Szombat reggel Lucynál:

Hétvégéhez képest, egész korán kelt fel. Fél nyolc körül járhatott az idő, de nem bújt ki azonnal az ágyból. Inkább eltervezte a mai napot. Ha tudná mi lesz a vége...

~ Istenem, meg kell köszönnöm, hogy ilyen jó barátnőm van! Még a szombatját is rám áldozza.... Igaz csak délután jön... Huuuu még futni is van időm! *eközben nyújtózkodva kell ki az ágyból* De azért elpakolok... Nehogy úgy járjak mint tegnap... Uuuuuuu mi lenne ha itt aludna!? Még sosem aludt nálam senki..... Rendelhetnénk pizzát, és nézhetünk filmet... De kár, hogy Levy-chan nem ér rá..... Bááár én is szivesen dolgoznék a könyvtárban. Majd egyszer meglátogatom! ~

Lucy rendet rakott a házban. Megágyazott magának, amit álltalában nem szokott. A személyes dolgait eldugta, kivéve a kis novella szerű írományait, hisz tudta, hogy az senki számára nem lenne érdekes, főleg Juviának... Mikor mindennel elkészült már 8 óra volt. Felvette az edzős ruháját, ami egy cicanadrágból, és egy sportmelltartóból állt, pulcsihoz pedig úgy gondolta túl jó idő volt. Bezárta az ajtót, majd el is indult a közeli parkba futni. Persze a zene sem maradhatott el, a Fairy Tail legújabb számát hallgatva vágott neki az egy órás túrának.

Eközben Natsunál:

Pont 8 óra körül kellhetett fel. Nulla gondolattal, egyenesen legurult az ágyról, egy hatalmas koppanás kiséretében. Erre valaki fel is figyelt. Egy nő sietett az emeletre.
- Natsu-san jól van?
Kérdezte eleinte rémülten, ám mikor benyitott a szobába, s észrevette a fiút félig bebugyolálva takaróval, a földön feküdni, nevetni kezdett. A félálomban lévő srác, felült megnézni ki szólította.
- Hmm.....Jó reggelt Virgo! *montda rekedtes hangon* Hogy, hogy ilyen korán itt vagy?
- Annyira azért nincs korán! Háromnegyed kilenc van Natsu-san. *kuncogott továb*
- Köszi, hogy mondod, Haaaaaa... *ásítva indul a fürdő felé* Ma nem leszek itthon...
- Új barátnő Natsu-san? Őt talán haza is hozod...?
- Ha..Ha..Ha..
- Ezért büntetés jár? *kérdezte a nő kifejezéstelen arccal*
- Jajj hagyd már ezt kérlek! *fogta a fejét*
- Natsu-san, amíg összekészül megágyazok!
- Köszönöm *közben kómásan billegett a fürdőszobába*
- Míg távol van kitakarítom a szobályát is!
- Azt nem kell!!! *hallatszódik az ordítás a fürdőből* De azért köszi!
- Akkor gondolom ebédelni sem fog...
- Nem. Nyugodtan haza mehetsz, ha végeztél!
- Köszönöm Natsu-san! És, hogy hívják a kis lányt?
- Lucy.... Lucy Heartfilia.. *lép ki a fürdőből, haját igazítgatva*
- Layla Heartfilia lánya? *kérdi döbbenten*
- Ööömm... Neeem tooom... Miért? *nézett értetlenkedve a bejárónőre*
- Legutóbbjára 10 éve láttam a kis Hercegnőt...
- Hercegnő? *motyogta az érdeklődve figyelő srác*
- Az anyukáját annyira nem ismertem.. Erről Nii-sant kérdezze.. *válaszolt elhalkulva*
Natsu egy percig letörten meredt maga elé, de hirtelen csak vidáman felnézett.
- Tényleg! Loki mikor jön végre át? Már 2 hete nem találkoz... *ekkor a beszélgetést, a telefon csörgés zavarja meg*
- Bocsi Virgo *hátatfordít a nőnek, s felveszi*
- Cső! Mindjárt a házatok előtt vagyok! Kocsival megyünk?
- Nem, tőlünk max 20 percnyire lakik..
- Oké, Szasz *letette*
- Ilyen bunkót *morgott Natsu* Ne haragudj Virgo! Majd később még beszélgetünk erről! De most mennem kell.. Sziaaa *kiabálja vissza futás közben*
-Viszlát Natsu-san! Lucy mi.....*motyogta* szegény kislány... Pedig ha tudná az igazat...

Gray éppen csöngetni készült, mikor Natsu szó szerint átugrott a kerítésen. Majdnem ráesett fekete hajú haverjára, ami miatt össze is kaptak, de végül nagynehezen elindultak.
Natsu a külvárosban lakott, egy hatalmas kertes házban. Mi tagadás Natsuéknak egész jól ment a válalkozás... Gray pedig csak néhány utcával lakott arrébb. Az ő családjána is elég jó módú.

Vissza Lucyhoz:

Már vissza felé kocogott, de a házelőtt lévő játszótéren megált hintázni, és kicsit gondolkodni.
~ Haaaaaaaaa...Ez jól esett... Megérte korán kellni! Nagyon szép volt a tó is.... Az az édes időspár pedig megint etette a hattyúkat..
Basszus, mehetek fürdeni is... ~ *mérte végig magát*
Még mindig zenét hallgatott, s úgy sétált a lakásához. A liftben nem bízott, ezért kénytelen volt a lépcsőket mászni. Egy elég füllbemászó számot hallgatott, így akarata ellenére is hangosan kezdett énekelni. Már fent volt a harmadikon, az egész folyosó tőle zengett, de már csak egy forduló volt hátra a lakásáig.

