Az nap éjjel...Mia nem jött át hozzám...egész éjszaka egy órát, ha aludtam.

*Mia szemszöge*

Három hét múlva

Igen, pontosan 21 nap telt el az incidens óta.
Azóta nem nagyon történt sok minden.
Összefoglalva magántanunók lettünk, Christiánhoz hozzá sem szóltam, egyszer sem, azóta, bár az első hétben nagyon próbálkozott, de aztán feladta. Minden nap más "barátnője" van. Én nem változtam, nem bántom magam, nincsenek új barátaim, nem vagyok alkoholista, nem drogozok, sem semmi ilyesmi.
Maradtam a régi Mia.

Na, szóval mai reggel -vasárnap- ballábbal keltem fel, nem tudom, hogy miért.
A fürdőszobámba csoszogtam, majd megmostam az arcom és a fogam, és felöltöztem.

Miután ezzel kész lettem, lesétáltam a konyhába, ahol épp Christian falt a pulton egy plázaribancot. Meg sem lepődtem. Nem szóltam semmit, csak a hűtőhöz sétáltam.
Christian a szeme sarkából figyelt engem, de nem érdekelt.

Csináltam magamnak egy tál gabonapelyhet, majd azt az asztalnál megettem.

- Na jó, menj haza.- szakadt el a lánytól Collins.
- Miii ? Mért ??- nyávogott a ribanc.
- Mert még egy birkára is jobban feltudnék izgulni, mint egy olyan kurvára, mint amilyen te vagy.- dobta hozzá a cuccait Collins, majd kitolta a házból.
Én csak felvont szemöldökkel néztem Christianra.
- Ide figyelj, Mia ! Én értem, hogy őrültséget követtem el, mikor smároltam azzal a csajjal. - magáhozántott, de hátraléptem. Nem/szólaltam meg.
- Tudom, hogy ott kellett volna maradnom veled. Mert az istenbe is, kedvellek ! Imádom, mikor mosolyogsz, imádom, mikor nevetsz, imádom, hogy ugyanúgy gyerekes vagy, mint én, de tudsz komoly is lenni, imádom, mikor megölelhetlek, imádom az illatod, a tested, a szemeid, mindenedet ! Mindent, ami te vagy ! És lehet, hogy ez nem látszik, és nem mutatom ki, de rohadtul szeretlek, érted ? Mert mindenkiben téged kereslek, de senkiben nem talállak !- szökött könny a szemébe.
- Megértem, ha többé sehogysem tekintesz majd rám, de legalább bocsáss meg.- térdelt le elém, de én csak lehajtottam a fejem.
Nem bírtam felfogni, hogy ezt pont nekem mondta. Ezeket pont nekem. A nagy Christian Collins.
- Hát jó...de tudd, hogy én..hogy...hogy szeretlek, oké ?- nézett fel rám, de megint nem szólaltam meg.
- Jó...elfogadom a döntésedet...- állt fel, majd hátatfordított, és az ajtófelé indult.
- Hé, te idióta !- szóltam utána, mikor már az ajtót nyitotta ki, de megtorpant.
- Szeretlek.- mosolyodtam el. Chris megfordult -azaz felém-, majd hozzám sétált, és a karjaiba zárt.
- Annyira hiányoztál. - szorított.
- Te is nekem.- fúrtam vállába az arcom, és sírva fakadtam.

Chris az ölébe vett, majd felsétált velem az emeletre, lefektetett az ágyára, majd mellém feküdt, és simogatni kezdte a hajam.
- Ssh...ne sírj.- puszilta meg a nyakam.
Nagy nehezen megnyugodtam, majd elaludtam.

Az egész napot az ágyban töltöttük.

Este átsétáltam a fürdőszobámba, megfürödtem, felvettem egy szürke pólót -amit még anno Christől loptam el- majd egy rövidnacit, és visszasétáltam Chrishez, aki boxerben feküdt az ágyán, és nyomta a telefonját.

Mellé feküdtem, elvettem tőle a telefont - rápillantottam a kijelzőre, csak az egyik haverjával beszélgetett- majd azt a földre hajítottam, és Chrishez bújtam, aki mindkét kezével átkarolta a derekam.
- Szeretlek.- suttogta a fülembe.
- Én is szeretlek.- pusziltam meg az arcát, majd álomba zuhantam.

Hali, Manók ! Tudom, ez is egy orbitálisan rövidke rész lett, de remélem, azért tetszett ! Még ezen a héten hozom a 6.részt !