Ismét kora reggel járt az idő. Rózsaszín hajú barbárunk.... Akarom mondani Natsunk, nyálcsorgatva horkolt, takarója pedig a földön hevert. Valamit motyogot miközben úgy volt kiterülve, mintha hóangyalt készülne csinálni. Bár az ágyából itélve már csinált is.
Mikor az óra hatot ütött, egyszerre szólalt meg két vekker és a telefon ébresztője. Még a konyhában sürgölődő Virgo is meghallotta, de Natsu csak a hasát vakargatva aludt tovább.
Persze a nő tudta mit kell tenni. Azt amit minden hétköznap, meg ha úgy adódik hétvégente.
Elővett két serpenyőt, majd elindult az emeletre egyenesen a durmoló fiú szobájába. Bekopogott, de nem kapott választ ezért benyitott. A szokásos látvány fogadta.
Az alsógatyás srác tátott szájjal horkol, az ágy szétugrálva, a takaró a földön. Lesz mit pakolni... Virgo az ágy széléhez ált, s ennyit mondott.
- Natsu-san, ha nem kelsz fel muszáj lesz!
- Khrrrrrr... *horkantott a fiú*
- Sajnálom! *sóhajtotta a nő*
Virgo széttárta kezeit, a serpenyőket markolva, majd egy hatalmas kongás kiséretében össze csapta őket. Ezt persze mind néhány centire a srác fülétől.
Ekkor Natsu egyből felébredt, de ijedtében egyenesen lerepült az ágyról. A nő csak ismét nevetett.
- Mhiiiihért..... *kérdezte reked hangon a fiú*
- Én szóltam Natsu-san! *kuncogta* Hozzá kéne szoknod a koránkeléshez! Hiszen az iskola már lassan két hónapja megy...
- Megpróbálom! Csak ne csináld ezt többször! *nyávogota*
- Nyugodtan megbüntethe...... *kezdte a nő*
- Elég! *vág közbe Natsu halálkomoly tekintettel* Sosem bántottam egy lányt sem... Hidd el nem te leszel az első! Ezt jegyezd meg! *és beviharzott a fürdőbe, ami a szobályából nyílt*
Virgo csak meglepetten figyelt egy darabig, majd elmosolyodott, s vissza ment a komyhába.
Natsu felöltözött az egyenruhájába, amire felkapta szokásos pulcsiját és sálát. Persze eszébe is jutott róla édes apja és, hogy elég régen beszéltek ezért úgy tervezte este felhívja. De nem csak Igneel, hanem Lucy is eszébe jutott. Hiszen megigérte neki, hogy segít elcipelni az újságokat. Persze alapesetben esze ágában nem lett volna ezt tenni, de mindenképp beakart vágódni a csajnál.

Natsu lesietett a konyhába, iskolatáskájával a vállán és a haját állítgatta. Szerencsére nem volt túl sok könyv nála...Khhmm...nem mintha máskor lenne... De most legalább volt oka is. Mivel pénteken nagy meccsük lesz, ezért egész héten készülnek rá. De ugye órák után nem mindenkinek jó, ahogy Natsunak sem, ezért utolsó két óráról el lettek engedve. Hogy miért készülnek így? Ez nem sokára kiderül...
Virgo reggelivel várta a fiút és a ninjás kajásdobozban gondosan elhelyezett ebéddel.
- Virgo ez most komoly? *nézett kétségbeesetten a nőre*
- Miért Natsu-san? Azt hittem szere...
- Persze! Persze! De Gray piszkálni fog... *vág idegesen a szavába*
- Talán ha nem ,,hagynád" el a dobozokat, nem ezt kéne elő venne! *kuncogott a nő*
Natsu csak durcásan pillantott rá, majd az órára. Mikor meglátta mennyi az idő, gyorsan befalta a maradékot és elköszönt Virgotól. Mind ezt persze teli szájjal. Úgy gondolta jobb, ha kocsival megy, hogy véletlenül se késsen el. Meg persze cipekedni sem volt semmi kedve. Lucy csak kibírja azt a tíz percet kocsival...

Eközben Lucynál:

