Amikor egy zenész elindul egy turnéra, akkor azt hiszi, hogy a felkészülés és a hosszú napok a legnehezebbek még az első koncert előtt. Tapasztalat által rájöttem, hogy ez igaz, de arról senki nem mesélt, hogy mennyire nehéz felmenni az utolsó koncerten a színpadra. Mert mind a két alkalommal, amikor a saját turnémon voltam, szinte a szívem szakadt meg, amikor meghallottam a los angelesi tömeg hatalmas ujjongását. Akkor tudtam, hogy vége volt az utazásnak, hogy az volt az utolsó szóval mindent is bele kell adni. Jelen esetben sem volt másképp nálam, annak ellenére, hogy nem is az én turnémon voltam. A koncert előtti estén már szinte bekönnyeztem, mert tudtam, hogy vége volt az egész utazásnak és nem lennék sokáig a remek csapattal. Ezt persze mindannyian nevetve díjaztuk, de Juan volt az egyedüli, aki a mosolya alatt az aggódást is kimutatta és a karjai közé vont. Így aludtunk el aznap este miután Rómából gyorsan átrepültünk Milánóba. Igaz, hogy nem nagyon tudtam aludni, de nem akartam sokat mozogni, hogy nehogy felébresszem a barátomat. Mikor viszont realizáltam, hogy a nap kezdett felkelni, akkor óvatosan kibújtam a karjai közül és felkapva a köntösömet ki is mentem az erkélyre. A szép táj láttán elgondolkoztam, hogy min is mentem keresztül. A Juannal kötött megállapodás szerint itt döntenénk el, hogy mi legyen köztünk. Ennek ellenére, nem tudtam egy ész érvet sem felhozni se ellene, sem mellette. Képbe voltam, hogy mennyire szerettem Juant, tudtam, hogy sokkal több számomra, mint egy barát, de nem éreztem teljesen lezártnak azt, ami Tom és köztem történt, így teljesen ambivalens érzéseim voltak.
-¿No puedes dormir? (Nem tudsz aludni?) - szólalt meg mögülem Juan, így hátrafordultam felé.
-Tú tampoco (Te sem) - dőltem neki a korlátnak, emiatt kijött mellém majd megcsinálta ugyanazt, amit én. Mélyen beszívva a friss kora reggeli levegőt keresztbe tette maga előtt a kezeit majd velem együtt elkezdte nézni a szobát, ahonnan kijöttünk mind a ketten nem sokkal ezelőtt - Es el último... (Ez az utolsó...)
-Lo sé (Tudom) - bólintott egyből.
-Este viaje fue chimba (Eszméletlen volt ez az utazás) - jegyeztem meg, így mosolyra húzta a száját - Pero... (De...)
-¿Pero qué? (De mi?) - pillantott rám.
-Pero si tuviese que responder ahora si quiero ser tu novia, no podría (De ha most kéne válaszolnom, hogy szeretnék-e a barátnőd lenni, nem lennék képes választ adni) - vallottam be nagyot nyelve.
-¿Por qué no? (Miért nem?) - döbbent le - Viajamos juntos durante dos meses. Había momentos en los que sentía que fuésemos un par. (Együtt utaztunk két hónapon keresztül. Voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy tényleg egy pár voltunk.)
-Somos amigos... Con extras si estamos pensando en el viaje. Pero no sé si esto funcione con nosotros. (Barátok vagyunk... Extrákkal, ha az utazásra gondolunk. De nem tudom, hogy ez működne közöttünk)
-Lo funcionará (Működne) - jelentette ki magabiztosan.
-¿Cómo sabes esto seguramente? (Hogyan lehetsz ebben ennyire biztos?) - igazítottam meg a szemüvegem.
-¿Cómo tú no sabes eso? (Hogy nem vagy te ebben ennyire biztos?) - nézett rám, így összehúztam a köntösöm.
-Porque no me conoces (Mert nem ismersz) - nyeltem nagyot, de fájt hogy ezeket a tényeket elmondtam, mert nem akartam tönkretenni a tökéletes látszatott kettőnk között.
-Lo sé que todavía hay secretos sobre ti pero no me importa (Tudom, hogy vannak előlem titkaid még, de nem érdekel) - jegyezte meg - Porque es tu pasado. El pasado es pasado, no puedes cambiarlo. Y si te quedaras en el pasado, serías débil (Mert az a múltad. A múlt az múlt, nem tudod megváltoztatni. És ha leragadsz a múltban, akkor gyengévé válsz) - idézett fel engem, így lehajtottam a fejem - Sé que no quieres ser eso, porque como te conocí me figuraste la ideal de una mujer fuerte. (Tudom, hogy nem akarsz olyan lenni, mert ahogy megismertelek téged, megmutattad, hogy milyen is egy erős nő.)