- Je je jeeeeee.... The rock city boy... Je je Juvi.... *pillantja meg a boldogan barátnőjét*
.......aaa.........*ám ez a boldogság hamar eltűnik mikor...* Mi aaa!?
Ti meg mi a francot kerestek a házamnál?!?!!
Lucy eléggé kiakadt, mikor meglátta barátnője mögött a két fiút.
Juvia paradicsiom vörösen dőlt a falnak, hisz élete szerelmén nem volt póló sem. Gray próbálta visszatartani a röhögést, elég kevés sikerrel, amit Lucy éneklése okozott. Natsunál se kép, se hang, csak a szőkét bámulta, szinte nyálcsorgatva, a sokat mutató ruhában.

Lucy kinyitotta az ajtót belökdöste Juviát, s gyorsan magukra zárta. Barátnője értetlenkedve nézett a ,,házigazdát".
- Lucy-san, miért nem meséltél Juviának a fogadásról?
- Miiiiiiii?
- Natsu-san az előbb mondta... Juvia szerint aranyos pár lennétek!
- Miiiii? Mi soham! *mondta elpirulva* aahhj... Figyelj ugye nem te hívtad őket!?
- Nem! Azt mondták Juviának, hogy segítenek Lucy-sannak.
Gray-sama azt is mondta, hogy vacsizni is elvisz minket. *mesélte a lány miközben szemei valahogy szivecske formájúak lettek*
- És hogy, hogy már itt vagy?
- Juvia összeveszett a Mamájával... Juvia reméli nem baj, hogy...
- Dehogy, dehogy! Figyelj Juv! Muszáj lefürdenem! Itt vannak a kulcsok, *nyujtja a lánynak* ha úgy érzed bejöhetnek engedd be őket...
Lucynak nem volt kedve ehhez az egészhez, de látta barátnője könyörgő szemeit, és amúgy is volt mit meghálálnia neki, így beadta a derekát.
- Köszönöm Lucy-san!!! Juvia tudja, hogy csak miatta engeded!
- Nincs mit, ez a legkevesebb, azok után, hogy segítesz nekem... *és már indult is a fürdő felé*
~ Istenem mi lesz itt!? ~ *gondolkozott Lucy, majd magára kapott egy régi, eléggé férfiasnak tűnő farmet, ami kicsit nagy volt rá, és egy kockásinget*
Mire kijött a fürdőből, a fiúk már rég a házban voltak, pedig csak 5 perc telt el. Gray Juviával beszélgetett, Natsu pedig a hűtő tartalmával... Mikor észre vették Lucyt mind ketten meglepődtek, de végül Juvia tette fel a kérdést.
- Lucy-san... Ami rajtad van az az apukád ruhája?
- Ohh..öhhm.. Neeem.. *mondta elég hallkan, s közben leült*
- Hát tudod... Juvia nem látott még, más ruhát rajtad az egyenruhán kívül.... Juvia ezért gondolta hogy ez az apukád ruhája.... Mert ez fiú ruha...
- Ez a sajátom..Nem mintha lenne pénzem másra *motyogta* De ha már a ruhánál tartunk.. Khmm.. Gray! Hol a tiéd?
- Már út közben elhagyta a Jégkirálynő... *kuncogott Natsu a hűtőből*
- Fogd be Sütőtök fejű! Te meg ne tereld a témát! Ugye nem csak ilyen ruháid vannak?
- És ha igen? Tán baj? *szólt vissza indulatosan*
- Lucy-san ezt nem mondod komolya ugye? Gyere velem! *azzal fel ált, és maga után húzta a lányt*

Visszafelé észrevette a hűtőben tábort vert Natsut, aki szerelembe esett a Tenrou-ból hozott ételtől. Lucy mindig elhozta a maradékot, ha volt rá lehetőség, hisz próbált spórolni.
~ Hmmm.... Ez Isteniiiii! Mi van a dobozra irva? Tegu? Jaa nem Tenrou.. Esküszöm elmegyek majd egyszer és.... ~ De egy hang kizökkentette.
- Natsu másszál már ki a hűtőmből, és ne zabáld fel a kajám!!! *hallatszódott vissza a folyosó végéről*

Bementek Lucy szobájába, magukra csukták az ajtót, Juvia pedig neki esett a szekrénynek, és kikapta belőle azokat a ruhákat, amiket még Lucy Aquariustól kapott ,,pasizáshoz". Szőkeségünk nem gondolt bele, hogy barátnője elől nem tud mindent elrejteni, bár azt sem gondolta, hogy itt kötnek ki.

- Juvia szeretné, hogy próbáld fel ezt! *mosolygott a lány*
Lucy nem akart ellenkezni, reménykedett abban, hogy ha felveszi hamarabb vége lesz ennek az egésznek. Felkapta magára a fehér miniszoknyát, és a spagetti pántos trikót amit Juvia boldogan adott át neki.
- Juvia szerint nagyon jól nézel ki Lucy-san! Natsu-sannak is biztos tetszeni fog!
- És az engem miért érdekeljen *válaszolt flegmán*
Mikor Lucy a szekrényajtón lévő tükörbe nézett, meglepődött. Tetszett neki ahogy kinéz. Még sosem próbálta fel azokat a ruhadarabokat. Álltalában pulcsit hordott, és próbálta eltakarni az alakját. Elmerengett a tükörben, de hirtelen kizökkent.

- Mostmár mehetünk válogatni?
- Persze! Juvia úgy gondolja, hogy a fiús farmerek...
- Úgy értem könyveket... *vág közbe Lucy*
- Jaaa persze! De Gray-samanak elviszem ezt az inget.... Ha nem bánod... *mondta elpirulva*
- Dehogy bánom! Felőlem meg is tarthatja!