Kócos szőke tincsei puha arcát takarták. Nyakig betakarózva szorongatta rongybabáját. De nem Natsu az eggyetlen aki motyog álmában. Folyamatos mocorgás közben ezt az egy szót nyögdöste.
- N-Nee....
Fürtyei között megcsillantak, a lassan folydogáló könnycseppek.
Vajon mikor lesz vége a rémálomnak? Hiszen már rég elmúlt hat óra. Lucynak fent kéne ilyenkor lennie. De ezek szerint elfelejtette beállítani az ébresztőt.
Szerencséje, hogy...
- Luuuuuúúúúúce! *kopognak az ajtón*
- ... *még nem ébredt fel*
- Natsu vagyok. Beengednél?
- ... *ha ébren lenne sem válaszolna szerintem...*
A srác percekig csak várt az ajtó előtt, de nem történt semmi. Találgatni kezdett miért nem nyit ajtót.
~ Talán alszik? Neeem, fél hétkor biztosan nem.... Lehet készülődik még. Készülődik? Akkor talán.....fürdik!? ~
Perverz mosolyra húzta a száját és a kilincs felé nyúlt megnézni, hogy hátha nyitva van e az ajtó. A tegnapi mutatványa után persze, hogy kinyílt. Eszébe is jutott, hogy egyáltalán nem kereste a kulcsokat.
~ Basszus ezért ki fog nyírníííí..... Mikor lettem ilyen nyápic? Bár ő képes is lenne rá. Csak Gray meg ne tudja. Még a végén szét kéne rúgnom a seggét! ~ *egy magabiztos, önelégült mosolyt vágott (De, hogy miért!?...)*
Belépve a házba körülnézett, de nem látta a lányt sehol. Benézett a konyhába, ott sem volt. Vízcsobogást sem hallot ezért arra következtetett, hogy alszik.
- Lucy? Ébren vagy? *kérdezte kicsit hangosabbn*
Nem jött rá válasz, így elindult felfedező útra megkeresni Lucyt.
Igaz, hogy járt már nála, de nem az egész házban. Nem tudta hol van a szobája. Végig sétált a folyosón ahol minden szobába benyitott. Az első a mosókonyha volt. Aztán a fürdő, ahol legnagyobb bánatára nem volt a lány. Jött a következő szoba, de mikor megfogta a kilincset és beakart nyitni kiderült, hogy zárva van. Kicsit meglepődött, de nem vesztegette az időt indult is az utolsó szoba felé. Kinyitotta az ajtót, majd belépett és végigmérte az egész hálót.
Szinte csodálattal nézte a babakék falakat, a teli könyves polcot, a hatalmas íróasztalt és ruhásszekrényt amin tükör volt, és megpillantotta benne az ágyat. Odafordult és észre is vette a bebugyolált lányt. Odasétált az ágy mellé és megkérdezte.
- Lucy ébren vagy?
- ... *csak a heves szuszogása hallatszódott*
Natsu letérdelt mellé a földre. Mosolyogva figyelte a lányt, aki éppen átfordult az oldalára, így szembe kerülve a fiúval. Kezével óvatosan nyúlt Lucy hajához, hogy félre túrja. Finoman végigsimított arcán, így megérezte a hideg könnycseppek nyomát. Mikor minden tincset elsöpört meglátta a lány szomorú arcát. Valamit szorongatott a takaró alatt. Olyan volt mintha félne valamitől. Natsu aranyosnak találta ezért továbbra is mosolygott, majd megszólalt.
- Mi jár a fejedben Luce...
Ujjaival cirógatni kezdte a lány arcát, aki egy nagyot sóhajtott és kinyitotta szemeit. Fél percig csak bámultak egymásra, hisz Lucy fel sem fogta mi történik. Egyszer csak elkerekedtek a szemei és felpantant. Mivel az ágy a sarokban van, ezért a falnak tudott dőlni, de így nem volt menekülő út számára. A takarót lerúgta magaról, felkapta a párnáját és telierőből a vigyorgó fiúhoz vágta. Natsut felkészületlenül érte ezért fel is borul.
- T-Te mit keresel itt!? *kérdezte kétségbe esetten*
- Héééj! *tápászkodik fel haját igazítgatva*
- Hogy kerültél ide!? És mit képzelsz, hogy csak úgy bejössz a szobámba!? *kérdi idegesen, babáját szorongatva*
- Inkább megkéne köszönnöd! Tudod mennyi.....az.....idő..... *felnézett és végigmérte Lucyt* Azta! Így szoktál aludni? Szexi! *vigyorgott perverzen a lányra*
Natsu feltápázkodott és a tehetetlen Lucy felé kezdett mászni. De persze ő sem hagyta magát! Mikor a fiú közelebb ért, akkorát rúgott belé, hogy ismét a földön kötött ki.
- MÉG IS MIT KÉPZELSZ TE IDIÓTA PERVERZ BAROM!?!??!?!? *ordított Lucy*
- Ahhhhhhu... *nyekergett*
- Betörsz a házamba! Rám mászol! Talán még kutakodtál is! Simán rád hívhatnám a rendőröket! *sorolja idegesen a lány*
- Lu-Luuuuuuce... *nyögi a fiú*
- Ne ,,Lu-Luuuce-ozzál" nekem te barom! Mondj EGY indokot, hogy ne hívjam a rendőröket! *kérdi miközben felveszi az ágy végén lévő köntöst*
- Cuki a babád... *mosolyogva ül fel, hasát fájó pontjánál szorongatva*
Lucy éppen az ágyból ált fel, de e mondat hallatán megtorpant, és ismét kétségbe esés tűnt fel az arcán. A gonoszan vigyorgó Natsura bámult, majd az éjjeli szekrényen elhelyezett órára. S ekkor...
- TE JÓ ÉG ELFOGOK KÉSNI!!!
Lucy csapot, papot otthagyva lekapta a fogasról kikészített egyenruháját, és berohant a fürdőbe. Natsu csak kárörvendően nevetett. Felált és közelebbről is megcsodálta az aranyos szobát. Odasétált az író asztalhoz és felmérte mi található rajta. Sok tankönyv, ami nem igazán fogta meg a fiút, rengeteg toll és egyéb író eszköz, de amin megakadt a szeme az egy fénykép keret volt. Elvolt fektetve az asztalon, Natsu pedig úgy gondolta felállítja, pusztán kiváncsiságból. Egy gyönyörű, fiatal, mosolygó, szőke hajú nő volt a képen. Hasonnlított Lucyra ezért a fiú azt gondolta, hogy egy rokona.

