A Juannal történt találkozásom után egyből siettem haza. Konkrétan egy hatalmas hírrel álltam volna az Evanstan família elé, és a város centrumában voltam, messze a házunktól. Leintettem emiatt az első taxit, majd el is mondtam a sofőrnek az otthoni címet. Útközben Spencer felhívott, így neki közömbösen elmondtam a dolgokat, de mivel haragudtam rá, nem nagyon akartam vele sokáig telefonálni. Képbe voltam, hogy nem az ő fejéből pattant ki ez a hülye ötlet, de attól még megakadályozhatta volna, vagy előre kettesben elmondhatta volna, hogy nyugodtan elgondolkozzak ezen. Amikor a taxi megállt a házunk előtt, akkor gyorsan ki is fizettem a fuvart, majd bementem az udvarra, ahol egyből Dodger fogadott. Pár pillanatot játszottam vele, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
-Családi kupaktanács most! - jelentettem ki hangosan, amikor beléptem a házba.
-Téma? - érdeklődött a lépcsőn lefelé jövet apa.
-Hogyan öljük meg a Hollywood Records igazgatóját és hogyan szedjünk ki engem a celeb életből! - válaszoltam majd bementem a nappaliba majd leültem az asztalhoz.
-Oh, szóval csak egy normál családi beszélgetés! - értelmezte anya a gépét kikapcsolva.
-Mi volt eddig? - jött be Seb bácsi majd mögötte a felesége. Őket akkor értesítettem a kupaktanácsról, amikor az utcába lekanyarodott a taxi.
-A kiadó bevételt akar! - kezdtem kifújva a használt levegőt.
-Ennél is többet? - nevette el magát Shanna néni.
-De mivel nem tudok írni egy dalt, ezért sztorit akarnak csinálni! - folytattam.
-Ott van a szakításod! Ezt nem értem akkor... - jegyezte meg apa furcsállva.
-Botrányt akarnak! Szerelmi botrányt - helyesbítettem, hogy érthető legyen mindenki számára.
-Rosszul hangzik! - mondta Seb bácsi - Mendes és te legyetek egy pár? - tippelte ugyanazt, amit én a kiadóban.
-Kizárt! - vágta rá egyből apa - Szó sincs róla!
-A kiadó Malumát gondolta - vallottam be mire eltátották a szájukat - Ma találkoztam is vele, sőt eddig vele voltam, mert beszélgettünk erről...
-Ja ezt tudtuk! - vont vállat anya - A hír megelőzött téged Instagramon! - mutatott a telefonjára - Csak azt hittük, hogy poénból teszi ezt ki.
-Lényeg a lényegben, hogy Juan Luis úgy gondolja, hogy igenis meg kéne próbálnunk. Mert szerinte jók lennék... - meséltem el, így többen összenéztek.
-Tény és való, hogy uralnátok a rajongók szívét! - helyeselt Shanna néni.
-Úgy gondolta, hogy elmehetnék vele az európai turnéjára. Lehetőséget adva nekem, hogy átgondoljam ezt az egészet és eldönthessem, hogy szeretnék-e vele egy párt alkotni vagy nem - mondtam el izgulva a rokonaim válaszától.
-Te nem vágtad rá egyből, hogy benne vagy? - akadt ki Seb bácsi - Connie, Malumáról beszélünk! - döbbent le - Azt hittem, hogy a kupaktanács arról szól, hogy mit pakolj el az útra.
-Oh, mert szerinted olyan könnyű magam mögött hagyni mindent Holland után? - pillantottam a bácsikámra.
-Ez lenne most neked a legjobb! Távol mindentől, és biztos vagyok benne, hogy Maluma el fogja felejtetni veled Tomot! - állt a férje mellé Shanna néni.
-Úgyis csak itthon lennél és minden egyes nap bemennél a kórházba - hozta fel anya - Változás kell neked! A lehetőség adott! - vonta meg a vállát.
-Csak nekem tűnt fel, hogy apa túl csendben van? - jutott eszembe mire mindenki felé fordult.
-Évek óta rajongója vagy Malumának... - kezdte gondolkodva - Volt lehetőséged arra, hogy megismerkedj vele, arra, hogy énekelhess vele, hogy együtt dolgozzatok. Hülyeség lenne ezt mind Hollandre fogni! - tudta le ennyivel - Hiszen nem vagytok együtt, de te még mindig hozzá igazítod a szabadidődet. A kiadó nem hülye, tudja hogyan kell bevételt szerezni. Shawn Mendes gigantikus hiba lett volna, mert ott van valami Camilaval! Így is voltak pletykák, de Malumáról sose. Ezáltal a rajongók meglepődnek és imádni fognak titeket. Láttam a képet, mert annak ellenére, hogy nincs Instagramom, mindenki az arcomba nyomta a fotót. Meg alapból is! Az egész család egy hatalmas rajongója, annak a srácnak! - emlékeztetett minket, így rajtam kívül mindannyian elnevették magukat - Szükséged van erre, és ha ehhez el kell menned Európába, akkor legyen! - fogta meg biztatóan a kezem - Bár nem nagyon tetszik, hogy csak ti ketten lesztek ott a turnén, de januárban már felnőtté válsz és a hazaérésed előtt, úgy harminc féle leszidást kaptam, hogy hagynom kell téged a szerelmi életeddel együtt! - hozta fel, így mosolyra húztam a számat - Meglátod, hogy milyen ő valójában, persze nem muszáj vele összejönni! - tette hozzá az apai szigort.
-Chris! - szólták le egyszerre.
-De te majd eldöntöd, mert felnőttél és képes vagy a magad helyében cselekedni! - fejezte be úgy, ahogy a többiek is akarták - Meg alapból megkaptad a Latin Istent, szóval nem kis mázlid van!
-Szóval a legerkölcsösebb Evans támogat. A bácsikám támogat. Az anyukám támogat, sőt jobban örül ennek, mint én. Nem mellesleg az apukám, aki egyáltalán nem támogat a pasik terén, de még ő is azt mondja, hogy menjek bele - soroltam fel, miközben felváltva a rokonaimra néztem.
-Mondtam, hogy leszidtak! - ismételte el apa a többiekre mutatva - És nem velünk kellett volna számolnod a nagyobb falatként! Holland egyik oka ő volt! Vele nagyobb bajod lesz! - jegyezte meg.
-Ne is mondd! - ráztam meg a fejem beszívva a levegőt - Alapból alig van pofán bemenni, nemhogy azért, hogy ezt mondjam el neki! - mormogtam - Telefonon meg nem mondhatom ezt el, mert az nem én lennék!
-Vigyelek be? - ajánlotta fel, de egyből elutasítottam.
-Majd egyedül elmegyek! - álltam fel majd megigazítottam a nadrágom - Nektek úgyis készülnötök kell a ma esti vacsira, ahova meghívott titeket Juan Luis! - mutattam a szüleimre mire értetlenkedve egymásra néztek majd rám.
-Milyen vacsira? - kérdezték egyszerre.
-A Latin isten meghívott titeket egy vacsorára, mert igenis beijedt a gondolattól, hogy Amerika Kapitány és Carter ügynök lányával fog úgymond járni, ezért be kell vágódnia! - magyaráztam majd megragadtam a kocsikulcsot.
-Holland-Maluma 0-1 - jegyezte meg Seb bácsi.
-0-3 az állás Maluma javára! - javítottam ki a bácsikám kifelé menet.
-Miről maradtunk le? - érdeklődött hangosan, így megtorpantam és visszafordultam.
-Csak arról, hogy kaptam egy szál rózsát és megvigasztalt. Tudod, semmi különös! - legyintettem majd kinyitottam az ajtót - Tökéletes pár volt annak ellenére, hogy alig ismer! - tudtam le ennyivel majd beültem a kocsiba.
-Egyre jobban bírom Malumát! - szólt utánam apa, így kuncogva kitolattam a garázsból.
Igaz, hogy majdnem két hete nem vezettem Holland balesete miatt, de most le kellett győznöm a rossz képeket a fejemben. Minden egyes kereszteződésnél háromszor néztem körbe és még akkor is félve mentem át, de minden baleset nélkül odaértem a kórházba. Mély levegőket véve gyorsan mentem be az épületbe, mert így, hogy programot szervezett be nekem Juan, össze kellett szednem magam. Másfél hete nem mostam hajat és a bőröm is teljesen ki volt száradva a kevés folyadék és étel bevitel miatt. Ebben a másfél hétben öt kilót fogytam úgy, hogy alapból ettem minden egyes alkalommal, viszont ott volt a hatalmas stresszfaktor, ami miatt fogytam.
-Na mi volt a kiadóval? - lepődött meg Tom mikor beléptem hozzá a kórterembe majd becsuktam az ajtót.
-Hát, sok minden történt! - panaszkodtam amikor leültem a székbe - Szüleid? - lepődtem meg, hogy egyedül volt.
-Ebédelnek, mindjárt jönnek vissza! De mesélj! - ült fel a kényelmes fekvéséből.
-Paróka marad, stílus marad, bevétel nincs, mert nem írok dalt... Többet akarnak! - rövidítettem le a sztorit.
-Mégis mit? - nevette el magát.
-Bevételt legfőképp! - vontam meg a vállam, mert számunkra már nem volt furcsa, hogy mindig többet akarnak Hollywoodban.
-Kolaborációval? - vonta fel a szemöldökét tippelve.
-Oh, ha te azt tudnád, hogy milyennel! - hitetlenkedtem kuncogva.
-Na ki? - húzta félig mosolyra a száját.