-Quiero olvidar el pasado... (El akarom felejteni a múltat) - hajtottam le a fejem - Quiero olvidar todo lo que pasó y quiero sentir el presente. Pero no puedo, porque el pasado me sigue en todos los caminos nuevos. (El akarom felejteni mindazt, ami történt és szeretnék a jelennek élni. Viszont ez nem megy, mert a múltam minden egyes új úton követ.)
-Podría ayudarte (Tudnék segíteni) - ajánlotta fel.
-Lo sé y lo valoro mucho (Tudom és ezt nagyon is köszönöm) - helyeseltem egyből.
-Mírame (Nézz rám) - kérte mire felém fordult.
-¿Qué? (Mi?) - értetlenkedtem mire maga felé állított engem.
-¿Qué sientes ahora? (Mit érzel most?) - kérdezte komolyan, így vettem egy mély levegőt.
-¿De verdad? (Igazából?) - vontam fel a szemöldököm, így bólintott - Paz, tranquilidad, felicidad... (Békét, nyugalmat, boldogságot...) - kezdtem el sorolni az átlagos dolgokat.
-¿Y ahora? (És most?) - lépett hozzám közelebb, így csak centik választottak el egymástól.
-Tu champú (A samponodat) - éreztem meg az illatát, emiatt elmosolyodtam - Pierdo el control porque estás tan cerca de mí (Elvesztem magam felett az irányítást, mert túl közel vagy hozzám) - vallottam be, így besétáltam a szobába.
-¿Por qué tienes que mantener el control? Nadie puede hacer esto (Miért akarod fenntartani az irányítást? Senki sem képes arra) - követett be majd megtámaszkodott az ablaknál.
-Yo tengo que (Nekem muszáj) - ellenkeztem mire összehúzta a szemöldökét - Porque si no, vuelvo a enloquecer como la última vez por culpa de mi madre y de mi gemela. (Mert ha nem teszem meg, akkor ugyanúgy beleőrülök, mint utoljára az anyám és az ikrem miatt.)
-Tu familia te quiere. Ellas son otra historia (A családod szeret téged. Ők ketten más sztori) - legyintett majd leült az ágyra.
-Es muy complicado y la escapación es dura. (Ez nagyon bonyolult és nehéz elmenekülni.)
-Pues tú no entiendes bien el amor (Hát akkor nem érted rendesen a szerelmet) - vont vállat, így elkuncogtam magam hitetlenkedve.
-Yo solo quiero salvarte de esta locura (Én csak meg akarlak menteni, ettől a hülyeségtől) - huppantam le mellé.
-¿Salvarme? ¿De verdad? (Megmenteni? Komolyan?) - nevette el magát.
-Claro! (Igen!) - jegyeztem meg majd elfeküdtem az ágyon.
-Connie, ya te enamoré (Connie már beléd estem) - támaszkodott meg mellettem alkartámaszba majd arrébb söpörte az arcomba hulló hajamat - Todo lo que quiero hacer es mantenerte al lado de mí (Mindaz, amit szeretnék, az az, hogy magam mellett tudjalak) - vallotta be, így a szemébe néztem.
-La prensa... (A sajtó) - kezdtem makogva.
-No me importa (Nem érdekel) - vágott közbe - Lo que me importa es tú y tu presencia, tu alegría, tu voz... (Ami nekem számít, az te vagy és a jelenléted, a boldogságod, a hangod...)
-Juan, estoy rota a miles de partes porque Holland casi murió en mis manos (Juan, ezer darabokra vagyok törve, mert Holland majdnem meghalt a kezeimben) - hoztam fel nagyot nyelve - No quiero darme la oportunidad otra vez de perder mi amor (Nem adhatom meg magamnak még egyszer azt a lehetőséget, hogy elveszítsem a szerelmemet) - jelentettem ki majd feltoltam magam.
-Pero estás aquí. (Mégis itt vagy.)
-Contigo, sí. Pero no quiero revivir mi pasado. (Veled, igen. De nem akarom újra élni a múltamat.)
-Tienes miedo... (Félsz...) - jött rá egyből a problémámra.
-El accidente me rompió otra vez. Ahora es mi recuperación. Este viaje... (A baleset megint összetört. Most ez a gyógyulásom. Ez az út...) - vontam meg a vállam.