Miután ezt megtárgyalta magában, leült a lány gyűrött ágyára, kezeit végigsimította a lepedőn, de valami hozzá ért. Lucy babája volt, amit sietségében csak szerencsétlenül dobott le. Natsu az ölébe vette és alaposan megvizsgálta, minden apróbb foltozását, szemeit amik közül az egyik egy gomb volt, aránytalan a másik szemhez és nem szimetrikusan volt felvarva. A fiú közelebb vitte arcához és egy hatalmasatt szippantott. A játéknak ugyan olyan édes, fahéj illata volt mint Lucynak. Mosolyra húzta a száját és egy hangos ajtó csapódásra lett figyelmes. Szépen vissza fektette a babát, mikor Lucy ugrált be a küszöbig. Egy lábon pattogott, miközben másikat a levegőben tartotta és felhúzta a zokniját, kócos haja félig arcába lógott, szájában pedig a fésűje volt.
- Györe mar! Elkasönk! *próbálta mondani teli szájjal*
- Ne segítseg? *kérdezte a fiú aki nagyon jót szórakozott a lányon*
- De! Hozd az újságokat! Ha már megigérted. *mondta már fésű mentes szájjal*
- Egy légyszives is megteszi...
- Natsu!
- Jól van na... Hozzam a táskád?
- Igen, köszi!
Natsu a vállára kapta a táskát és a fésülködő Lucyval együtt kimentek a nappaliba. A srác a földön heverő kupacokhoz sétált, míg a lány a konyhába sietett. Valamit matatott a hűtőben.
~ Basszus semmi kajám nem maradt, készíteni meg nincs idő! Soha többet nem engedem be ide Natsut! Aaarrhhh mindegy! Majd eszem a Tenrou-ban. Csak kibírom ah---ah---ACHUUU *tüsszent* addig... ~
- EEEEEEEGSSS!!! De gyere már! *ordítja Natsu*
- Megyek már!
Azzal ki is futott a fiúhoz, felkapta a maradék magazint és (végre) elidultak az iskolába. A lány ajtót nyitott majd mikor beakarta zárni megkérdezte.
- Natsu itt vannak a kulcsaim?
- Hááááááát...
- Nem talaláltad? *esik kétségbe* De ugye kerested!? *förmed rá*
- Ööööööööö...
- EZT NE HISZEM EL! Szerencséd, hogy most nincs időnk megálni különben!.... *sétálnak tovább*
- Így hagyod a házad? *vág a lány szavába*
- Nincs más választásom... Meg amúgy sincs semmi értékes cuccom.
- A babád sem? *félmosolyra húzza a száját*
- Mi....Oh..... Ha szekálni kezdesz esküszöm...
- Nyugi! *vág a szavába...ismét (ahogy látom ez a srác senkit nem hallgat végig)* Tudod nem te vagy az eggyetlen.
- Hee?
- Tudsz titkot tartani?
- Asssssszem...
- Én is plüssel alszom. *suttogta Natsu*
- Oh... És ezt miért is mondtad el nekem?
- Hogy tudd, hogy én bízom benned!
- Nem is ismersz...
- Ezért azt sem tudhatom, hogy nem bízhatok benned. (Jogos...)
Eközben kiértek a házból és elindultak az iskola felé csendben, de Natsu megált és elővette a slusszkulcsot, s a parkoló irányába ment. A kocsijához sietett és bepakolt a csomagtartójába. Lucy észre sem vette, hogy Natsu már nincs mögötte így tovább sétált. A srác bepattant a kocsiba és a lányután hajtott. Mikor a közelébe ért leengedte az abblakot és kiszólt neki.
- Szálj be!
- M-mii? Dehogy szállok!
- Muszáj lesz mert kerek tíz percünk van...
- Nem érdekel! Sétálok! Amúgy is mondtam, hogy nem üllök kocsiba... *motyogta, de Natsu így is értette*
- Miért? Miért nem ülsz be? Komolyan mondom ennyire még te sem lehetsz....
- Azért mert én is ott voltam AKKOR! *vág a szavába*
Natsu ledöbbent. Egyre jobban kezd összeálni neki a kép, de bűntudata is volt, hogy megint egy rossz emblékbe taposott bele. Hisz látta Lucy szemében. Látta azt a mérhetetlenül hatalmas fájdalmat. El sem tudja képzelni milyen tramu lehetett ez neki, de valamit tenni kell.
- Ahhhhj... Figyelj Lucy sajnálom... De muszáj sietnünk!
- De...
- Bízz bennem! Kérlek...
Bociszemekkel nézett a lányra, aki önkénytelenül is elpirult, mintha a fiú szemei lennének rá a legnagyobb hatással.
- Elárultam a legnagyobb titkomat is... Kéérleeeek!
*Natsu a száját is lebiggyesztette, mire Lucy elnevette magát*
- Csak ha lassan vezetsz...
- Pattanj be! *vigyorodott el újra*
Beszált a srác mellé, a hátsó üllésre dobta a már így is gyűrött magazinokat és bekötötte magát.