-A kiadó az újságot akarja bevonni. Hírt akar verni! Botrányt csinálni... - kezdtem, de megakadtam, mert nem tudtam, hogy hogyan foglaljam Tom számára szépen egy mondatban a helyzetben.
-Még mindig azon megy a vita, hogy miért szakítottunk - hozta fel így helyeselve lehajtottam a fejem.
-Pont ezért akarják, hogy összejöjjek Malumával! - mondtam ki mire az arca teljesen lefagyott a döbbenettől és a dühtől együtt - Azt mondják, hogy mivel alapból van rajongói alap, ezért nem menne kárba. És persze egyből rájönnének, hogy miatta szakítottunk! - néztem a szemébe, így ő egyből a kezét kezdte el pásztázni, hogy velem inkább kerülje a konfliktust - Tudom, hogy ez kiakaszt! - nyeltem nagyot.
-Nem ez a megfelelő szó erre! - szólalt meg engem kijavítva, így egyből bólintottam.
-Tudom! De más lehetőségünk meg nincs! - jegyeztem meg vállat vonva.
-Miért ne lenne? - kérdezte már ingerültebben, emiatt félig megláttam, hogy a vérnyomása kezdett feljebb menni - Mondhatod, hogy nem!
-És mégis mit érnék el azzal? - pattantam fel.
-Mit nem? - tárta ki a kezét - De mit is várok? - hitetlenkedett - Jött az ajánlat és szó nélkül elfogadod, mintha csak erre vártál volna!
-Persze! - helyeseltem könnyes szemmel halkan miközben keresztbe tettem a kezem - Azért teszem meg, mert minden egyes rokonom azt mondta, hogy menjek bele!
-Oh, szóval most már nem a kiadóra fogod, hanem a családodra? - értelmezte.
-Nem akartam elvállalni! - vallottam be hangosabban - Sőt a kiadónak egyből nemet mondtam, merthogy idén többet kerestem, mint bárki más a családban!
-Akkor mi történt, hogy mégis elvállaltad? - vont kérdőre idegesen, így álltam egy pillanatig a pillantását.
-Mert úgy gondoltam, hogy képes vagyok eljátszani egy barátnőt! - válaszoltam komolyan - Nem jöttem vele össze, barátok vagyunk! Emiatt egyeztem bele abba, hogy elmegyek vele egy turnéra, hogy eldönthessem, hogy mit akarok!
-De kedves! - vágta rá szarkasztikusan. Visszasírtam abban a pillanatban azokat a napokat, amikor alig szólaltunk meg, csak elvoltunk egymás mellett...
-Mit vársz tőlem? - töröltem le a könnyeimet - Hozzá se szóljak olyan pasikhoz, akikben láttad a potenciát? Ellenkezzek a kiadóval, hátha kirúgnak és lehúznak Hollywood szemében? - hoztam fel, így ő újra elkezdte a kezeit pásztázni - Szakítottunk! Nem véletlenül! Egyik oka ő volt, és? Ez csak marketing lenne... - tudtam le ennyivel.
-Marketing mi? - vonta fel a szemöldökét - Ugyan, ezt te se hiszed el! - rázta meg a fejét.
-Akkor tekints egy hűtlen picsának, engem már nem érdekel! - vontam vállat majd elindultam kifelé de belebotlottam Dominicba - Bocsánat! - kértem elnézést, majd kikerülve elindultam volna, ha a volt apósom nem állít meg.
-Minden rendben? - fogta meg a karom aggódva.
-Nem! Kiderült, hogy egy hűtlen picsa vagyok! - jelentettem ki mire Tom hitetlenkedni kezdett mögöttem.
-Ugyan Connie, nem ezt mondtam! - ellenkezett Tom hátulról.
-De ezt gondoltad! - pillantottam vissza majd kimentem a folyosóra.
-Connie! - jött utánam Dominic mire a folyosón szembetaláltam magam Zendayaval - Hadd beszéljek a fejével! - kérte, de én mentem volna tovább, ha a barátnőm nem állított volna meg és fordított volna vissza.
-Felesleges Dom! - ráztam meg a fejem - Nem tudod megváltoztatni a véleményét!
-Ebben nem hiszek! - jegyezte meg ellenkezve.
-Megmentettem az életét! - hoztam fel szipogva - Ott voltam mellette a balesete óta! Bejöttem hozzá, direkt azért is, hogy személyesen elmondjam, hogy Malumával összehoz a kiadó! - soroltam fel majd leálltam és megráztam a fejem - Én nem tudok mit tenni! Elkönyvelte, hogy igenis éreztem valamit mások iránt, amikor együtt voltunk, és emiatt már én vagyok a rossz!
-Csak adj időt! - simogatta meg Zendaya a hátam.
-Hát azt most kap! Október közepéig turnézok a kamu pasimmal! - hoztam fel már fáradtan a rengeteg veszekedéstől.
-Próbálok nem kiakadni, mert egy kórházban vagyunk, de erről még beszélni fogunk! - jelentette ki a barátnőm engem átkarolva, így biccentettem.
-Ha minden rendben lesz, bármikor indulhatok! - vontam vállat - Ma is azért hívott meg engem egy vacsira a szüleimmel, hogy semmi se akadályozhassa ezt meg! - hoztam fel.
-Üzenem neki, hogy holnap az én engedélyemet kell megszereznie! - mormogta Daya.
-Reggeli? - pillantottam a barátnőm felé.
-Tökéletes! - bólintott helyeselve.
-Beszélj vele! - kértem Tom apjától visszaterelve Tomra a szót - Attól, hogy még szakított velem a legjobb barátom és szükségem van rá!
-Sima ügy! - legyintett - Októberre már puszipajtások lesztek! - nézte optimistán, így nyeltem egy nagyot.
-Lehet, hogy addig összejövök Malumával, azt még meg kell emésztenie! - hoztam fel az egyik opciót.
-Ugyan! Semmi akadálya! - puszilt meg a volt apósom - Jó turnét!
-Köszönöm! - biccentettem összetörve, így megsimogatta a vállam majd bement a fiához - Nem kell kiöltöznie holnap Juan Luisnak, ugye? - kérdeztem Zendayatól.
-Csak egy egyszerű kávézóba megyünk! - adott igazat Z.
-Légyszi, ne csábítsd el és ne is utáltass meg engem vele! - kértem felé fordulva.
-Nem ígérek semmit! - nevette el magát miközben megcsinálta velem a pacsinkat majd tovább ment Tomhoz - Ne felejtsd el, hogy szeret téged! - mutatott az ajtóra miközben annak neki is dőlt.
-Jelenleg nem nagyon érzem, maradjunk ennyiben! - vallottam be majd vettem egy mély levegőt - Na, élő embert kell csinálnom magamból, szóval mennem kell!
-Sok sikert hozzá! - szalutált, így mind a ketten elindultunk a saját helyünkre.
Én ezután egyből hazamentem, hogy normális embert varázsoljak magamból. Amikor hazaértem, akkor megírtam Juannak, hogy a szüleim belementek a turnéba. Szinte le se ültem az asztalhoz, hogy ebédeljek a családdal, már jött is a válasz, amiben leírta, hogy mennyire örült ennek. Miután apáékkal nyugodtan ettem, utána egyből egy frissítő zuhanyt vettem, ahol meg is mostam a hajam. Szépen megszárítottam, így az egyenes hajam a vállamra omlott friss állapotában. Kifésültem, hogy még szebb legyen majd egy hajcsattal hátratűztem az arcomba lógó tincseket. Mivel az arcom árulkodott a leginkább a több napi álmatlanságról és arról, hogy fogytam, egyből elővettem a sminkkészletemet és lemondtam abban a pillanatban "a természetes szépség a legjobb" tézisemről. Hatalmas táskák jelentek meg a szemem alatt, de azt az alapozó sikeresen eltűntette, csak annyi volt a baj, hogy az arcom be volt esve a fogyás miatt. Emiatt nem nagyon emeltem ki az arccsontomat, így is halvány színeket használtam. Miután a fürdőben végeztem, akkor leültem a komódra majd a száraz bőrömet bekentem testápolóval, hogy jobbnak nézzen ki. Rengeteg munkám volt a kinézetemmel, de megérte, mert kezdtem hasonlítani a szokásos önmagamhoz. Mire eljutottam idáig, már négy óra is elmúlott és közeledtünk az öthöz. Juan megírta eközben a helyszínt és, hogy fél hétre foglalta az asztalt, így egy szál köntösben elkezdtem járkálni a házban, hogy összerakjak a szüleimnek egy szettet. Apának nem volt nehéz dolgom, mert csak odaadtam neki egy fekete nadrágot egy világoskék inggel. mami volt a nehezebb dolog, hiszen nem nagyon volt a méretében csinosabb ruhadarab. Így hát improvizáltam egyet új terhes ruhatervet neki. Volt terhes szoknyája, csak egy felső kellett volna hozzá, viszont hátrány volt, hogy csak apa ruháit hordta, ezzel elkerülve, hogy a lesifotósok előtt kelljen terhességi ruhákat vásárolnia. EMiatt elővettem azokat a nagyméretű kötött pulcsijaimat, amit a kiadó adott, hogy ruhának használjam egy hosszú szárú csizmával. A szoknyához ezt felhúzta és nagyon is jól nézett ki. Felhúzta mellé azt a magassarkúját, amit nagyon szeretett és még a terhessége ellenére is fel akarta húzni, így már csak az én ruhám volt vissza. Számomra semmi ötletem nem volt, így kapkodhattam a ruháim között. Végül a kezembe akadt az a királykék koktélruha, amit apa vett nekem az első albumom premierjére, viszont végül nem abba mentem, mert a kiadó a piros nadrág kosztümöt erőltette. Azt a ruhát felkaptam és elég jól néztem ki, így belebújtam a fehér magassarkú papucsomba. Egy kis táskába elraktam a szükséges dolgaimat majd le is mentem a többiekhez. Mindannyian meglepődtek, hogy képes voltam ilyen jól kinézni. Sőt, azon is meglepődtek, hogy nem melegítőben voltam, de mivel ismerték a helyet, ahova mennék, meg is értették, hogy kiöltöztem. Ezután hát hárman el is indultunk. Mivel apa vezetett, beültem hátulra és útközben üzenetet váltottam Juannal, aki már az étteremben volt. Nem tudtam, hogy Juan honnan volt képbe azzal, hogy melyik a lakásunkhoz legközelebb eső luxusétterem, de ezzel már egy jó pontot már szerzett apáéknál, mert nem kellett sokat utazni. Amikor megérkeztünk, akkor együtt be is indultunk, de én még utoljára megálltam az ajtó előtt.