Vissza mentek a nappaliba ahol a fiúk a földön fetrengve püfölték egymást. Juvia köhintett egyett, amire mindketten felfigyeltek.
Natsu ismét csak tátott szájjal néztett végig Lucyn, szemei pedig elidőztek néhány helyen... Szegény csak az a küszöbön állva tördelte ujjait. Gray és Juvia pedig vigyorogva néztek egymásra, mikőzben átadta az inget. Talán mindkettőjüknek ugyan az jutott eszébe? De a csendet Gray még is megtörte...
- Csini vagy Lucy! De Natsu szivesebben nézne téged ruha nélkül *kuncogott a fiú*
- Fogd már be! Vagy megverlek megint! *válaszolt röhögve*
Nem zavarta az amit a haverja mondott neki. Mindta tök természetes lenne.
- Álljatok le mindketten, vagy mennyetek haza! Egyébként is minek jöttetek!? *háborodott fel Lucy*
- Segíteni! *mondta Natsu miközben mindeki helyetfoglalt a könyv kupacoknál*
- Azt látom.... *forgatta szemeit*
Eggyáltalán nem titkolta, hogy nem kiváncsi a két srácra.
- Amúgy Lucy merre voltál? Itt kellett álnom ezzel a hülyével a házelőtt... *mondta unott hangon*

Közben Natsu felé biccentett fejét, aki épp Juviával ismerkedett. A lány nagyon barátságos volt, és ártatlan. Úgy néz ki nagyon jól ki jött a rózsaszin hajú fiúval, hisz jó humora miatt értette a poénokat is. Az pedig plussz pontnak számított, hogy nem nyáladzott Natsu után...

- Te minek vagy itt!? Ezt még mindig nem értem!
- Őszintén! Ha csak Natsu van itt beengedted volna?
- Hagyjuk! Inkább válogassunk... Juvia! Natsu! Ti figyeltek egyáltalán? *éppen grimaszoltak egymásnak*
Mondhatjuk is, hogy Graynek nem tesztet az érdekes jelenet. De ismerte annyira a haverját, hogy tudja sose hajtana arra a lányra akit ő már ,,stoppolt". Meg hát, ott van Lucy is.

- Nem lehetne, hogy csak délután csináljuk? *nyavajgott Natsu*
- Juvia szerint ez jó ötlet...
- Ja! Dumáljunk inkább! *helyeselte Gray is*
- Hhhhhhhhhaa felőlem... *sóhajt a házigazda*
- Lucy-san miért nem mondta el Juviának a Natsu-sanos fogadást?
- Mert nem akartam, hogy odalegyen a hírneve koppanás után! *kuncogott Lucy*
- Azt mondta helyes vagyok! *mosolygott Natsu rosszfiúsan*
Lucy vele szemben ült, s kénytelen volt a földet bámulni, nehogy észrevegyék, hogy zavarba jött.
- E-ez nem igaz! *próbálta tagadni* J-Juvia inkább azt mond meg, miér szólítasz Lucy-sannak... Nyugodtan hívj simán Lucynak!!
- Amúgy Juvia, miért beszélsz magdról E/3-ban? Nem mintha baj lenne, csaaaaak kérdem... *nézett rá érdeklődve Gray*
- M-Megszokás... Deee rendben.... Juvia megpróbálja.... *mondta idegesen*
- Te meg inkább azt mond meg, miért úgy öltözködsz, mint egy nagypapa!? *fordította fejét Szőkénk felé a fiú felvont szemöldökkel*
Natsu eközben csak a telóján játszott, s közbn hallgatta a srácokat.
- Nem tudom... Nem izgat az öltözködés! Meg a ruhák! Amúgy sem étterembe készültem, ez a ruha meg fura...
- Natsunak tetszik *hadarta Juvia*
- Graynek meg te tetszel *hadarta Natsu*
- EZ NEM IGAZ!
- EZ NEM IGAZ! *mondta teljesen egyszerre Gray, és Lucy*
- Ti nem vagytok rokonok?
- Ti nem vagytok rokonok? *ezt pedig Juvia és Natsu mondják egyszerre*
Egymásra néztek, majd el is nevették magukat. Gray meg csak a fejét fogta.
- Miért lennénk azok? *kérdezte Lucy*
- Hááát, ugyan úgy ültök egymás mellett, ugyan olyan képet vágtatok, és mind ketőtők keresztbe tette maga előtt a kezét... Tök egyszerre mozogtok... Ikrek! *sorolta nevetve Natsu*
- Legalább Lucy-san nem lesz Juvi... Az én szerelmi riválisom! *nevetett Juvia is*
Ez a nevetés nem tartott sokáig. Mikor rájött mit mondott elpirulva a földet bámulta, Gray pedig csak mosolygott. Hirtelen csend lett, majd egszerre mindeki felnevetett, és elkezdtek beszélgetni.
- Figyel Lucy-sa.... Vagyi is Lúuuoooúu? *bámult furán barátnőjére*
- Nyugodtan szólíts így! *mosolygott a lányra*
- Rendben! Szóóval Lu..
- Nem inkább Lúoú? **röhögött Natsu*
- Csit! Na... Szivesen adok neked pár ruhát, ha szeretnéd! Vagy ha akarod elmehetünk vásárolni is....
- Köszi Juv! De... nem is tudom....
- Jajj ne csináld már Luce! Menny el vásárolni! Az úgy is olyan lányos.... *nyávogta Natsu, miközben kezével ide oda legyintgetett*
Mikor a lány meg hallotta, hogy Luce paradicsom vörös lett, Natsu pedig vigyorogva nézett rá. Lucy le vett egy magazint a kupac tetejéről, és megdobta vele a fiút. Gray és Juvia csak nevettek rajtuk.
- Natsu is mehetne veletek.... Értékelné a ruha bemutatót. *mondta Gray a vele szemben üllő bólogató lánynak*
- Dehogy jön!
- Dehogy megyeke! *mondták Lucyval egyszerre*
Gray ekkor elővette a telefonját és valamit pötyögött, mikor Nataunak üzenete érkezett. A fiú kigúvadt szemekkel nézte telefonját, aztán Lucyt, végül megint a telefonjára pillantott és csak ennyit mondott.
- Elviszlek titeket kocsival!
- Na nem! Én be nem üllök egy kocsiba sem!
- Miért? *kérdezte Juvia*
- Rossz emlékek... *nézett Juviára tettetett mosollyal*
- Háát Natsu mellé én se szivesen ülnék! *nevette el magát Gray*
Natsu ekkor átugrott az asztal fölött, egyensen Grayre esett és püfölni kezdték egymást. Végül Lucy és Juvia szedték szét őket.
Lucy rántott eggyet Natsu sálán, ami miatt egyenesen fölé esett.
A földön fekve bámulta, a fölötte támaszkodó fiút. Mélyen egymás szemébe néztek legalább két percig. De egy hang megzavarta őket.
- Menjetek szobára! *kuncogta*
- Ne már Gray-sama! Olyan édesek *mondta hallkan Juvia*
Natsu ekkor feltápázkodott, de Lucy még sokkos állapotban feküdt.
- Nem kell szobára menni! Jó puha ez a szőnyeg! *mondta Natsu halál komoly tekintettel*
Nem kellett sok mind két fiúból kitört a nevetés. Lucy felkelt mintha mi sem történt volna.
- Perverz idióták... *motyogta*
- Most mit tegyek Luce? Beléd estem... *válaszolt Natsu nevetve*
Lucy csak ült és nézett. Nem tudta hogy reagáljon erre. Valamiért hirtelen elszomorodott.

