A fák mögül kiemelkedett a pirkadó nap. Narancssárga sugarai töltötték el az őszi égboltot. A sötétítő függönyök között beszürödö fény, bevilágította a tágas háloszobát. A terasszal szemben lévő ágyon, az összegyűrt paplanok és díszpárnák között szunnyadó lány haján aranyossan csillogott a napsugár. Tiszta arcát gyönyörűen sütötte. Egyszer csak felnyíltak álmos szemei, amiben csak ugyan megcsillant a felkelő nap. De kár, hogy ez az idili pillanat nem tartott túl sokáig...
Lucy álmosan feküdt az ágyban, mimtha mit sem tudna arról mik zajlottak le az este folyamán.

~ Jesszus de fáj a fejem... Nagyom szomjas vagyok! De még is, hogy a fenébe kerültem haza!? A párnámnak Natsu illata van... Na várjunk. Elősször is elmentünk sétálni. Natsu kérdezett valamit. Aztán a sikítás. És! És? É.........s........ Nekem nem is süt a nap a szobámba........ Akkor... ~

- ÚR ISTEN!!! *síkítva pattan ki az ágyból*
Olyan fél hat körül járhatott az idő, ezért cseresznyevirág hajú házigazdánk még húzta a lóbőrt. Lucy kétségbe esetten járta körbe a szoba minden zegzugát. Menekülni akart, hogy mi elől azt ő sem tudta. Nem volt elég tiszta a feje, sem az emlékei, de abban biztos volt, hogy valami butaságot csinált. Mikor mindent ,,átvizsgált" kirontott a szobából. A Dragneel nevet ordiordibálva viharzott végig a folyosón, mert biztos volt abban, hogy a fiúnak köze van hozzá. Talán ha a falon csüngő fotókat megfigyelte volna akkor sejtése beigazolódott volna.
Mikor Lucy fordult volna vissza, mert elérte a folyosó végét háta mögöt ajtónyikorgást hall. Mikor odafordul egy kómás Natsut lát aki az szemét dörzsölgeti, haja pedig tiszta kóc. Normális esetben Lucy elnevette volna magát, de most túl ideges volt ahhoz, hogy rendesen figyeljen bármire is.
- Lucy... Háromnegyed hat van... Mit csiná.. *kérdezte rekedtes hangon*
- MI AZ, HOGY MIT CSINÁLOK? HOGY KERÜLTEM IDE? ÉS MIÉRT? EGYÁLTALÁN HOL VAGYOK!!? *vagy is csak kérdezte volna mert Lucy közbevágott*
- Jó, jó! Nyugi! Beszélhetnénk rendesen? Csak várnál egy percet?
- NEM! MOST AZONNAL VÁLAwoaaaaa *és el is esett*
Natsu csak szemét forgatva hallgatta a hisztiző lányt, mikor hirtelen megragadta a karjánál és közelebb rántotta. Ennek következtében persze mindketten elestek...ismét...csak most épp Lucy volt felül. Natsunak persze nagyon tetszett a helyzet, plussz még azért is mert elhallgatott. De nem azt kapta amire számított.
Azt hitte paradicsomvörös fejjel fogja végre megadni magát a lány, de helyette csak egy ,,kinyírlak te szemét" nézést kapott. A lány már lendítette volna a lábát Natsu érzékeny pontjához... De a fiú gyorsan kapcsolt és átfordította az örjöngő csajt. A földhöz szorította a kezeitt és a hasára ült, hogy ne tudja véletlenül se megrúgni.
- ENGEDJ EL TE MOCSKOS PERVERZ...
- Befejeznéd!?
- ENGEDJ MÁR EL!
- Majd ha lenyugodtál!
Lucy még egy ideig próbált szabadulni. Forgolódott, rugdolódzott a lábaival, de semmi haszna nem volt. Csak Natsut szórakoztatta vele, aki nagyokat nevetett a hisztiző lányon. Mikor Lucy befejezte, fejét elfordította és nem nézett az őt bámuló fiúra.
- Lenyugodtál?
- ...
- Oké, akkor elengedlek! *azzal fel is ált* Felöltözöm... Addig menny le a konyhába és....
Mondatát nem tudta befejezni, mert Lucy utánna ment és teli erőből pofánvágta. A lány tenyere azon a ponton csattant az arcán, ahol tegnap az ajtó. Kétszer is.... Ha eddig nem, most biztos felébredt a srác.
- Ha mégegyszer ezt megmered csinálni! Az lesz az utolsó tetted...
Azzal hátatfordított és indult is el, de Natsu még ennyit kinyögött. (Bár jobb lett volna ha nem teszi...)
- Amugy cuki a pizsid! *szólt a lányután, fájó pontját szorongatva*
Lucynak csak most tűnt fel, hogy át lett öltöztetve egy rózsaszin csillagmintás rövidujjú, és nadrág részű pizsamába. Fél percig meg sem mozdult, agyában végigfutott az a gondolat, hogy Natsu öltöztette át. Megfordult és a vigyorgó fiúra nézett. Igaz az a vigyor gyorsan lefagyott mikor meglátta Lucy dühös arcát. Hátrálni kezdett, de ahogy lépkedett a lány úgy közeledett felé. Hirtelen megfordult és kétségbe esetten futott a fürdőszobába.
- DRAGNEEL! HA KIJÖSSZ ÉN MEGÖLLEK!!
- De Luce.. Nem én voltam!
- AKKOR!?!?
- Virgo! A bejárónő!
- Hogy ki? *kérdezte halkan*
- Virg.... De várjunk! *kinyitja az ajtót és kinéz* Ti ismeritek egymást ugye!?
Lucy ekkor már indult ki a szobából. Natsu csak kérdően nézett utánna. De legalább eltudott menni ruhákért. Magárakapott egy szürke melegítőt és egy fekete trikót, majd lesietett a konyhába. Lucy a konyhapultnál lévő bárszékeken ült csendeben. A fiú odament hozzá és leült mellé.
- Figyelj Lucy...*elkezdte a tarkóját vakarni*
- ... *csak csenben ült*
- Tegnap este elég csúnyán berúgtál... Azért hoztalak haza, mert ez közelebb volt.
- Értem.
- Jól vagy?
- Igen. Csak...
- Csak?
- Kaphatnák másik ruhát? *kérdezte fejét a fiú felé fordítva*
- Persze! Később felhívom Virgot. És akkor majd beszélhettek is...
- Köszi..