-Nem leégetni engem és nem játszani a túl szigorú szülőt! - kértem visszafordulva a szüleim felé.
-Ha szigorú szülőt játszanék, akkor nem engedtelek volna el ilyen szűk ruhában! - jegyezte meg apa, így egyből megigazítottam a kék koktél ruhámat.
-Hiszen tőled kaptam ezt a ruhát! - emlékeztettem mire elgondolkodott.
-Egy éve, amikor még laza volt rád! - folytatta az érvelést maga mellett.
-Azóta belenőtt és kilátszik a szép alakja és az idomjai! - szólalt meg mami - Nem lesz semmi baj Kicsim! - fordult felém - Én kordába tartom apádat, te meg leveszed Malumát a lábáról a kinézeteddel! - paskolta meg gyengén az arcomat.
-Remélem így lesz! - mormogtam majd benyitottam az étterembe - A belső teraszon van az asztalunk! - pillantottam hátra.
-Kültéri asztal? Biztos jó ötlet ez? - hozta fel apa a lesifotósokra utalva.
-Ne felejtsd el, hogy szivarozik! - emlékeztettem mosolyogva.
-Ha egyet is elmer szívni a vacsora közben, akkor nem állok jót magamért! - jegyezte meg komolyan.
-Apa! - szóltam rá.
-Hayley terhes! - hozta fel suttogva, hogy ne halljon minket mindenki.
-Na nem mondod? - néztem vissza - Én is tudom, ahogy az egész világ tudja már! Ő is tudja, ebben biztos vagyok, és mint ahogy említettem... Érdekli a véleményetek! - emeltem ki a mondatot - Ami nem kis dolog! - fejeztem be majd kiléptem a teraszra - Juan Luis! - köszöntem neki mire felpattant.
-Nagyon gyönyörű vagy! - dicsért meg majd megpuszilt és egyből a szüleim felé fordult - Szép estét! - biccentett.
-Juan, ő itt az anyukám, Hayley!
-Megtiszteltetés hölgyem! - rázott kezett vele majd őt is megpuszilta a két arcán.
-Ugyan, tegeződjünk! - legyintett mosolyogva majd Juan nagyot nyelve apu felé fordult.
-És ő az édesapám, Chris! - mutattam felé mire kezet ráztak.
-Üdv! - mosolyodott el Juan mire apa szorosabban megszorította a kezét, így szúró pillantást vetettem rá, hogy abbahagyja. Szerencsére egyből észrevette, emiatt vigyorogva elengedte az összenyomott kezet.
-Hatalmas megtiszteltetés találkozni Önnel is! - mondta apának Juan Luis.
-A megtiszteltetés a miénk, hiszen az egész család hatalmas rajongód! - kezdte apa - És a tegeződést én is felajánlanám! - tette hozzá kedvesen, így biccentettem ezzel kimutatva apának, hogy jól csinálta.
-Az egész család? - lepődött meg a barátom majd rám pillantott.
-Mit beszéltünk arról, hogy nem égetsz le, apa? - kérdeztem, így mindannyian elnevettük magunkat - Inkább foglaljunk helyet! - tereltem a témát mire a két férfi egyből nekem és maminak kihúzták a székeket - Köszönöm! - mosolyogtam Juanra, aki eközben leült mellém.
-Nem mertem semmi olyat rendelni, ezért hozattam vizet! - jegyezte meg Juan - De a narancslé megmaradt! - mutatott az előttem lévő pohárra, így halkan elkuncogtam magam.
-Nekem a víz az tökéletes! - vágták rá egyszerre apáék, emiatt kedvességből elröhögtük magunkat.
-Nyugodtan ihatsz apa! Én majd vezetek haza! - legyintettem letudva, hogy a mai vezetésem után már nem olyan erős a félelmem a vezetés iránt.
-Én is vezethetek, ha kell! - ajánlotta anya.
-Úgy hallottam, hogy a félszáraz vörösboruk jó! - szállt be Juan mellőlem, így köszönésképpen meglöktem a vállát a sajátommal.
-Olvasol a gondolatomban? - húzta vigyorra a száját apa.
-A félszáraz vörös a legjobb! - jegyezte meg mellőlem a kolumbiai.
-Köszönöm! - mutatott Juanra mami felé fordulva felhozva az örökös vitájukat, hogy milyen fajta bort vegyenek - Minden kételyem elszállt! Ez egy jó este lesz! - tudta le ennyivel majd hátradőlt. Biztatóan megfogtam Juan combját, így rám nézett és alig láthatóan biccentett.
-Direkt azért választottam ezt, mert két egész oldalas lista van csak csirkés ételekről! - mondta halkan nekem.
-Nem hangzik rosszul! - nevettem el magam majd kinyitotta nekem az étlapot és megmutatta - Wow! Le vagyok nyűgözve! - suttogtam majd közelebb hajoltam, hogy le tudjam olvasni az ajánlatokat.
-Sok jót hallottam a kentucky csirkéről... - mutatott az adott ételre.
-Én meg a kijevi csirkéről. A kentucky nem olyan jó, mint mondják! Túl van becsülve! - mondtam el a saját véleményemet.
-De a KFC-ben attól még jó! - poénkodott, így felkacagtam.
-Ott minden jó! - adtam igazat kuncogva.
-Egyébként, eszembe jutott, hogy a turné alatt edzhetnénk együtt - hozta fel - Segítenél nekem egy kicsit és akkor nem is esünk ki a formánkból.
-Benne vagyok! - bólintottam boldogan - Én szerintem megvagyok! - néztem ki az étlapból mire megláttam, hogy a szüleim, hogyan pásztáznak kettőnket - És ti? - vontam fel a szemöldökömet jelzés képpen, hogy ez ciki volt számomra.
-Persze! - vágta rá egyből apa.
-Chris, érdeklődni akartam, hogy hogyan bírod a vegetáriánus életmódot az edzések mellett - jutott eszébe Juannak.
-Az elején nehéz volt, mert mindig kívántam a húst, de alapból könnyen hozzá lehetett szokni! - válaszolt apa, és lehetett hallani a hangján, hogy tetszett neki a kérdés - Könnyebb volt, mintha az édességről kéne lemondanom! - vont vállat kacagva - Ha jól tudom te nem követsz diétát, ugye?
-Igen, jól tudod! - bólintott helyeselve - Bár többet edzek és a koncertek miatt nem is látszik...
-Kondi? - tippelte apám.
-És meditálás! - tette hozzá a mellettem ülő - Egészséges test, egészséges lélek, ahogy szokás mondani!
-Meditálás... - lepődött meg apa - Más is érdekel így a hinduizmusból?
-Igen! A mentalitása egyszerűen mesés és káprázatos! - jelentette ki Juan, így apa szeme felcsillant.
-Apa fiatalon elutazott Indiába, hogy többet tanulhasson a buddhizmusról - meséltem mire felcsillant a szeme.
-Tényleg? - döbbent le a barátom - És milyen volt?
-Még Connie előtt volt, már nem is emlékszem semmire! - legyintett a rokonom.
-Ez nem igaz! Mai napig mondod a mantrát! - mártottam be.
-Szóval én nem égethetlek le, de te igen? - kérdezte, így elnevettük magunkat.
-Egy Buddha van a karjára tetováltatva! - emeltem fel Juan kezét - Vagy a másikra? - bizonytalanodtam el hirtelen.
-Nem, a bal kezemen van! - adott igazat.
-A lényeg, hogy rajta van egy Buddha, míg rajtad egy mantra - tudtam le, hogy ne érezze kellemetlenül apa magát.
-Egy mantra tetkód van? - értelmezte Juan.
-A mellkasomon - rajzolta körbe a helyét.
-Megtaláltad apádnak a legjobb társat beszélni tetkókról és indiai vallásokról! - pacsizott le velem mami - Juan, előbb is találkozhattunk volna, hogy ne nekünk kelljen hallgatni a sok hablatyot!
-Most miért? - kacagta el magát apa - Nekem csak tíz tetkóm van, míg Juannak húsz...
-Annyi van, ugye? - érdeklődtem suttogva - Nem akartam túlozni, de lecseszett, amikor percekig gondolkoztam, hogy mennyi van, ezért rávágtam ezt a számot - vallottam be, így Juan mosolyra húzta a száját.
-Eltaláltad! - bólintott elismerően.
-Úgyis terveztél még csinálni! - szólt be mami apának.
-Hiszen Connieval is lesz egy közös tetkónk! - mutatott rám mire anya és Juan kérdőn rám nézett.
-Most mi van? - értetlenkedtem a pillantások miatt.
-Mit hozhatok Önöknek? - állt meg az asztalnál egy pincér.