- Öömm... Hozok nektek inni... Öö..mindjárt jövök... *felált és a konyhába sétált*
Már egyedül csak Natsu nevetett, mikor Gray tarkón csapta őt, és mutogatott, hogy mennyen utánna. Közben ő helyet foglalt Juviával szemben. Nagyon tetszett neki a lány, de még nem akart járni vele. Hisz alig ismerte...
Natsu a konyhába érve Lucyt veszi észre, aki a kiborult üdítőt törölgeti fel a padlóró. Még mindig szomorú volt a tekintete.
- Mi a baj Lucy? *kérdezte halkan a fiú*
- Semmi... *válaszolt méghalkabban a lány*
Natsu leült vele szemben a földre, s folytatta.
- Ne már! Ne csináld! Mond el..
- Amikor azt mondtad belém estél.... Csak hazudtál ugye? *nézett fel szomorúan a fiúra*
- Nem.. *mosolyodott el*
- Figyelj.... Hagyjuk ezt a fogadás dolgot.. Kérlek...
- Miért?
- Mert köztünk nem lehet semmi...
- Miért is nem?
- Mert ígéretet tettem! És teeeee.. Te teljesen más vagy... A végén még engem is csak kihasználnál...
- Hagyd már ezt a hülyeséget! És még is kinek igértél ilyet...?
- Anyukámnak...
- De miért?
- Csak.
- Válaszolj már! *kezdett ideges lenni a fiú*
Natsu elkezdett Lucy felé közeledni. A lány hátrálni kezdett, de a szekrény megállította. Végül a fiú egész közel húzódott Lucy arcához, de ő elfordította a fejét.
- Sosem volt jó kapcsolatom a fiúkkal... Az emberek csak bántanak... Nekem nem kell senki... *suttogott, de Natsu így is értette*
- Figyel Luce.. *erre a lány még jobban elvörösödöttt* Nem tudom mi történt veled, azt se hogy miket hallottál rólam... De megtetszettél.. *Lucynak könnyek szöktek a szemébe* Szeretnék segíteni neked, de ha nem hagyod sosem lesznek igazi barátaid...
A lánynak legördült az első könny csepp az arcán. Mikor Natsu észre vette, mellé ült és átkarolta. Lucy nem ellenkezett, elvörösödve dőlt a fiú vállára. Megtörölte arcát, és azon gondolkozott milyen izmos is a Natsu válla. Nagy levegőket vett, és érezte a fiú illatát, nagyon tetszett neki... Ám ekkor meghallotta, hogy Juviáék nevetve jönnek a konyafelé. Eltolta magától Natsut, aki értetlenkedve nézte őt. Lucy felpattant leporolta magát, és ekkor belépett a nevető párocska. Gray egy pervez vigyort villantott Natsu felé, Juvia pedig ezt kérdezte.
- Hát itt meg mi történt?
- Tudod milyen ügyetlen vagyok... Kiborítottam az innivalót. Natsu pedig segíteni akart... *mesélte, mintha mi sem történt volna*
- Aha persze... *mondta Gray vigyorogva* Na amúgy, arról beszéltünk Juviával, hogy rendeljünk ebédre pizzát!
- Jó ötlet. *próbált mosolyogni Lucy*
- Kajaaaaaaaa *visított Natau, mint egy kisgyerek*

Juvia segített feltakarítani. Megbeszélték, hogy mit rendeljenek, de a két fiú ezen is összeveszett. Amíg várták az ebédet Gray, és Lucy beszélgetett, Juvia pedig Natsuval hülyésgedett. Lucy a konyhás eset óta rá sem, mert nézni a fiúra, ő pedig nem szólt a lányhoz, csak nézte őt.
- Pinkínek nagyon tetszik Rainbow Dash barátnője. *mondta egy lágymosollyal az arcán*

Igen ennek romantikus pillanatnak kéne lennie, de még is, hogy jönnek ide a pónik!? Mint kiderült Juvia kiskorában imádta, és mindig Meredyvel, az unokatestvérével nézte a sorozatot. Juvia eldöntötte, hogy így fogja hívni a fiút, miután a báttya egy Pinkie Pie-os matricát küldött neki. Az is kiderült, hogy Natsu is nézte... ,,Mert a testvére nem hagyott más választást!"

