Itt is volna a harmadik fejezet. Ma gondolkodtam azon, hogy a későbbiekben lerajzolom a szereplőket, még nem biztos, de érzek rá hajlandóságot.:D

***

A reggeli végeztével a fiúk vissza vonultak össze készülni a tóparti kiruccanásra, így jobb híján én is felmentem a szobámba, hogy a ruháim alá felvegyem a bikinimet.

Ezen a nyáron nem sokszor volt rajtam, pedig elég sokfelé cipeltek, de valahogy nem adódott úgy, hogy víz közelében legyek, annyi időre, hogy megérje magammal vinnem.

A szekrényem mélyéről előrángattam, a már kissé megviselt sport táskámat. 3 éve volt hű társam, ami meg is látszott rajta, hisz a márkajelzés félig megkopott a színével együtt, a pántja is már elszakadt egyszer, de ennek ellenére nem volt szívem megválni tőle, anyám nem kis bosszúságára.

Vannak dolgok, amik anélkül nőnek hozzá az emberhez, hogy felfoghatná, ez a táska is ilyen volt, mivel az elmúlt 3 évem legtöbb fontos momentumán elkísért engem.
Szeretettel simítottam meg az általam rávasalt felvarrókat rajta, majd belegyűrtem egy törülközőt.
Raktam el mellé váltás ruhát és naptejet is, de még így is hiányérzetem támadt, ezért behajítottam az egyik ronggyá olvasott könyvemet és a zenelejátszómat is, biztos, ami biztos elven.
Ezúttal jobban tetszett az eredmény, tehát össze is húztam a cipzárt, utána pedig lófarokba kötve a hajamat a vállamra kaptam és lementem a földszintre.

Nem állt az ajtónál senki, mire értetlenül fordultam körbe az előszobában. Elképzelhetetlennek találtam, hogy én készültem el elsőként, az utolsó már valóságosabb verziónak tűnt, szóval kilestem a feljárónkra, de még mindegyik kocsi ott állt a helyén, kiegészítve egy idegen terepjáróval, ami feltételezhetően Dylan autója volt.

- Csak nem megijedtél, hogy itt hagytunk húgi.-ragadta meg hirtelen Nash a két vállamat, amitől kisebb szívinfarktus kaptam.

- Egyáltalán nem ijedtem meg.- tiltakoztam kissé hevesen ahhoz, hogy hitelesnek lehessen tekinteni az alakításom.

- Mindenesetre örülnék, ha nem lopóznál a hátam mögé, mert... mert még a végén bajod esik.

Nem fenyegetés volt ez, csak hirtelen semmi nem jutott eszembe, amivel kihúzhatnám magamat a helyzetemből.

-Nekem, bajom? Miért is?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel nézve rám. Ennek ellenére láttam rajta, hogy remekül szórakozik, mögötte pedig Dylannek is megrándult a szája széle.

-Talán azért, mert azt hiszem, hogy valami perverz szatír támad le éppen, ezért visszakézből leverek egyet.-válaszoltam dacosan nézve a két fiúra.
-Nem gondoltam volna, hogy a húgod, akiről olyan sok jót mondtál, ennyire harcias.-mondta Dylan szórakozottan, mire Nashal bennünk forrtak a szavak és az előszobában megfagyott a levegő.
Mi? Sok jót? Nash sok jót mesélt rólam? Biztos csak cinizmusból mondta Dylan, de akkor mégis miért kételkedek ebben?
Értetlen arckifejezéssel meredtem a mostohabátyámra, aki kifejezéstelen arcot öltve nézett rám vissza.
Látszólag Dylan is érzékelte a hirtelen hangulat változást, mert elhallgatva kapkodta tekintetét egyikünkről a másikunkra.

-Apa, Ivett, elmentünk!- kiáltotta el magát hirtelen Nash, amitől én kissé össze is rezzentem.

Mielőtt bárki bármit reagálhatott volna az előbbire, ő már kint is volt Dylan kocsija mellett.

-Öhm...akkor talán induljunk mi is.-mondtam Dylan felé fordulva, majd miután mind a ketten elköszöntünk kiléptünk a házból és megindultunk az autó felé.

Teljesen beletemetkeztem a gondolataimba, így nem is vettem először észre, hogy Dylan hozzám beszél. Mondandójának, csak a vége jutott el az agyamig.

-..szóval, ha szeretnéd, akkor előtte hazadoblak.-fejezte be, majd várakozóan nézett rám.

Én zavartan pislogtam vissza, aztán bocsánatkérő mosollyal szólaltam meg.

-Bocs, nem figyeltem, megismételnéd?-kértem. Látszólag cseppetse zavarta, hogy tökéletesen sikerült figyelmen kívül hagynom, bele is kezdett újra.

-Tehát... Este a tónál lesz egy nyárbúcsúztató buli,ahol a suliból többen is várhatólag eljönnek, ha esetleg nem szeretnél maradni, vagy nem bírod az ilyesmit, akkor csak szólj nekem és én előtte haza doblak.-darálta le újra, de most fel is fogtam mit mondott.