Egy percig kínos csend volt, majd Natsu felpattant.
- Kérsz reggelit?
- Öhöm. *bólintott a lány* Figyelj... Kaphatnék vizet?
- Aha!
- Köszönöm..
- Azt mond meg nekem, hogy lehet az, hogy szinte semmi bajod azok után ahogy tegnap berúgtál?
- Nem tudom.
- Voltál már máskor is?
- Dehogy!
- Jó nyugi! *nevette el magát Natsu, és Lucyra is sikerült mosolyt varázsolni*
- Lehetne, hogy erről nem beszélsz senkinek? ...Bár mondjuk azt mernéd meg tenni... *motyogta* Nem hiszem, hogy a suliban jó szemmel néznének rám a tanárok!
- Kössz nem kell több pofon! És hogy, hogy te vagy az elnök? Elsősként már? Ráadásul egy csaj...
- Makarov találta ki... Mert első nap két srác piszkálta Levy-chant és pofonvágtam őket... A Tanárúr látta, de beírás helyett beajánlott Warrod igazgatóúrnak, hogy ,,rendet tegyek a fiúk közt".
- Ahhaaa *közben már készült a rántotta*
- Figyelj Natsu. *lehajtja a fejét, a srác pedig felé fordul* Nem akarom, hogy bárkinel elmond, hogy sírni láttál.
- Miért? Nem szégyen az!
- De igen is az! *nézett a fiú szemébe*
- Miért is lenne?
- Mert mindenki egy sírós kislánynak tartana... Senki sem tisztelen...
- Ez hülyeség!
- Nem nem az! Az emberek ilyenek.
- Hát a Magnoliaijak pont nem! De ha bánt valami nyugodtan mond el! Meghallgatlak szivesen!
- Azta...
- Hhm?
- Minden lánynak ezt mondod? *nevette el magát Lucy*
- HaHaHa... Amúgy nem, mert mások élete nem izgat! Csak a tiéd...
- Miért?
- Mert tetszel! Csak te ezt nem fogod fel.
- Pffffffffff *kuncogott a lány* És mi is tetszik bennem annyira?
- Szerinted hány lány van aki pofon mer vágni egy helyes boxolót?
- Nem tudom... Talán akiket zavar a nyomulás!
- Jajj már! De legalább nem tagadod ,hogy helyes vagyok!
- Fogd be. *Natsu csak nevetett*
- Amúgy az is tetszik, hogy mindig elpirulsz, titokzatos vagy, és hidd el egy veled egyidős lánynak sem láttam még ekkora melleket mint neked!
- Perverz bunkó! *erre hozzá vágta a pulton lévő sószórót*
Natsu viszont elkapta és megszórta vele a regglit. Lucy megterített, és leültek enni.

Lucy nagyokat nevetett Natsun, de ami a legjobb volt, hogy ezek őszinték voltak. Látszott a lányon, hogy boldog, és jól érzi magát. Ez persze Natsunak is feltűnt. Amin a srác a legjobban meglepődött az még is az volt, hogy Lucy nem menekül. Ott üll vele szemben, reggelizik és nevetgél. De nem menekül. Talán azért mert ebben a helyzetben túl sebezhető volt. Vagy talán csak a pizsama miatt nem hagyta még ott a srácot. De végül is örült, hogy normálisan beszélgethetnek.

