A turné kezdete előtt már aggódtam a londoni koncert miatt. Nem csak azért, mert Anglia nagyon is Tom párti volt, hanem amiatt, mert a nagyszüleim meg akarták ismerni Juant. Minden egyes koncert után megkérdezték, hogy akkor megyünk-e hozzájuk egyik nap. Én meg persze egyből tagadtam volna mindent, de a barátom ott volt mellettem, így inkább helyeseltem. Senki se vette komolyan azt a tényt, hogy csak marketing miatt voltunk együtt. Jó, talán néha mi sem, mert egymásnak vettünk ajándékokat és folyamatosan úgy viselkedtünk mintha együtt lettünk volna, de ez valószínűleg a túlzott színészet miatt volt. Így, amikor megérkeztünk Nagy-Britannia fővárosába, én egyből elkezdtem izgulni. Fényes nappal szálltunk le, így nem volt kérdés, hogy rengetegen vártak minket a reptéren. Én csak felkaptam a szemüvegemet és a sapkámat majd Juan kezét fogva le is szálltunk a gépről. Mi egyenesen a kocsihoz mentünk, mert Juan megígérte, hogy elkísér az itteni házunkhoz. Megígértem Hayleynek, hogy körbenézek a levelek terén és a növények miatt is. Aztán persze egy jó kis estebédre meghívtak a nagyszüleim, így konkrétan az első napot jól be is táblázták nekünk. Clara kért nekünk egy bérelt autót, így mi abba be is szálltunk. Én vezettem, mert Londonban nekem több vezetési tapasztalatom volt, mint Juannak. Eléggé nagy türelem is kellett ahhoz, hogy kivezessek a reptérről, mert rengeteg lesifotós az útban állt és inkább fotóztak, minthogy arrébb álltak volna. Én ezt egy idő után meguntam majd egy jó erős dudaszó után hirtelen ki is tisztítottam előttem az utat. Onnantól kezdve már egyszerű volt az utunk, fel is hívta Juan a nevemben az Evanstan rezidenciát majd átadta a hírt, miszerint Londonban voltunk már. Anya ezt tök jól fogadta, sőt, egy picit marasztalt minket, hogy folytassuk a beszélgetést. Szerencsétlen már nagyon a terhesség végét húzta és kezdett türelmetlen lenni úgy mindennel és mindenkivel. Folyamatosan panaszkodott, így nagyon is sajnáltam, hogy pont ilyenkor nem voltam mellette. Akkor persze már sikeresen elköszöntünk tőle, amikor leparkoltam a háza előtt. Még csak az kellett volna, hogy elkezdjen a vonalban sírni, a szép angol emlékeitől.
-Sajnálok Hayleyt! - jegyezte meg Juan amikor leparkoltam - A hormonok beszélnek belőle!
-Már csak egy hónap - jelentettem ki magabiztosan - Vagy kevesebb - tettem hozzá vállat vonva majd leállítottam a kocsit - Vashiányos lett a terhesség alatt, így sokkal nehezebben viseli. Ingerlékenyebb, fáradtabb... - magyaráztam el miközben kiszálltunk.
-Soha nem jött fel, de fiú vagy lány? - jutott az eszébe amikor beindultunk.
-Kisfiú - húztam mosolyra a számat majd elővettem a kulcsomat és kinyitottam a kaput.
-Vehetnénk valamit, hogy ha hazaértünk oda tudjuk nekik adni - hozta fel bemenve a házba - Valami kis ruhát, vagy ilyesmi...
-Oké, elmehetünk vásárolni! - biccentettem majd az asztalra le is dobtam a kulcsomat - Na, én megnézem a kertet! - indultam el arra.
