erdő rettentően sötét és néma volt.Néhány száz méterre odébb az ösvény háromfelé ágazott. Potter és Hagrid balra indultak, Draco, Longbottom és Agyar jobbra, míg én és Granger egyenesen.

Csendben haladtunk, szemünket az ösvényre szegezve. Már egy jó ideje haladtunk egymás mellet amikor valami megmozdult mellettünk.

-Mi volt ez? -ugrott egyet a mellettem lévő Granger.

-Odamész és megnézed. -forgattam meg a szemem. -Honnan tudnám, ha itt állok melletted?

-Jól van na.. -még a sötétben is tudtam, hogy forgatja a szemeit. -Te amúgy nem félsz?

-Miért félnék? Ez egy erdő. Semmi ijesztő nincs benne...

-Mondjuk gondolhattam volna, hogy a Nagyúr lánya nem fél semmitől. -nevetett fel szarkasztikusan.

-Pofád lapos, Granger. -fordultam felé és a szemeibe néztem. -És ne gyere nekem azzal, hogy Voldemort lánya vagyok, mert pont ott szarom le ahol van.

-Ugyanolyan vagy, mint ő. Ne merd tagadni. 

-Kicsit sem vagyok olyan mint az apám. Nem ismersz úgyhogy addig ne gyere azzal, hogy ismersz, rendben?

-Olyan nagyra tartod magadat remélem tudod..

-Aztán mivel? Azzal, hogy ki az apám vagy mégis miért? Ebben nincsen semmi olyan, hogy nagyzolok, mert inkább elbújnék és ne legyen semmi gond velem.. De persze ezt te nem értheted meg, mert te vagy Potter legjobb barátja, akinek semmi problémája sincsen.. 

A monológom végeztével visszafordultam és folytattam az utamat be az erdőbe. Granger kevés idő után kapcsolt és követett tovább. Egy ideig megint csendben haladtunk majd végül megtörte a csendet.

-Tényleg nem félsz itt az erdőben? -fordult felém csevegő hangon.

-Mint már mondtam, nem nem félek. Már régen beakartam szökni körbe nézni, de sosem találtam jó időpontot. -vontam meg a vállam. -Miért te félsz?

-Hát egy kicsit igen..

Megint csend telepedett ránk majd megint ő törte meg.

-Amúgy Ronnak a ikertestvérei, Fred és George is rengeteget beszöktek ide. Nem is értem miért. -nevetett fel halkan.

-Ezt miért mondod ezt el nekem és egyáltalán miért állsz velem szóba? -néztem rá kérdőn.

-Hát gondoltam amíg itt sétálunk addig beszélgethetnénk és te mondtad, hogy nem ismerlek hát akkor ismerjük meg egymást. -vonta meg a vállát.

-Ha csak azért beszélsz velem, mert félsz és ezzel elakarod terelni a figyelmed, vagy éppenséggel, hogy utána beszámolj a beszélgetésünkről Potternek és Weasleynek, akkor kössz, de kihagyom. -mosolyogtam rá.

-Nem tényleg nincs szándékomban ezt csinálni. Tényleg beszélgessünk és akkor meg lehet egymásról a véleményünk és nem kellene a jött ment pletykákról kiismerni a másikat.

-Hát rendben akkor beszélgessünk. 

-Szuper. -mosolyodott el. -Hívhatlak Teressának?

-Öhm.. persze, de honnan tudsz a második nevemről? -néztem rá értetlenül.

-Hallottam valahol és tudom, hogy nem nagyon hívnak így és szeretném, ha én hívhatnálak így. Te pedig szólíts akkor Jeannek. -felelte izgatottan.

-Rendben, Jane! -nevettem egy kicsit.

És így lettünk Hermione Jean Grangerrel barátok. Nem mondhatni, hogy öribarik meg ilyesmik, de legalább jó érzés, hogy a trió egyik tagja tudja, hogy milyen is vagyok igazából.
Rengeteget beszélgettünk míg nyomokat kerestünk az elveszett és sebzett egyszarvút. A társalgásunkat egy kiáltás szakította félbe így elkezdtünk visszafele futni az erdőből, hogy hátha a többiek ott vannak már.

Viszont amikor kiértünk senki sem volt ott csak mi ketten.

-Ez mégis mi és ki sikított? -fordult felém Jane.

-Fogalmam sincs. -néztem körbe értetlenül.

Senki nincs itt. De akkor mégis kikiáltott az erdőben? 
Ekkor mozgolódást szűrődött ki. Gyorsan a hang irányába fordultunk és kiszegett pálcával vártuk mi vagy éppen ki ugrik ki a bokorból. Meglepetésünkre Draco Agyarral az oldalán szaladt kifele.

-Draco, mi a baj? -nem válaszolt csak odafutott hozzám és a nyakamba ugrott. -Jól van semmi baj, itt vagyok. De mond el nekem mi történt.

-Soha többet be nem teszem oda a lábam. És nem mondom el addig amíg Granger itt van, mert majd őt beavatja Potter úgy is. Plusz én nem maradok még egy percet itt az is biztos. -majd elengedett és elindult be a kastélyba.

-Azt hiszem én most utána megyek. Nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljon. Jó éjt Jane! -köszöntem el tőle és már futottam is Draco után.

A klubhelyiségben értem utol. Már a kanapén feküdt és nézte a kandallóban a maradék parazsat. Odamentem és leültem mellé.

-Mi történt az erdőben, Draco? -kezdtem el simogatni a hátát.

-Ott volt apád...

-Hogy mi van? -kerekedtek ki a szemeim.

-Az unikornisnak a vérét itta aztán én felismertem és ijedtem elfutottam. Így vagyok itt. 

-Jól van nyugalom semmi baj. Gyere, menjünk aludni sokkal jobb lesz. 

Majd a kezénél fogva felhúztam és felkísértem a szobájába és lefektettem aludni. Már mentem volna ki az ajtón amikor még megszólított.

-Maradj itt velem, Kate, kérlek. -könyörgött nekem.

Mivel nem tudok nemet mondani, így befeküdtem mellé. Szorosan odabújt hozzám és pár perc múlva már csak az egyenletes szuszogását hallottam.

Mit keresett apám az erdőben? És miért itta meg szegény, ártatlan unikornis vérét?