Natsu a gázra taposott, mire Lucy összekulcsolta a kezeit mindha épp az utolsó imáját készülne elmondani. Szemit összeszorította és az ajkába harapott. A fiú figyelte őt és látta milyen nagy szenvedés ez számára ezért megpróbált minnél óvatosabban vezetni, de azt nem tehette meg, hogy lelassítson hiszen akkor elkésnek. Fél percenként Lucyra nézett, aki még mindig nem nyitotta ki a szemeit. Hirtelen kipattant a fejéből egy jónak vélt ötlet. Levette jobbkezét a kormányról és óvatosan a lány combjára tette. Mikor Lucy megérezte a meleg kezet azonnal felnézett a fiúra, de nem volt túlságosan lenyűgözve. Natsu nem foglalkozott a mérges arcal. Éppen egy piroslámpához értek, a zebrán pedig egy hatalmas, nagyrészt üzletemberekből álló sor ment át. A fiú a mérges lányfelé fordult és lágyan elmosolyodott, zöld szemeiben fény csillogott. Lucynak eltűnt minden harag az arcáról, mikor belenézett abba az édes szempárba. Halvány pír jelent meg arcán, s csak szótlanul néztek egymásra. Natsu lassan elkezdett Lucyfelé hajolni. A lány nem ellenkezett. Egyik kezét ráhelyezte a fiúéra és csak figyelte ahogy közeledik. Mindketten becsukták szemüket, mikor már csak egy centi volt köztük. Lucy már érezte ajkain Natsu lehelletét aztán.....
- MENNYÉL MÁR!! MIRE VÁRSZ!? *hallatszódik az ordibálás és a dudálás*
Natsu durcásan hajol ki a lány arcából és újra az utat kezdi figyelni, majd ismét a gázra lép. Lucy csak sokkos állapotban mered még mindig a fiú felé.
~ Úr Isten! Ő....Ő......Ő majdnem.....Megcsókolt... ~

Mikor ezt ő is észrevette elmosolyodott és ennyit mondott.
- Most megzavartak, de máskor nem fogom hagyni! Amúgy örülök, hogy simán hagytad volna magad... *önelégülten vigyorog*
- Fogd be! Inkább kormányozz rendesen! Perverz bunkó. *azzal lelökte magáról a fiú kezét*
A lány arcán még mindig ott volt a halány pír. Nekidőlt az üvegnek és nézte a hatalmas épületeket, az embereket akik munkába sietnek. Olyan varázslatos volt. Nagyon rég nem ült autóban, melegség öntötte el Lucy szívét. Azt gondolta, hogy csak a rossz emlékek fognak visszajönni ha beül újra egy kocsiba. De nem. Tévedett. Nagyon jól érezte magát, már az sem zavarta, hogy gyorsan mennek. Egyszerűen... Nem félt...

Gondolataiban elmerülve észre sem vette, hogy megérkezdtek a sulihoz. Natsu zökkentette ki láthatatlan órájára mutogatva. Két percük volt mindenre, hogy kipakoljanak a kicsiból, elvigyék az újságokat a diáktanács termébe és, hogy beérjenek órára csöngetés előtt.
Natsu a csomagtartóból szedte ki a cuccokat, míg Lucy a hátsóüllésről. Mikor megvoltak elkezdtek rohanni befelé, végig az udvaron és a folyosón. Persze ez szabályellenes, de nem volt mit tenni, sietni kellet. Szerncséjük, hogy senki nem volt az utukban, mert mindenki bent volt már az osztályokban.
Beérve terembe ledobtak mindent a földre a többihez és kifújták magukat.
- Fhuu-huu... The-theeshék... *nyújtja át Natsu a lány táskáját*
- Hhhhhh Khöszi! *sóhajtja Lucy* De hol a tiéd?
- Nhaaaahaaaaj *nyávogja* Otthagytam a kocsiban bassza meg...
- Mennyi az idő?
- Egy perc és csöngetnek *nézi a telefonján*
- Akkor siess!
- Jó! Megyek...
Elkezdett kikocogni a teremből. Lucy csak csendesen figyelte, ahogy elhagyja a helységet, majd a fejére csapott és utánna szaladt.
- Natsuuuuuu!! *ordítja*
A fiú meghallotta és hátra pillantott és a fejével bólintott egyett, ezzel jelezve, hogy halja amit mondanak neki.
- Köszönöm! *még mindig ordítva*
- Jaa. Nincs mit! Hisz megigér....... *kiabál vissza*
- De komolyan! Köszönöm... *mondta egyre jobban elhalkulva*
Natsu csak elmosolyodott. Tudta, hogy a lány mire érti a köszönetet. Csak intett egyett és kirohant a kocsihoz.
Lucy boldogan nézte, ahogy a srác elfut. Éppen megfordult abba az irányba ahol az órája lesz, de ekkor be is csengettek.

Besprintelt az osztályba és legnagyobb örömére még nem volt ott a tanár. Hatalmas sóhajtással fújta ki a levegőt. De ekkor észrevette, hogy mikor belépett mindki elcsendesedett. Még mindig az ajtóban álva nézett fel osztálytársaira, akik persze mind egytől-egyig fiú volt. De ekkor...
- Ááá! Heartfilia Kisasszony! Fogalaljon helyet... *lép be a tanár*
- Elnézést! *hajol meg, majd helyet fogalal*
Miközben sétál a padjához, osztálytársai összesúgnak és őt bámulják.
Mindenki vigyázban állt, köszöntek a tanárnak, csak a szokásos reggeli rutin ami lezajlik egy iskolában. De mikor a tanár a házikat kérte.
- NINCS KÉSZ!? *ordít fel Lucy táskájában kutakodva*
Persze minden szem rászegeződik, de érdekes módon a tanár úr csak elmosolyodaott és ennyit szólt.
- Ma nem kérem a házikat!
Erre mindenki felsóhajtott, hisz nem Lucy az eggyetlen aki nem írta meg.