Szerencsére nem volt semmi különleges, csak a fák levelei hullottak le, így azt gyorsan össze is gereblyéztem. Utána kiürítettem a postaládát majd elolvastam a leveleket, amik fontosnak tűntek. Semmi érdekes nem volt, szóval így a szokásos helyre raktam őket. Ally mama és Grant papa intézte általában mami dolgait Londonban, csak most kivételesen mami megkért engem is, hogy azért vizsgáljam meg, hogy mekkora katasztrófa volt nála. Mikor végeztem, körbenéztem, de hirtelen eltűnt Juan, így összevontam a szemöldököm.
-Juan Luis - szóltam neki hangosan miközben körbenéztem a földszintes és mivel nem volt ott, így felmentem az emeletre. Nem válaszolt, így egy kicsit meglepődtem, de amint elmentem a számomra kijelölt szoba mellett megtorpantam, mert ott bent ült az ágyon - Hé - dőltem neki mosolyogva az ajtókeretnek - Mit csinálsz itt? - érdeklődtem mire hatalmas vigyorral a száján felém nézett majd felemelte a kezét. Én odamentem hozzá majd összekulcsoltam az ujjainkat és beleültem az ölébe.
-Sokszor voltál itt? - kérdezte halkan.
-Csak néha napján jöttem el ide - vallottam be - New Yorkban is Seb bácsi kitette a képeket rólam ugyanígy a falra - vettem észre.
-Csak büszkék rád - tudta le ennyivel - Én is ezt tenném a rokonaid helyében! - dőlt a vállamra - Ezek mikor készültek? - biccentett a két nagy bekeretezett címlapra.
-Ez az első fotózásom volt énekesként - emlékeztem vissza - Még próbáltuk csak az új stílusomat és azt sem tudtam, hogy mit kezdjek a piros parókámmal - vallottam be kuncogva.
-Annak ellenére nagyon is jól nézel ki a címlapon! - dicsért meg - És az? - biccentett a másikra.
-Az a világbajnokság után készült és alapból a Bajnok parfümhöz készítettük - jutott eszembe - Annál legalább nem volt paróka, és csak az egyenruhámban kellett lennem egy amerikai zászlóval.
-Bajnok parfüm? - csodálkozott - Én követem a CEVANS illatokat és mindegyiket megvettem, de nem emlékszem Bajnokra.
-Mert a fotózáskor csak egy terv volt és idén kezdtem el kidolgozni az illatot, viszont úgy gondoltam, hogy még egy évet várnék, hogy megtudjam hogyan végzek a következő bajnokságon.
-Bajnok leszel! - jelentette ki magabiztosan - Én a helyedben már most kiadnám azt az illatot - vont vállat majd oldalra pillantott - Ez mikor készült? - vette észre a kisasztalon a képkeretet, így odapillantottam.
-Egy rajongó adta nekem az egyik Comic-Conon és lemásoltattam és minden egyes házban elhelyeztem a szobámba - mondtam majd felpattantam és odaadtam Juannak a képet - Az egyik rajongó összevágta a promó képeinket a Végtelen háborúhoz készített Vanity Fair fotózásról - meséltem.
-Az Evanstan trifecta - vizsgálta meg a három embert, így leültem mellé - Jól néztek ki! - jegyezte meg mikor visszarakta a képet.
-Ha jól viselkedsz, akkor te is kikerülhetsz a falra! - mondtam kuncogva, így nevetve lehajtotta a fejét. És megtámaszkodtam a vállán majd a szemébe néztem.
-Majd meglátjuk! - döntötte a homlokomnak a sajátját. Abban a pillanatban meg is szólalt a telefonom, így kivettem a zsebemből.
-Ez a nagyi... - olvastam le - Mit mondjak neki?
-Menjünk el most akkor babaruhákat nézni, mert van még időnk! - pillantott az órájára.
-Jól van, akkor lent elzárom a vizet gyorsan - pattantan fel majd fel is vettem a hívást.