- Amúgy mikor a szobádban voltam ..ami elég kupis.. *motyogta* láttam azt a sok mangát, nem is tudtam, hogy tudsz olvasni!
- Rohadt vicces vagy! Neked meg jobban kikéne fejteni a háttér sztorikat!
- Miiii!?!!?? Te beleolvastál... *kérdezte kétségbe esetten*
- Persze! Oda volt téve az orrom elé!
- De miért nyúlsz a cuccaimhoz!?
- Bocs nem volt kitéve a nyulkálni tilos tábla!
- Valószinűleg ha bemész egy idegen házba akkor nem kutakodsz!
- Ki kell, hogy ábrándítsalak! Ma is megyek hozzád. *vigyorodott el a fiú*
- Miiii!? Dehogy jössz!
- Nálad maradt a sálam...
- Nem hiszem el! *fogta a fejét*
- Ezt úgy mondod mintha nem örülnél nekem.
Erre Lucy egy hülye grimaszt vágott. Közben pedig elpakoltak magukután. S elindultak az emeltre Natsu szobája felé mert megigérte, hogy megmutatja a köteteket.
- Amúgy honnan költöztél ide?
- Crocus.
- Jesszus olyan messziről? Még is hogyan találtál ide?
- A nagynéném ingatlanügynök, így kőnnyű volt...
- Ahhaaa értem.
Miközben sétáltak a folyosón Lucynak megakadt a szeme egy fotón amin egy rózsaszin hajú férfi van két kisfiúval.
- Natsu..
- Hmm?
- Ők kik?
- Óó, ő az apukám és a báttyám!
- Hogy hívják?
- Zeref
- Na neeeeee!!
- Mi van?
- Zeref Dragneel a tesód!?
- És?
- Neki van a legnagyobb könyvkiadója az egész országban!
- Nagycucc...
- Hát eléggé!
- Figyelj! Ha írsz egy könyvet amiben benne vagyok és tetszik, akkor elintézem, hogy kiadják! *vágott önelégült fejet*
- Csak viccelsz....
- Nem! Cserébe eljössz velem randizni!
- Még mit nem!?
- Pedig már megigérted!
- Mi? De hát most mondtam, hogy nem!
- Tegnap igérted meg... Hogyha megnyerjük a kosár meccset.
- HOGY MIIIIII!?!? *Lucy teljesen kiakadt, de idő közben odaértek a srác szobájához*
- Várj Grayel és Juviával mi lett? *mondta miközben nézelődött a polcokon*
- Jó is, hogy mondod! Majd délután felhívjuk, csak most biztos alszik... De felhívom Virgot, hogy hozzon neked ruhát. Bár jobb lenne ha...
- Natsu! *vág indulatosan a szavába*
- Jól van na! *mondta tettetett szomorúsággal*
....
- Na felvette?
- Nem. Ez fura... Mindegy majd később! Mit találtál? *mellé sétál*
- Ennyire szereted a ninjákat?
- Immmmááááádoom! *válaszolt kisfiús mosollyal*
- Ahogy látom a sárkányokat is...
- Persze! Olyan menők! Kicsiként mindig velük játszottam.
- Tehát még most is..
- Hééj!!... *valaki megzavarja*
Megszólal a csengő, Lucy és Natsu pedig kérdően egymásra néznek. A srác elindul ajtót nyitni, a pizsamás lány pedig követi, persze lassan, nehogy valaki meglássa hálócuccban. Tanakodtak kilehet az ilyen korán, hisz még csak nyolc óra volt.

Mikor Natsu kinyitotta az ajtót eléggé meglepődött, de örült is egyben. Egy nagy sziasztokkal köszöntötte a vendégeket, és betessékelte őket. Lucy csak távolról figyelt. De mikor meglátta a rövid rózsaszin hajú nőt, és a karamell hajú, szemüveges férfit elősször megszeppent, de lassa odasétált köszönni ő is. Persze Natsu ekkor már rég letámadta őket.
- Loki, de rég nem találkoztunk!
- Tudom ne haragudj, de a csajommal voltunk a szüleinél...
- Semmi gond, amúgy Virgo hívtalak csak nem vetted fel.
- Nyugodtad megbüntethetsz Natsu-san!
- Ugye most csak viccelsz?

Eközben Lucy lassan lehajtott fejjel totyogott oda hozzájuk. Mikor közelért felnézett és meglátta magán mind a hat szempárt. Fél percig bámulták egymást, majd a lány szipogva megszólalt.
- L-Leo-nii... *motyogta*
- Lu...
Ekkor a szőke lány elkezdet futni és egyenesen a karjaiba vetette magát. Virgo csak megkönnyebbülten nézett rájuk, Natsu viszont nem tudta hova tenni a jelenetet.
- Annyira hiányoztatok...
- Hidd el te is nekünk!
- Miért nem kerestetek? Én próbáltam de más lett a számod és... és.... *Lucynak elakadt a szava és lefolyt egy könnycsepp*
Loki csak jobban magához szorította a lányt, és mikor lenyugodott eltolta magától.
- Tudod... A temetés után összebalhéztam Aquariussal...
- Mindegy... A lényeg hogy itt vagytok! Virgo...
(Lucy nem hagyta figyelmen kívül amit Loki mondott, csak ismerte a nénikéjét. Nem egy könnyű eset...)
- Hercegnő... *megölelik egymást*

