Valentin nap

- Végre elkészültem! *pattan fel kelleténél picit hangosabban*
- Juvia az Istenért! Fél tizenegy van! Feküdj le azonnal vagy holnap nem mész sehova! *kiabálnak a szomszéd szobából*
- Bo-Bocsi anya! Jó éjt!
- Jó éjt, jó ejt könnyű azt mondani... *mérgelődött a nő*
- Hhhhhhhhaaj... *sóhajt szomorúsan*
Visszatekeri a fonalra a maradékot és összepakolja az ágyon lévő anyagokat és kötőtűket, majd mindet belerak a bőröndjébe. Miután elkészült bekeni kedvenc kakaós testápolójával kezeit és leoltja a lámpát, s bebugyolálja magát.
Forgolódott, mocorgot, de nem tudta lehunyni a szemeit. Csak feküdt az ágyon és régi szobálya üres falait bámulta. Eszébe jutott néhány régi emlék, de még is inkább a holnapi nap járt a fejében.
~ Anya még mindig haragszik rám..... De tudod mit? Nem izgat! Holnap is találkozunk és JÓL fogjuk érezni magunkat! Vagy is remélem... Egyáltalán otthon lesz? Vagy tetszeni fog neki az ajándék? Lehet, hogy Ur tévedett és van már ilyen sálja... Nhaaajj Juvia annyira ideges! Jajj neeeee már megint kezdem... ~
Nem tudom, hogy a fáradtságban vagy a heves gondolkozásban aludt el, de egy óra alatt sikerült is neki.

Másnap reggel egész korán kelt annyira bevolt zsongva. Kikászálódott az ágyból, elő kotort a bőrönből egy aranyos kék pulcsit és most kivételesen egy vastag nadrágot, mert az utóbbi napokban elég hűvös volt. Felöltözött és a fürdőbe indult. Mikor kinyitotta az ajtót egyből megérezte a konyhából szálingózó illatokat és észre vette, hogy szülei szobájának ajtaja is nyitva van apukája pedig még mélyen alszik. Elmosolyodott és folytatta útját a mosdóba. Megfésülködött elkészítette sminkjét, csak a szokásos napi rutinját csinálta... Mikor ezzel is elkészült még vissza ment a szobályába és maradék holmiát is összekapva elindult a konyhába. Igaz kicsit lassan sétált, de tisztában volt vele, hogy egyszer úgy is szembe kell néznie édesanyjával.
Halkan sétált ki, mikor észre vette, hogy a nő háttal üll a folyosónak ezért nincs veszélyben. Bőröndjét otthagyva lábujhegyen próbált settenkedni mögötte a konyhapulton lévő gyümölcskosárhoz. De akkor...
- Ennyire öregnek azért ne nézz! Még nem vagyok süket.
- Nem akartalak megzavarni.
- Ismét egy kifogás... Mikor terveztél elmenni?
- Nem tudom. Még beszeretnék nézni a csajokhoz az étterembe meg minden...
- Értem. Akkor mondjuk ülj le enni vagy ilyesmi.
- Ööhmm... Okké... *furcsállotta a dolgot, de engedelmeskedett*
- Hogy megy a suli? Milyen a munka?
- Hááát a-a suli nagyon jó! Dolgozni pedig nagyon szeretek!
- Aha szóval pincérnőként akarod leélni az életed... *motyogta lenézően két falat között*
- Khmm... Tudod a konyhán dolgozom már elég rég! És nyugodtan lenézhetsz! *egyre idegesebben és hangosabban beszél* Képzeld rohadtul elegem van már abból, hogy megmondod mit tegyek! Bocs, hogy nem orvos akarok lenni! De tudod tizenhét évesen csak eltudom dönteni, hogy mit akarok!
- A drága barátocskáddal úgy beszélsz ahogy akarsz, de egyenlőre én vagyok az anyád!
- Ezt nem hiszem el... Miért vagy folyton Grayel!?!??!? Képzeld Ő azóta, hogy megismerkedtünk többet tett értem mint te egész életemben!
- Na elég legyen! *csap az asztalra*
- Nem! *fel áll és úgy folytatja* Te hányszor jöttél el akár egy versenyre vagy bármi? Amikor bántottak a suliban ki volt ott mellettem!? Egyedül Apára számíthattam mindig is!
Mikor ezt a nő meghallotta felállt ő is és elkezdte kezét lendíteni lánya felé. De ez a lány már nem a régi Juvia. Magabiztos és erős minden értelemben... Mikor már majdnem leadhatott volna egy pofont Juvia megragadta a karját és határozottan anyja szemébe nézett.
- Engem te többet már...
De mondtatát nem tudta befejezni. Vagyis isgazából nem volt képes rá, mert a szava is elakadt. A veleszemben álló nő szemeiből egyre hevesebben jöttek a sós könnycseppek. De amitől a legjobban ledöbbent az az volt, hogy édesanyja elkezdte cirógatni az arcát.
- Any...
- Neee haragudj.....*fakadt ki a nő*
Egy hatalmas lendülettel megölelte Juviát és a döbbent lány vállan zokogott tovább.
- Tudom, hogy rossz anya vagyok! Tudom! De!
- Csssssssss... *kezdte simogatva nyogtatgatni Juvia*
- Én csak jót akartam neked! Mindent megakartam adni! Az a sok túl óra mind....
- Tudom. *simogatta tovább a hátát*
- Lehetek még az életed része?
- Eddig is az voltál!
Egy ideig még bőgött, de már a meghatódottság miatt. Mikor lenyugodott mind ketten leültek és normálisan elbeszlgettek. Sőt még nevetgéltek is! Nem sokra rá...
- Aaaaaaaww! Milyen édesek! *nyáladzik az ajtófélfának dőlve*
- Jó reggelt Apu!
- Szia drágám! *köszöntek egyszerre a lányok*
- Végre kibékültetek! *ült le ő is az asztalhoz*
- Hallottál mindent!? *kérdezte ilyedten a feleség*
- Hát nehézlett volna nem...
Erre mindhárman elnevették magukat. Nagyon régen volt már, hogy eggyütt vannak. Végül mint egy igazi rendes család elbeszélgettek és jólérezték magukat.