-Yo sólo quiero darte lo que mereces (Én csak meg akarom azt adni, amit megérdemelsz) - tudta le majd odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és az orromra kaptam egy puszit - Estar sola con tus emociones es lo peor porque no puedes huir a ningún lugar. Están aquí, bailando en tu mente y todo lo que puedes hacer es manejarlos (Egyedül lenni az érzéseiddel a legrosszabb, mert nincs hova menekülnöd. Ott vannak, a gondolataidban táncolnak ide-oda és csak annyira vagy képes, hogy elviseled) - suttogta, így nyeltem egy nagyot - Vamos a desayunar. Tenemos que ir al ensayo después (Menjünk reggelizni. Mennünk kell utána próbálni) - pattant fel majd engem is felhúzott, így túlságosan is közel érkeztem hozzá - Y ahora no sientes algo tampoco? (És most se érzel semmit?)
-Nunca ha sido un momento que no sentiría algo a ti (Nem volt olyan pillanat, amikor ne éreznék valamit irántad) - suttogtam a szemébe nézve - Y estoy hablando sobre 6 años (És én hat évről beszélek) - emlékeztettem majd elmentem mellőle, hogy nekiálljak öltözni.
Igaz, hogy ezután eléggé feszült volt köztünk a hangulat a szobában, de amint kiléptünk a folyosóra, már mind a kettőnk arcán hatalmas mosoly volt. Együtt reggeliztünk egy jót a csapattal majd utána egyből mentünk is a helyszínre. Nagyon rossz volt érzés, hogy előző este éppenhogy csak befejeztük egy másik városban a koncertet, de aznap már az ország másik részében voltunk egy újabb arénában. Milánó nekem kimaradt nyáron, én csak Rómában voltam, így örömmel léptem fel a színpadra és ismertem meg minden egyes pontját térnek. A délelőtt általában a hangolódással ment el. A lámpákat meg kellett nézni, egy egész műsor fénytechnikáját át kellett venni. Utána ott volt a hangosítás is. Komoly feladatok voltak ezek, mégis nagyon fáradtan muszáj volt ezt megtennünk.
-Próba, próba, egy, kettő - szólaltam meg a hangosítás kedvéért - Jól lehet hallani? - kérdeztem a mikroporttal.
-Tisztán és érthetően! - válaszolt a megafonba az egyik szervező a terem hátsó részéből.
-Szuper! - mutattam fel a hüvelykujjamat majd elkezdtem járkálni a színpadon, hogy a különféle lámpákat tudják rajtam tesztelni - A hangszerek be vannak hangolva?
-Tíz perce hangoltuk be! - fordult felém a basszusgitáros.
-Rendben, köszi! - biccentettem az adott férfi felé.
-Connie, kipróbálnád Maluma mikrofonját is? - kért meg a hangosító az első sorból.
-Ezek a férfiak, hogy mindig csak pihennek! - poénkodtam, így mindenki kuncogva díjazta a beszólásomat - Hol van? - néztem körbe, de mivel nem láttam a tárgyat felhhúztam a szemüvegemet, ami a fejemen pihent.
-Az emelvényen! - mutatott az adott helyre, így odasétáltam majd feljebb emeltem a mikrofont, hogy az én magasságomhoz legyen állítva - Remélem nagyon jól működik a mikrofon, mert szeretnék egy zöld teát Juan Luis, köszönöm! - jegyeztem meg kacagva.
-Én hallottalak Connie! - szólalt meg a távolra küldött ember, emiatt bólintottam.
-Remélem, hogy a büfében lazsáló barátom is! - fintorogtam, de nem tartott sokáig ez, mert utána felkacagtam - Kell még valamiben segítenem? - érdeklődtem, mert szívesen tettem volna, bár sok kedvem nem lett volna hozzá. Szerencsére megszólalt a telefonom, így felmutattam az ujjam bocsánatot kérve és elléptem a mikrofontól majd felvettem Tom hívását - Milyen a forgatás itt Velencében? - kezdtem, mert nagyon is képbe voltam, hogy egy országba voltunk. Pár hete kiengedték és nagyon is ment már. Igaz, hogy így többször volt szüksége a dublőrre, de legalább vissza tudott állni a munkába és azt tudta csinálni, amit a legjobban szeret.
-Miért nem mondtad el, hogy te mentettél meg? - váltott témát, így én hirtelen lefagytam, hogy tudta - Connie, itt vagy?
-Itt vagyok... - nyeltem nagyot majd lehajtottam a fejem.
-Miért kellett eltitkolni? Miért nem lehetett volna elmondani nekem, hogy te mentettél meg? - folytatta a kiakadását.
-Az orvosok mentettek meg! - javítottam ki.
-Nem az orvosok léptek ki a komfortzónájukból, hogy megmentsék a barátjukat! - állt ki a véleménye mellett, így csípőre tette a szabad kezem.
-Én... Nem tettem semmit! - ellenkeztem - Nem tehettem semmit!
-Kihoztál a kocsiból és újraélesztettél!