Natsu végig csenben nézi a ,,műsort" kicsit kezdte is magát kínosan érezni. Mikor befejezték az ölelkezést a házigazda mindenkit beinvitált a nappaliba, ami mondhatni óriási volt.
- Tudod Lu mikor meghallottam Virgotól, hogy itt vagy Magnoliában azonnal hazasiettünk Ariessel. Ő sajnos nem tudott jönni.
- Semmi gond! Amúgy, hogy van? Megkérted már a kezét?
- Tervben van... *válaszolta vigyorogva*
- És Virgo veled mi van? Hogy, hogy itt?
- Jól fizet... Igazából Nii-san ajánlotta ezt a helyet.
- És ti honnan ismeritek egymást? *kérdezte Natsu értetlenkedve*
- Óhhh...hát..öhm.. *dadogott Lucy*
- Tudod ugyan abban az árvaházban nőttünk fel az anyukájával. Olyanok voltunk mint a testvérek, Ariest és Virgot örökbefogadták, de minket nem..... *mesélte Loki a lány ,,legnagyobb örömére"*
Lucy nem akarta, hogy Natsu többet tudjon. De látta, hogy régóta ismerik egymást így gondolta, hogy nem tudná megtiltani Lokinak a mesélést. Azt is tudta, hogy már semmit nem fog tudni tenni azért, hogy megmaradjon a távolság közöttük, hisz a fiú már túl sokat tudott.
- Én Layla-sanra annyira nem emlékszem mert kicsi voltam...
- Jaaaa Layla az anyukád Lucy, ugye? *kérdezte vidáman a fiú*
Mikor körbe nézet Lucy csak a földet bámulta Loki pedig a kezével hadonászott, közben pedig olyasmit tátoghatott, hogy kuss. Natsu persze semmit nem értett a szituból még Lucy meg nem szólalt.
- Volt...
Natsu e szó hallatán falfehér lett. Komoly arcott vágott és meg sem mert mukkani. Csak a gondolataiba merült. Körülbelül öt perc néma csend volt míg Virgo meg nem szólalt.
- Hoztam neked ruhát! Átakarsz öltözni?
- Persze! Mehetünk! *s mintha mi sem történt volna elmentek*
Loki megvárta míg halja a fürdő ajtó csapódását, és csak utánna kezdtett bele.

-Tudod Natsu..... Lucy sokmindenen ment keresztül egész kicsi kora óta. Elvesztette az anyukáját egy balesetben...
- Baszki... *a fiú csak a fejét fogta bűnbábóan*
- De van itt mégvalami...
- Az apjával mi van? Egyszer hallottam, hogy telefonál és valami nő azt mondta, hogy jövő hónapban szabadul...
- Igen látom azért tudsz valamit... Tudod ő börtöben van...
- Azt sejtettem... De miért nem kerestétek őt?
- Ugye mondtam, hogy összevesztem a nagynénjével...
- Öhöm. *bólogat a kiváncsi srác*
- Azért mert valamit eltitkol. Valami nagyon súlyos dolgot...
- Mit?
- Layla rákos volt...
A két fiú ezekután csenben ült a kanapén, és egy perc múlva már jöttek is a csajok. Lucyra egy gyönyörű kék egyberészes ruha került amin egy fehér masni volt. Mélyen dekortált ruha volt ezért Natsu ismét csak szép kilátást kapott a lány kebleire. Komolyan, mintha mindenki azt akarná, hogy Natsu Lucy idomait bámulja folyton... Pedig ahhoz nem kellett segítség, ment az anélkül is. Persze a lány észrevette és kereztbe tette a kezeit mellkasánál, amin a fiú csak elmosolyodott.

Mindenki leült és elkezdtek beszélgetni arról, hogy mi történt velük az elmúlt tíz évben. Natsu ehhez nem tudott mit hozzá fűzni, csak csendben hallgatta a beszélgetést. Megtudta, hogy Lucy minezidáig magántanuló volt és, hogy Aquarius milyen szigorú volt vele. Mikor a suli témához értek Natsu is bekapcsolódott és jól elszórakoztak. Időközben Virgo elment ebédet készíteni, hisz ő elvileg munkában van...