Mit ne mondjak, Ally néni nem nagyon örült annak, hogy még elmentünk volna máshova. Egyből erősködött, hogy menjünk hozzájuk, hogy ő mennyit készült... Én persze tisztáztam vele, hogy csak egy órát lennénk távol és még így is előbb mennénk, mint a megbeszélt időpont. Miután elzártam mindent, akkor Juannal együtt el is indultunk. Én tudtam, hogy a közeli bevásárló központban volt egy bababolt, így oda el is vezettem. Belépve a plázába persze az egész figyelem ránk hárult. Egyesek kértek is tőlünk képet, így neki kedvesen megálltunk és mosolyogtunk egy fotó erejére, de utána mentünk is egyenesen be a boltba. Biztos rengetegen kaptak le minket kívülről és abban is biztos voltam, hogy elkezdtek pletykákat gyártani, miszerint én is terhes voltam. Miután millió cuki ruhácskát és cipőt vettünk, nem mellesleg találtunk egy ugyanolyan baseball sapkát babáknak, mint apának a kedvenc darabja. Azt egyből megvettük a többivel együtt és két hatalmas szatyorral távoztunk is az üzletből. Ezután egyenesen a nagyszüleim felé mentünk. Amikor leparkoltam a házuk előtt, direkt dudáltam is. Mire kiszálltunk, addigra Grant papa ki is nyitotta az ajtót.
-Megjött a kedvenc unokám! - szólalt meg a rokonom, így elkuncogtam magam.
-Hiszen jelenleg én vagyok az egyedüli unokád! - jegyeztem meg amikor beléptünk a kapun.
-Ezt a szöveget akkor is folytatni fogom, ha megszületik az öcséd! - mondta magabiztosan majd kitárta a karját és jó szorosan meg is ölelt - Jaj, de hiányoztál Drágám.
-Te is nekem papa! - pusziltam meg az arcát majd elengedtem. Hátrébb léptem majd Juanra pillantottam - Papa, ő itt Juan Luis, a barátom! - mutattam be, így a latin félve a nagyszülőm elé lépett.
-Üdvözletem Mr. Atwell! - rázott kezet vele - Sok jót hallottam már Önről a lánya és az unokája által! Ki nem hagyva, hogy a veje is megemlített pár dolgot! - tette hozzá majd mellém jött és átkarolt.
-Szóval úgy barátod... - értelmezte a papám - Örülök, hogy megismerhetlek Juan Luis! - biccentett majd kitárta az ajtót - Ally a konyhában van! - jegyezte meg, így bólintva bementem - Jó fogás ... - suttogta nekem, amikor elmentem mellette.
-Papa! - húrrogtam le alig hallhatóan, de erre a barátom csak megfogta a kezem és követett engem, ahogy a konyhába mentem a mamámhoz. Ahogy beljebb mentünk, egyből megcsapott a kellemesebbnél is kellemesebb illat, így egyből rájöttem, hogy valószínűleg Ally mama reggel óta a konyhában forgolódott.
-Szia mama! - köszöntem neki, így felcsillanó szemmel felénk fordult - Ketten jöttünk és nem tizenketten! - jegyeztem meg a kaja mennyiségét látva.
-Ugyan, majd úgyis visztek magatokkal kaját! - tudta le ennyivel majd odajött hozzám és jó szorosan át is karolt, de olyan szinten, hogy alig kaptam levegőt.
-Hotelben vagyunk mama, nem kell nekünk csomagolni! - ellenkeztem.
-Pedig igenis visztek kaját! - jelentette ki magabiztosan amikor eleresztett engem és egyből Juan felé fordult - Te biztos Juan vagy! - mondtam majd odalépett hozzá két puszira - Végre, hogy megismerhetlek!
-Részemről a megtiszteltetés Mrs. Atwell! - biccentett Juan.
-Csak Ally! - legyintett mama, így felvontam a szemöldököm.
-Mr. Atwell! - szólt papának Juan - Elfelejtettem az előbb mondani, de Connie azt mondta, hogy szereti a fehér édes bort, így hoztam egyet Önnek, hogy megköszönjem a vendéglátást! - vette ki a szatyorból az üveget majd a doboz bonbont, amit kiosztott a nagyszüleimnek.