-A lehető legjobbkor! - mormogtam - Én egy kijevi csirkét kérnék krokettel és vegyes salátával! - adtam le a rendelést.
-Én egy bolognai spagettit kérnék! - követett engem mami.
-Én rántott sajtot zöldséges rizzsel kérnénk! - fordult a dolgozó felé apa.
-Én sajttal töltött csirkét kérnék párolt zöldséggel! - fejezte be a sort Juan - És az úrnak és nekem egy-egy pohár félszáraz vörösbort! - tette hozzá.
-Azonnal hozom! - biccentett majd el is ment.
-Én miért nem tudtam erről a közös tetkóról? - tért vissza mami a témához.
-Mert igazából csak egy Evans csapat lenne felírva a nem tudom hova... - magyaráztam vállat vonva.
-Csukló! - mondta apa - De neked is fel akartuk ajánlani a terhesség után, mert addig nem lesz nekünk se meg.
-Oh, nem szóltam! - tudta le ennyivel, így kitört belőlünk a nevetés majd a pincér meg is hozta a fiúknak a borukat.
-Köszönjük! - szólaltak meg egyszerre.
-És Juan! - szólt neki mami - Valami új dal van készülőbe? - kérdezte kíváncsian.
-Ilyet nem oszthatunk meg mami! - hoztam fel.
-Napokon belül kijön egy új számom - válaszolt Juan kikerülve az én megjegyzésemet.
‐És a címe? - könyökölt az asztalra az anyukám, így szemet forgatva hátradőltem.
-Amigos con derechos (Barátok szabályokkal) - húzta mosolyra a száját.
-Érdekes! - pillantott rám, így felvontam a szemöldököm, jelezve, hogy nem kell mindent beképzelni a dolgokba - A Mala mía hatalmas sláger lett! - dicsérte meg - Chris néha beleéli magát és azt énekli! - mártotta be a férjét.
-Uram atyám! - temettem a tenyerembe az arcomat.
-Szeretsz énekelni Chris? - kérdezte Juan.
-Oh, életcélom, hogy a családomat szivatom azzal, hogy az életemet egy musicallé teszem! - legyintett apa.
-Apa színházi suliban tanult! - magyaráztam meg a kijelentést - Élete a dráma! És mindent megzenésít musicallé... - meséltem.
-De fel is léptél az egyik koncerten, nem? - emlékezett vissza Juan - Bostoni talán...
-Úgy gondoltuk, hogy a szülő városunkban szétmulatjuk az éjszakát. Meg is tettük! - emlékeztem vissza az adott koncertre.
-Mintha fenn is lenne az Interneten az egész koncert, nem?
-Hála Bostonnak! - helyeselt apa - Nagy hírt vert, hogy Amerika Kapitány énekelni és táncolni szeretett volna.
-A nézőket meglepte, de pont emiatt csináltuk! Nem mellesleg egy lánykérés is történt akkor, így még nagyobb szám volt! Azzal kezdődött a Debütálás országos turnéja - mondtam el.
-És te mit tervezel Connie? - nézett rám Juan.
-A kiutat Hollywoodból! - viccelődtem, így egyből elnevették magukat - Igazából, most nincs semmi! És mivel menni fogok veled turnéra, egy darabig biztos nem lesz, mivel a te számaiddal fogok foglalkozni - tudtam le ennyivel.
-Mintha ez megállítana téged! - jegyezte meg kuncogva - Szemtanúja voltam annak, hogy jobban dolgozol, ha egyszerre több mindent csinálsz!
-Szóval konkrétan arra akarsz célozni, hogy talán neked köszönhetően írok is egy dalt? - vontam kérdőre kacagva.
-Csak reménykedem! - vont vállat mire letették elénk a kajákat.
-Köszönjük szépen! - szólaltunk meg a négyen egyszerre.
-¡Buen provecho! (Jó étvágyat!) - nézett körbe Juan.
-Viszont kívánjuk! - biccentettem.
-És várható, hogy lesz még kettőtöknek közös száma? - érdeklődött apa - Csak a kapcsolatotok miatt...
-Én szívesen benne lennék! - pillantott felém Juan jelzésképpen, hogy ez is rajtam múlott.
-De most te írod meg a dalt! - mondtam el a feltételt.
-Majd meglátjuk! És film ügyileg hogy álltok? - jutott eszébe a barátomnak.
-Most nyugalomban vagyunk! - szólalt meg a család nevében apa - Bár egyesek tűzoltósdit játszanak! - utalt rám.
-A 19-es körzet nagyon jó sorozat! - csillant fel a szeme Juannak - Rajongója vagyok annak!
-Ezt nem is mondtad! - lepődtem meg a kijelentésétől.
-Mert akkor még nem néztem! De azóta bepótoltam minden egyes részt! - jelentette ki magabiztosan.
-Rajongó veszély! - kacagtam fel - Na most ki lett egyenlítve az állás, hogy odavagy a sorozatért!
-És mikor kezdődne a turné? - hozta fel mami.
-Szeptember elején kezdődne, viszont Medellínbe még eltöltenék előtte pár napot és utána mennék Spanyolországba, hogy elkezdjünk próbálni a koncertre.
-Hol kezdesz?
-Madrid. És kezdünk... - javította ki mamit felém nézve.
-Maluma turnéról beszélünk, a rajongók nem miattam mennek! - ellenkeztem.
-Sok koreográfiát kell megtanulni! Jobb, ha minél előbb nekiállunk! - javasolta.
-Hát az biztos! - adtam neki igazat.
-Egyébként azt hallottam, hogy Bogotában lesz megtartva a következő világbajnokság! Indulsz, ugye? - jutott eszébe, így bólintottam egyből, hiszen apával mi ezt már májusban tudtuk.
-Az a cél! Az Amerikai kupán jó helyezést kell elérnem, aztán a selejtezőn túl kell jutni, ami egy kész rémálom a két napon keresztül tartó folyamatos harcolással, de megteszek mindent, amit tudok - mondtam el.
-Hiszen tavaly is sikerült! Azóta csak jobb lettél! - bökte meg az oldalamat a könyökével.
-Az Amerikai kupa során dől el a selejtező beosztása.
-Amit szintén megnyertél idén! - jegyezte meg.
-De tavaly nem! - hoztam fel.
-De utána megnyerted a világbajnoki címet, vagy rosszul tudom? - vont kérdőre.
-Most honnan tudjam, hogy nem jön egy fiatal tehetség, mint én tavaly? - fordultam felé mire a szüleim is felnéztek, mert kíváncsiak voltak Juan válaszára.
-Sehonnan! De a hitednek, annak állandónak kell lennie! Főleg saját magad iránt! - magyarázta meg.
‐Na jó! - kuncogtam el magam a szövege hallatán - Mondj egy rossz tulajdonságot, amitől nem érzem kínosnak, hogy még nem jöttem veled össze! - kértem röhögve miután befejeztem az evést.
-Ne keress Juan, úgyse találsz! - legyintett apa majd ivott egy korty bort.
-Pedig nagyon sok van! - fintorgott a mellettem ülő.
-Mi? Túl jóképűnek lenni? - szállt be mami, így elnevettük magunkat.
-Olyan udvariatlan vagyok! Nem is kérdeztem meg, hogy hogyan bírod Hayley! - jutott az eszébe.
-A végét húzom, most már megszoktam. De köszönöm az érdeklődésed! - biccentett felé
-Desszertnek mit hozhatok? - érdeklődött a pincér mikor összeszedte a tányérokat.
-Mit ajánl? - pillantottam rá kedvesen.
-Személyes ajánlatom a csokis-kókuszos szelet, de sokan dicsérik még az eper tortánkat is.
-Szerintem én tortázok! - gondolkozott mami hangosan - Chris?
-Én is! - helyeselt apa.
-Én inkább a csokis-kókuszos szeletet kérném - vakartam meg a halántékomat - Juan?
-Eszek én is olyat veled!
-Akkor kettő-kettő arányban, rendben! - ment is el a rendelésünkkel a pincér.
-Szóval - kezdte Juan majd a szüleim felé fordult - Connie megírta, hogy engedélyeztétek a turnén való részvételét! Nagyon szépen köszönöm! - jelentette ki.
-Mi csak a legjobbat akarjuk neki, és jelen esetben a turné lenne a legjobb számára! - válaszolt mami legyintve - És mikor vinnéd el tőlünk?
-Holnap délben indulna a gép!
-Meglesz az esti programunk! - nevette el magát.
-Te pihensz és én meg pakolok! - vágtam rá egyből az állapotára hivatkozva.
-Parancsoljanak! - hozta meg sütiket a dolgozó, így megköszönve el is vettük és nekiálltunk enni.
-Melyik reptérre menjek? - jutott eszembe.
-Majd én elmegyek érted! - ellenkezett Juan - Neked azzal nem kell foglalkozni! - legyintett mire észrevettem, hogy apa aprót biccentett Juan udvariassága miatt.
-Biztos, hogy jó ötlet az? - fintorogtam tudva, hogy mi fogadná otthon.
-Miért? - értetlenkedett.
-Csak ciki számára a családja! - magyarázta meg neki apa mosolyogva, így egyből szúrós szemekkel ránéztem.
-Ugyan! - kuncogott Juan - Mindig jó új emberekkel találkozni!
-Hol volt ez kókuszos? - tereltem a témát, amikor befejeztem a süti evését.
-Utólag érzed a szádban a kókuszt! - dőlt mellém Juan majd ivott egy korty bort.
-Most, hogy mondod! - jöttem rá mire a szüleim is befejezték velünk szemben.
-Sajnálom, de nekem használnom kell most a mellékhelyiséget, mivel a baba úgy akarja! - állt fel mami.