---------------------------------------------------------------------------

- Ugye szoktatok véde...
- Anya!!!!! *vág szavába*
- Ők nem csinálnak semmit! Megmondtam a srácnak hogy kiherélem!
- Annyira gázak vagytok... *durcázott a lány*
- Azért vigyázz magadra!
Megpuszilták egymást, majd apukája átnyujtotta a bőröndjét és integetve tovább állt. Elindult az állomáshoz, fel szált az első vonatra ami vasárnap ment és egy Fairy Tail számot hallgatva utazott a belváros felé az étterembe. Miután megérkezett bőröndjével sétált végig az utcákon, végig a könyvtár előtt amiről eszébe jutott pöttöm barátnője és, hogy később felhívja majd.
Beérve a Tenrou-ba hatalmasat köszönt mire mindenki rá figyelt. Valentin nap alkalmából rengetegen voltak, főként párok. Kicsit megilletődött a sok szempártól és ennyit mondott.
- Bo-Boldog valentin napot...
Erre mindenki elmosolyodott, néhányan még válaszoltak is egy ,,Neked is"-t. A lány elindult a pultfelé mikor...
- Juviaaaaaaaaaa *és a nyakába ugrott*
- Szia Lisanna! Hogy vagy?
- Nééééézd mit kaptaaaaaam!!! *lóbál előtte egy papírfecnit*
- Úúúúúúúúú csak nem...
- De Bickslow volt! *szól ki édesen mosolyogva a púlt mögül egy poharat törölgetve*
- Ne már Mira-nee! Ezt most miért kellett!? *kérdezte tettetett durcázással*
- Istenkém, Istenkém.... *tisztította tovább ugyan olyan mosollyal a üveget*
- Na és Mirával mi van?
- Nem mondott semmit, de mostanában sokkal többet lóg a telefonján és folyton pittyeg neki!
- Úúúúúúúú csak nem.. Laxuuuuuuuuuus!
- Lasxuuuuuuuus! *mondták egyszerre a lánynak aki még mindig ugyan azt csinálta*
Mira elpirult a név hallatán, mire a piszkálódó csajok elnevették magukat.
- Na demegyek is! Itt van a csomagoló papír?
- Persze! Tudod bent a fiókban jobb oldalt a formák mellett...
- Okés köszi! Sziasztok!
- Pápá!
- Szia! *köszöntek el egyszerre*
Juvia bement a konyhára, ahol néhány szakács sürgölődött ezért sietett becsomagolni Gray ajándékát, hogy ne legyen útban. Hiszen ő tudja legjobban milyen zavaró az ha valaki az útját álja...Khhmm...Natsu.... munka közben.
Miután elkészült a hátsóajtón hagyta el az éttermet és ismét a nyakába vette a várost és elundult a közös lakásuk felé. Az utcákat járva elég érdekes dolgokat látott. Persze a sok szerelmes pár sem maradhatott ki, amitől teljesen bezsongott és várta már, hogy ő is így tehessen párjával.
Egy mellékutcába bekukkatva megakadt a szeme barátnőjén, aki egy bolt kirakatát bámulta. Tervezte, hogy ráköszön, de mikor meglátta, hogy Erza Gerardal van nem akarta megzavarni őket. Mikor jobban megvizsgálta mit is bámulnak annyira észrevette, hogy egy esküvőiruha boltnál állnak. Ezen kicsit meglepődött. Vajon mire készülnek?
Továbbhaladva egy még megdöbbentőbb látvány fogadta.
Elfman és Evergreen egymásba karolva sétálnak VITATKOZÁS NÉLKÜL!?!? De azért édesek voltak ők is...