-Én nem szeretnék erről most beszélni! - ráztam meg a fejem, mert tudtam, hogyha ezt folytatnánk, akkor én elkezdenék sírni - Ez egyáltalán nem telefonos téma Tom!
-Akkor mégis mikor beszéljünk erről? Amikor talán fél év múlva találkozunk? Connie én csak tudni akarom, hogy miért nem voltál velem őszinte akkor és miért nem mondtad el, hogy mit tettél! - magyarázta, így lehajtottam a fejem.
-Mindenki úgy tartotta jónak, hogy ezt nem mondjuk el neked, hogy nehogy befolyásoljon téged ez a szakításnál és csakis kényszerből maradj velem, mert ezt érzed helyesnek a megmentésed után! - vallottam be neki apáék döntését.
-Mindenki ezt gondolta? - emelte ki ezt a részt.
-Mindenki ezt gondolta! - ismételtem meg magamat a lehető legmagabiztosabb hangon, amit csak hirtelen tudtam előadni, kérdés, hogy mennyire vette észre, hogy hazudtam - Ez a szomorú igazság! De most már mindegy, nem? - vontam vállat.
-De, teljesen mindegy! - füllentette, így megmasszíroztam a tarkóm - Főleg, hogy Malumával vagy már... - tette hozzá.
-Én nem vagyok vele! - suttogtam, hogy senki se hallja meg.
-Hogy mi? - lepődött meg mire egy hatalmas sípszó szólalt meg nála a vonal végén.
-Menned kell! - jöttem rá - Jó munkát!
-De... - kezdte, de mivel tudtam, hogy nemsokára megkérnék, hogy tegye le a telefont, nem erőltettem tovább a beszélgetést.
-Csá köcsög! - nyomtam ki majd megrázva a fejem visszafordultam a mikrofonhoz - Akkor, mit kell csinálnom? - tértem vissza.
-Énekelnél egy kicsit? - kérte a hangosító.
-De mit? - kuncogtam el magam.
-Amit akarsz! - legyintett, így megkapaszkodtam az előttem lévő állványba.
-Na jó! - vettem mély levegőt, mert nem tudtam dönteni és ami a legtisztábban a fejemben volt az a 'Por qué te vas' volt, de azt nem énekelhettem, mert csak Juan tudott a dalról rajtam kívül - Semmi se jut hirtelen eszembe, srácok! - vallottam be felnevetve - Porque mi cintura
Necesita a tu ayuda
No lo tengo en las venas
Y no la puedo controlar

Creo que mi cintura
Choca con mi cultura
Tropiezo con la arena
Ya no me puedo controlar - jutott eszembe mire Juan Luis hangosan felnevetett a nézőtérről.
-Mekkora hazugság! - jegyezte meg majd megállt az emelvénynél és megtámaszkodott emiatt odamentem hozzá és leguggoltam - ¿Necesitas a mi ayuda? (Szükséged van a segítségemre?) - hajolt hozzám közelebb.
-Pues no soy latina, claramente un latino puede bailar mejor. (Hát, nem vagyok latin, viszont tisztán kijelenthető, hogy egy latin jobban táncol.)
-Pero tu cintura no choca con tu cultura, te lo juro! (De a te csípő mozgásod nem alázza meg a te nemzeted, ebben biztos vagyok!) - kacsintott rám.
-¡Qué espía eres! Creía que habíamos hablado sobre que no puedes ver mi culo mientras bailo... (Mekkora egy kém vagy! Azt hittem, megbeszéltük, hogy nem nézed a seggem miközben táncolok...)
-¿Pues qué sería la buena parte del día? (Akkor mi lenne a nap fénypontja?) - húzta mosolyra a száját, így én felkacagtam.
-Ven (Gyere) - nyújtottam a kezem, emiatt megfogta és segítettem neki felszállni a színpadra.
-No entiendo porque no cantes 'Sin pijama' (Nem értem, hogy miért nem a Sin Pijama számot énekelted) - lépett hozzám közelebb majd átkarolta a derekam.
-Tipico hombre... (Tipikus férfi...) - forgattam meg a szemem mire felemelte kettőnk közé a poharát - ¿Qué es? (Mi ez?) - vontam fel a szemöldököm.
-Tu té verde (A zöld teád) - húzta mosolyra a száját.
-¿Lo escuchaste? (Hallottad?) - esett le, így elröhögtem magam - Gracias (Köszönöm) - nyúltam érte, de elhúzta.
-Tiene precio... (Van ám ára...) - fintorgott, így felvontam a szemöldököm.
-¿Precio? ¿Qué? (Ára? Mi az?)