-Elkísérlek! - követte apa.
-Sajnálom! - tört ki belőlem a nevetés - Ennél még sokkal rosszabbak is tudnak lenni!
-Első benyomásra remek páros! - nézett utánuk Juan.
-Ja, annak tűnnek, de most is kibeszélnek minket a mosdóba menet! - jegyeztem meg majd ittam egy kortyot.
-Mert mi nem azt csináljuk? - pillantott rám.
-De... - húztam fintorra a számat - Egyébként, nem mertem megkérdezni, de hol marad a kolumbiai stílus? - akadtam ki az ingjére mutatva, ami a nyakáig be volt gombolva.
-Szüleid előtt első alkalomra nem lett volna olyan jó ötlet! - mondta el az indokot.
-Vagy pont, hogy jó lett volna! - vontam meg a vállam - A lényeg, hogy magadat adjad és ne változtass magadon miattuk! Alapból a rajongóid, akkor is kedvelni fognak téged, ha rosszul sikerülne az este - tudtam le ennyivel.
-Szerintem jól sikerült!
-Mi az hogy! - helyeseltem mire visszatértek - Megvagytok? - érdeklődtem feléjük fordulva.
-Szerintem jobb lesz, ha megyünk, hogy még nyugodtan tudjál pakolni! - ajánlotta apa.
-Akkor én megyek fizetni! - állt fel Juan.
-Jövök veled! - mondta mire Juan megállt mellette.
-Ugyan, a vendégeim voltatok mind! - nézett körbe majd egyedül továbbment.
-Van egy percetek! - suttogtam mikor Juan már olyan távolságba volt, hogy nem hallott minket.
-Kábé 20-0 az állás Juan javára! - kezdte apa.
-Legyél már együtt vele! - jelentette ki mami - Látszik rajta, hogy ő szeretne többet, vagyis kipróbálná a többet! - javította ki magát.
-Állja az egész vacsorát! Holland mikor hívott el minket is egyáltalán? - folytatta apa.
-Kedvesen érdeklődött! Visszafogott volt és még az ingjét se úgy hordta! - suttogta mami.
-Jön! - néztem át felettük mire az említett személy meg is jelent.
-Köszönöm szépen, hogy eljöttetek! - fordult Juan a szüleim felé.
-Mi köszönjük a meghívást! - mosolyodott el mami - Nagyon jól esett a vacsora! - tette hozzá, így Juan mosolyogva biccentett.
-Öröm volt titeket megismerni! - rázott kezett apával majd megpuszilta anyát.
-Ahogy téged is! - viszonozta apa - Főleg, hogy már van elképzelésünk, hogy kiről áradozik Connie!
-Apa! - szóltam le - Inkább menjetek ki! - kértem kifelé mutatva - Várjatok meg a kocsiba, mielőtt még jobban leégettek! - kértem mire védekezve felemelte a kezét és biccentve ki is mentek.
-Áradozol? - értelmezte Juan rám nézve.
-Ebből nem jövök már ki jól! - ráztam meg az elpirult fejem - Én is köszönöm a vacsorát! Sokat jelentett ez a lépés a családom felé!
-Örülök, hogy megismerhettem az Evans családot!
-Nem szeretnék a legrosszabb barátnőjelölt lenni, de mi lenne, ha holnap reggel együtt reggeliznék? - érdeklődtem kedvesen.
-Ki szeretne megismerni még? - esett le neki egyből.
-Zendaya... - hajtottam le a fejem.
-Akkor holnap reggel! - biccentett vigyorogva.
-Küldök egy címet, ahol egy nagyon jó kávézó van. Kilenc óra? - pillantottam felé.
-Megbeszéltük! - húzta fel a zakóját majd felemelte a karját, így átkaroltam és elindultunk kifelé.
-Köszönöm, hogy miattam elviseled ezt az egészet!
-Semmiség! Hiszen miattam eljössz turnézni! - magyarázta meg.
-Ez is igaz! - kuncogtam el magam amikor kiértünk, így felé fordultam mivel apáék már vártak a kocsiba - Nagyon jól esett ez a vacsora! Még egyszer köszönöm!
-Semmiség volt! - vont vállat, emiatt megpusziltam az arcát.
-Akkor majd reggel! - engedtem el majd integetve beszálltam a kocsiba.
-Teljesen beleestél! - szólalt meg mami.
-Nagyon vicces! - mormogtam - Lehet, hogy ez látszik, de még mindig Tomot szeretem...
-Ha Juanon múlik, akkor nem sokáig! - kuncogott apa majd elindult.
Mikor elhaladtunk az étterem előtt, akkor észrevettem pár paparazzit, de nem is érdekelt. Az jobban zavart, hogy Tomról nem tudtam semmit. Egész úton meg volt nyitva a beszélgetésünk és azon gondolkodtam, hogy írjak-e neki vagy sem. Végül nem tettem, de ezt persze úgy döntöttem el, hogy hazaértünk. Ekkor eltettem a telóm majd fel is mentem a szobámba nekiállni pakolni. Igaz, először átöltöztem pizsibe és lemostam az arcomról a sminket majd azután álltam neki pakolni. Először kipakoltam a gardróbból a ruhákat az ágyamra, hogy átlássam a csomag darabjait. Eközben anya behozott két bőröndöt és segített átnézni a dolgokat. Ketten együtt persze gyorsabban végeztünk, mert ő felsorolta a szükséges tárgyakat, én meg el is raktam azokat a következő pillanatban. Miután megtelt a két bőrönd, a táskámba elraktam a laptopom és a tabletem is a töltőkkel és az irataimmal együtt. Készen álltam teljesen, már csak a gépre kellett volna felszállnom. Este még anyáékkal néztem egy filmet majd utána el is mentem aludni. Igaz, hogy a filmnézés közben szinte egész végig Juannal beszélgettem üzenetek formájában, de az nem volt lényeges. Akkor este is megpróbáltam aludni. Igaz, hogy jobban éreztem magam, az álom nem nagyon akart még megtalálni engem. Amikor csodák csodájára meg is tette, akkor Holland balesete jelent meg újra a fejemben és lihegve felriadtam. Igaz, hogy ezután nem tudtam aludni, de abban az egy órában, miközben a rémálmom volt, ténylegesen aludtam. Reggel egyből dupla kávéval kezdtem pontosan a nap felkeltekor. Vártam egy normális ideig, majd ráírtam Zendayara, hogy mikor mennék érte. Fél órával kaptam csak választ, de nem sokkal később már indulnom kellett a megbeszélt idő szerint, így Zendaya kapkodva szedte össze magát. Nem mintha rosszul nézett volna ki, hiszen ő Zendaya... Ő mindig jól néz ki, így le is szóltam, amikor panaszkodott külseje miatt. Ezzel el is ment az út az adott reggeliző helyig. Nem messze a bolttól találtam is egy helyet, így kiraktam az indexet.
-Te mondtad meg neki a helyet? - jött rá Zendaya amikor leparkoltunk az épület előtt.
-Még nem nagyon jártas a városban! És ez a kedvenced, nem? - magyaráztam miközben kiszálltam a kocsiból.
-Azt mondod, hogy Chriséket elkápráztatta? - emlékezett vissza amikor ő is kijött, így bezártam az autót.
-Nem használnám az elkápráztat szót, de levette őket a lábukról... - javítottam ki.
-Hát nem is csodálom! - suttogta mire felnéztem, így egyből Juan fel is állt az asztalunktól - Szia!
-Sziasztok! - köszönt.
-Juan, ő itt Zendaya. Zendaya, ő itt Juan - mutattam be egymásnak a két embert.
-Örülök, hogy találkoztunk! - kezdte Juan mikor puszilkodtak. Egyből kihúzta nekünk a székeket, így helyet foglaltunk - Jó reggelt! - hajolt le hozzám, emiatt adtunk egymásnak egy puszit.
-Neked is! - biccentettem majd behúztam a székem.
-Sikerült bepakolni? - érdeklődött amikor leült mellém.
-Igen! Csak egy-két dolog hiányzik már! - válaszoltam.
-És hogy vagy Zendaya? - nézett a barátnőm felé.
-Teljesen jól, köszönöm! És te? Milyen itt a városban? - kérdezte kíváncsian.
-Hasonló az időjárás az otthonoméhoz, szóval szinte otthon érzem magam - vallotta be Juan, így biccentett Daya.
-Nem fogok munkáról beszélni, mert biztos vagyok, hogy Connie szüleivel arról beszéltetek tegnap este! Szóval, mik a terveid Connieval? - dőlt előre, így szégyenkezve lehajtottam a fejem.
-Feleségül venni és családod alapítani! - vágta rá Juan egyből, így mind a kettejükből kitört a nevetés.
-Szövetkeztek itt ellenem, mi? - hitetlenkedtem miközben felváltva néztem két barátomra.
-Ez volt a lényeg! - helyeselt Zendaya.
-Egyébként Juan, Zendaya nagyon odavan mindenféle kávéért, így tudsz róla beszélni vele - hoztam fel.
-Tényleg? - lepődött meg.
-Kolumbiai kávét még nem kóstoltam, de tervben van - jegyezte meg Daya.
-Akkor majd hozzunk a turné után! - tudta le ennyivel.
-Ugyan, nem azért mondtam! - ellenkezett egyből.
-Szívesen segítek ebben! - tudta le ennyivel Juan.
-Köszönöm szépen! - jelentette ki mosolyogva a barátnőm.
-Mit hozhatok? - kérdezte egy nő amikor megállt az asztalunknál.
-Én kérnék egy karamellás cappuchinot és egy grill zöldséges melegszendvicset! - kezdte Zendaya.