Juvia lassan megérkezett a lakásukhoz. Kinyitotta az ajtót és bement majd hangosan köszönt. Nem kapott rá választ. Körbe nézett az apró házban, de senki se volt otthon és még egy cetlit sem hagyott. A lány elősször kétségbe esett aztán elkezdett gondolkodni, hogy merre lehet a barátja. Megpróbálta felhívni, de nem volt elérhető, így két dolog jutott eszébe. Az első, hogy vagy a családjánál van, vagy Natsuékkal. Az utóbbit választva úgy döntött, hogy felkutatja a fiút. Kiszedte bőröndjéből a szürke csomagolópapírban lévő sálat és az ajándékkal eggyütt indult el barátnőjéhez, mert Natsu mindig ott van. Bár ez nem csoda, hisz járnak, meg persze a betörés is közbejátszik a dologba...
Lucy lakása, olyan fél órára lehetett az övéjüktől. Alapesetben vonattal, vagy busszal ment volna de mivel vasárnap ritkábban járnak ezért csak a lábbusz maradt.
Útközben minden teli volt nyáladzó és egymástól olvadozó párokkal, de mivel Juvia elég romantikus tipus, ezért ő is csak olvadozni tudott rajtuk.

Mikor beért a lakótelepre ahol barátnője is lakik felhívta őt, hogy biztos legyen benne, hogy otthon vannak.
- Sziaaa Juuv!
- Szia Lucy! Otthon vagytok?
- Igen! Most értünk haza! Plue-t sétál... NATSU SZÁLJ LE RÓLAM! Bocsi! Na szóval... NATSUU!! *visítozik Lucy*
- Gray veletek van?
- Most nem, de a parkban..... Na Natsu éppen telefonáWoaaaaa*és csak egy nagy puffanás hallatszódik*
- Na-Natsu mit csinálsz?
- Most nem menekülsz!
- Nah.... *és végeszakadt*
Juvia rákvörös fejjel hallgatta barátait, de eddig bírta és kinyomta a telefont. De azt legalább megtudta, hogy barátját merre találja. Azzal el is indult a szomszédban lévő parkba. Ekkor már rég elmúlt dél, az idő pedig egyre hűvösebb lett. Juvia dideregve járta a hatalmas parkot, mikor meghallott két ismerős hangot.
- Hallod erre már voltunk!
- De mi van ha vissza jött?
- Én hülye azt hittem valentin napon randira hívsz... *motyogta mérgesen*
- Öööömm sziasztok!
- Juuuuv! *öleli át vidáman barátnője*
- Csak nem ramdiztok Levy?
- Én is azt hittem de...
- Lily elszökött megint... *szól közbe a magas srác*
- Sajnálom!
- Köszi...
- Levynek mondtam! *vigyorgott gonoszan haverjára* Amúgy nem láttátok Grayt?
- De! A tavat járta körbe mikor találkoztunk! Szerintem nem lehet messze... Az az ajándéka? *mutat a csomagra*
- Oh... Igen! Én csináltam.
- Jajj Istenem milyen ROMANTIKUS! *hangsúlyozza miközben félszemmel morcos barátjára néz*
- Sok szerencsét! És kitartást Levy... *sutogta oda a lánynak*
- Hallottam!
- Hihihi *kuncog* Bocsi! Na de tényleg megyek... Sziasztok!
- Szia Juvia! *köszön el tőle barátnője a srác pedig csak int eggyet*
A lány hamar elsietett, de fél füllel még ennyit hallott.
- Engem nem izgat a valentin nap! Hülyeség!
- De azért egy csoki jól esett volva, vagy akármi...
- Még pénzt is költsek!? Na azt már nem!
- Olyan bunkó vagy! Én lépek!
- Tudod... Én minden nap szeretlek... Nem csak valentin napon...*mondta picit halkabbn, de mély hangja miatt így is hallatszódott*
- Gajeel....

