~Midoriya~
Reggel mikor kinyitottam szemem a nap vakító fénye vette el látásomat. Pár pislogással később azonban olyan látvány tárult elém amiért megérte egy pillanatra fájdalmasan megvakulni.

(Név) a karjaimban feküdt. Még békésen szuszogott. Arca kisimult, szeme lecsukva. Nem tudtam levenni róla a pillantásomat. Ahogy így néztem hirtelen megrezegtek szempillái és gyönyörű (szemszín) szemével nézett fel rám

-Jó reggelt Szerelmem! Hogy aludtál? -kérdeztem miközben végigsimítottam haján és lágy csókot leheltem fejére.

Hatalmasakat nyujtózott majd ismét rám emelte szemeit.
-Veled csak jól tudok aludni. -hangzott az elégedett válasz.

Óvatosan kikászálódtam az ágyból.
-Lemegyek egy kis reggeliért. Te csak maradj az ágyban.

Elmentem a szekrényeim. Előkotortam a soha nem látott köntösömet illetve egy alsót. Mindkettőt magamra ráncigáltam (persze a megfelelő sorrendben) majd az ajtóhoz léptem.

Már félig kinyitottam mikor (Név) hangját hallottam.

-A kávét ne felejsd el!
-Igenis!

Vigyorogva léptem ki az ajtón hogy aztán nyugott léptek helyett futva tegyem meg a konyhába vezető utat.

Hamar kikaptam mindent a hűtőből ami egy tökéletes omlethez kell, majd egy adag kávét is elkezdtem lefőzni. Gonfosan feldaraboltam az újhagymát és egy kevés sonkát, amiket rögtön a felhevített serpenyőbe borítottam.

Az ismerős sercegés zene volt füleimnek. Nagyon rég nem jutottam konyha közelébe és bevallom őszintén akármilyen melós is főzni már hiányzott.

Amint a sonka és hagyma kicsit lepirult rögtön ráborítottam a tojást. Amit lefedve sülni hagytam. A kávénak levettem két bögrét.

Csak egy pillanatra fordítottam hátat a serpenyőnek már hallottam ahogy lassan valaki lecsúsztatja róla a fedőd. Villámgyorsán megpördültem.

-Hali😅

Kaminari nézett velem farkasszemet jobb kezében egy villával a balban pedig az elcsent fedőm.

-Először is még nincs kész úgy hogy nem ajánlom hogy belekotnyeleskedj. Másodszor nem neked készül szóval, ha megdézsmálod eltöröm a kezed.

-Oke oke látom ma bal lábbal keltél fel.

-Nem sőt kifejezetten boldog vagyok. Ezért is van hogy dühös vagyok mert beleakartál enni az omletbe.

-Csak nem (névvel) és veled történt valami?
-Szeretnéd tudni mi? Hát nem fogod.-nevettem el magam mert eg,szerűen már nem bírtam hogy Kaminarinak ilyen sokáig lehet húzni az agyát.

-Na kérlek mond el!
-Bármennyire is viccnek hangzott nem volt az. Szóval nem fogod megtudni.
-Hát jó de elvárom hogy készíts nekem is egy omlettet.
-Majd meglátjuk.

Amíg beszélgettünk már el is készült az omlett. Kikaptam egy tányérra és már vittem is fel a szobámba.

-Megjöttem drágaságom!
-Remek siess!

Mikor beléptem az ajtón rögtön az ágyat pillantottam meg amiben (Név) félig fekve félig ülve nyakig betakarózva vár engem.
Letettem az éjjeli szekrényre a tálcát, hogy én is eltudjak helyezkedni.

Mikor megtaláltam a kényelmes pozíciót magamhoz vettem a tálcát és (Név) kezébe nyomtam egy bögre kávét.

-Köszönöm szépen! Pont erre volt most szügségem.

Belekortyolt a még gőzölgő italba és egy hatalmas vigyorral nyugtázta hogy ízlik neki amit készítettem. Visszatette a tálcára majd egy villáért nyúlt. A tüdőmben rekedt a levegő mikor a szájaba vette az első falat tojást. Reméltem hogy errőp is olyan lesz a véleménye mint az iménti kávéról.

-Ez valami fantasztikus!
-Köszönöm! Pontosan erre a reakcióra volt most szügségem. Bevallom őszintén egy kicsit tartottam attól hogy nem fog ízleni neked.

Mikor végre sikerült kifújnom a bentartott levegőt én is elkezdtem reggelizni. Közben beszélgettünk néha egy-egy kacaj is elhagyta szánkat.