-Un beso (Egy csók) - mosolygott rám, így közelebb hajoltam, hogy az arcára adjak egy puszit, de ő direkt elhajolt, emiatt szájra puszit adtam végül. Egyből elhajoltam tőle, de nem bírtam nem a szemébe nézni. Ezt eddig olyan egyszerű volt megtenni, mert csak egy pusziról beszéltünk, de most a Tommal való beszélgetésem után nagyon furcsa volt. Hiszen mintha itt az agyam egyből eldöntötte volna a folytonos vitát, amit a turné kezdete óta folytatott - ¿Todo bien? (Minden oké?) - vonta fel a szemöldökét, így megráztam a fejem, hogy visszaessek a jelenlegi helyzetbe.
-Loco (Hülye vagy) - nyújtottam ki rá nyelvem majd elvettem a teámat és azt iszogatva visszaindultam a többiekhez.
-Así me quieres (Így szeretsz) - szólt utánam, így felemelve a kezem bemutattam neki.
Ezután nem sokkal később meg is ebédeltünk. Egy kis pihenő után jöhettek a ruha próbák majd a rendes próbák is. Már csuklóból nyomtunk mindent. Majdnem harminc koncertet nyomtunk le együtt, szinte állíthatom, hogy a másik részét is tudtuk már. Miután a próbákkal készen voltunk, akkor én és Juan elkezdtünk hangolni. Mind a ketten külön csináltuk ezt, mert mindegyikőnknek külön fajta módszere volt. Aztán persze eljött a hét óra, amikor már a sminkes székben ültünk mind a ketten és hagytuk a profik elkészítsék az arcunkat. Utána én elraktam a szemüvegemet majd elmentem a hangosítokhoz, hogy a mikroportot rendesen rám szereljék. Azután már minden is készen állt, így a színpad széléhez mentem.
-Hát... - torpantam meg még a takarásban - Utolsó koncert!
-Ide is eljutottunk! - húzta mosolyra a száját Juan - Connie... - suttogta, így félve rápillantottam a nézőkről.
-Igen?
-Mielőtt elkezdenénk ezt, vagyis inkább befejeznénk ezt a turnét, szeretnék valamit tisztázni! - mondta, így biccentve felé fordultam.
-Hallgatlak!
-Igazából... - nyelt egy nagyot - Lehet, hogy a nevetésed, vagy a szemed, vagy a mosolyod, lehet, hogy inkább a hangod, vagy a személyiséged... Bármi is volt az, azáltal beléd estem, de nagyon! - vallotta be, így hirtelen bennem megállt még a vérnek az áramlása is. Ő közelebb lépett hozzám majd hosszasan megpuszilta az arcomat, emiatt lehunytam a szemem - Sok sikert! - távolodott el majd elment a saját helyére.
-Hát ezt kurvára nem most kellett volna mondanod! - mormogtam lihegve a lesokkolódás miatt.
-Menj Connie! - mondta a hangosító, mire megráztam a fejem.
-Hogy mi? - döbbentem le.
-Indulnod kell! - emlékeztetett, így rájöttem, hogy pontosan mit kell tennem.
-Nem! Nekem most beszélnem kell... - mutattam Juan után.
-Idő van! - tudta le ennyivel, így idegesen a színpad felé fordultam.
-Hát ezt nagyon nem így kéne, hogy legyen! - panaszkodtam majd befutottam a színpad közepére a korom sötétben.
Innentől kezdve az egyedüli hely, ahol találkoztam Juannal, az a színpad volt. Ott viszont nem beszélhettem meg ezt vele, így amikor nem énekeltem, csak játszottam a gitáron, vagy esetleg táncoltam, akkor azon gondolkodtam, hogy mit tegyek. Nem volt egy egyszerű döntés, mert mindig vissza kellett rohanni a színpadra. Az egyedüli úgymond nagyobb szünetem akkor volt, amikor át kellett öltöznöm, vagyis Juan egyik pólóját fel kellett vennem.
-Escucha! - kezdte Juana színpad másik végéről, így gyorsan ittam még egy kortyot. A zene is elkezdődött, így kiléptem a második emeletre - Yo no se que va a pasar
Pero se que pongo en riesgo
Nuestros días de amistad
-Ay no sé cómo sucedió
Pero ya el papel de amigo y confidente me dolió - énekeltem, így Juan felém fordult.
-Y vivo pensando en ti
Y sé que eso no es normal
Porque te conozco
Porque reconozco que eso no fue nuestro plan
-Y sigo pensando en si
Y sé que eso no es normal
Pero ya te sueño y todo lo que siento no lo puedo controlar - indultam el felé, így ő is megtette ugyanezt majd beszállt hozzám a refrénhez.