- És milyen volt a tegnapi randi? Bár ha most itt vagy biztos jól sikerült... *perverzen kacsintott a vigyorgó Natsura*
- Fujj de hülyék vagytok... *válaszolt mérgesen a lány*
- Lucy csak berúgott én meg idehoztam. De meg sem köszönte! *mesélte tettetet szomorúsággal*
- Megbeszéltük, hogy nem mondod el senkinek!
- Ő nem senki hanem ,,Leo-nii" *mondta nyálas hangon*
Loki inkább kiakart maradni ebből az egészből, így kiment a konyhába segíteni Virgonak megteríteni, merthát a főzés nem az erőssége.
- Ezt úgy mondod mintha féltékeny lennél...
- Hát bocs! Segítek neked, elcipellek a HÁZAMBA és mit kapok cserébe? Jól pofánvágsz! Ő meg ide jön és egyből a nyakába ugrasz!
- Évek óta nem találkoztunk! És amúgy is mit vársz? Hogy majd a te nyakadba ugrom?
- Hát inkább...
- De nem is ismerlek!
- Nem is próbálkozol megismerni! *a fiú egyre indulatosabban beszélt*
- Miért tenném? Én nem akartam ezt az egészet! Elvoltam magamnak erre jössz te és mindenbe beleszól!
- Na ebből elég! *erre Natsu felált és a fotelben üllő lányhoz sétált*
Lucy felált és egyenesen a fiú szemébe nézett. Így fojtatták a veszekedést.
- Inkább belőled volt elég! Miért akarod megváltoztatni az életem!? Senki nem kért rá!
- Már mondtam mit akarok! Csak te teszed az eszed, lenézel mindenkit és bunkóskodsz! Tudod azért mert dobott a pasid még nem kell lenézni a fiúkat!
- Mi az, hogy dobott!? Nem is volt még senkim!
- Jajj ne játszd meg magad! Azért nem bízol senkiben!
- Ez nem igaz... *mondta elhalkulva*
- Akkor?
- ... *csak a földet bámulta de nem válaszolt*
- Na látod. Csak okoskodsz, lehet, hogy szar dolgok történtek veled, de attól még nem kéne senkit se lenézni. Ezek után kicsit bízhatnál be.... *de Lucy közbeszólt*
- Az apám megölte az anyámat... Ha a saját apádban nem bízhatsz más férfiakban hogyan? Vagy bárkiben is...
Lucy egy csalódott pillantással hagyta a nappaliban az elsápadt fiút. Natsunak csak most kezdett összeálni kicsit a kép. A baleset, a börtön, a napló. De az még nem teljesen, hogy Lucy miért tartózkodik úgy az emberektől. Persze abban is van valami amit mondott, de ez egy kicsit sántított. Ennél biztos több oka volt arra, hogy tartózkodjon másoktól, csak még ki kell deríteni mi az... Bár azt örömmel hallotta, és egy kicsit meglepődve, hogy Lucynak még nem volt barátja. Bár a lány stílusából ítélve.......

A felnőttek mindent hallottak a veszekedésből. Igaz nehéz lett volna nem hallani, hisz ordibáltak. Mikor Lucy kiment úgy tettek mintha mi sem történt volna. A lány nagyon haragudott Natsura is, de magára a legjobban. Már megint túl sokat tudott meg a magánéletéről a fiú, de közben Lucy alig ismerte őt.

Virgo már kész volt az ebéddel, és Natsu is kifáradt a konyhába így neki láttak az ebédnek. Sokáig csend volt és érződött a kettőjük közt lévő feszültség. Egy ideig csenben ettek aztán Loki elsütött egy hülye faviccet, persze semmi reakció nem volt rá, csak Virgotól. Miután megebédeltek a lányok elmosogattak, a fiúk pedig elvonultak beszélgetni. A garázsba mentek Loki szerszámaiért.
- Ez meg még is mi volt?
- Hogy mi?
- Hát vajon!? Éppen elmodtam, hogy meghalt az annyja meg minden erre jelenetet rendezel?
- Tudod mennyire felbaszott? Állandóan flegmáskodik....
- Hát ő ilyen, lassan enged fel. Nem kéne ilyen erőszakosnak lenned!
- Amúgy is minek mondtad el ezeket nekem?
- Mert én ismerlek, és bízom benned! Ahhhhj... *sóhajt* Csak legyél türelmes. Meg egy kicsit megértőbb vele.
- Miért tenném? Lehet, hogy jó csaj de attól még ezt nem fogom elviselni!
- Tessék... Most látszik milyen gyerekes vagy!
- Nem vagyok gyerekes csa...
- Kötődtél már valaha bárkihez is? *vág a szavába*
- ... *elgondolkodik*
- Na látod... Tudod... Te olyan vagy, mint én voltam! De itt az ideje felnőni végre! Látszik rajtad, hogy nagyon bejön neked, az is látszik, hogy Lucynak sem vagy közömbös. Mikor elkezdtem mesélni az anyjáról egy szót sem szólt! Egyértelmű, hogy nem bízik benned MÉG, hiszen azt ki kell érdemelni.
Neked kötődni kell megtanulni.
Lucynak pedig szeretni...
Ezzel a mondtattal faképnél hagyta Natsut, aki még mindig szótlanul bámult a semmibe. Tudta, hogy igaza van Lokinak, csak váratlanul érte, hogy ilyen őszintén beszéljen erről.

