Késve ugyan, de itt az ötödik fejezet.:D

+16-os, mivel elszórtan lesznek benne káromkodások és csúnya szavak.

Az érkező lányfalka, cseppet se keltett bennem jó érzéseket, mivel előbb emlékeztettek prédára vadászó velociraptorokra, mint normális csajokra, akikkel akár még jóban is lehetnék.
Én a vízben voltam, ezért kikerültem a látókörükből, vagy csak szimplán minden igyekezetükkel, próbáltak engem figyelmen kívül hagyni, míg a fiúk előtt dobálgatták hosszúra megnőtt és nyílegyenesre vasalt hajzuhatagaikat.
A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a fő vezérük, nem egy platinaszőke bébike volt, hanem egy retinaégetően világos vörös, apró lányka.
Ennek ellenére még ilyen messziről is sugárzott belőle valami, amitől azt éreztem, jobban járok, ha messze kerülöm. Igazi rókadémon volt, lerítt róla.
A többi lány, akik mellette lebzseltek, viszonylag unalmas kinézetűek voltak, mivel szinte mindegyikük egyformán festett. Egy pillanatara megfordult a fejemben, hogy négyes ikrek, de hamar elvetettem az ötletet, mivel jobban megfigyelve látszottak a különbségek, alkatban és arcformában egyaránt.
Miután alaposan kinézelődtem magam, a fiúkra pillantottam, hogy lássam a reakciókat.
Meglepetésemre, sütött róluk az unalom és egyöntetűen igyekeztek egyértelmű jeleket adni, hogy nem kíváncsiak a lányokra.
Persze nekik ez fel se tűnt.
Nem szerettem belefolyni ilyesmibe, de gondoltam megérdeklődöm, hogy a róka és a klónjai mégis mifélék.
Lassan úsztam a part felé, majd mikor leért a lábam, sétálva indultam ki, miközben hajamból csavargattam a vizet.
Egyből minden tekintet rám tapadt, amitől kissé feszéjezve éreztem magam, de eszem ágába se volt meghátrálni.
- Üdv, te meg ki vagy? - csiripelte megjátszott lelkesedéssel a vöröske.
Nem sok kellett hozzá, hogy egy grimasszal feleljek, de helyette ragyogó mosollyal nyújtottam kezet.
- Alina, de csak Lina. – mutatkoztam be. Az elkerekedő sokat mondó pillantásokból levágtam, hogy így már nekik is minden világos.
Félszegen oldalpillantást vetettem Nashra, aki feszülten álldogált nem messze tőlünk.
Végül a borzadályok gyanúsan ravasz tekintettel mutatkoztak be.
A répafejű fő muffot Angelnek hívták... roppant találó, mit ne mondjak. A csatlósai Margaret, Besh, Sky és Drew névre hallgattak. Természetesen az első öt perc után megfeledkeztem róluk.
Már láttam az aljas tekintetekből, hogy most olyasmi következik, ami nekem nem fog tetszeni, de szerencsémre Dylan időben közbelépett.
- Lányok, nem akarok ünneprontó lenni, de most jobb lenne, ha lépnétek. Szeretnénk kicsit strandolni, mielőtt elkezdődne a buli, és nem kell ide plusz öt fő, rendben?- mosolygott rájuk kényszeredetten.
Hazudnék, ha azt mondanám nem tetszett a felháborodott képük.
- Erről nem csak te döntesz Dylan, lehet, hogy Nash örömmel veszi, ha maradunk. - rebegtette meg pilláit Angel, a mostohabátyám felé.
Nash szórakozott tekintettel nézett vissza rá.
- Már egyszer meg voltál, mondtam, hogy többször ne esek ilyen hibába. Menj, keress másokat. – vetette oda.
Kárörvendő típus vagyok, de ettől még én is felszisszentem.
Na, igen, ha eddig bárki is azt gondolta Nash egy cuki fiú, hát az komoly tévedésben él. Nekem elhihetitek, megátalkodott egy dög tud lenni, főleg, ha valakit nem kedvel.
- Jesszusom, oké Nash, akkor baszd meg! – vágta rá haragosan Angel. Nem hibáztattam a csajt, de örültem, mikor nagy hűhóval, de végül leléptek.
- Muszáj volt, ennyire durvának lenned? – kérdeztem számon kérőn fordulva Nash felé.