-Solo quiero que me beses y me digas que también tu sientes lo mismo
Que no sabes que te pasa pero ya se te metió en el alma tu amigo
Mi princesa, mi locura, mi refugio, lo que anhelo, mi mundo tu eres
Yo te gusto tu me gustas solo falta que te quedes conmigo, por siempre - értem hozzá, így háttal nekidőltem a mellkasának, majd így táncoltunk tovább, várva az ő részét.
-Baby quién diría que de mí tú te enamorarías
Fui tu confidente el que secretos más sabia de ti
Pero a quien quieres mentir
Tu molde se perdió, solo te hicieron pa mi

En nuestra historia solo hubo un mínimo error
Ser tu confidente y meterle el corazón
Pero te hablo claro y quiero estar contigo hoy
Podemos ser amigos solos en mi habitación
-Y sigo pensando en ti
Y sé que eso no es normal
Porque te conozco y porque reconozco que eso no fue nuestro plan - fordultam vissza vele szembe, hogy a rajongók kedvéért neki énekeljem a refrént, vagyis elvileg a rajongók kedvéért - Solo quiero que me beses y me digas que tambien tu sientes lo mismo
Que no sabes que te pasa pero ya se te metió en el alma tu amigo
Mi princesa, mi locura, mi refugio, lo que anhelo, mi mundo tu eres
Yo te gusto tu me gustas solo falta que te quedes conmigo, por siempre - fejeztem be a kiemelt részt majd Juannal együtt elindultam az emelvényen, hogy a rajongókhoz közelebb legyünk - Si tú estás cerquita siento un no sé qué
Contigo se me acelera el corazón
Y cuando te alejas pierdo la razón
Quisiera vivir contigo vaya pues
-En nuestra historia solo hubo un mínimo error
Ser tu confidente y meterle el corazón
Pero te hablo claro y quiero estar contigo hoy
Podemos ser amigos solos en mi habitación - mutatott magára, így közelebb léptem hozzá a koreó miatt.
-Solo quiero que me beses y me digas que tambien tu sientes lo mismo
Que no sabes que te pasa pero ya se te metió en el alma tu amigo
Mi princesa, mi locura, mi refugio, lo que anhelo, mi mundo tu eres
Yo te gusto tu me gustas solo falta que te quedes conmigo, por siempre

Solo quiero que me beses y me digas que tambien tu sientes lo mismo
Que no sabes que te pasa pero ya se te metió en el alma tu amigo
Mi princesa, mi locura, mi refugio, lo que anhelo, mi mundo tu eres
Yo te gusto tu me gustas solo falta que te quedes conmigo, por siempre

Y yo no sé qué va a pasar
Pero se que pongo en riesgo nuestros días de amistad - zártam le az utolsó sorokat, így bátorságot véve, ha már nem tudtuk átbeszélni a koncert előtti hirtelen szerelmi vallomását, közelebb léptem hozzá majd megsimogatva az arcát magamhoz húztam és megcsókoltam. Szerencsénkre hatalmas ujjongás keletkezett emiatt, annak ellenére, hogy nem ez volt az első csókunk közönség előtt. Hivatalosan egyáltalán nem ez volt az első csókunk, csak párkapcsolatilag volt ez az első csókunk, ahogy a turnén is csak itt és csak most csattant el egy csók. Lassan elváltam tőle majd megtámasztottam a homlokom az övénél.
-Ez... - suttogta miközben lefogta a mikroportomat.
-Ez az! - helyeseltem majd gyorsan szájon pusziltam majd ameddig lekapcsolódtak a lámpák visszamentem a zenekarhoz és felkaptam a gitárt.
-Erről még beszélnünk kell! - követett engem majd belemarkolt a fenekembe.
-Hát én is ezt gondoltam, amikor hirtelen bevallottad, hogy mit érzel! - takartam el a készüléket az arcomon majd kinyújtottam rá a nyelvem.
-Hergelni akarsz?
-Dehogy! - tátogtam majd beálltam mellé.
-Jól van! - vonta össze a szemöldökét majd felemelte a mikrofont, hogy folytathassa a koncertet.
Ezután persze folytatódott a hatalmas hangulat. A rajongók torkuk szakadtából énekeltek minden egyes dalt még az enyémet is, amit azért tettünk be, hogy Juan tudjon egy kicsit pihenni. Nagyon tetszett az egész, rengeteg plakátot láttam az én nevemmel is és emiatt le se tudtam venni a mosolyt az arcomról. Sajnos viszont elértünk arra a pontra, amikor befejeződött a koncert. Nem hívtak vissza minket, hiszen le se mentünk Juannal a színpadról, csak a többiek.
-Grazie mille Milan! (Ezer köszönet Milánó!) - kiabáltam el magam, így hatalmas ujjongás tört ki.