Juvia nagyon boldog volt, hogy mindenkinek ilyen jól telik a nap. Valakiknek még túl jól is... Abban reménykedett, hogy nem sokára neki is lehet ilyen dolgokban része.
Elindult a tónak abba az irányába amit Levy mutatott neki és abban reménykedett, hogy Gray valahol a közelben van.
Nem kellett sok rá is bukkant. Éppen megált egy hídon és a vizet figyelte. A lány azonnal odasietett hozzá.
- Gray!! *szaladt a fiúhoz*
- Ohh... Juvia...
- Sziaa! Kerestelek telefonon, de nem tudtalak elérni. Miért nem hagytál egy cetlit legalább?
- Boccs... Csak sétálni volt kedvem...
- Mindegy, semmi gond! Fi-figyelj.... Öhhm.... Bo-Boldog valentin napot... *nyújtotta a fiú felé az ajándékot*
A lány zavarba jött és legalább félpercig tartotta az ajándékot amikor a legváratlanabb dolog történt.
- Utálom ezt a faszságot... *azzal ki is verte a kezéből az ajándékot*
Juvia ilyedten nézett fel barátjára, aki csak megvetően pillantott rá. A lány leblokkolt és csak hallgatta Grayt.
- Nem kell az ajándékod! Inkább hagyj békén!
Azzal hátat fordított a lánynak és elment. Juvia még egy darabig csak meredten állt ott. Igazából szinte fel sem fogta, hogy mitörtént néhány perce, majd mikor eljutott a tudatáig teljesen kikészült. Ránézett a földön, gyűrten heverő ajándékára és összeszorult a szíve. A síráskerülgette, de megfogadta, hogy Gray miatt nem fog többett sírni. De nem tudott mit tenni, egyszerűen fájt. Fájt neki, hogy ezt tette, fájt neki amit mondott. De legfőkeppen az fájt, hogy nem érti miért történt ez.
Mikor már nem bírta futásnak eredt. A könnycseppek lassan csordogáltak le hideg arcán. Lehet, hogy az anyukájának tényleg igaza volt vele kapcsolatban? Ki tudja... Most csak menekülni akart és nem gondolkozott ilyeneken.
Egyenesen hazarohant a cuccaiért, hogy ismét a bőröndbe pakolva visszamenjen szülei otthonába, ezzel eleget téve a fiú kérésének.
Pakolásközben kisírta magát, s ismét útnak eredt. A vonatot már nem tudta volna elérni ezért sétálnia kell hazáig. De már nem ugyan az volt mint reggel. Rossz érzés volt rá nézni a boldog párokra, ahogy egymással nevetgélnek, sétálgatnak és jólérzik magukat és közben még a hó is elkezdett esni.
Juvia saját fájdalmába merülve meg sem hallotta, hogy szólongatják, míg valaki a vállara nem tette a kezét.
- Juvia?
- Úr Istem! *riad fel a lány* Jesszus... A frászt hoztad rám Lyon!
- Bocsi! De szóltam..
- Tényleg? Ne haragudj csak...
- Csak Gray bunkó volt. *fejezte be a mondatát*
- Honnan...
- Tudod *vág szavába* Gray sokat mesélt nekem a valentin napról...
- H-Hogy?
- Gondolom neked nem mondta, de... Az anyukája ezen a napon hagyta el őket. Elég csúnya balhé volt. Ezért nem szivesen emlékszik vissza erre a napra.
- N-nem hiszem el... Én pedig még rátettem egy lapáttal... *esik kétségbe a lány*
- Semmi gond! Te nem tudhattad...
- Azzonnal bocsánatot kell kérnem tőle! De várjunk.... Ő látni sem akar...
- Szerintem ma hagyd. Majd holnap megbeszélitek!
- Köszönöm Lyon! *megöleli*
- Nincs mit! Vigyázz magadra!
Miután elköszöntek egymástól Juvia hatalmas bűntudattal kullogott haza. Igaz, hogy fázott és bőröndel kellett a havat taposnia, de ez most nem számított neki.