-Juan, ezt őszintén nem kellett volna! - döbbent le a nagyi - Köszönjük szépen!
-Gyere fiam, kóstoljuk meg ezt! - intett az asztal felé a papám, így Juannal el is mentek oda.
-Első benyomásra jobb, mint Holland! - suttogta Ally mama.
-Nagyi! - dülledt ki a szemem majd elmentem mellette és kivettem a tányérokat.
-Ugyan, Holland mikor hozott nekünk ajándékot? - magyarázta egyből - Imádom azt a gyereket és a szívem szakadt meg, amikor balesetet szenvedett, és én voltam szinte a legboldogabb, amikor egy brit sráccal jöttél össze, de Juan nulla ismerettel hozott nekem egy méregdrága kolumbiai bonbont! - emelte fel, így megforgattam hitetlenkedve a szemem - Nem mondom, hogy egyszerű kiszeretne egy olyan fiúból, akivel leéltél három évet úgy, hogy a mindened volt, de ha ilyen segítséget kap az ember, mint Juan, talán könnyebb! - magyarázta el, így letettem az asztalra a tányérokat, majd a nagyi ugyanezt megcsinálta az evőeszközökkel.
-Nagyi... - kezdtem mert egyből megakadtam, mert Juan és papa elnevették magukat valamin a szoba másik végében - Mi van, ha nem akarok túllépni? - hoztam fel, de így is rosszul jött ki a kérdés, mert a nagyszüleim úgy tudták, hogy Juan és én rendesen együtt voltunk.
-Akkor ne húzd ezt tovább, mert azzal csak ártasz Juannak! - vágta rá egyből, így az említettre néztem, emiatt elkaptam egy apró tekintetet általa, ami rajtam pihent - Ő odavan érted! Szerintem ez az érzés kölcsönös, de nem látok bele a te fejedbe!
-Hát, néha én sem! - mormogtam majd nekiálltam szétosztani a tányérokat és az evőeszközöket.
-Akkor hallgass a szívedre - ajánlotta majd megveregette a vállamat és visszament a konyhába.
-Connie, mikor is lesz pontosan a koncert? - szólt nekem Juan, így felpillantottam rájuk.
-Este nyolc, miért? - vontam fel a szemöldökömet, amikor végeztem.
-Csak hogy mikorra menjünk oda - legyintett papa majd visszajöttek hozzánk három pohár borral - Drágám, öntöttem neked is! - tájékoztatta a feleségét majd le is tette az egyik helyre, majd ő leült amellé. Én is helyet foglaltam, majd Juan csatlakozott hozzám.
-Juan, úgy gondoltam, hogy egy kis angol konyhát csempészek a mai étlapba! - mondta mama, amikor középre lerakta a pásztor pitét.
-Ez a híres pásztor pite? - jött rá, így a nagyszüleim meglepődtek, hogy felismerte - Connie is főzött ilyet, amikor Medellínben voltunk és rengeteget mesélt, hogy mennyire finom a nagymamája által készített juhász pite!
-Arról csak jókat lehet mesélni! - adott igazat Grant papa - Emlékszem, hogy amikor Connie először jött Londonba, akkor nagyon félénken kóstolta meg, de utána folyamatosan azt kért! - emlékezett vissza, így kuncogva lehajtottam a fejem.