-Muchas gracias! (Nagyon szépen köszönöm!) - fogta meg a kezem Juan, amikor mellém állt - Connie, ¿puedes ayudarme con la traducción? (Connie, tudnál segíteni a fordítással?) - fordult felém.
-¡Claro! (Persze!) - bólintottam - ¿Qué quieres traducir? (Mit akarsz fordítani?) - érdeklődtem miközben én is már ránéztem.
-¡Muchas gracias por estar aquí! ¡Estos días fueron increíbles gracias a vosotros! (Köszönöm szépen, hogy itt voltatok! Ti tettétek tökéletessé ezeket a napokat!) - kezdte.
-Grazie mille per essere qui! In questi giorni sono stati fantastici grazie a voi!
-Pero al final quiero confesar algo. (De most végül be kell vallanom valamit.)
-Ma alla fine voglio confessare qualcosa.
-Puedo decir que este gira me dio mucha alegría y emoción porque podía compartirla con mi amor (Elmondhatom, hogy ez a turné sok boldogságot és érzelmet adott, mert a szerelmemmel tudtam ezt megosztani.) - mondta, hogy akaratlanul is elmosolyodtam és felcsillant a szemem.
-Posso dire che questo giro mi ha dato molta gioia ed emozione perché potevo approfittare con il mio amore - fordítottam le majd belebújtam Juan ölébe.
-No os canté una canción mía, estoy seguro que sabéis que canción es (Nem énekeltem el az egyik dalomat nektek, biztos vagyok benne, hogy tudjátok, hogy melyik ez) - hozta fel és nekem egyből eszembe jutott, hogy miről beszél, így az arcomat kuncogva a nyakába nyomtam.
-Non ti ho cantato una canzone, sono sicuro che sai che canzone è - fordítottam majd Juan egyből elkezdett húzni hátra. A stáb addig odahelyezett egy széket, amíg mi beszéltünk, így a társam kérte, hogy üljek oda.
-Connie, me escribiste esta canción hace unos meses. Despertaste el amor en mí cuando me la cantaste. (Connie, hónapokkal ezelőtt írtad nekem ezt a dalt. A szerelmet keltetted fel bennem azzal, hogy elénekelted nekem.)
-Connie, hai scritto questa canzone per me qualche mese fa. Hai svegliato l'amore in me quando me lo hai cantato.
-Tú me has dado mucho, ahora yo te doy esta canción para mostrarte cuanto te quiero. (Nagyon sokat adtál már nekem, most én adom neked ezt a dalt, hogy megmutassam mennyire szeretlek.)
-Mi hai dato molto, ora ti do questa canzone per mostrarti quanto ti amo - fejeztem be mire megszólalt a Marinero zenéje - ¡Oh dios mío! (Istenem!) - kaptam a számhoz, hogy nehogy hangosan elnevessem magam.
-Sé que no es una canción buena para una relación pero la valoro mucho (Tudom, hogy nem olyan jó dal egy kapcsolathoz, de nagyon értékelem ezt a számot.) - karolt át hátulról, így megfogtam a kezét - Que pare de sufrir, eso to' el mundo dice
Lloro porque tengo cicatrices
Y dolores en el alma
Si que me has hecho falta
Hablo de mis entrañas para ser sincero
Sé que fui el culpable, por eso te pierdo
Hablabas, no te escuchaba
Sólo desnuda era que me gustabas - énekelte, így kinyújtottam a nyelvem, emiatt a nézők levették a lényeget a részletből. Juan is egyből elkuncogta magát majd megpuszilt - Hoy sé, llegó el momento
Sólo hay ruido en nuestra habitación
Y silencios que gritan "Adiós"

Mientras me dabas tu corazón
Yo era un marinero buscando amor
Iba por cada puerto como si nada
Entre más olas, más naufragaba

Mientras me dabas tu corazón
Yo era un marinero buscando amor
Iba por cada puerto como si nada
Entre más olas, más naufragaba

Aquellos días, que bien los recuerdo
Tú ya graduada y yo en el colegio
Tú me ensañaba' cosas que me enamoraban
Y practicaba con otras cuando no estabas
De eso me arrepiento hoy
Soy un idiota, mi papel fue lastimarte
Bebo y me arrepiento hoy
Porque cuando volví al muelle era muy tarde, yeh-yeh

Hoy sé, llegó el momento
Sólo hay ruido en nuestra habitación
Y silencios que gritan "Adiós"

Mientras me dabas tu corazón
Yo era un marinero buscando amor
Iba por cada puerto como si nada
Entre más olas, más naufragaba

Mientras me dabas tu corazón
Yo era un marinero buscando amor
Iba por cada puerto como si nada
Entre más olas, más naufragaba

Sin orgullo te dejo saber
Y algún día lo vas a entender
Si te dejo volar a otros brazos será por tu bien - húzta el a magas hangot, így oldalra fordultam, emiatt a homlokomnak döntötte a sajátját. A mikrofont beletette az ölembe hiszen nem volt rá szüksége, mivel olyan közel volt az arcomhoz, hogy az én mikroportomat simán tudta használni. - Mientras me dabas tu corazón
Yo era un marinero buscando amor
Iba por cada puerto como si nada
Entre más olas, más naufragaba

Mientras me dabas tu corazón
Yo era un marinero buscando amor
Iba por cada puerto como si nada
Entre más olas, más naufragaba
Eh, yeh - fejezte be így mosolyra húzta a száját - ¡Te amo! (Szeretlek!)