- Ennyire látszik. *támaszkodott az asztalnak, miközen a konyhába bámúlt*
- Juvia tudja, hogy Lu tusndere, de ne add fel! Azt azért tudd ha megbántod egy szivárvánnyal gyűlik meg a bajod!
- Jó *nevette el magát végre a fiú* Tudod mit Juv? Ha segítesz összejönni Lucyval.. Akkor én Graynél segítek ne...
- Megegyeztünk Pinkie Pie! *vágott a fiú szavába*
Komolyan tekintettel ráztak kezet, de végül mindketten nevetésben törtek ki.

Lucy végig érezte magán Natsu tekintetét, de próbá nem foglalkozni vele.
- Amúgy Lucy... *kezdett bele Gray* Ezt már rég megakartam kérdezni... Miért utálod a fiúkat?
Erre a mondatra mindenki felfigyelt, s a nappaliban hülyéskedő ,,gyerekek" is odalopóztak a konyha ajtóba hallgatózni. Lucy ártatlanul felnevetett.
- Nem utálom őket! Csak nem bízom bennük..
- Miért? *kérdezte Gray felvont szemöldökkel*
- Mert felesleges perverz idióták... *nevett Lucy*
Mikor Natsu ezt meghalotta oda sétált a lány mögé, átkarolta, s tettetett szomorúsággal ezt mondta.
- Ez rosszul esett Luce *biggyesztette le a száját*
Észre vette , hogy a lány mindig zavarba jön ha így szólítja. Most sem volt másképp. Lucynak halvány pír jelent meg az arcán, s közben próbált valamit mondani is.
- E-e-engedj el! *próbálta leszendi válláról az erős kezet*
A fiú erre csak még erősebben húzta magához a lányt. A ,,meghitt" pillanatot egy csöngetés zavarta meg. Lucy azonnal kitépte magát a srác karjából, és az ajtóhoz sietett. Épp meghozták a pizzát. Lucy kifizette, s kerülve Natsu társaságát bevitte az ételt a konyhába. Megebédeltek, a lányok alig ettek egy szeletett, bezzeg a fiúk egyből befaltak mindent.

Ahogy megeggyeztek egybelől válogatni indultak. A két lány szorgosan tette a dolgát, míg a fiúk inkább bunyóztak, és fogócskáztak. Négy órába telt még sikerült mindent átnézni, és kiválogatni. Persze a háromnegyede nagymamáknak szóló újság volt, Lucy szivatása miatt...

A fiúk jól felforgatták a házat, a csajok próbáltak elpakolni, de mire sikerül minden újra romokban volt. Lucy teljesen kiakadt, és hirtelen felkiáltott.
- Ha ennyi energiátok van mennyünk el sétálni!
Erre mindketten a szőkére figyeltek, s Gray mosolyogva válaszolt.
- Jó ötlet! És akkor elmehetünk kajálni, ahogy ígértem..
- Kajaaaaaaaa!!! *rohan ki ordítva az ajtón Natsu*
- Ő hány éves? *kérdezte vihogva Juvia*
- Megpróbálok kevesebbszer bunyózni vele.... Még azt a maradék eszét is elveszti... *mondta fejét csóválva Gray*

Lucy véglegesen összepakolt a házában, és együtt indultak el. Mikor bezárta az ajtót Juvia észrevette a kulcstartót, és nem is hagyta szónélkül.
- Lucy ugye te is szerezed a Fairy Tail-t? Hallottuk is ahogy énekelsz...
- Pfffffffff *röhögött fel Gray*
- HaHaHa.... Amúgy igen szeretem.... Miért?
- De jóóóóó! És neked hol van a tetkód?
- Mii? Milyen tetkó!?
- Óóh... Ő még nem tudja.. *pillant fel Grayre a kékhajú lány*
- Az a szokás, hogy...
- Az a szokás, hogy... *kezdtek bele egyszerre*
Egymásra néznek és elnevetik magukat.
- Mond csak... *mondja a fiú*
- Az szokás, hogy az első koncert után mindenki feltetováltatja magára a jelüket. Juviának már lassan egy éve meg van...
- Mi van!? Neked is van!? *néz elképedve Lucy*
- Most a szünetbe jönnek koncertezni Magnoliába! Menjünk el együtt!! *mondta izgatottan Juvia*
- Ööhmm.. Nem is tudom.. Még meglátom..
Lucynak eszébe jutott az apukája, de nemet még sem mondhatott.
- Ééés amúúgy.. Hol? Milyenszínű? *kérdezte Gray*
- Hát.... Világos kék.. És a combomon... *mesélte kipirultan*