Mikor a férfi visszaért a lányok már készvoltak a mosogatással, és jól elnevetgéltek, aminek persze nagyon örült. Loki szólt Virgonak, hogy neki mennie kell, mert már várják otthon és felajánlotta, hogy hazaviszi. A nő persze igent mondott, hisz vasárnap a munkaideje csak fél egyig tartott pont azért, hogy megtudjon főzni és eltudjon mosogatni. De eddig még egyszer sem kellett vasárnap dolgoznia, bár most saját önszántjából jött.
- Leo mik ezek a szerszámok? *nézett értetlenül a férfire*
- Mielőtt elmentünk Ariessel itt volt munkám, és végül itt is hagytam a cuccaim.
- Milyen munka?
- A haverod kitépte a falból a konektort! *elnevette magát*
Időközben Natsu is kimemt mikor meghallotta a nevét, és egy megvető pillantással jutalmazta Lokit.
- Tudod, hogy véletlen volt... *motyogta*
Lucy kicsit megrezzent a fiú hangjától, mert nem vette észre, hogy ő is ott van. De megpróbált ügyet sem vetni a fiúra.
- Persze véletlen... *kacagott tovább*
- Jajj ne te beszélj Loki! *mondta indulatosan*
A lány akár mennyire is próbált nem odafigyelni Natsura, ez a név nem hagyta nyugodni. Nem értette miért így szólítják kedves ismerősét, ezért megkérdezte.
- Loki?
- A gúny nevem...
- De miért?
- ... *csak a kuncogó Vigot figyelte*
- A moziban szerelt valamit és lecsapta az áramot...*mesélte a nő*
- Ééés...?
- Valamelyik teremben pont a Bosszúállókat adták.
- Ahhhaaaaaaa ééés...?
- Láttad már a filmet?
- Nem.
- Akkor nem értheted...
- Ha Ha Ha... Mindegy nekem tetszik ez a név! Szóval hagyjatok! *mondta durcásan a férfi*
- Milyem villanyszerelő vagy te? *nevetett Lucy*
- Kezdő voltam! De mostmár tényleg megyünk!
- KIKÍSÉRLEK!
- KIKÍSÉRLEK! *vágták rá egyszerre Natauval*
A fiú Lucyra nézett, de a lány rá se hederített. Natsu már megbánta, hogy bunkó volt, de persze azért volt oka rá... Úgy tervezte, hogy bocsánatot kér a lánytól ha a vendégek elmennek.

Ki mentektek az utcára, ahol a kocsijuk parkolt. Még mielőtt beültek telefon számot váltottak Lucyval, és a lelkére kötötték, hogy bármikor hívhatja őket rögtön ott lesznek.
Beültek a kocsiba és elindultak, közben pedig vissza integettek a nekik kalimpáló srácoknak. Virgo egy ideig a vissza pillantó tükörből bámulta őket majd komoly arcot vágva ennyit mondott.
- Az Isten is egymásnak teremtette őket... Két szeretethiányos, árva kisgyerek....

Integetve figyelték az utcából kikanyarodó kocsit. Miután elment szomorúan áltak egymás mellet szótlanul. Legalább egy percig tartott mikor Lucy megszólalt.
- Öhmm.. Asszem most haza megyek....
Natsu csak bólintott egyett. Vissza mentek a házba és összepakoltak. A fiú felvett egy pulcsit és a telefonját, Lucy pedig a ruháit hajtogatta bele egy szatyorba.
Natsu bezárta az ajtót s neki vágtak az útnak. Lucy kémytelen volt közel maradni a fiúhoz, hiszen fogalma sem volt arról, hogy hol van pontosan, így muszáj volt követnie a srácot.
Az út csenben telt el és azzal, hogy a lány jól áttanulmányozta az utcákat és a táblákat. Ez persze Natsunak is feltűnt. Ekkor támadt egy brilliáns ötlete.
~ Tényleg! Lucy nem tudja hol vagyunk...... Akkor.... Elvezethetem máshová, hogy tudjunk beszélgetni! Ez az! Mondom én, hogy nem csak jóképű, de zseni is vagyok! Már csak azt kéne kitalálni, hogy hova..... Hmmmmmm *körbenéz* Meg van, a park! Innen alig néhány utca... ~
Natsu egy önelégült mosollyal gyorsított a tempón, ami persze Lucynak nagyon gyanus volt, de követte tovább. Mikor már tudta, hogy hol vannak megált és megkérdezte.
- Még is hová akarsz vinni? *nézett dühösen a fiúra*
Natsu megtorpant, majd hátra fordult s ismét a lány haragos tekintetével találta magát szembe.
- Nem kérdezem mégegyszer! *ordította*
A fiú elkezdett közeledi a a lány felé.
- Azonnal válaszolj Dragneel, mert különben......
Mondatát nem volt képes befejezni, mert Natsu megölelte. Lucy ledöbbent, nem tudta hogyan reagáljon hiszen még soha egy idegen fiú sem ölelte meg. Érezte Natsu melegét ami nagyon kellemes volt. Elősször próbálta eltolni magától, de a fiú csak nem engedett. Végül a lány megadta magát. Lassan Natsu hátára csúsztatta kezeit és fissza ölelte. Arcát a fiú mellkasába fúrta és egy nagyot szippantott az illatából. Ezt persze Natsu is észrevette és nagyon örült neki. Eltolta magától Lucyt, aki kipirultan nézett fel rá. Egyenesen a lány barna szemeibe nézett, amiben egyszerre csillogott a szomorúság és a megbánás, majd halkan megszólalt.
- Ne haragudj Luce... Nem akartalak megbántani...
- Nem... Te ne haragudj *válaszolt a lány amin Natsu meglepődött* Nem kellett volna olyan bunkónak lennem... Csak tudod.... Még...még senki sem bánt így velem...
- Értem...*a fiú csak elmosolyodott* Figyelj... Mi lenne ha megismerkednénk?
- Ömmm nem tud.....
- Jajj ugyan már! *vág a szavába* Azt már úgy sem tudnád elintézni, hogy semmi közünk ne legyen egymáshoz! Nem akarsz végre egy igazi barátot?
- D-Deee.....de...
- Akkor meg!?!?
- Jól van na nyugi! *neveti el magát a lány, amtől Natsu megkönnyebbül*
- Mindegy a végén úgy is belém esel... *rák kacsint egy rosszfiúsat a lányra majd elindulnak*
- Jesszus, te még mindig itt tartasz? *kérdezi elpirulva*
- Megmondtam, hogy egyszer úgy is az enyém leszel!