-Én egy sima cappuchinot kérnék és egy olasz szendvicset! - néztem a hölgyre.
-Én egy espressot Denverrel, köszönöm! - fejezte be Juan majd a pincérnőnk el is ment - Láttam A legnagyobb showmant Zendaya, nagyszerű film volt!
-Köszönöm, de az elismerés az Hugh Jackmané! - legyintett.
-De nem ő tanult meg légtornászkodni a film kedvéért! - álltam Juan mellé.
-Semmiség volt! - vonta meg a vállait.
-Mintha Conniet hallanám! - jegyezte meg Juan - Összebeszéltek és direkt úgy viselkedtek, mint a másik?
-Csak néha! - válaszoltunk egyszerre nevetve.
-Általában ő csessz le engem, hogy miért nincs önbizalmam! - tettem hozzá.
-Téged mindenki leszid emiatt, de nem figyelsz senkire! - nézett rám Juan.
-Ez nem is igaz! - álltam ki magam mellett.
-Mondj egyet! - kérte egyből.
-Megfogtál! - emeltem fel védekezően a kezem - Nyertél!
-Tényleg Juan! Jó voltál a díjátadón! - jutott eszébe Zendayanak mire kihozták a rendelésünket - Köszönjük! - biccentett a dolgozó felé - Jó étvágyat!
-Viszont! - szólaltunk meg egyszerre majd nekiálltunk enni.
-És akkor most mi lesz? Színészkedni fogtok az egész világ előtt? - értelmezte Daya.
-Az a terv! - helyeseltem.
-Hát, folytassátok a mostani viselkedéseteket és akkor el fogják hinni! - jegyezte meg biccentve.
-Próbálkozunk!
-Legfontosabb kérdésem! Juan, kutya vagy macska? - jutott eszébe.
-Kutya! - vágta rá egyből.
-Kettő kutyája van! - hoztam fel.
-Milyen fajta? - érdeklődött Zendaya felcsillant szemekkel.
-Mindkettő Szibériai Husky - válaszolt miután lenyelte a falatot a szájában.
-Hogy hívják őket?
-Bonnie és Clyde.
-Találékony! - húzta mosolyra a száját.
-Tessék! - vette elő a telóját majd megmutatta a kutyáit - Két éve vannak nálam.
-Nagyon szépek! - olvadt el Zendaya a képtől - Jól van, átmentél a teszten, felőlem bármi lehet köztetek! - jegyezte meg.
-Ennyi? - kérdezte ledöbbenve - Már készültem a több próbából álló megmérettetésre - poénkodott, így elröhögtük magunkat.
-Kibírtál egy vacsorát a szülőkkel és egyből igent mondtál a reggelire. Három lépcsős próba, és te mindent kiálltál! - pacsizott le vele mire megszólalt a mobilja - Sajnálom, de ezt fel kell vennem! - állt fel majd arrébb ment.
-Kedves lánynak tűnik! - jegyezte meg Juan - Szimpatikus!
-Ennek nagyon örülök! - biccentettem felé majd megittam a kávémat - Ő sem viselkedne így veled, ha máshogy érezne!
-Akkor jó! Esetleg valakivel találkozzak még? - hozta fel, így felkacagtam.
-Akaratlanul is fogsz még találkozni a kutyámmal! - gondolkoztam el.
-Azzal talán még megbírkózok!
-Meg talán a bácsikámmal és nénikémmel, ki ne hagyjam az unokaöcsémet! - vakartam meg a tarkómat, emiatt nevetve lehajtotta a fejét - Én nem véletlenül mondtam, hogy elmegyek a reptérig! - hoztam fel - De nem! Te ellenkeztél és azt mondtad, hogy eljössz értem.
-Szóval rám fogod az egészet? - mutatott kuncogva magára.
-Menjek kocsival? - kérdeztem meg újra - Egy szavadba kerül!
-Ugyan - legyintett majd ő is befejezte az étkezést. A következő pillanatban Zendaya is visszaült mivel befejezte a hívást.
-Minden oké? - érdeklődtem.
-Tomnak most szedik ki a varratait! Köcsög módon megparancsolta, hogy vigyek neki fagyit! - kuncogott.
-Vigyelek el? - néztem rá - Délig még itthon vagyok! Addig szívesen!
-Biztos? - nézett rám megerősítést várva.
-Legalább elköszönnék tőle! - vontam vállat.
-Bemegyek akkor és veszek fagyit! - sietett be.
-Ugye, nem fogja kifizetni a reggelit nekünk? - jutott eszébe Juannak.
-Képes rá! - gondolkoztam el - Majd kifizetem neki!
-Hogy aztán én fizessem ki neked? - vonta fel a szemöldökét.
-Én hívtalak meg! Hagyjad! Csakis miattam vagy reggel kilenctől itt! - magyaráztam meg.
-Inkább itt, mint a hotelszobába! - tudta le ennyivel.
-Mehetünk! - ért vissza a barátnőm.
-Kérem a blokkot! - emeltem fel a kezem.
-Minek? A fagyit vettem! - játszotta el az értetlent.
-A blokkot Zendaya! Most! - fenyegettem be, így a kezembe nyomta - A fagyi ennyibe kerül?
-Hát én is ezen akadtam ki! - folytatta a szerepét, így szemet forgattam - Viszel engem most mindenhova és én kértem ezt a találkát, szóval a vendégeim voltatok! - tudta le ennyivel.
-Köszönjük szépen! - állt fel Juan majd megpuszilta Zendayat.
-Ugyan, hiszen semmiség volt! - vont vállat majd felém fordult. Neki adtam a kulcsot, így ő előre ment a kocsihoz.
-Anyukád titokban csinált egy képet rólunk tegnap! - kezdte Juan.
-Ne is mondd! Ma reggel vettem észre!
-Gáz, ha megosztom? - kérdezte, így elnevettem magam.
-Csak nyugodtan! - legyintettem - Akkor majd én is megteszem!
-Merjem üdvözölni Hollandet? - húzta fintorra a száját.
-Engem se fog szívesen fogadni, inkább ne tedd! - ellenkeztem mire felvonta a szemöldökét - Ok voltál a szakításunknál... - vallottam be - De mindegy is! Most már mindegy! - ráztam meg a fejem.
-Connie, én... - akadt meg, de látszott a sajnálat a szemében.
-Mondom, hogy mindegy! - vágtam a szavába - Szakított velem és már nincs ebbe beleszólása! - ráztam meg a fejem mire magához húzott és jó szorosan átölelt és megpuszilta a nyakam.
-Jobb lesz ennél!
-Kivételesen ezt most én is érzem! - döbbentem le, így elnevettem magam majd megpusziltam az arcát és elengedtem - Mikorra jössz?
-Tizenegy körül! - válaszolt majd megfogta a kezem és arra is nyomot egy csókot, így vigyorogva mentem a kocsihoz.
-Szimpi! Kell ő neked! - szólalt meg Zendaya amikor beszálltam.
-Változás kell nekem... Nem biztos, hogy Juan jelenti a nagy változást! - ellenkeztem majd beindítottam a kocsit és elindultam.
Nem tartott olyan sokáig, hogy a reggeliző helytől eljussunk a kórházba. Nem volt akkora távolság, így nem is kellett annyi kereszteződésen átmenjek. Daya még útközben felhozott egy-két jó dolgot Juan mellett, így én csak mosolyogva hallgattam. Nagyon bírtam, amikor a védelmező nővér szerepét felvette, nagyon is jól állt neki, de egyes pillanatokban utáltam az okoskodásait. Akkor, ott a kocsiban nem olyan pillanat volt, hogy zavarjon a barátnőm beszéde. Legalább elvonta a figyelmem a kereszteződésekről és az ott leselkedő veszélyről. Közel parkoltam a kórház bejáratához, így egyetlen lesifotós se kaphatott le minket, amikor bementünk az épületbe. Egyből Tom szobája felé mentünk, de én az utolsó pillantban megtorpantam.
-Én lehet, hogy inkább mégis megvárlak a kocsiban! - gondoltam meg magam a kórterem előtt - Úgyis utál már engem, kép mutatás lenne elbúcsúzni azzal az indokkal, hogy elmegyek a kamu pasimmal turnézni! - tudtam le ennyivel majd meg is fordultam, hogy visszamenjek, de Zendaya megragadta a karomat.
-Emiatt fog leginkább haragudni, ha most elmész szó nélkül az országból! - javított ki, így nyeltem egy nagyot.
-Én félek Z! - vallottam be - Érdekel a véleménye, érdekel, hogy mit érez irántam, nekem ez nem megy, ha utál! Úgy kitöröltem a tegnapi veszekedést a fejemből, ahogy csak van!
-Nem lesz semmi gond! Tudom! - tette hozzá, hogy megnyugtasson - Menjünk be! Te elköszönsz és ha egy rossz szót is mond, akkor elmész! Persze utána szétverem, hogy hogyan merészelte ezt megtenni, de mindegy is! - tudta le ennyivel, így vettem egy mély levegőt.
-Csak utánad! - biccentettem az elsőbbséget megadva majd mosolyogva be is ment.
-Holland! - köszönt neki majd én is megtámaszkodtam az ajtónál, de az ígérethez híven beléptem a szobába.
-Sziasztok! - köszönt komolyan.
-Helló! - biccentettem alig láthatóan.
-Nem turnén kéne lenned? - kérdezte felém fordulva.
-Délben indulok, elbúcsúzni jöttem! - hajtottam le a fejem majd keresztbe tettem a karjaimat.
-Valamiért hittem, hogy azért jössz, hogy elmondd a tegnapi ügy csak egy rossz vicc volt... - jegyezte meg szomorkás hanggal.