-¡Te amo también! (Én is szeretlek!) - suttogtam, bár a hangosítók miatt az egész aréna hallotta.
Egyből közelebb is hajolt hozzám, de persze ezen nem is csodálkoztam. A mai nap után már kívántam én is őt. Csak az volt a baj, hogy teljesen későn jöttünk rá, hogy hoppá, ez mégis igazi és tényleg lenne értelme ennek az egésznek. Vigyorogva magamhoz húztam, így egyből megcsókolt a mai nap másodjára. Viszont annak ellenére, hogy a rajongók ezt már látták, az ujjongásuk szinte ugyanolyan mértékű volt, ha nem nagyobb. Ezután viszont tényleg lementünk. Nem volt visszahívás, a lámpák is felkapcsolódtak. A színpad mögött mi még a VIP-tagokkal beszélgettünk, így végképp húztuk még a beszélgetést kettőnk között. Bár nem nagyon sikerült másra koncentrálni, rengetegszer volt olyan, hogy inkább elvesztünk egymás tekintetébe, minthogy képbe legyünk a dolgokkal. Miután mindenki elment, akkor már mi is elmentünk átöltözni majd összepakoltuk a holminkat. Utána az egész csapat visszament a hotelbe, teljesen fáradtan. Én igazából csak azt akartam, hogy végre kettesbe lehessek Juannal, de sokáig nem jött össze.
-¡Pues mañana nos vemos! (Akkor holnap találkozunk!) - szólalt meg Luis.
-Hasta mañana! Buenas noches! (Akkor holnap! Jó éjt!) - pusziltam meg Juan apját.
-¡Buenas noches papá! (Jó éjt apa!) - ölelte meg az apját Juan. Amint elengedték egymást, Luis el is indult a saját szobája felé, így Juan egyből benyitott a mi szobánkba majd behúzott engem is.
-¡Tranquilo! (Nyugi!) - nevettem el magam miközben nekinyomott a falnak majd nekem esett. Egyből lerúgtam a magassarkúmat majd a lábaimat átkulcsoltam a csípőjén, így ő hátranyúlva becsukta az ajtót. Megindult az ágy felé, majd amikor odaértünk én letérdeltem a matracra és leszedtem a fejemről a sapkát. Juan mellém jött majd levette rólam a pulcsiját és megsimogatta az arcom.
-Mi változtatta meg a véleményed? - suttogta, így közelebb hajoltam hozzá.
-Nem változott a véleményem - ellenkeztem - Csak rájöttem, hogy fölösleges harcolnom saját magammal szemben - mondtam el - Tanulva a múltból most nem fogom veled azt a hibát elkövetni, amit Hollanddel tettem! Te fontosabb vagy számomra! - jelentettem ki - Pont ezért, ha belehalok is, nem engedlek az ikrem mellé - kuncogtam halkan.
-No sabía que los rumanos son tan agresivos (Nem tudtam, hogy a románok ilyen agresszívak) - jegyezte meg miközben megéreztem az ujjait a pólóm aljánál.
-Solo si tocan sus propiedades (Csak ha a portékáikhoz érnek) - nyúltam be a pólója alá majd a körmömmel elkezdtem simogatni az izmos hasát.
-¿Soy tu propiedad? (A portékád vagyok?) - vonta fel a szemöldökét, de abban a pillanatban lehetett látni a Hold fénye által, hogy felcsillant a szeme.
-¡Solo mía! (Csakis az enyém) - suttogtam a fülébe, így levette rólam a pólót és én is megtettem ezt vele. Hátradöntött az ágyon majd megtámaszkodott felettem. Én a nyakánál fogva lehúztam hozzám majd megcsókoltam. A lábaimat is átkulcsoltam a hátán megint majd jobban magamhoz vontam, hogy érezhessem a közelségét.
-És ehhez kellett neked két hónap? - jegyezte meg.
-Oh, pofa be! Csókoltam meg újra majd beletúrtam a hajába.