Gray csak nyelt egy nagyot, de már kint voltak a házból, és intett is az éppen csúszdázó Natsunak. Gyorsan ott is termett mellettük, s indultak is a belváros felé.
Gray és Juvia elől, míg Natsu és Lucy hátul ballagtak. Az elől haladók nagyon jól elnevetgéltek, de a mögöttük sétálók meg sem szólaltak.
- Amúgy Gray-sama.. Még nem tudtam rendesen megköszönni, hogy megmentettél... Szóval köszönöm!
- Hát én nem nevezném megmentésnek de azért nincs mit... De te most kajak leszoksz a Juviázásról...!?
- Gray-sama kedvéért...miért ne? *mondta elhalkulva* És Gray-sama mindig is Magnóliában éltél?
- Meddig leszek még Gray-sama? *kérdezte nevetve*
- Ha akarod leszokom erről is...*kuncogott*
- Ahogy gondolod... *kuncogott a lánnyal együtt*
- Értettem *ált vigyázba a lány, mint a katonák*
Gray csak nevetni tudott rajta, tetszett neki Juvia humora, és az esze, meg persze a domborulatai is lenyűgözték őt...
- Amúgy... Nem. Nem mindig laktam itt. Kicsi voltam mikor a szüleim elváltak. Utánna költöztünk ide apukámmal.
- Óh.. sajnálom nem tudtam ho...
- Nem, nem! Semmi gond! *vág szavába* Miután ideköltöztünk apum megismerkedett egy Ur nevű nővel. Azóta összeházasodtak, lett is két mostoha tesóm... Igaz, hogy nem az igazi anyám, de mindig kihúz a pácból, és számíthatok rá.....
- Örülök, hogy Gray-sa.. Vagy is ilyen boldog vagy! *Gray megint csak nevetett*
- És veled mi van? Nem szoktalak látni a városban..
- Hát elég messze lakom innen.. A város másik végében..
- Akkor hogy, hogy ide jársz suliba?
- Hát nem túl jók Juvia.. Vagy is az én jegyeim... *rázta meg a fejét szomorúan*
- Értem.. De ennek örülök...
- Hogy buta vagyok? *nézett fel szomorúan*
- Ez nem igaz! Arra értettem, hogy ugyan abba a suliba járunk...
Juvia végre elmosolyodott, Gray pedig átkarolta. A fiún nem volt rajta a Lucytól kapott ing, így a lány rákvörösen sétált tovább a vigyorgó sráccal.

Lucy őket figyelte végig, majd halkan ennyit mondott.
- Milyen édesek...
Natsu egyből rá figyelt és látta, hogy didereg, hiszen egy felsőt sem kapott magára. Natsu levette a pulcsiját és a lány vállára rakta. Lucy kérdően pillantott a fiúra akin csak egy trikó volt. Még a sál sem volt rajta mert Gray leöntötte vízzel, ezért levette, hogy megszáradjon. A lány teljesen zavarba jött mikor meglátta Natsu izmos karját, vállán egy vörös Fairy Tail emblémával. A srác ezt észre vette, és még rá is feszített a karjára. Lucy zavarában inkább félre nézett, mire Natsu elnevette magát.
- Nem gondoltam Lucy, hogy ennyire bejövök neked!
- Me-mert nem is! A-amúgy kössz a pulcsit...
- Nincs mit... De komolyra fordítva a szót...
Natsu ekkor megragadta Lucy karját, és neki tolta a melletük lévő magas beton kerítésnek. A falnak támasztotta kezeit, így elzárva a menekülő utakat. Gray és Juvia már semmit nem láthattak ebből, mert a következő kanyarnál befordultak. Natsu ismét közel hajolt a lányhoz, de most nem hagyta, hogy elforduljon. Ményen Lucy szemébe nézett, aki zavarában csak ennyit tudott kinyögni.
- P-perverz! Engedj el!
- Addig nem amíg nem válaszolsz a kérdéseimre... Miért nem bízol a fiúkban?
- Már bocs. De ezek után még bízzak!? *mondta felbátorodva*
- Oké ez jogos.. *ekkor fogta magát és hátrébb ált*
Lucy ezen meglepődött, felsóhajtott, és tovább hallgatta a fiút.
- Mit értettél azon, hogy hasztalanak vagyunk, és miért sír.. *félbeszakítják*
Egy hangos női sikítás hallatszódott a közelből. Lucy azzonnal a hang irányába szaladt. Nem törődött a faképnél hagyott fiúval, aki épp utánna kiabált. Már hat óra elmúlt, sötét volt. Végül a lány két utcával arrébb lelassított, egy kocsma mellett sétált el, ahonnan elég nagy hangzavar jött. Lucy tovább sétál, de már nem halja a nő hangját. Egyszercsak egy hatalmas csattanást, és üveg csörömpölést hall, viszont ez nem közvetlenül a kocsmábol jött, hanem a mellette lévő sikátorból. Szőkeségünk egy csepp félelem nélkül azonnal oda sietett.

Eközben Natsu:

- LUCYYY!!! *fut a lámy után*
Natsu nagyon is tudta honnan jön a hang. Sőt! Még azt is, hogy kitől.

~ Francba már... Pedig most lett volna esélyem kihúzni belőle valamit.... És még a kilátás is jó volt😥... Nem hiszem el, hogy valaki képes így itt hagyni... ENGEM!! Ilyen csajt... Mondjuk bátor az biztos.... Esküszöm, nem izgat, hogy lány... Megverem Canát!.. ~

Vajon mi van a kis gerlicepárral? :

- Gray-sama ugye te is hallottad ezt!? *kérdezte aggódva a lány*
- Persze.. De nyugi! Biztos csak a kocsmából jött, és...
- Hogy mi!?!? És Hol vannak Lucyék? Jesszus mi van ha... *elkezd futni a hang irányába*
- LUCYYYYY!!!!!!
- Mi a ff... JUVIAA!!!! *indul a lány után*

Juvia:

~ Mi van ha az az idióta csinált vele vlamit!? Én megölöm azt a barmot! ~

Gray:

~ Mi a retek!? Nem hiszm el, hogy még futkározhatok is! Hogy az Istenbe fut ilyen gyorsan!?!? ÉHHhhéhheees vagyoooook!!! Natsu én esküszöm kiherréllek az edzésen!!! ~

Elég szadista a kis csapatunk... De moooooost!