-Én jobban örülnék, ha az elmúlt két hét lett volna egy kész átverés show... - szálltam be a poénkodásba majd óvatosan ránéztem.
-Jobb lenne! - adott nekem igazat.
-Hallom kiszedték a varrataidat! - tereltem el a témát mikor megláttam, hogy Zendaya elővette a fagyit - Lehet, hogy kapok egy gyorshajtási csekket a fagyi miatt! - hoztam fel.
-Kértem, hogy menjen gyorsabban, mert felolvad! - kuncogott Z, így Tom is mosolyra húzta a száját.
-Hogy hogy Connie vezetett? - lepődött meg a sérült. Képbe volt, hogy féltem beülni a volán mögé, viszont azt már nem tudta, hogy újra elkezdtem vezetni.
-Meg akartam ismerni Malumát! - vallotta be Zendaya - Ha mégis történne valami kettejük között, akkor biztosra akarok menni, hogy nem egy bunkó paraszt! - nevette el magát - De nyugi! Októberig kibeszéljük mind a kettőt! - legyintett.
-Megyek majd Londonba! Vagyis lesz ott koncert... - hoztam fel - Szerinted Osterfieldnek kell jegyet félreraknom?
-Ahh! Ő is ma repül ide! Mindannyian itt leszünk! - ellenkezett Tom.
-Rendben!
-És milyen ember Maluma? - érdeklődött miközben kibontotta a fagyis dobozt.
-Majd Connie háta mögött kibeszéljük! - legyintett Zendaya - Hagyjalak magatokra egy kicsit? - jutott eszébe, így én bólintottam egyet. Egyből ki is ment a kérésünkre, emiatt én leültem Tom ágya mellé.
-Förtelmesen hamis a Maluma felé irányuló kedvességed! - jegyeztem meg, így kitört mind a kettőnkből a nevetés - De köszönöm, hogy próbálkozol!
-A családod mennyire utált meg engem a közös vacsora után? - kérdezte felém pillantva.
-Annyira, hogy még ma délután bejönnek téged megnézni, hogy hogy boldogulsz itt - válaszoltam, így lehajtotta a fejét - A családunk tagja lettél a beavatással akár tetszik, akár nem. És nem szokásunk egy családtagot kiutálni... - magyaráztam majd vettem egy mély levegőt - Vigyázz magadra, kérlek amíg távol vagyok! - kértem aggódva.
-Te is! Ha fáj a hátad, üljél le! Nem kell a hőst játszanod fájdalmakkal! Most biztos nem! - jelentette ki, így bólintva helyeseltem.
-Épülj fel mire visszaérek! És akkor elkezdünk edzeni! - folytattam biztatva.
-Előbb fogom látni a testvéredet, mint te! - jutott az eszébe.
-Tudom! - bólintottam.
-Mi is lesz a neve? - vonta fel a szemöldökét.
-Matt.
-Matt Evans, jól hangzik!
-És nem kap középső nevet, mint mi... Megússza a kis szemét! - kacagtam el magam - Beszéljétek ki Malumát, ha kell engem is! - kértem, úgy a szemembe nézett - A lényeg, hogy nyugodtan! Majd októberig csuklunk Európában!
-Érezd jól magad!
-Majd keress azért! - kértem kedvesen, így biccentett.
-Te is hívj, amikor tudsz!
-Rendben! Akkor szia! - hajoltam hozzá majd megöleltem.
-Jó utat!
-Jobbulást! - mosolyogtam majd felálltam és kiindultam - Ja és ha már ennyire lenyugodtál a gondolattal, Maluma üdvözöl! - hoztam fel.
-Menjen a francba! - tört ki belőle a nevetés, így kiléptem a folyosóra.
-Csak előtted mutatja ezt! - jegyezte meg Zendaya.
-Tudom! - helyeseltem - De ez már haladás!
-Majd lenyugtatom, amikor tombol dühében! - mondta engem biztatva a helyzettel.
-Köszönöm! - húztam magamhoz majd szorosan átkaroltam.
-Ne felejtsd el a kávét! - jegyezte meg, így elkuncogtam magam.
-Nem fogom!
-Jó utat! - paskolta meg a hátam.
-Köszönöm! - engedtem el majd elindultam kifelé.
És ezzel mindenkit letudtam, akit csak tudtam a nagy utam előtt. Innen már csak haza kellett mennem. Nem is siettem egyáltalán, otthon is teljesen nyugodtan raktam el még azokat a dolgokat, amik kellettek nekem a reggel. Eközben felhúztam a szemüvegem, mert eléggé fáradt volt már, így szinte már minden szükséges tárgy vagy rajtam volt, vagy elpakolva a bőröndben. Persze azért az utolsó fél órában rám jött az idegesség, ahogy minden utazás előtt, de ez teljesen természetes volt. Fel-alá járkáltam, mert el akartam tenni a gitáromat is, de aztán rájöttem, hogy lesz nálunk a turnén hangszer, végül persze azt is elpakoltam a tokjába, de mindegy. Dodger meg eközben követett mindenhova. Én úgy mozogtam, mint egy mérgezett egér, és ez valószínűleg nagyon is tetszett a kutyának. De persze mire elraktam a két füzetemet, az egyiket, amiben a dalokat írom, meg a másikat, amiben a ruhatervek voltak, szinte elmentem az idő, így kapkodhattam.
-Hol van a hajgumim? - fordultam idegesen körbe.
-A hajadban! - mormogta apa nyugodtan.
-De nekem a szerencse hajgumim kell! - javítottam ki tovább kutatva.
-Az a piros, fekete és fehér mintákkal, nem? - jött mellém.
-Igen! Láttad valahol? - csillant fel a szemem mire kivette a hajamból a hajgumit majd felemelte közénk - Túlaggódom az egészet? - jöttem rá a helyzetre miközben felhúztam a jobb karomra a gumit.
-Csak egy kicsit! - helyeselt nevetve mami amikor a táskámat rátette a bőröndre - Mit aggódsz?
-Végül is, csak a szülei is ott lesznek és egészen októberig fogunk együtt utazni! - vontam vállat eljátszva, hogy nem nagy dolog - Végül is, csak annyi ideig kell eljátszani, hogy igenis a barátnője vagyok! Végül is csak minimum harminc új számnak kell megtanulnom a koreográfiáját, zenéjét, meg a szövegét.
-Mi a kiakadás tárgya? - csatlakozott Seb bácsi hozzánk az udvarról.
-Hogy nem bízik eléggé a képességeiben és, hogy alábecsüli a képességeit! - dőlt hátra Shanna néni az asztalnál.
-Szóval, csak a szokásos! - vont vállat - Connie, ezt már végig csináltad százszor minimum! Tudod, hogy mit kell csinálni, ha nem jut eszedbe a szöveg. Tudod, hogy mit kell csinálni ha nem jut eszedbe az akkord. Tudod, hogy mit kell csinálni ha nem tudod a táncot - tudta le ennyivel engem nyugtatva.
-És ha csalódik bennem Juan Luis, mert valamit elrontok? - hoztam fel.
-Feladom! - hitetlenkedett Seb bácsi - Beléd nem lehet önbizalmat verni!
-Nem fog Maluma benned csalódni, mert tudja, hogy mindent megteszel annak érdekébe, hogy színesítsd a koncertjét! - nyugtatott Shanna néni mire Dodger elkezdett kint ugatni.
-Megjött a Latin Istened! - fordult felém apa.
-Kiviszem a cuccod! - ragadta meg Seb bácsi a bőröndjeimet.
-Itthagyta a táskádat és a gitárt! - rohant utána a nénikém, így a homlokomra csaptam.
-Igen, a terv az, hogy gyorsan kimegyek a házból és senki se találkozik Juannal, itt lőttek! - jegyeztem meg majd odamentem mamihoz és megöleltem.
-Vigyázz magadra Kicsim!
-Ahogy te is mami! - pusziltam meg majd elengedtem - A szülőszobából nyugodtan merd kiküldeni apát, ha idegesít vagy nem bírja! - ajánlottam.
-Megjegyzem! - biccentett mosolyogva.
-Aztán cuki testvért hozz nekem a világra! - kértem majd átmentem apához - Vigyázz rájuk! - bújtam hozzá.
-Úgy lesz! Te meg hívj minket Medellínből!
-Első dolgom az lesz Kolumbiában! - helyeseltem mire megpuszilta az arcom.
-Felejts el mindent és mindenkit! Érezd jól magad és ragyogj, ahogy szoktál! - mondta, így bólintottam.
-Millió képet kérek a kisöcsémről, ha megszületik! - jelentettem ki majd intettem mind a kettő felé és kiléptem a házból. Abban a pillanatban meghallottam, hogy felnevettek a többiek, így feléjük kaptam a fejem furcsállva.
-Sobrinita...(Unokahúgocskám...) - látott meg Shanna néni, így mindenki felém kapta a fejét - ¿Estás lista? (Kész vagy?)
-Venga tía, ¿por qué estás hablando en español? (Ugyan már Shanna néni, miért beszélsz spanyolul?) - sétáltam hozzájuk - ¡Hola! (Szia!) - intettem Juannak, így biccentett felém egyet.
-Solo quería practicar con un nativo, chiquitita... (Csak egy anyanyelvűvel akartam gyakorolni...) - legyintett majd magához húzott és megpuszilt - Ten cuidado, ¿vale? (Vigyázz magadra, oké?)
-Como siempre... (Ahogy mindig...) - fújtam ki a levegőt majd megpusziltam - Stan! - léptem a bácsikámhoz.
-Érezd jól magad! Csak ennyit kérek! - puszilta meg a homlokom majd magához vont.