Ezek után nevetgélve sétáltak végig a parkon, mert így gyorsabban eljutottak Lucyékhoz, mintha újjabb kerülőt tennének.
- Amúgy te tudod, hogy Virgo miért mondogatja mindig, hogy nyugodtan megbüntethetem meg ilyenek!? Néha már a frászt hozza rám és az agyamra megy!
- Valami pszichopata pasas fogadta örökbe és azóta ilyen.... Nem tudom mit csinált vele pontosan..... De ezzel még egy pont a fiúk ellen. *mondta kuncogva*
- Jajj álj már le! Oké, hogy sok minden történt veled. De azokról nem én tehetek! Nem értem miért kell ilyen bizalmatlannak lenni. Tudod ti csajok sem vagytok olyan szentek!
- Mondod te, aki képtelen....
- Az anyám elhagyott... *vágott a ledöbbent lány szavába* születésem után. Egy szó nélkül hagyta ott az apám, egy hároméves kis srácot, meg egy csecsemőt. De én még is tudok bízni másokban. *mesélte komoly arcot vágva*
- Sajnálom ne.....
- Héj nézd egy kiscica! *kiáltotta el magát gyerekesen*
Lucy csak értetlenül bámult a fiúra, aki mintha mi sem történt volna rohant a bokor fel.....é...... Várjunk..... O-ó........ Ne, ne, ne, ne, ne, ne! Banyek, banyek banyek, banyek, futááááa!
- Cicicicici. Gyere ide cicus!
Ez most komoly? Azt hiszi, hogy ez beválik? Bár mit is vártam Natsutól.... Na ne! Hogy talált meg? Nyáááááá, és már visz is...
- Öööhmmm Natsu nem lenne jobb ha letennéd?
Köszönöm!
-Nem! Nézd milyen cukiiii! Tök menő a bundája és olyan puhaaaaa.
Még szép.....
- Ha ennyire szereted a macskákat miért nem veszel?
- Mert Igneel nem engedi... Meg fogod?
Remélem ő nem fog ugrálni velem! Esküszöm mindjárt képenhányom...
- Őhh kössz de nem... Mi van ha veszett...
Ki kérem magamnak!
- Én inkább kutyás vagyok...
Vérig vagyok sértve!
- Jajj ugyan már ne kéresd magad! *odanyújt a lánynak*
- Izzé... Én nem nagyon szeretem az állatokat.....
- Dehát miért? Ááááu! Megkapart!! *nyávogott Natsu*
Ennyi kellett nekem! Sikerült kitépnem magam annak a barbárnak a kezéből és sikerült elfutnom. Nem akarom ezt mégeygszer átélni.... Fhujj.... Na folytossuk!!!