Vissza Lucyhoz:

Már épp beakar fordulni a sikátorba mikor meghalja a hátamögül az ordító fiút.
- LUCYYY!!!!!!! VÁRJ MÁR!!!
A lány még mindig nem törődött az utánna ordibáló Natsuval. Azzonnal be ment a sikátorba, de amit ott látott attól ökölbe szorult a keze.
Egy magas fekete hajú fiú, kezeit szorosan tartva, a falnak nyom egy nőt. Nem, nem is nő. Egy lány, még pedig egy hosszú, barna, göndörhajú lány. Lucy azonnal felismerte. Cana, Natsu osztálytársa, sok a panasz miatta. De nem is ez a lényeg! Vesélyben van! Segíteni kell neki!
- Hééj Te!! *ekkor a mind ketten felé fordulnak

/ Natsu:

- Ó baszki... /

- Még is mit képzelsz!? Azzonnal engedd el!
- HóHóHóó! Nyugalom! Ez nem az aminek látszik. *elkezdi elereszteni a lányt*
Elindul Lucy felé és a kezét nyújtja. Ez nagyon rossz döntésnek bizonyult. Lucy félre értette a gesztust, megragadta a fiú karját és egy hatalmas rántással átdobta a vállán, majd a földhöz vágta. A srác csak egy kislányosat sikított, de Lucy már nem foglalkozott vele, azonnal Canához sietett aki a földön szipogva kuporodott össze.
- Jesszusom.. Jól vagy? Ugye semmi rosszat nem csinált veled!?
- Dhe *szipogta*
Lucy lehajol hozzá, de közben Natsu is megérkezett. Nagyot csodálkozott a látványon. ~ Ez LUCY volt!? ~
- Bacchus!? Baszki! Jól vagy haver!?
- Ööööüllööhhh *nyögte a fiú*
Natsu azonnal felsegíti barátját és Lucy felé fordul akki épp döbbenten kiált fel.
- HOGY MIIIIIH!?!?
- Így ighaaaaalz!! *szipogta a lány aki beszélni is alig bírt*
- Őh.. Ő a csajod!? *próbálta kérdezni*
- Még nem.. *villantott egy halvány mosolyt*
- Hála a bebaszás istenének! Vigyázzál vele! *Natsu nem tudta megállni, hogy elnevesse magát*
Érződött drága barátján is, hogy a józanság határán volt. De ami most következett az mindenkit meglepett.
Lucy, Bacchus elé lépett, majd mélyen meghajolt.
- Nagyon sajnálom! Azt hittem valami rosszat....
- Elktölte a kedlvensz pihám! Ehz bolkzasztó!
- Szóval ja... Sajnálom... Mivel tudlak ki...whooaa *Cana elvonszolja*
Lucy majdnem elesett, a részeg lány pedig maga után húzza, be se tudja fejezni a mondandóját, pedig épp bocsánatot kért...
- Klépzeld ez az father kocsmája.. Mek hílak ingyé!
- Ööhm... Köszönööm.... Dee én nem iszom!
- Jajjhmá semmi bajod 'nemkhü' lesz!
Leültette Lucyt a pultnál, egyből minden szempár rá meredt, egy percre csed is lett, az emberek sugdolózni kezdtek mikor Cana felkiáltott.
- Őh velhem van!
Mikor ezt kimondta egy teli Sakés üvegett nyomott le a torkán. Lucy kénytelen volt mindet lenyelni, külöben megfullad. Miután kifogyott az üveg, Cana kérdőre fogta.
- Na 'khü' ügye, hogy jó volt!?
- Hát..'kkhhhh'..*fuldoklott szerencsétlen* Nem volt rossz..
- Mekmondtam! *erre egy újjabb Sakét nyomott a lány szájához*
Mikor Natsunak sikerült bevonszolni Bacchust, már elszabadult a pokol... Lucy az asztal tetején táncolt, Cana pedig a pasikat buzdítva tapsolgatott és éjenzett. A fiú ideges lett, de mikor elindult a lány felé...

- LUCYYYYY!!!!! *csapódik az ajtó, egyenesen Natsu arcába*
A fiú kidől az ütéstől, a visító Juvia pedig egyenesen át trappol rajta. De mikor oda ér barátnőjéhez, mondanom sem kell.. Ugyan abban a megtiszteltetésben részesült. Mikor Nataunak sikerült feltápászkodni újabb ordítás hallatszódott...éés...Phuuff! Ugyan ott kötött ki...
- JUUUVII MI AZ ISTEN!? MIT KERESEL A FÖLDÖN TE ÁLLAT NEM LÁTOD MIT CSINÁLNAK A LÁYOK!?!? *hajol Natsu fölé az üvöltő Gray*
- Segíts már, és mennyünk!! *nyávogott vissza fájó arca miatt*
Mikor odamentek már a pultban is ált egy férfi, akinek Natsu odaszólt, Gray pedig megpróbálta megvígasztalni az éppen síró Juviát.
- Gildarts! Miért hagytad ezt!?
- Óó, szeva Fiam rég láttalak!
- Hol voltál!? A lányod leitatta...
- A csajod.. *vág a szavába*
- Még nem az. *mondta durcásan*
Erre Gildartsnak felcsillant a szeme, de egyből leált mikor Natsu egy ,,ha hozzá, érsz kínok kínnya között halsz meg" nézést dobott neki. Egyszercsak megjelent Gray Juviával aki épp a nyakába csimpaszkodott.
- De GRhaaaaaaay-shaamaAAa *bőgött a lány*
- Asszem é... Juvia nyugi már *förmed a kalimpáló lányra*
- Asszem én most hazaviszem... Sok szerencsét haver... *azzal intett egyet és kisétált a lábába csimpaszkodó, tócsát magaután hagyó lánnyal.
- Szerintem nekem is intézkednem kéne... *gondolkodott hangosan*
De ezt már senki nem hallotta. Mindenki részegen táncolt az előadásra amit Lucy csinált, néhánya pedig a haldokló Bacchust álták körbe. A háttérböl pedig Cana és Gildarts feszekedése hangzott.
- Esküszöm ki leszel tiltva! Kimegyek a WC-re fél percre..
- Órára...
- PERCRE!!! És te mit csinálsz!? Nem gondolsz arra, hogy holnap jön ebédre az unokahugod!?
- Wendyvel legalább lehet rendesen beszélgetnhi!
- Menny ki a levegőre!
- Apa..
- Menny!!!!

