Mikor már kb. 20 perce nyűglődtem, Chris megfordult, betakart a takarójával, majd átölelt, és arcomra hajtotta a fejét.
- Most már aludj.- adott egy puszit az arcomra, majd hajamba fúrta az arcát. Pár perc múlva el is aludtam.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Chrisen fekszek, aki szorosan ölel, valami kemény pedig a lábaim közé nyomódott.

Ó te jó ég...

Próbáltam nem törődni ezzel, ami sikerült is, ugyanis leszálltam róla, és elkezdtem keltegetni, ami egy egész nehéz feladatnak bizonyult.

Újra elpróbáltam a tegnapi opciókat, viszont még az arcsimogatós sem vált be.
Hát akkor oké...

Na, és ekkor történt az, amire még én magam sem számítottam..ugyanis ágaskodó férfiasságára markoltam, hátha ettől megébred.

Nos, igen...rögtön kipattantak a szemei, majd lenyomott az ágyra, felém kerekedett, és így szólt.
- Ezt nem kellett volna.- suttogta, majd nyakhajlatomba bújt, és elkezdett csókolgatni.

Próbáltam lelökni magamról, viszont lefogta a kezeimet, és fejem fölé helyezte őket, amiket aztán egy kezével ott tartott, másik kezével pedig felfedező útra indult.

- Christian, hagyd abba !- szóltam rá már könnyes szemekkel, de nem hatott. Rátalált a gyenge pontomra, ekkor pedig megremegtem. Ezt gondolom ő is észre vette, mert erősen megszívta, ezzel 100%-osan nyomot hagyva ott.

- Chris, kérlek, hagyd abba !- zokogtam fel, mire az említett észbe kapott, felkapta a fejét, legurult rólam, majd rémültem rámnézett.
- Úristen Mia, ne haragudj !- kezdett el sajnálkozni, viszont én felálltam, kirohantam a szobájából, át a sajátomba, majd ott leborultam az ágyamra -miután kulcsra zártam az ajtót- , és párnáimba fúrva a fejem zokogtam tovább.

Nem hiszem el, hogy képes lett volna megerőszakolni...a mostohahúgát...engem...

Hülye voltam...

Viszont ennek ellenére mégsem tudok rá haragudni...csak egyszerűen csalódott vagyok...és talán félek is tőle..

Neeem..biztos nem ment volna el odáig, hogy megerőszakol...

Bár...nem. Biztos vagyok benne, hogy nem. Chris nem bántana engem. Csak kanos volt.

De egy ideig akkor sem szeretnék vele összefutni.

Viszont a másik pillanatban kopogás hallatszott.

- Zárva !- kiabáltam ki.
- Mia, kérlek...nyisd ki...- szólt az ajtó túloldaláról Chris.
- Menj innen.- álltam fel, majd az ajtóhoz sétáltam.
- Beszéljük meg, kérlek. Én nem akartalak bántani...egy faszfej vagyok.- beszélt, mire az ajtónak támasztottam a homlokom.
- Christian...majdnem megerőszakoltál.- csuklott meg a hangom.
- Én..én nem akartam. Mia, sohasem bántanálak. Csak hirtelen felindulás volt...kérlek szépen, engedj be.- csuklott el az ő hangja is, nekem pedig megesett rajta a szívem.

A zár kattant, az ajtó pedig kicsapódott, ami mögött egy könnyesszemű Christian állt, aki azonnal karjaiba zárt, méghozzá jó erősen, és én a karjaiban zokogni kezdtem.

- Kérlek, Chris, ne csinálj ilyet többé..- motyogtam a vállába, ő pedig megrázta a fejét.
- Nem fogok. Ígérem.- puszilt bele nyakhajlatomba.

Pár percig még így ölelkeztünk, aztán Chris eltolt magától, és végigsimított a nyakamon, majd a kezeimen, és mikor a csuklómhoz ért, én felszisszentem. Ugyanis ott szorított még pár perccel ezelőtt.

Chris összekulcsolta ujjait az enyémekkel, majd szájához emelte kezeimet, és mindkét kézfejemre adott egy lágy puszit.

Homlokomhoz támasztotta az övét, majd szemeimbe nézett.
- Ne haragudj, Mia.- suttogta, én pedig megráztam a fejem.
- Nem tudok.- mosolyodtam el halványan, Chris pedig újra megölelt.
- Inkább felejtsük el, jó ?- kérdezte, amire én egy bólintással válaszoltam.
- Lemegyünk a parkba ?? Ott nagyon jó képeket tudnál készíteni.- mutatott az íróasztalomon heverő öreg fényképezőgépre.

El is sétáltunk a közeli parkba. Sokat nevettünk...ami nálam kész csoda, ugyanis apa halála óta nem nagyon látott engem bárki is nevetni. De úgy érzem, ez az óriási seb kezd behegedni.

Körülbelül olyan este hat órakkor érhettünk haza, ugyanis még fagyizni és enni is elmentünk.

Nevetve estünk be a bejárati ajtón.

És felsprinteltem a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra, és úgy döntöttem, hogy sorozatmaratont tartok.

Megnéztem a Teen Wolf-nak az első évadának a felét, ami úgy körülbelül éjfélig tartott.

Tudtam, hogy ma sem fogok tudni egyedül aludni, szóval miután lecsuktam a laptopot, rögtön Chris szobája felé sétáltam, és miután bekopogtam, és ő megengedte, hogy benyissak, bedugtam a buksim.
- Gyere.- vágta rá, amint meglátta, hogy én vagyok az.
Bevackoltam magam Chris mögé, azaz a falhoz, ami már lassan a törzshelyem lesz, és lehúztam Chrisről a takarót, aki ezután derekam köré fonta karjait, és nyakhajlatomba fúrta a fejét, engem pedig átjárt a melegség, és éreztem azokat a bizonyos lepkéket -amiket a könyvekben szoktam olvasni- csapkodni a hasamban.

Na neeee...csak nem ?! Úristen....Beleszerettem Christian Collinsba !

Na, miután ezt megállapítottam magamban, elkezdett fájni a hasam, csakhogy ez azért volt, mert teletömtem magam mindennel (nem félreérteni ! Szerk.).

- Chris..- szóltam a mögöttem mély levegőket szívó fiúnak.
- Hmm ?- hümmögött.
- Fáj a hasam.- fordítottam hátra hozzá a fejem, neki pedig kipattantak a szemei.
- Ugye még szűz vagy ?!- nézett rám rémülten.
Mi ?? Ez most hogy jön ide ??
Na, és ekklr leesett, hogy mire céloz.
- Nem vagyok terhes, te lüke.- csaptam enyhén tarkón,
- Egyébként meg, kérdésedre válszolva, -na nem mintha közöd lenne hozzá- igen, az vagyok.- néztem rá.
- Okké, bocs, hogy Élek.- emelte fel kezeit, ami így fekve, elég furcsán nézett ki. Visszafordultam, Chrisnek háttal, aki ugyanolyan pózt vett fel velem, mint amilyen ezelőtt volt, és ekezdte simogatni a hasam, ami őszintén szólva jól esett.
Annyira, hogy fél perc múlva már nem is fájt.

Vettem a bátorságot, hátrafordultam hozzá, majd hozzábújtam, átkaroltam a csípőjét, lábamat átdobtam az ő lábain, arcom pedig mellkasába fúrtam. Chris ugyanúgy átkarolta a derekam, majd nyakhajlatomba bújtatta az arcát.

Azt hiszem, egyszerre aludtunk el.