-Vigyázz a többiekre! - engedtem el mire beindult.
-Beraktam a csomagod! - kezdte Juan mire hirtelen Diego nekifutott a lábamnak és a kutya meg követte - Szia pajtás! - köszönt az unokatestvéremnek miközben lehajolt a kutyához.
-Dieguito! - guggoltam le elé.
-Quiero ir contigo (Veled akarok menni) - mondta miközben a nyakamba borult.
-Yo también quiero que me acompañes pero esto no puede ser, lo sabes... (Én is szeretném, hogy elkísérj engem, de ez nem lehetséges, ezt tudod...) - karoltam át.
-¡Te extrañaré! (Hiányozni fogsz!)
-Yo también (Te is nekem) - simogattam meg a hátát majd eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek - Voy a llamarte en FaceTime, ¿vale? Y voy a buscar un regalito para ti. (Majd videóhívásban felhívlak, rendben? És majd keresek neked egy kis ajándékot)
-Un regalo grande (Egy nagy ajándékot) - alkudozott, így elnevettem magam.
-Grandísimo (Hatalmasat) - helyeseltem majd megpusziltam az arcát - Te quiero, ¿lo sabes? (Szeretlek, ugye tudod?)
-Te quiero Connie (Szeretlek Connie) - döntötte nekem a fejét, így elmosolyodtam.
-Cuida a los otros, ¿vale? Es tu misión agente. (Vigyázz a többiekre, oké? Ez a te küldetésed ügynök.)
-¡Sí, capitana! (Igenis, kapitány!) - bólintott - Voy a visitar a Tom para que sepa si mejora o no. (Majd meglátogatom Tomot, hogy tudjam, hogy javulgat vagy sem.)
-¡Avísame de todo! (Majd mondj el nekem mindent!) - simogattam meg a pofiját majd felálltam.
-Y Maluma... (És Maluma...) - fordult felé az uncsitesóm, így felkapta a fejét a mobilból - ¡Por favor, cuida a Connie! ¡Y si la quieres, hazla feliz! (Kérlek, vigyázz Conniera! És ha szereted, akkor tedd boldoggá!)
-Diego! - szóltam rá az utolsó mondata miatt teljesen elpirulva, így Juan nevetve mellém jött majd kezet rázott Diegoval.
-Prometido muchacho (Ezt megígérem pajti) - jegyezte meg, így készenállva megpusziltam Dodgert majd kiléptem a kapun és beszálltam a kocsiba. Juan is egyből követett majd rám nézett.
-Mi az? - néztem a szemébe félig vigyorogva.
-Semmi! - rázta meg a fejét miközben bekötötte az övét majd elindultunk - Kösd be te is az öved! - figyelmeztetett, így megtettem.
-A Tél katonája befenyített? - jöttem rá.
-Csak nem akarom, hogy újra átéld, amit Hollanddel kellett - vált komollyá, így biccentve megköszöntem - Egy házban laktok mind?
-Shanna néni, Seb bácsi és Diego a szomszédban lakik csak mindig nálunk vannak! - legyintettem.
-Mindig ott kell lenni, ahol van a történés - jegyezte meg, így igazat adtam neki.
-Jelen esetben, te megérkeztél és elvittél engem az őrült családomtól! - kacagtam fel a megjegyzésem miatt, emiatt ő is elkuncogta magát.
-És az a ház, ahol múltkor voltunk? - emlékezett vissza a márciusi időszakra.
-Az az anyukámnak a háza - mondtam el egyből - Sokszor vagyok ott, mert a kertet művelem. Meg első alkalommal nem lett volna valami szerencsés hazahozni téged! - húztam fintorra a számat.
-Kertet művelsz? - esett le neki a titkom - A lány, aki puszta kézzel szétver egy férfit, két óra alatt összehoz egy új dalt, az Éneklő Amazon... Kertet művel? - tört ki belőle a nevetés.
-Képzeld el sok hobbim van, amiről nem tudsz!
-És mi van még a kertészkedésen kívül?
-Nyelvtanulás.
-Stréber vagy, ezt simán kinéztem belőled! - legyintett, így elámulva eltátottam a számat.
-Hogy te minek neveztél? - fordultam felé.
-Okostojás, így már jobb? - kuncogta el magát.
-Nem állok le veled vitatkozni, mert azt se tudod, hogy mikor zárult le a második világháború! - vágtam vissza majd leesett, hogy mit mondtam - Csak rontottam a helyzeten! - húztam fintorra a számat.
-De ha már így mondod, akkor mikor fejeződött be? - érdeklődött.
-1945. szeptember 2-án! - mormogtam, így felkacagott - Egy év múlva végzek a sulival, ezeket tudnom kell!
-Persze! - helyeselt velem, de alig bírta visszatartani a nevetését - Mesélj még, mert egyre jobban tetszenek a hobbijaid!
-Ruhákat tervezek!
-Erről tudtam! Nem kis híre vannak azoknak a ruháknak!
-Főzök!
-Rendeled csak úgy állítod be, hogy te csináltad! - poénkodott, de én felvont szemöldökkel ránéztem - Jól van, mi lesz a kaja Medellínben?
-Rittig azt csinálok, amit utálsz! - vágtam vissza.
-Miért van ennyi hobbid? - érdeklődött már megkomolyodva, így ránéztem és emiatt egy pillanatra ő is rám pillantott, majd vissza az útra.
-Ha elfoglalom magam, akkor nem gondolok a múltamra... - vallottam be - Elterelődik a figyelmem és valahogy nem érnek utol a fejemben lévő démonok.
-Vannak démonjaid?
-Kettő biztos! - vágtam rá egyből - Régen több ellenségem volt, legfőképpen saját magam. Magam fölött sikert arattam, de többel még harcolok - hajtottam le a fejem majd tapsoltam egyet - De nem azért vagyunk most itt, hogy depis dolgokról beszélgessünk! Szóval... Milyen volt összehozni a 'Clandestino' című dalt? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hiszen beszélgettél Shakirával a forgatás alatt! - emlékeztetett.
-Az nem jelenti azt, hogy érdeklődtem irántad! Most érdeklődöm...
-Ugyan, tudom, hogy kérdeztél utánam! - ellenkezett mosolyogva.
-Ne bízd el magad Juan! - ráztam meg a fejem.
-Ezt a belső hangom mondja! - rakta a kezét a szívére - Meg persze Shakira elmondta! - nyújtotta ki felém a nyelvét, így hitetlenkedve kinéztem az ablakon, így megláttam, hogy megérkeztünk a hatalmas repülőgép parkolóba.
-Igen, ez egy csodálatos utazásnak ígérkezik! - jegyeztem meg szarkasztikusan majd kiszálltam a kocsiból - Főleg, hogy még Shakirat is le kell csesszem most, indulás előtt! - léptem a csomagtartóhoz majd kinyitottam az ajtót.
-Hát, engem jobban szeret és több mindent elmond! - menőzött Juan miközben kivette a bőröndeimet és a táskámat, míg én megragadtam a gitáromat.
-Ahha... Akkor én is mondjam azt el, hogy nekem is elmondta, hogy érdeklődtél utánam a forgatás előtt, közben és utána? És amikor telefonált és barátian beszélt az illetővel azt hitted, hogy én vagyok? - jutott eszembe, így lefagyott, emiatt nekem kellett becsukni a csomagtartót - Tényleg én voltam az illető! - dőltem a bőröndökre, így a szemembe nézett.
-Kezdem döntetlenre hozni a játszmát! - húzta félig mosolyra a száját.
-Kétlem! Hat évnyi rajongást nehéz behozni, főleg, hogy a legnagyobb számú rajongód vagyok! - dicsekedtem majd ráültem a bőröndjeimre, így átkarolt hátulról és elkezdett tolni a gép felé.
-Hát... Nehéz menet lesz, de én vállalkoztam erre - mondta el magabiztosan.
-Bármikor megakadhatunk egy kavicsba! Akkorát fogok akkor zakózni, hogy a modell karrieremnek annyi lesz! - tört ki belőlem a nevetés.
-Szóval emiatt aggódsz, de attól nem, hogy a harcolás közben megsérülhetsz? - értelmezte.
-Csak, hogy tisztázzuk! Több esélyem van a forgatáson lesérülni, mint egy bajnokságon! - tudtam le ennyivel.
-Mert ott odafigyelsz, és azt gondolod, ha ott nem ért baj, akkor máshol se érhet! - vont vállat.
-Van benne logika! - adtam igazat mire megérkeztünk a gép közelébe, így Luis, Juan apja, hangosan felnevetett a látványunktól majd felvette a jelenetet - ¿Qué tal parceros y chimbitas? (Mizu srácok és csajok?) - kiabáltam el magam a videó kedvéért - ¡Préparense en Europa porque nos vemos pronto! Készüljenek Európában, mert nemsokára találkozunk!) - rúgtam a kamera előtt a levegőben, de emiatt kicsúsztak alólam a bőröndök és Juan ölébe estem, míg a cuccaim tovább gurultak.
-Te mantengo (Tartalak) - nyugtatott Juan, így felnéztem rá és kinyújtottam a nyelvem emiatt az orromnak nyomta a sajátját majd felhúzott.
-¡Qué chimba será esta gira! (De szuper lesz ez a turné!) - húztam fel a gatyámat majd Luis felé fordultam, aki még mindig vette a történéseket, így hülye arcot vágva elmentem a kamera mellett majd megpusziltam a középkorú férfit - ¡Qué bueno es verte! (Nagyon jó újra látni!) - mondtam neki, így ő ki is nyomta a telefont majd megölelt engem.