Natsu a hallottak után nevetve sétált az asztalhoz amin Lucy táncolt. Nem is vette észre, hogy egy fura kapucnis alak figyeli. Mikor Lucy észrevette, hogy Natsu közeledik felé leugrott az asztalról, és egyenesen a fiúra vetette magát. Persze Natsut ez váratlanul érte, így mind ketten felborultak és a földön kötöttek ki.

Lucyn félre volt csúszva a ruha, így még jobb kilátás nyílt domborulataira.
- Lu-Lucy.. Mit csinálsz!? *nyelt egy nagyot*
- Gihi Shemmit *ekkor belefúrta a fejét fiú mellkasába*
Nagyodjon jó illatod van Napszu *mondta a részeg lány*
Natsu elkezdte a plafont bámulni. Szerintem mindenki eltudja képtelni mikre gondolhatott a rajta fekvő lánnyal kapcsolatban... De azt is tudta, hogy ha ebből bármit is megvalósít, legjobb esetben is úgy jár, mint Bacchus. Gyorsan kiakarta verni ezeket a gondolatokat a fejéből ezért gyorsan felállította Lucyt, és felhúzta a tőle kapott pulcsi cipzárját. Persze akkora már a lány nagyon kész volt, így alig tudott megállni a saját lábán.
Natsu azonnal felkapta a hátára és kisasszézott az illuminált állapotban lévő fazonok közt. Annyira ,,boldog" volt már a társaság, hogy Natsu és Lucy jelenetét észre sem vették. Kivéve azt a titokzatos alakot, aki most épp a távozó párost követi.

Mikor Natsunak sikerült kijutni az épületből, azonnal a saját háza felé vette az irányt. Lucy közben csendesen türte az utat, néha felnevetett, vagy csuklott egyet.

Mikor elhagyták a kocsma utcáját, Natau észre vette, hogy valaki követi őket. Nem tévedett. Mikor hátra fordult ott ált néhány méterrel mögötte a furcsa csukjás alak. De Natsu pontosan tudta ki az.
- Mi van Szalamandra! Így készülsz a jövőheti meccsre? *nevetett gúnyosan*
- Mit akarsz Gajeel? *nézett rá szúrós szemmel*
- Csak megnéztem mit várjak a selejtező előtt az ellenféltől.. De ahogy látom nem kell félnünk! Na cső!!
Hatalmas nevetés közepette sétált tovább, Natsu pedig utálattal nézett utánna.
- Egyszer kitépem az összes piercingjét! *motyogta miközben folytotta az utat*
- Ez ki volt Napszu? *kérdezte a félálomban lévő lány*
- Csak egy Phantom Lordos köcsög...
- De igavza van... Haaaaa *ásít* Így nem fogtok nyerni...
- Fogadunk!? *kérdezte idegesen a fiú*
- Fogladjunk! *válaszolt Lucy fel sem fogva azt, hogy mit csinál*
Natsu elgondolkozott miben kéne fogadnijuk. Néhány percig gondolkodott, mikor bevillant. Hatalmas mosolyra húzta a száját. ~ ÉN EGY BASZOTT NAGYZ ZSENI VAGYOK!!! ~
- Figyelj Luuuce! Ha mi nyerünk eljössz velem egy randira! Oké?
- Ha pedlig nem nyeltek le szársz lóram! *válaszolt Lucy*
Natsu csodálkozott, hogy így is elutasítja őt a lány, de nem érdekelte. Tudta, hogy ha most megnyerik a meccset akkor a bajnoksághoz is és Lucyhoz is közelebb kerülhet.
Bár a közelkerülésről szólva.. Érdekes ötlet a saját házába vinni egy részeg lányt, de nem volt más választása. Az ő házuk közelebb volt ahhoz akörnyékhez, és amúgy sem tudta volna kinyitni Lucy házának az ajtaját... Mindegy! Így egyszerübb.

Az út csendesen telt el. Lucy gyorsan elaludt, Natsu pedig végig azon gondolkozott, hogy milyen közel volt ahhoz, hogy leteperje a lányt. Nehezen tud megáljt parancsolni magának, de valamiért Lucy miatt még is megpróbál türtőztetni magát.

Mikor odaértek a Natsu házához, a fiúnak fogalma sem volt, hogy mit kezdjen Lucyval. Bevitte az egyik vendégszobába és lefektette az ágyba. Gondolkodott, hogy most mit kéne tennie. Végül arra jutott, hogy felhívja Virgót. Hisz ő bármikor ott terem mikor szükség van rá!
Fel is hívta a nőt, aki elindult segíteni. Natsu pedig megált Lucy feje fölött és gondolkozott.
~ Megőrjít ez a lány.... Talán ki kéne mennem mielőtt hülyeséget csinálok... *azzal ki is ment* Pfuuuu.. Nem így képzeltem el a mai napot.. De azért így is elég jóra sikerült szerintem.... ~

Köszönöm, hogy elolvastad!👆❤

Kitartást az utolsó héten!!
Bocsánat, elég hosszúra sikeredett, de remélem nem bánjátok!

Hálás vagyok, hogy ennyien olvastátok már! Ez nagyon sokat jelent nekem...❤

VI. Az együttöltött nap