Amint befejeztük a reggelit összeszedtem mindent nehogy véletlen valami a szobában maradjon mert az itt fog elrohadni az biztos.

Már éppen kiléptem volna az ajtón mikor (név) rohanni kezdett a mosdó felé. A tekintetem csak őt követte. Láttam ahogy a wc fölé hajol és kiüríti gyomra tartalmát.

Azonnal letettem a tálcát a földre és rohantam Aizawa és Midnight szobájába.

~Reader~
Nem tudom mit éreztem akkor. Nagyon jól esett a reggeli és teljesen elégedett voltam amikor hirtelen elkapott a rosszullét.

A következő pillanatban a wc fölé hajoltam. Aztán par perccel később valaki megfogta hajamat. Deku volt.

Mikor végeztem teljes testemben remegtem. Éreztem ahogy végigfolyik a hátamon egy izzadság csepp.

Deku felsegített a földröl és eltámogatott az ágyig. Nagyon meglepődtem mikor megláttam Aizawát és Midnight-ot a szobában.

- (név) tudod hogy miért lettél ilyen rosszul?
- Nem tanárúr. Hirtelen jött az egész.
-Rendben. Ma itt maradsz a koliban.

Az nap ott maradtam qz ágyamban azonban valamiért minden reggel rosszul lettem. 5 nappal később megkerestem Midnight tanárnőt.
- Jó napot Midnight.
-Szia (név)! Segíthetek valamiben?
-Eljönne velem a DM-be? Tudom fura kérés de fontos.
-Miért?
-Azt hiszem tudom hogy miért vagyok minden reggel rosszul.

Elmondtam neki hogy szerintem terhes vagyok amin nagyon meglepődött hogy ugyan mégis hogyan lehetnék várandós. Így hát le kellett hogy buktassam magam.

Amint megtudta a teljes igazságod kézségesen segített nekem. Eljött velem, segített megvenni aztán mikor visszaértünk együtt mentünk a mosdók felé. Örültem hogy velem jön.

Gyorsa megcsináltam a tesztet és aztán vártunk az eredményre.
10 perc után kellett volna megnézni de nem mertem.

-Midnight megnéznéd helyettem. Nem merek.
-Rendben de egyett szeretném tisztátni nem lesz semmi baj akkor sem ha pozitív.

Midnight lassan a tesztért nyúlt. Mikor meglátta az eredmény látszott az arcán hogy mi az.

-Pozitív igaz? -kérdeztem, de ő csak bólintott.
Elkértem tőle a tesztet és rohantam fel Dekuhoz. Kicsaptam az ajtót és berontottam a szobába könnyes szemmel.

-Mi történt kicsim?
-Deku.......terhes vagyok........

Azonnal felpattant az ágyról és szorosan megölelt. Éreztem ahogy forró könnycseppei a vállamon landolnak.

~9 hónappal később~
Reader
Letrappoltam a konyhába hátha találok valami nyalánkságot. A pocakom mér nagyon nagyra nőtt ezért nem mehettem suliba de ugyan úgy folytatom tanulmányaim csak egy ideig magántanulóként itt a koliban.

Aizawa könnyen kezelte a helyzetet. Aztán később mikor már összeházasodtunk Dekuval azt is elárulta hogy már nagyon rég tudott a kapcsolatunkról.

Na mindegy. Sajnos a felső szekrények egyikáben sem találtam semmit ezért lehajoltam az egyik alsóhoz. Hirtelen éreztem hogy valami folyik le a lábamon.
Aztán pár perccel később a sokk után a fájások is megindultak.

-Midnight!
-Igen (név)!
-Azt hiszem szülni fogok!
-MICSODA!

~Midoriya~
Éppen órán ültem mikor megláttam hogy Aizawa áll az ajtóban.

-Midoriya gyere ki egy kicsit.
-Igen tanárúr?
-(név) megindult a szülés.

~a kórházban~
Midoriya

Idegesen toporogtam. Csak azon járt az eszem hogy (név) hogy van. Illetve a kisbabánk is érdekelt. Direkt megkértük az orvost hogy ne mondja el hogy milyen nemű a baba.

Mikor már kezdtem volna megnyugodni egy ápolónő közeledett felém.
-Ön Deku?
-Igen én vagyok.
-Gratulálok gyönyörű kislány lett........

--------------------------------------------------------------
Köszönöm mindenkinek aki olvasta a könyvet🥰 Ennek a sztorinak most vége (lehet hogy még sem). Tudom mostanában nagyon sokat vártatok az új fejezetre ezért bocsánatot kérek.

A Bakugoxreadert folytatni fogom. Megpróbálom visszaépíteni a gyakori részeket❤