Ezután csendesen telt az óra. Asszem... Elnézést! De semmi kedvem unalmas és egyhangú tanórákat bámulni! Annyit még láttam, hogy Lucy sokat jelentkezett. Rákukkantottam Natsuékra akik mindent csináltak csak nem tanultak. A tanár az asztálnál ülve fogta a fejét mindenki más pedig ordibált, rohangált, valaki pedig még pizzát is rendelt épp. Ez csak egy átlagos hétfő reggel. Amiben különbözött egy picit, hogy aki álltalábban a leglármásabb szokott lenni, most barátjával szemben ülve beszélgetett.
- HOGY MIIIIII?!?!? *ordít fel Natsu*
- Nyugi! Nyugi! Csak az osztálytársaknak mondta... Elvileg... *csitítgatta őt Gray*
- Akkor már biztos tudja az egész suli! Tudod mit kapok én ezért!?
- Neeeee szopaass! A NAGY Natsu Dragneel, fél egy csajtól?
- NEEEM! Nem... Csak...
- Féél...
- Mondom, hogy NEM! Csak ő más... Tudod vele komolyan gondolom... Asszem... *mondta egyre jobban elhalkulva*
- MÉG NEM VOLT MEG?! *kérdi a kelleténél kicsit hangosabban Gray*
- Csittt már! *fogta le haverja száját Natsu*
De késő volt. Sokan meghallották ezt körülöttük és odasereglettek hozzájuk, köztük Cana is az osztály eggyetlen lány tagja, bár őt ez nem zavarta.
- Natsu-kun. Hallottuk, hogy a Szőke Rémnél próbálkozol...
- Szőke Rém? *néz értetlenül a srácokra*
- Tudod...Khhmm...Lucy *mondta egyre halkabban*
- Jaa.. Tán probléma?
- Vigyázz vele! Azt hallottam, hogy eltörte valakinek a kezét, mert rá nézett!
- Én meg azt, hogy levágta egy csávó haját és kesztyűt kötött belőle!
- Nem sálat?
- Öö..Héj...Bocs, hogy félbeszakítalak titeket, deee... Ez szerintem hülyeség! *kuncog Gray, Natsu pedig továbbra is értetlen fejet vág*
- Azt nem tudhatod!
- Ugyan már srácok! *sétál be közéjük Cana és átkarolja a vállukat* Mikor bejött hozzám úgy dalolt mint egy kis madár! Nem olyan vad ő--whoaaaa... *azzal Natsu el vonszolta őt a sarokba*
- Még is mit képzeltél!? Miért kellett elterjesztened?
- Nyugi haver! Nem én voltam!
- Miért ,,nyugizik" nekem mindeki? *motyogja* Akkor ki volt? *néz komolyan a lány szemébe*
- Bacchus elmesélte a haverjainak, akik megkérdeztek engem, aztán ők elmondták a végzősöknek akik mondták többieknek aztán még Makarov is megtudta és...
- Akkor már a tanárok is tudják!? *sápad el a fiú*
Eközben ki is csengetnek, Natsu pedig Grayhez rohant. A faképnél hagyott lánytól még ennyi hallatszódott.
- Hmmm... Belegondolva... Jaa... Az én hibám ez az egész! *neveti el magát*
Natsu csak a fejére csap és így siet baráthjához. Gray valamit ecsetelt a srácoknak, mire felcsillant a szemük, majd az éppen odaérkező Natsura másznak.
- Megtennéd Natsu-kuuuuuun?
- Kérlek!
- Ments meg minket!!
- Ööh.. De... Mitől? *néz ismét értetlenül*
- Pont azt mondtam nekik, hogy te talán megtudnád változtatni Lucyt! *válaszol helyettük Gray*
- Változtatni? *még mindig nem ért semmit*
- Tudod te tudnál valamit kezdeni azzal, hogy egy kicsit lazább legyen... *magyarázza meg, mire Natsu mindent megért*
- Megtennéd? *kérdezi őt körbe állva a fél osztály*
- Oooké?
- Ez aaazzzzz!!
- Húúúúú!!!
- Éljen Natsu-kun!!!!!!!!
- Ezt tudnia kell mindenkienk!
Az újjongó tömeg szép lassan elkezdett feloszlani és sokan rohantak az örömhírrel a többi osztályba. Natsu szólt Graynek, hogy elmegy beszélni Lucyval de akkor...
- Meghozták a pizzát!
- Végre! Áááh! Natsu-kun gyere egyél te is!
- Köszi, de sürgős dolgom vaaaa.... Az ott húsevő? *mutat nyálcsorgatva az éppen falatozó fiú pizzájára*
Ezzel be is fuccsolt a terv, miszerint megkeresi a ,,Szőke Rémet".

---------------------------------------------------------------------------

Kicsöngetés után Lucy összepakolt és éppen indulni készült mikor...
- Heartfilia Kisasszony várjon egy percet! *szólt utánna a tanár*
- Igen?
- Örülök, hogy végre kimozdult otthonról! De... Legközelebb nem tudom elnézni a házifeladat hiányt. Persze mentségére szól, hogy jól dolgozik az órán... Mindegy máskor figyeljen oda! Aztán csak óvatosan a Dragneel gyerekkel! Viszont látásra. *azzal mosolyogva távozott*
Lucy csak sápadtan hallgatta végig a tanárt, de mikor meghallotta a Dragneel nevet elborult az agya.
~ Az a mocsok! Hogy gondolhattam, hogy tarja majd a száját!? Pedig azt hittem talán megpízhatok benne... ~
Azon viszont picit meglepődött, hogy a tanár ilyen kedves volt vele. Persze az oktatók tudták, hogy mi történt Lucy családjával, de nem gondolta volna, hogy ennyire törődnek majd vele.