Lassan, de elértek Lucy házához. Felsétáltak a lépcsőn, mert hát a lift ismét nem működött. Mikor felértek a lány elkzdte keresni a kulcsait, elég kevés sikerrel. Az ajtó előtt álva kétségbe esetten kérdezte Natsut, hogy nem e látta valahol, mert nem volt pótkulcsa. Tíz perc várakozás után a fiú megunta és egy erős rúgással betörte az ajtót. Lucy elősször ledöbbent, majd elkezdett veszekedni a fiúval, hogy tegye rendbe. Persze Natsunak nem volt más választása. Szerencsére nem az egész keret szakad ki a falból így Natsu is megtudta oldani egy csavarhúzó segítségével.
Mikor kész lett leültek a nappaliban a kupacok mellé beszélgetni.
- Biztos nem tudod hova tűntek a kulcsaim!?!?
- Ha tudnám már elmondtam volna....
- De mi van ha....
- Nincs mi van ha! *vág a szavába* Biztos nálam hagytad! Majd holnap ide hozom neked...
- Ide?
- Hát persze! Ugye nem gondoltad, hogy egyedül fogod cipelni ezt a sok magazint!? Majd elviszem kocsival...
- Ööhmm köszönöm, de nem üllök kocsiba....
- Miért?
- Meeeert..... Mert rosszul vagyok rajtuk... *füllentette*
- Tényleg? Én meg a tömegközlekedéstől vagyok rosszul!
- Sajnálom... De nem kérsz valamit? Innit? *próbálta terelni a témát*
- Ha már így mondod... Akkor abból a finom kajából kérek a hűtődből. *vigyorgott*
- De az a vacs.... Mindegy.. Gyere!
Kimentek a konyhába, Lucy elővette a Tenrou-ból hozott ételt. Már ami maradt belőle... Megették a maradékot, s miután a lány elpakolt eszébe jutott Juvia.
- Te Natsu..
- Hhmmmm??
- Nem hívod fel Grayt?
- Jaaaaaa dee! Tényleg!
Elő is vette a telefonját és felhívta haverját. Öt perc próbálkozás után sikerült elérni.
- Haaaaaaa... *ásít* Halló? *szól a vonalba rekedtes hangon*
- Cső Gray! Mi ez a nagy fáradság? Csak nem most keltél? *kérdezi nevetve*
- De igen... Eltaláltad....
- Óóóóhh....Öhm...Hogy, hogy?
- Juvia...
- Mi történt?
- Tegnap....Mikor leszedtem a lábamról elfutott, hogy én nem szeretem őt, és bele ugrott a folyóba...
- Hogy miiii!? *kérdezi ilyedtel Lucy, aki mindemt hallott Graytől, mert Natsu kihangosította*
- Nyugi szöszi! Te is tudod, hogy tud úszni.... A hideg víztől kijózanodott.
- Hála az Égnek.... *mondta megnyugodva a lány*
- Jaaaaaaa... Csak, hogy utánna elfutott mert szégyelte magát én meg kereshettem őt....
- És mi lett végül? *kérdezte Natsu*
- Megtaláltam, hazavittem, a szülei jól lebaszták.... Valahogy éjfél után értem haza....
- Az szép!
- Szegény Juv... *sajnálkozott Lucy*
- És veletek mi volt? Gondolom Natsu kihasználta a hejzetet és...
- Fogdmár be! *szólt indulatosan, aztán elnevette magát*
- Mindegy, most megyek reggelizni. Vagy is inkább vacsorázni...
Aztán semmi rosszalkodás! Szevasztok!
- Csá
- Szia *köszöntek el egyszerre*
- Amúgy ti csak ilyen perverzségekről tudtok beszélni!?
- Néha... *nevetett a fiú*

Kicsit még beszélgettek, de Lucynak eszébe jutott, hogy van holnapra tanulnivalója. Ezt jelezte is Natsunak aki nem örült a hírnek. Próbálkozott a lánynál, elég kevés sikerrel. Lucy vissza adta neki a sálját és a pulcsiát, majd kikisérte a fiút.
- Akkor holnap találkozunk...
- Igen...
- Oké.... Búcsú puszit kapok?
- Natsu!
- Azért egy próbát megért... Mindegy. Szia!
Natsu elindult és már ment volna le a lépcsőn mikor Lucy utánna kiabált ezért vissza fordult.
- Natsu!!!
- Hmm?
- K-Köszönök mindent....
A fiú csak elmosolyodott, kacsintott egyett a lánynak, majd intett és el is tűnt.

Lucy kicsit zavarba jött. Igazából nagyon zavarta, hogy mindig zavarba hozza valamivel őt, de nem tudott mit tenni. Vissza ment a lakásba és megpróbálta becsukni rendesen az ajtót, mert Natsu elég szerencsétlenül csinálta meg, és még bezárni se lehetett. Mérgelődött egy darabig, aztán elment tanulni. A vége az lett, hogy kinyitotta az összes füzetét és könyvét, majd elaludt felettük. Nem csoda hisz nagyon keveset aludt az éjszaka, és elég korán kelt. Olyan hatóra körül éberdhetett fel. Megpróbálta felhívni Juviát, de nem érte el. Összepakolt, majd elment fürdeni és lefeküdt aludni. Elalvás előtt Natsu járt a fejében.
~ Úr Isten.... Alig néhány napja ismerem és már is milyen hülyeségekbe kevert bele.... Remélem tényleg nem beszél róla senkinek... Tényleg ezt Graynek is mondanom kéne. Ahh holnap úgy is találkozunk. Vajon Juvia miért nem vette fel? Fura volt együttölteni a napot Natsuval.... De........ Egész jól éreztem magam... És még Leoékkal is találkoztam! ~

Köszönöm, hogy elolvastad!👆❤

VII. A suliban