Körülbelül tíz perc múlva csengettek is.
Lefutottam a lépcsőn, és anya épp ekkor engedett be...

Egy férfit, aki valahonnan ismerős volt
A férfi mögött lépett be egy még ismerősebb alak.
Ekkor leesett. Az egyik osztálytársam folytonosan erről a gyerekről beszél, és tele ragasztotta az osztálytermet ennek a gyereknek a képeivel.

Christian Collins...

Egyáltalán nem vagyok oda ezért a gyerekért.
Egyetlen egy videóját hallottam, igen, jó hangja van (kurvára, libabőrös leszek a hangjától, persze jó értelembe. Szerk.), de nagyon unszimpatikus a gyerek. Helyes, de lesüt róla, hogy egy egoista barom.

Anya rámnézett, és vele együtt Mr.Collinsék is, de én még mindig sokkos állapotban voltam.
Christian rámnézett, majd kissé elfordította a fejét, és végigmért.

- Szia. Biztos te vagy Amelia.- lépett hozzám mosolyogva Mr.Collins.
- Üdv, Inkáb csak Mia, Lia vagy Amy.- mosolyogtam én is.
Szimpi a pasas.
- Chris ?- nézett szúrósan a fiára, aki csak megforgatta a szemét.
- Ohh, semmi szükség rá, ismerem a fiát, és az imént ön is elmondta a nevemet.- mosolyogtam halványan.
- Jaj, kérlek, tegezz. Nem vagyok én olyan öreg.- tette a vállamra a kezét Mr.Collins.
- Hát persze, hogy nem.- hajtottam le a fejem zavaromban.
- Mia, lennél szíves felkísérni Christ a szobájába ?- mosolygott anya rám, én pedig megfogtam a három bőrönd közül az egyiket, és elkezdtem a lépcsőn felfelé vinni, Christian pedig követett. A szobájánál megálltam, és letettem a bőröndöt. Christian kezébe nyomtam a kulcsot.
- Üdv nálunk.- mosolyogtam. Azért mégsem vagyok olyan bunkó.
- Aha.- nyitott be a szobájába, és rámcsukta az ajtót.
Bunkó.

Visszasétáltam a szobámba, majd újra elindítottam a zenét.
Természetesen most nem max hangerővel, csak annyira, hogy az emeleten hallják (csak 😂).

Mikor meguntam, hogy csak ülök a szobámban, elővettem a fényképezőgépemet, majd lefutottam a Lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol anyukám munkálkodott, Mr.Collins pedig figyelte őt.
- Mama, elmegyek az erdőbe. Majd nem sokára jövök.- mentem oda hozzá.
- Mia, nem sokára sötétedik. Csak akkor mész, ha veled megy valaki. Például Chris.- na, az kell még nekem...
De...ilyenkor a legszebb a táj.
Ahj...

Felszaladtam a lépcsőn, majd bekopogtam Chris szobájába.
Miután engedélyt adott, hogy benyissak, benyitottam.
- Eljössz velem az erdőbe ?- néztem rá reménykedve.
- Minek ?- nézett rám a telefonjából unottan, mire felmutattam a fénykélezőgépemet.
- Légyszíves.- néztem rá bociszemekkel, mire sóhajtva kikelt az ágyából, és mellém lépett.
- Oké.- adta be a derekát, mire diadalittasan elmosolyodtam.
Leszaladtam a lépcsőn (mennyit szaladgálok...), majd onnan az ajtóhoz.
- Majd jövünk.- húztam fel a Conversemet, és kiléptem a friss levegőre. Bevártam Christ, majd elindultam a közeli erdő felé.

Az egész út csendben telt.
Mikor oda értünk, pont naplemente volt.
Gyönyörű...

Chris lefeküdt egy kupac levélbe, én pedig mosolyogva őt is lefényképeztem.
Belemosolygott a kamerába, majd peace- t mutatott.

- Igazi modell vagy.- nevettem fel.
- Mutaa.- kelt fel, majd kikapta a kezemből a gépet.
- Naa.- vettem el tőle féltett kimcsemet, mire védekezés képpen felemelte a kezeit, És felnevetett.
Ahw az a nevetés...
Mi ?? Ezt komolyan én gondoltam ??
Jó isten..mi ütött belém ?

Elkomolyodtam, majd a tájat kezdtem fényképezni.
Chris visszadobta magát a falevelet közé, és onnan figyelte tevékenységemet.

Pár óra múlva már az szobaajtómat csuktam be magam mögött.
Elmentem zuhanyozni, majd mikor ezzel végeztem megmostam a fogaim és felvettem a pizsamám, ami egy rövidnadrágból és egy hosszított elnyűtt pólóból állt.

Lefeküdtem az ágyamba, magamra húztam a takarómat, majd kezembe véve a laptopomat keresgélni kezdtem filmek után.

Meg is találtam a nekem valót.
Vándorsólyom kisasszony különleges gyerekei.

Elindítottam, majd a fülesemet bedugva nézni kezdtem.

Két óra múlva letettem a laptopomat, majd a faliórámra nézve megbizonyosodtam róla, hogy későre jár.
Pontosan 23:56. Hoppá..

Lefeküdtem, majd elindítottam egy zenét a telefonomon, amire álltalában elalszok.

Viszont még háromnegyed óra múlva is csak forgolódtam.
Nem sikerült elaludnom.
Egy hülye ötlettől vezérelve kikeltem az ágyamból, majd átsétáltam Chris szobájához, és bekopogtam az ajtón.
- Hmm ?- hümmögött Christian. Már biztos aludt.
Már mindegy alapon bedugtam a fejem.
- Nem tudok aludni.- suttogtam, ő pedig résnyire nyitotta a szemeit.
- És én ezzel mit kezdjek ?- ásított.
- Itt aludhatok ?- mosolyogtam féloldalosan.
- Gyere.- fordult hasra, én pedig bemerészkedtem a szobájába.
Bemásztam hozzá a hatalmas franciaágyba.

Chris visszaaludt.
Felé fordultam, majd fürkészni kezdtem az arcát.
Nyugodt volt. Így aranyos...
- Értem én, hogy tetszem neked, de most már aludhatnál.- mosolyodott el, én pedig megugrottam.
- Nem tetszel nekem.- néztem rá morcosan, de ezt ő nem láthatta, ugyanis csukva voltak a szemei.
- Dehogyisnem.- húzott egy picit közelebb mágához.
Elfordultam tőle, és mosolyogva aludtam el.