Lucy nem kereste Natsut, sőt inkább kerülte is. A szünetek nagyrészét Juviával tőltötte a lány wc-ben. Levyvel alig tudtak beszélni egész nap, mert az új ,,rajongói" folyton ott loholtak mögötte. A két lány alaposan megvitatott mindet. Juvia elmondta, hogy beszélt Grayel, biztossá vált, hogy csak Natsu pletykálhatta el mindenkinek. Persze ezt kékhajú barátnője vitatta, de nem tudott mit tenni a makacs szőke ellen. Miközben Natsu az egész sulit felkutatta, nyomában Grayel, Lucy után semmire nem jutottak. Egy idő után biztossá vált, hogy kerüli őt. Persze Gray mindenről tudott, mert végig Juviával sms-ezett, de nem akarta elmondani barátjának, mert örült, hogy végre megküzd valakiért. Meg persze nem akart beleszólni mások dolgába.
De ez a hajkurászás kezdett egyre unalmasabb lenni a két sunyi barátnak, ezért ebédszünetben megbeszélték, hogy a következő szünetben valahogy megoldják, hogy az a kettő találkozzon.
- Lu-san...
- Khm....
- Vagy is Luú... Nem nyomasztó szerinted a mosdóban kajálni?
- Nyugodtan menny ha akarsz.
- N-nem, csak kérdezem! De te miért nem eszel?
- Elment az étvhá...á.....hapszűűű*tüsszent*....gyam.
- Megfáztál? Egész nap tüsszögsz és köhögsz...
- Jól vagyok! Ez csak Dragneel undoritisz!
Erre mindkét lány elnevette magát, de lassan becsöngettek és megpróbáltak gsorsan visszamenni az osztályba.
Valamiért mikor megjelent a két lány mindig elcsendeseve figyelték őket és mindenki sugdolózni kezdett miközben félszemmel bámultak rájuk. Persze a lányok nem értették miért van ez, de nem is nagyon foglalkoztak vele.

Mikor odaértek a teremhez ahol Lucy órája volt, elakartak köszönni egymástól, de akkor...
- Basszus!
- Mi a baj Lucy?
- Tökre kiment a fejemből!
- De mi?
- Ki kellett volna raknom a hírdető táblára a papírt, amin rajta van mit lehet behozni a suliba... *erre Juvia szeme felcsillant*
- Semmi gond! Majd kövi szünetben elintézzük!
- Köszi Juv...
Megölelték egymás, majd Lucy bement a terembe, Juvia pedig boldogan pötyögte a telefonját. Elújságolta Graynek a hírt, így már el is tudták intézniy, hogy találkozzanak.

---------------------------------------------------------------------------

Juvia éppen a falnaktámaszkodva írja le Graynek a pontos helyüket, miközben Lucy kiszögeli a táblára a papírt. Mikor kész van visszasétál barátnője mellé és indulásra inti, de megpillantja a folyosó végéről közeledő fiúkat. Sietettni próbálja Juviát aki ,,véletlenül" elejtette a táskáját, amiből minden kiborult. Persze akkor már késő volt. Natsuék odaértek. Gray segített Juviának, míg Lucy szembekerült Natsuval.
- Figyelj Luce...
- Ne Luce-ozzál itt nekem!
- Csak hallgass meg...
- Nem! Nem érdekelsz hagyj engem békén! *hátat fordít és elindul*
- Kérlek! *ragadja meg a lány kezét*
Gray és Juvia csenben figyelik az eseményeket. Lucy pedig vissza fordul, s csak ennyit mond.
- Pedig azt hittem bízhatok benned... De mit vártam egy olyantól mint te... *azzal kitépte kezét Natsué közül*
Lucy felpillantott az aggódó párra, akik egy szó nélkül húzták meg magukat.
- Ugye ezt ti intéztétek? *kérdezte hangjában a csalódottsággal*
- Lucy én...
- Mindegy! Most hagyjatok...
Majd faképnél hagyta mindhármukat. Szerencse, hogy ezt a jelenetet senki más nem látta rajtuk kívül. Juvia szomorúan köszönt el a fiúktól és mindeki vissza ment a saját tantermébe.

Ezek után csendesen telt el a maradék idő. Juvia nem találkozott többet Lucyval. Gray pedig felakrta vidítani a haverját aki a kínos jelenet után szinte semmilyen életjelet nem adott.
De végre eljött az utolsó két óra, mikor a fiúk elmehettek kosarazni. Ettől Natsu is kicsit jobb kedvre derült.