Talán kissé hevesen sikerült, de egyből válaszoltam is.

-Természetesen maradok én is bulizni! Esze ágába sincs lelépni onnan, mielőtt elkezdődne, vagy bármi, miattam igazán ne aggódj!-vágtam rá, mire Dylan úgy tett, mint aki megijedt, lépett pár lépést hátra, majd megadóan magasba elemelte mind a két kezét.

-Jól van na, azért ne egyél meg!-nevetett fel, amitől éreztem, hogy nekem egyből pír szökik az arcomba.

Ha vagyok annyira elvetemült egy némber, akkor valószínűleg erre olyasmit válaszolok, hogy pedig én szívesen megkóstolnálak, de persze én nem ilyen vagyok.

-Ne aggódj, már jóllaktam a tojással.-feleltem a hatás kedvéért megsimogatva a hasamat, mire ismét felnevetett én meg kis híján elolvadtam.

Nem lehetett azt mondni, hogy nem imponálnak a szája sarkában megjelenő gödröcskék, amik mindig megjelennek, ahányszor csak elmosolyodik, vagy felnevet.

-Még ma elszeretnék indulni, jöttök már?-szólt oda nekünk Nahs, mire mind a ketten felé pillantottunk.

Látszólag unottan támasztotta Dylan autójának oldalát, de én láttam, hogy feszültebb a testtartása, mint amit a viselkedésével akart sugallni.

Dylannel összenéztünk, mire ő megvonta a vállát és a vezető felőli ajtóhoz sétált, majd beszállt, hogy bepöccintse a járgányt.

Én is megindultam az anyósülés mögötti helyet szemelve ki magamnak, de Nash beelőzött és kinyitotta nekem az ajtót.

Meglepetten néztem rá, de ő csak egy biccentéssel jelezte, hogy szálljak be. Engedelmesen középre dobtam a táskám, majd én is követtem.

Miután Nash is beült elém, el is indultunk.

Szerencsére a város mellett helyezkedett el egy kicsinek éppen nem nevezhető tó, ami remek kiránduló hely volt, ráadásul vonzott a turistákat, vagy az államunkon átutazókat.

Persze ezt a város kis is használta, mivel sok vízi sportnak szolgált gyakorlóhelyéül, na meg sok érdekességet felállítottak arra felé, célövölétől egészen a hot-dogosig.

Igazából a városnak jó bevételt jelentett, de nem volt rá feltétlenül szükség, mert ugyan nem volt valami nagy, de eléggé népes volt.

Legalábbis ahhoz, hogy nagyobb áruházak és nevesebb éttermek és ruhaboltok is kapjanak itt helyet. Erre jóformán soha nem történt semmi izgalmas, valamiért még is kissé nagyvárosinak hatott az itteni életmód, mivel szórakozóhelyek is akadtak bőven, na meg az elmaradhatatlan középiskola.

Holnaptól pedig én is oda fogok járni. Már csak ezért is jó ötletnek tartottam az esi bulit, mert hát minden buliban van pia. Na nem mintha részeges lennék, de a holnapi naptól való feszültségemet biztosan oldani fogja, e mellett pedig megismerhetek pár embert is, így talán az első napomat nem kell magányosan töltenem.

Időközben megérkeztünk a tóhoz.

Dylan amint leparkolt a kocsival, én már ki is pattantam belőle, hogy kinyújtózzak, bár az út alig lehetett több, mint negyedóra.

Láttam, hogy a fiúk elkezdenek kipakolni, szóval kihasználtam az alkalmat és félrevonulva levettem a fürdőruhámat fedő cuccaimat, na meg leterítettem a törülközőmet.
Mivel a nap már most erősen sütött és égette is a bőrömet, felvettem a napszemüvegem, aztán a magammal ráncigált táskámból előkotortam a naptejemet és nekiálltam bedörzsölni vele a bőrömet.

A hideg krém kellemesen hűtötte a már felhevült testem, szóval belefeledkeztem a kenegetésbe, így fel se tűnt a nagy csend.

Mikor a combomhoz értem, akkor néztem csak fel.

Mind a két fiú munka közben megdermedve állt és bámult engem, amitől akaratlanul is kissé zavarba jöttem. Elvégre nem mindennap bámulnak így meg.

Elsőnek Nash tért észhez és vissza is fordult gyorsan a napernyőhöz, aminek összerakása félbemaradt. Dylan még egyszer végig mért, utána pedig a hűtőtáskához guggolva folytatta annak tartalmának ellenőrzését.

Ezek után már jobban figyeltem és csak akkor bizonytalanodtam el, mikor a hátam következett.

Kettejükre nézve láttam, hogy továbbra is szorgosan elfoglalják magukat, de testtartásukból és a néma csendből ítélve nagyon is figyeltek.
Halkan megköszörültem a torkom.

-Esetleg valaki bekenne?-tettem fel a kérdés, mire mind a ketten felém fordulva léptek egyet előre, amitől én pedig ösztönösen hátra léptem egyet.

-Egy ember is elég lesz...-mormoltam, mire a srácok egymásra pillantottak...