Addig mama mert papának és magának, így én is már kértem volna el Juan tányérját, amikor a barátom elvette az enyémet és mert nekem. Ezen nem csak én, de még a nagyszüleim is meglepődtek, így mosolyogva elfogadtam az ételt. Ezzel biztos, hogy jó pontot szerzett a nagyiéknál. Sőt a rokonaim innentől kezdve kedvesen érdeklődtek iránta. Ezáltal persze alap volt a jó hangulat és jól ismerve a mamámat, csinált rengeteg süteményt is. Ebben nem is tévedtem, jött is egyből a Viktória torta, aztán az apró kekszek. Kaptunk browniet is, aminek én nagyon is örültem, Juan meg teljesen elvolt. Őt figyeltem egész végig, hátha rosszul érezné magát, de nem volt ilyen. Aztán persze amikor el akartunk indulni, egyből fél órás ottmaradásra kényszerültünk, mert Ally mama ragaszkodott ahhoz, hogy csomagol nekünk ételt. Miután persze az is letelt, két szatyor kajával távoztunk a családi háztól. Végül persze, a landolástól számítva hat órával később mi is elmentünk a hotelbe. Bejelentkeznünk már nem kellett, mert azt Clara és Miguel elintézte nekünk, de kulcsot kellett szereznünk a szobához. Aztán persze a rengeteg csomaggal felmentünk az adott lakosztályba majd el is foglaltuk a pár napra szóló szállásunkat. A minibárba eltettük a csomagolt kajákat majd kipakoltunk minden szükséges dolgot. Miután mind a ketten lefürödtünk, akkor én pizsamában befeküdtem az ágyba majd elgondolkoztam.
-Minden oké? - kérdezte Juan amikor kijött egy szál alsóban és vizes hajjal.
-Nincs kedved sütit enni? - kérdeztem kuncogva, így mosolyra húzta a száját.
-Nemhogy kedvem van, de még örülök is, hogy többet eszel a kelleténél! - jegyezte meg majd kivette azokat a dobozokat a hűtőből - Amúgy nagyon kedves nagyszüleid vannak! - hozta fel amikor helyet foglalt mellettem.
-Oh, ez csak az egyik páros a háromból - kacagtam fel majd kinyitottam az ételhordót - De nagyon szeretem őket annak ellenére, hogy nem is vér szerinti rokonaim.
-A családod sokszor nem a vér alapozza meg! - helyeselt amikor megfogta az egyik browniet.
-Hát én ezt rendesen alá is tudom támasztani! - mormogtam majd én is nekiálltam enni.
-Jó volt ez a mai nap! Hirtelen normálisnak éreztem magam annak ellenére, hogy folyamatosan követtek a paparazzik - vallotta be.
-Hát igen - bólintottam - Néha az ilyen pillanatok felérnek rengeteg közösségi médiában megtett alkalomért!
-Jó volt téged is igazán boldognak látni! - nézett rám, így a szemébe pillantottam - Nem sokszor adatik meg, amikor ennek szemtanúja vagyok nálad!
-Juan, tudom, hogy ezerszer megbeszéltük ezt a turné kezdete előtt, de muszáj biztosra mennem! - jelentettem ki komolyan majd összedörzsöltem a kezeim, hogy lejöjjenek a morzsák.
-Mi a baj? - komolyodott el majd felült rendesen velem szemben.
-Mi van, ha minden ellenére úgy döntünk, hogy nem jövünk össze? - nyeltem nagyot - Mi van, ha én miattam nem jövünk össze annak ellenére, hogy te szeretnéd? - kérdeztem félve, de erre csak megfogta a kezem - Én nem akarom, hogy végül te jöjjél ki ebből rosszul!
-Én meg nem szeretném, hogy rosszul érezd magad! - tudta le ennyivel, így lehajtottam a fejem. Abban a pillanatban felemelte a kezem majd megpuszilta a kézfejem - Ne felejtsd el, hogy bármi lesz a turné végén, az érzéseim irántad nem fognak megváltozni! - mondta magabiztosan majd magához húzott és csókot nyomott az arcomra - Rólad száz dalt is írnék, téged akkor is szeretnélek, ha nagyon rosszul végződne köztünk a dolog! - nyugtatott meg miközben megsimogatta a hátam - És ha kell, ezt minden egyes nap elmondom neked, hogy tudd nem vagy egyedül!
-Te amo (Szeretlek) - bújtam a nyakába, így még szorosabban vont magához.