---------------------------------------------------------------------------

Hatodik óra, ez az utolsó. Lucy egyedül készülődött a hatalmas lányöltözőben. Mikor becsöngettek, gyorsan igyekezett ki az udvarra, ahol meglepődve látta az éppen kosárlabdát passzolgató fiúkat. Teljesen kiment a fejéből, hogy ma edzésük van.
Végignézett az izzadt bagázson, mikor megakadt a szeme az éppen őt bámuló Natsun. Egy megvető pillantással lerendezte a fiút, aki csalódottan folytatta tovább az edzést.
Nastu elég sokat bámulta a lányt, amit persze Gray sem hagyott szónélkül.
Már vagy fél óra eltelt. Lucy ügyet sem vetett a fiúkra pedig érezte magán, a reménykedő srác tekintetét. Natsu csak oda-oda pillantott a lányra, de mikor az nyújtó gyakorlatokat kezdett csinálni teljesen lefagyott. Szinte nyálcsorgatva bámulta domborulatait, közben meg sem hallva barátja szólongatásait. Gray nem tudta mire vélni, haverja viselkedését és, hogy mit bámul. Megfordult és minden leesett neki, aztán eszébe jutott egy brilliáns ötlet.
Visszafordult Natsuhoz és a fejére célozva telierőből hozzávágta a labdát. A fiú tehetetlenül zuhant a földre, mire néhány őket figyelő lány sikítozni kezdett.
Erre Lucy is felfigyelt és hátrafordult. Mikor észre vette a földönfekvő fiút, és az őt körbeálló tömeget kétségbe esett, s gondolkodás nélkül elindult feléjük.
- Úr Isten *suttogta* NASTUUUUUU!! *ezt már kiabálva futott oda hozzájuk*
Natsu éppen készült felkelni és szétverni haverját, mikor ő odarohant hozzá és ennyit súgott neki.
- Itt az esély haver...
Ekkor meghallotta, hogy Lucy a nevét kiabálja. Így leesett neki mi is barátja terve.
Natsu ájultnak tettette magát Gray pedig felsegítette eközben pedig Lucy is oda ért.
- Mi történt!? *kérdezte aggódva*
- Fejbe basztam labdával. Nagypapi! Felviszem őt a gyengélkedőre!
- Jól van fiam. De valaki maradjon ott vele! Hmmm... *néz végig a tömegen majd Lucyra mutat* Te! Menj segíteni!
A lány bólintott egyett és elindultak az orvosi szobába. Az edző egy darabig csak komor arcal bámult utánnuk, majd elmosolyodott. Mintha mindenről tudott volna...

Gray vonszolta a vállán az ,,ájult" Natsut, Lucy pedig aggódva szedte utánnuk a lábait. Mikor a lépcsőhöz értek, a lány vállára dobta Natsu izmos karját és segített felvinni. A csendet Lucy törte meg.
- Makarov tényleg a papád? *motyogta*
- Hmm? *kérdezett vissza Gray*
- Mondom Makarov tényleg a nagyapád?
- Jaaa... Dehogy! Csak ez a hülye *biccent Natsufelé* elkezdte így hívni aztán mindenki átvette...
Eközben felértek a gyengélkedőre Lucy pedig előre ment kinyitni az ajtót. Mikor elment, Natsu megcsípte az őt tartó Grayt, s mérgesen a fülébe súgta.
- Te vagy a hülye!
- Au! *szisszen fel* Fogdmár be! *szól fissza Gray*
- Tessék? *néz hátra Lucy*
- Jaaaa... Semmi csak nekem vissza kell majd mennem a... srácokhoz! *improvizált Gray*
- Ahha értem.
Elindultak a terembe, de Gray még útközben egy ajándék tockossal jutalmazta Natust, a csípés miatt. Befektették egy ágyba és Gray azzal el is köszönönt. Lucynak egyedül kellett ottmaradnia, mivel a suliorvos csak az ötödik óráig van bent.
A lány leült egy székre a fiú mellé és szólongatta de nem jött válasz. Észre vett Natsu homlokán egy kis véraláfutást ahol eltalálta a labda ezért felált, hogy hideg borogatást készítsen rá.
Mikor felpattant a lány, Natsu hallotta ahogy eltipeg és fél szemmel rákukkantott. Figyelte ahogy megcsinálja a borogatást, majd mikor elindult felé gyorsan becsukta a szemeit. Persze a legnagyobb erőfeszítést végig az okozta, hogy ne röhögje el magát.
Lucy visszaült a székre és óvatosan a sebre helyezte a borogatást, de ekkor...
- Whááááá *sikított Lucy*
Natsu megragadta az őt ápoló lány kezét és mélyen a szemeibe nézett. Lucy belepirult amitől a srácnak mégnagyobb önbizalma lett és hirtelen magára rántotta a tehetetlen lányt. Lucy így már nem a széken ült, hanem Natsu mellkasán fekünd. Felnézett a perverzen vigyorgó srácra és mégjobban elvörösödött, aztán mikor felfogta, hogy mi történik vele szabad kezével beverni készült, de Natsu azt is elkapta.
- Beszélhetnénk?
- Hagyjál már békén te elmebeteg! *próbált kiszabadulni a lány*
Lucy addig mocorgott míg Natsu meg nem unta és egy hirtelen mozdulattal átfordította az őt szidó lányt. Így a fiú került felülre Lucytól pedig csak egy megvető pillantást kapott. Olyan Déja vu érzésem van...
- Meghallgatnál?
- ... *csak elfordította a fejét*
- Ne gyerekeskedj!
- ... *mérgesen szuszogott*
- Cana miatt tudta meg a suli...
- ... *no comment*
- Ennyire nem bízol bennem? *kérdezte csalódottan Natsu*
Erre a mondatra Lucy felfigyelt és vissza fordította a fejét egyenesen a fiúval szembe.
- A haveroddal szépen átvertek, folyton letámadsz és ezek után még bízzak benned!? *szemrehányta Natsunak*
- Hát egy ilyen jó csajt... *próbálta oldani a feszültséget a srác*
- Húúúú baszki...... De szar dumád van! *megjelent egy fél mosoly a száján*
- Még is elpirultál...
- M-mi? Tény....?
- Nem, de ezzel bevallottad, hogy zavarba tudlak hozni. *vigyorgott gonoszan a lányra*
- Rohadj meg Dragneel!
- Jól van na! *nevetett a fiú* De azért aranyos, hogy így aggódsz értem... *nézett az igéző barna szempárba*
Ha eddig nem is, most Lucy teljesen zavarba jött. Nem tudott mit mondani erre, hisz csak ösztönösen rohant segíteni. De nem is kellettek a szavak. Percekig csak a másik csillogó szemeibe néztek, majd Natsu egyre közelebb hajolt a lány szájához. Lucy ismét nem ellenkezett. Igazából még egy picit tetszett is neki ez a jelenet. Mintha valami nyálas romantikus filmben lennének, de még is... Jól érezte magát. Csak fél centi volt már ajkaik között és akkor...
Az egész iskola a csengők kongásától zengett. Ez zavarta meg a kis gerlepárunkat is, amitől Natsu nem igazán volt elragadtattva. Mindketten felriadtak, hisz váratlanul érte őket ez a hagzavar.
- Nem hiszem el, hogy már megint... *motyogva durrogott Natsu*
- Ööööööömm... Ne-Nekem mennem kéne...
Natsu elengedte a kezeit és le szált róla. Nem próbálkozott tovább, mert tudta, hogyha így folytatódik minden akkor bőven lesz még alkalma.
- Haza mész?
- Őőő... I-igeeeen!!! *füllentett Lucy*
- Oké akkor elvisz...
- NEEEEM! *vág hirtelen a szavába*
- Miért?
- Hát...izé... Juviával megyek!
- Ezekszerint kibékültetek?
- Jaa.. Igen persze! *Lucy borzasztóan hazudik, de Nastunak nem tűnik fel (Úgy tűnik tényleg megbízíkbenne...)*
Így sétáltak vissza az öltözőkbe. Szépen elbeszélgettek, mintha néhány perce mi sem történt volna. Kimondatlanul is kimondva szent volt a béke köztük.
Elköszöntek egymástól és elmetek átöltözni. Érdekes módon Lucy gyorsabb volt és előbb elhagyta a sulit. Kisétált a megállóba és most időben elérte a vonatot. Így ment munkába, miközben azon gondolkodott, hogy ma majdnem kétszer is megcsókolták. Ha tudná, hogy koránt sincs vége a mai napnak...