- Ugyan már, mióta pártolod te az olyanokat, mint Angel? – húzta el a száját megindulva a víz felé.
- Szó sincs ilyesmiről, de ez azért kissé erősvolt, nem gondolod? – akadtam ki, mert hát nem tudtam egykönnyen elhaladni a felett, hogy ilyen durván utasította el a lányokat. Fura, mi?
- Lina... hagyd, jól tette. Azok öten szörnyűek. Különben is miattam csinálta csak... - köszörülte meg a tokát zavartan, társaságunk harmadik tagja, akiről megint megfeledkeztem.
Értetlen tekintetemet látva, sóhajtottam, majd intett, hogy kövessem a vízbe.
Nash nem szólt semmit, csendesen figyelt minket, majd mikor beértünk mellé, diszkréten arrébb úszott. Kezdett érdekelni, hogy mégis mi történhetett, amitől a fiúk ennyire furák lettek.
- Na? – kérdeztem türelmetlenül ráncolva a homlokom.
- Angel régebben a barátnőm volt. – kezdett bele Dylan a történetbe. Már rosszul kezdődött, de inkább nem adtam jelét annak, hogy nem feltétlenül díjazom ezt a bevezetést.
- Ő volt nekem az első... minden téren. – vörösödött el. – Rohadtul szerelmes voltam Lina... de egy hónap járás után kiderült, hogy a suli fele már átment rajta, sőt még a szomszéd városból is voltak... közeli ismerősei. Akkoriban nem voltam valami népszerű, az egész egy kibaszott szivatás volt, érted? – nevetett fel keserűen. – Napokig nem akartam újra iskolába menni, Nash volt az egyedüli, aki akkor átjött és kirángatott a szobámból. Akkor lettünk barátok is.
Később persze változott a helyzet, a csapattársaim, mind jó haverok és ők is támogatnak. Előszeretettel emlegetik úgy, hogy ők emeltek ki a szolgasorsból. – nevette el magát fejét csóválva.
- Mivel ezt mindenki tudja, gondoltam jobb, ha neked is elmondom. Angel azóta szívesen áll bosszút rajtam, mivel a suli srácainak nagy része miattam veti meg. Ezért teper Nashnál, mert tudja, hogy barátok vagyunk, és ha összejönne vele, azzal ütne leginkább nagyot. – fejezte be, majd óvatos pillantással várta a reakciómat.
Hogy őszinte legyek kellett egy kis idő, amíg felfogtam a szavai súlyát. Sejtettem, hogy egy dög az a csaj, de ilyen szintű gonoszságot nem néztem volna ki belőle.
Hiába, a tini filmek és könyvek, sokszor nem tükrözik eléggé, hogy egyes emberekbe mennyi a rosszindulat.
- Hát ez... basszus, hogy lehet valaki ekkora...
- Picsa? – érkezett egy mosolygós hang mögülem.
Hátra fordulva láttam, hogy Nash vigyorog, mint a tejbe tök. Tudta jól, hogy az angol káromkodásokkal meggyűlik a bajom, mivel nem olyan részlet gazdag, mint az én nyelvemen.
- Igen, az... - nevettem el magam.
- Most hogy ezt kitárgyaltuk, esetleg élvezhetnénk is a mai napot? Végül is ezért jöttünk le, vagy nem? – kérdezte Dylan, majd azzal, akkora vízsugárral küldte telibe Nash fejét, hogy nem bírtam ki nyerítés nélkül.
Ezt követően heves vízi csatázásba kezdtünk, amit végül a forradalmat kirobbantó Dylan nyert meg.
Jól éreztem magam, bár nem sokat beszéltünk, mégis olyan volt, mintha közelebbről is megismerhettem volna a fiúkat.
Igazából fel se tűnt, hogy mennyire elment az idő, nem sokon múlt, hogy későn szálltunk ki a vízből. Szerencsénkre még elértük az utolsó erőteljesebb napsugarakat, így megszáradtunk, majd fel is öltöztünk.
Ahogy figyeltem, az emberek is elkezdtek szállingózni. Nagyon úgy festett, hogy a buli elég korán kezdetét veszi, mivel az útra kitekintve, döbbenten láttam, hogy vagy egy tucat autó érkezik, különféle zenét bömböltetve, és jól láthatóan zsúfolásig telve utasokkal.