Eközben Graynél:

Dühösen sétált a tó körül nem törődve semmivel és még a hó is elkezdett esni. Egyszer csak valaki leszólította.
- Te nem vagy normális!
- Nah... Már csak ti hiányoztatok...
- Hogy képzeled, hogy az unokahugomat!... *indul meg a fiú felé*
- Meredy, Nyugi! *állítja le a nő*
- Dehát!
- Direkt ezért jöttünk...
- Mi az, hogy direkt!? Hagyjatok engem békén! *mondja mérgesen Gray*
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ennyiben hagyom öcsi?
- Húzz haza Urtear!
- Így akarod leélni az életed? Esküszöm mint egy kisgyerek...
- Nem mondom még egyszer!
- Itt ez a csaj aki odáig van érted! Erre te elcseszel mindent!
- M-Mi...
- Biztos szar volt régen... De most más van! Ne ragdj már le így a multnál mert csak egy csődtömeg leszel! * a csenben hallgató srácnak dobja az előbb még a földön heverő ajándékot*
- Na szevasz!
- Még egy ilyen Juviával és neked annyi! *az ujjával végig húz a torkán*
A két nő hátatfordít és elhaladnak, de még ennyit hallot belőle Gray.
- Lyon intézte őt?
- Igen.
- Hol vannk?
- Juvia visszamegy a szüleihez...
Nem is kellett több. Gray azonnal futnikezdtett a lány után. Megértette amit Urtear mondott neki és bár nem szívesen valja be de igaza van. Túlságosan a múlthoz ragadt. Az pedig ahogyan a barátnőjével bánt megbocsájthatatlan. Gyűlölte magát azért amit tett. Tudta, hogy Juviának biztos nagyon rosszul esett amit mondott és még az ajándékot is eldobta... De most a legfontosabb, hogy megtalálja és majd lesz ami lesz.
Gondolta, hogy ebben a tempóban nem éri utól soha a lányt ezért sikerlt egy taxit szerválni, így pedig már volt esélye. Miközben a kocsiban ült kibontotta az ajándékát és nagyon megörült a puha kötött sálnak. Azonnal magára kapta és egy nagyot szippantott belőle. Ugyan olyan kakaó illata volt mint a lánynak...

Juviánál:

Még mindig búsan totyogott hazafelé teljesen szétázva és kihülve mikor...
- Juviaa!!! *kiabálva száll ki valaki a taxiból*
- G-Gray-sama... *motyogta a lány és újra könnyek szöktek a szemébe*
A fiú odarohant hozzá és megált előtte, de a lány nem nézett rá, csak lehajtott fejjel meredt a földre.
- Figyelj Juv nem akartalak megbántani... Kérlek ne haragudj!
- N-Nem... Te ne haragudj... Nem tudtam... Ezt se tudtam! Soha semmit nem tudok.
- Mi? Ez nem ig...
- Most ha megbocsájtasz vissza megyek... *vág a szavába*
Juvia kikerülte a fiút és megpróbált elmenni. De Gray megragadta a karját és magához rántotta.
- Igen most vissza jössz hozzám!
- De-de azt mondtad ho....
Gray nem várta meg, hogy a lány befejezze mondatát. Közelebb hajolt és ajkait a Juviáéra tapasztotta. A lány elősször meglepődött, de visszacsókolt. Nem ez volt az első csókjuk, de ez mégis... Valahogy más volt.
Hosszasan egymásba feledkeztek végül a romantikus pillanatot a taxis dudálása szakította félbe.
Gray megölelte Juviát és ennyit súgott a fülébe.
- Ugye tudod, hogy imádlak...
Juvia csakgy puszit nyomott az arcára és megfogta a kezét, majd együtt a kocsihoz indultak.
- Nagyon hideg a kezed. Meg fogsz fázni!
- És akkor ápolnod kell... *kuncogott a lány*
- Nem fázol? Odaadjam a sálam?
- Hát felvetted? *csillant meg a lány szeme*
- Persze! Nem vetted észre!?
- Nem azt figyeltem...
- Hátakkor?
- Hogy ne kezdjen el folyni az orrom! *erre mindketten elnevették magukat*
- Amúgy boldog valentin napot! Elvihetlek valahová?
- Igen! Haza! Tiszta víz vagyok.
- Nekem otthon is jó...
- Csináljak sütit?
- Majd én csinálok!
- Inkább neeeee....... *fintorgott a lány*
Azzal beszáltak az autóba és hazamentek.

---------------------------------------------------------------------------

Másnap Juvia mindent elmesélt Lucynak aki valamiért az egészet lejegyzetelte a noteszébe.
Így telt barátaink első együttöltött valentin napja.

Köszönöm, hogy elolvastad!👆❤

Kicsit későn de meghoztam😅😅
Boldog valentin napot mindekinek!

(Mivel ez a rész kicsit később játszódik az eredeti sztorinál ezért van néhány utalás, hogy mit tervezek a jövőben.😁😁)