Mire Natsu beért az öltözőbe, már nem volt ott senki, ezért csak egyedül ,,tollászkodott". Mikor elkészült Lucy már rég elment így egyedül indult el. Hogy mit csináljon pontosan? Azt ő sem tudta még. Míg sétált a kocsijához elgondolkodott.
~ Hhmmm most mit csináljak... Lucy elment Juvval, Gray valahol a faszban... Én meg éhen döglög... Tényleg! Elmegyek a Tenrou-ba és majd délután benézek Lucyhoz! Meg felhívom azt a köcsögöt, hogy hol van... ~
Beült a kocsiba, de még mielőtt elindult volna fel is hívta haverját.
- Mit akarsz? *szól bele Gray*
- Neked is cső bazdmeg!
- Jó van...
- Hol vagy?
- Itt.
- De hol?!
- Itt Juviával!
- Mi van? Akkor Lucy is ott van!?
- Dehogy is! Miért lenne?
- Azt mondta, hogy Juviával megy haza...
- Pill kihangosítalak!
- Szia Pinkie! *visít Juvia a telefonba*
- Hali! Te figyelj már Lucy azt mondta, hogy együtt mentek haza...
- Lucy azóta nem is szólt hozzám... Most a könyvtárban vagyunk.
- Hjaaajj *sóhajt Natsu* Megyek kajálni jöttök ti is?
- Juvia? *kérdi Gray*
- Felőlelm mehetünk! *hallatszódik a párbeszéd telefonon keresztül*
- Hol találkozunk?
- Valalki ismeri a Tenrou nevű éttermet?
- Persze! *szól vidáman Juvia* Tudod hol a könyvtár?
- Ööö... Kb... Ja megvan...
- Na onann három utcával odébb a sétánynál!
- Okés köszi! Akkor ott találkozunk és megbeszélünk mindet... Szevasztok!
- Csá!
- Szia! *köszönnek el egyszerre* De várj Gray még valami......
Gray letette a telefont ezért a vége már nem hallatszódott. Natsu beindtította a kocsit és elindult megkeresni az éttermet. Viszonylag gyorsan sikerült megtalálni. Leparkolt, bement és helyetfoglalt. A többiek még nem érkeztek meg ezért elkezdte pötyögni a telefonját. Fiatal lányok kuncogását hallotta és akkor megérkezett a pincér az étlappal.
- Jó napot felvehetem....a......rendelést...........

Köszönöm, hogy elolvastad!👆❤

Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni amiért nem hoztam előbb a fejezetet. Terveztem, csak túl sok mindem történt és nem voltam olyan lelki állapotban, hogy egy elfogadható részt hozzak.😅😅 Szerintem nem túlzás, ha azt mondom, hogy azok az édes és megtisztelő kommentek tartották bennem a lelket. Szóval ezer köszönet és hála nektek, de persze a figyelmeztetést is köszönöm a helyesírásról.
Álltalában úgy szoktam, hogy kirakom és csak más nap javítom ki, így elsőre biztos sok a hiba. Ha valami egy hónap múlva is ugyan olyan az vagy azért, mert direkt úgy írtam, vagy mert vak vagyok.😅

Remélem nem bánjátok ha kiengesztelésül hozok egy ,,Valentin napi Gruvia különkiadást"! 😁

Emellett köszönöm a rengeteg olvasót és a több mint 100 vote-ot! Ez annyira meghatóóó...😭
Szeretlek titeket❤

VIII. Most lebuktál