~Először is sziasztok, örülök, hogy ide tévedtetek és szántok egy kis időt arra, hogy elolvassátok ezt a kis szösszenetet.

Fogalmam sincs még, hogy mi lesz a sztori sorsa, egyenlőre csak írom, mert jó levezetés egy nap után, na meg unalom űzőnek se utolsó.

Ennek ellenére, remélem tetszeni fog nektek és lesztek páran, akik olvassák majd a továbbiakban is. :3

***

Úgy keltem fel reggel, mint akinek minimum a fogát húzták ki az éjszaka folyamán. A savanyú ábrázatomat csak tetézte, hogy feketére festett hajam is úgy állt széjjel, mintha a foghúzásom mellé járt volna egy kiadós defibrillárásos újraélesztés is.

Ennek a nagyszerű reggeli hangulatnak pedig nem más volt az oka, mint az, hogy elérkeztünk a nyár utolsó napjához.

Minden vágyam az volt, hogy holnap korán kelve mehessek az új iskolámba, ahol Nash valószínűleg tavaly szép híremet terjeszthette, mivel akkor még utáltuk egymást.

Már a puszta gondolat, hogy egy évvel lemaradtam, ezért kénytelen vagyok tizenegyedikbe vonulni a magasztos végzős szerep helyett...

Konkrétan céltáblát faragtak belőlem azzal, hogy visszafogtak egy évet, de muszáj elviselnem. Az egyetlen pozitívum, hogy Nash felettem jár és idén végez is, így legalább nem kell egy órákon se közösen részt vennünk.

Nem arról van szó, hogy kiújult volna az egymás iránt érzett allergiánk, sőt.. Mostanában egyre többször alakul úgy, hogy keressük egymás társaságát, ami nekem cseppet se tetszik.
Nem akarok az egomán mostohabátyámtól semmit. már egy ideje azzal győzködöm magam, hogy mivel ő az egyetlen korombeli, ezért húzok felé ennyire.

Igen, pontosan ez az ok és nem több, amint elkezdem az iskolát és lesznek barátaim, megszakad ez a furcsa kapocs kettőnk között és minden helyre áll.

-Így lesz!- mondtam ki hangosan is az ágyból felkelve és ledobva magamról a takarót.

-Mi lesz hogy?-érkezett a kérdés váratlanul az ajtó irányából, mire oda kaptam a fejemet és ott állt ő, teljes pompájában.

Nash Caldel minden épkézláb nőnemű szemének kellemes látványt nyújtott, ami 1 év alatt igen könnyen bebizonyosodott, hisz volt alkalmam megszemlélni a hódításait.

Most viszont az én szobám ajtaját támasztva nézett egyenesen rám, megnyerő mosolyát szabadítva még fáradt elmémre.

-Lényegtelen, most pedig menj ki a szobámból, különben szólok anyának, hogy már megint itt disznólkodsz!-fenyegettem meg egy érett 17 éveshez méltóan.

Természetesen ez a csip-csup dolog egy percig se hatotta meg, magasba szaladó szemöldöke és gunyoros arckifejezése legalábbis határozottan erről árulkodott.

-Én disznólkodok, mikor te illegeted nyitott ajtónál egy bugyiban és egy topban magad?-vágott vissza, mire észbe kapva azonnal rávetődtem az ágyamra és nyakig húztam a takaróm.

Hallottam a kellemes mély hangú nevetést, mire azonnal felment bennem a pumpa.

Nem vagyok szégyenlős, félre értés ne essék, de Nash esetében sokszor nem tudok rájönni mi lenne a helyes lépés, hisz nekem is van két szemem és látom hogy néz ki. Nehéz is lenne nem észrevenni az enyhén göndörödő sötétbarna fürtöket és a hihetetlenül kifejező világosszürke szemeket, arról nem is beszélve, hogy a nyár alatt nem akármilyen karamell színt szedett össze magának.

Én mellette szürke kisegér voltam, hisz éppen csak elértem a 160 centit, a hajam pedig sose tudta eldönteni, hogy ő egyenes, vagy hullámos akar e lenni, amitől fésülködés után is úgy néztem ki, mint aki hobbi szinten sétál át egy tornádón.

Ezt leszámítva a hajamat festettem már egy jó ideje, igazából szőke kivételével minden voltam, jelenleg pedig fekete színnel dobtam fel, az amúgy éppen csak lapockáig érő frizurámat. Egyedül a szememre voltam büszke, ugyanis az világosbarna volt, szinte már már aranyszínűnek mondható.

Az előnyős gének ennyiben ki is merültek, ugyanis barnulás se ment egyszerűen nekem. Minden nyaram kínkeserves fetrengésekkel volt teletömve, viszont most látszott is az eredménye.

Mérgesen ültem fel és kezdtem hadonászni felé, mindenféle magyar szitkot szórva rá. Értetlen arckifejezését elégedetten nyugtáztam magamban, majd le is higgadtam miután a földről össze szedtem egy rövidnadrágot és a takaró alatt felküzdöttem magamra. Éljen az egészséges káosz, mindig minden kéznél van.

Miután ismét kikászálódtam felvont szemöldökkel és csípőre tett kézzel meredtem rá. Sajnos nem nyújtottam valami fenyegető látványt, ugyanis újra elnevette magát, majd megcsóválta a fejét és egy szó nélkül kiment.

Lehiggadva sóhajtottam egyet, mivel most már nyugodtan neki is állhattam össze készülni.

Josh tehetős ember volt, szóval nyugodtan állíthatom, hogy a régi panel lakásunkhoz képest palotában laktunk, márpedig egy palotában minden szobához jár saját fürdő is.

Tudom fura dolog, de én amit legjobban imádtam ebben a házban, az a saját fürdőm volt.

Mikor beköltöztünk kis híján elsírtam magam gyönyörűségemben, mikor először tapintottam meg a saját fürdőszobám ajtaját, majd persze minden egyes tárgy ilyen sorsra jutott, még a törülköző tartót is megtapogattam, csak hogy érezze a szeretetemet. Imádtam minden egyes négyzet centiméterét a forró vízzel együtt, ami a zuhanyrózsából folyt.

Maga volt a gyönyör.

Most nem csodálkoztam el, hisz 1 évem volt megszokni, tehát gyors zuhany és fogmosás után, már rohantam is ki, felkapva magamra a friss fehérneműimet, majd gondos válogatás után egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű sötétkék trikót.

A papuccsal nem szórakoztam, sose szoktam, aztán persze a havibajkor meg is éreztem ennek eredményét, de ennek ellenére nem sok hajlandóságot mutattam a régi szokás változtatásának érdekében.
Pont a lépcsőfordulóban vágtattam le, hisz már éreztem a frissen készült reggeli illatát, ami igen csak csalogatott, mikor egy kemény mellkasnak ütköztem... egy mellkasnak, amin történetesen nem volt semmilyen felső.

Zavaromban krákogtam egy keveset, majd bátorságot erőltetve magamra feltekintettem, hogy végül egy idegen pillantásban felejtsem a tekintetemet...