~Reader~
Kezdtem magamhoz térni. A fejem lüktetett a csuklóm és a bukám fájt. Éreztem, hogy a szám is le van kötve.

'Milyen elővigyázatosak'-gondoltam

Lassan kinyitottam a szemem. Nem volt fény a szobában aminek jelenleg nagyon örültem. Pislogtam párat azzal a reménnyel, hogy hamarabb megszokom a sötétséget.

Mikor végre úgy gondoltam talán látok valamit körbenéztem. Egy székhez voltam kötözve nagyjából a helyiség közepére. A számra egy kendő volt erősítve, ami szerencsére igen lazának bizonyukt így pár fejrázást követően a lábamra hullott.

Fényforrást keresve pásztáztam végig ismét minden apró-cseprő helyet. Sajnos továbbra sem találtam semmit. Így hát becsuktam a szemem és merengtem egy kicsit.

Próbáltam visszaemlékezni mi is történt velem és hogy kerültem ide. Egy darabig még emlékszem néhány dologra. Például arra is, hogy a gyengélkedőn voltam és valamitől nagyon megrémültem.

A merengésemet hangos léptek és egy meglehetősen furcsa beszélgetés moraja törte meg. Kitárult az ajtó ezzel elvakítva engem.

-Nicsak ki ébredt fel.- szólt egy férfi hang

-Most már ugye megkaphatom a vérét!- hangzótt egy lány/ női hang a sovárgástól eltorzultan

-Lassan a testel. Nem azért hoztuk ide, hogy te kivéreztesd és ha nem tudod türtőztetni magad el is mehetsz.

Végre kitudtam nyitni a szemem, ami egy elég meggondolatlan lépés volt ugyanis még jobban lüktetet a fejem. Úgy éreztem menten kifolyik az agyam.

-Látom nem lett elég szoros a kendő.
Egy kék hajú férfi nézett rám.

-Úgy tűnik.

-Még vissza is beszél. Tetszik. Dabi vagyok.

Elkezdett közeledni felém ezzep egyre csökkentve a köztünk lévő távolságot míg nem annyira közel került, hogy éreztem mentolós leheletét.

-Örülök a találkozásnak.- még közelebb ereszkedett.

A másodperc tört része alatt kieszeltem hogyan borulhatnák fel a székkel úgy, hogy össze is törjön. Onnan sima liba lesz.

Amenyire tudtam letettem a földre a lábam és hátra vetettem magam. Ahogy gondoltam a szék régi és öreg volt így ripityára tört.

Hamar talpra ugrottam. Dabi ugyan abban a pozicióban állt így amilyen erősen csak tudtam pofán rúgtam. Hatalmas robajjal csapódott a földre.

-Toga kabd el!
-Várj! Majd én elintézem.- Dabi lassan felállt a földről aztán elindult felém.

-Ide figyelj kislány. Kedvelem a határozott, félelmet nem ismerő lányokat, de megmutatom, hogy itt én vagyok aki diktál és nem te, ha kell meg is égetlek. De abban nem lesz köszönet.

Tűz támadt körülötte melynek lángjai a bőrét nyaldosták, de neki meg sem kottyant. A másik két embert kiküldte menjenek csináljanak valamit csak ne itt legyenek.

Ketten voltunk. ÉN és DABI. Beizítottam tűz képességemet aminek láttán Dabi egy pillanatra meghökkent.

-Én is tudok ám perzselni! Még forróbat, mint te!

-Na majd meglátjuk.

A tűzeink szélsebesen közeledtek egymás felé míg nem összetalálkoztak. Ekkor vetettem be azt amit eddig csak egyszer használtam. A testem elkeztdett hevülni míg nem szinte izzott. A szemem körül is lángok csaptak fel bár én ezt egyáltalán nem érzékeltem.

Egyre jobban nyomultam előre. Dabi tüze kezdett eltörpülni, majd végleg eltűnt és már nem védte semmi. Hirtelen felé gyorsítottam a tüzem ami meg is perzselte. Kiáltása zengett a terembe és kezdett átváltani őrült nevetésbe.

Éreztem, hogy egyre inkább gyengülök. Tudtam, ha elájulok akkor újra lekötnek  és már sokkal jobban fognak rám figyelni. Amilyen gyorsan csak tudtam megszüntettem a képességem használatát. Már alig álltam a lábamon így nem maradt annyi erőm, hogy a füstel kezdjek bármit is.

-Na mivan csak ennyit tudsz? Ó már tudom miért lehet. Toga tudod az a szőke hajú dilis lány aki az előbb itt volt. Megengedtük neki, hogy csapoljon belőled egy kis vért. És most mondom mi az alku. Vagy csatlakozol hozzánk ami szerintem egy igen nagylelkű ajánlet vagy Toga felveszi az alakod és a TE képmásodként lemészárol mindenkit akit valaha szerettél.

-Ezt nem tehetitek......

-Ugyan miért nem? Mi fogtunk el azt csinálunk veled amit akarunk. Egy nap gondolkodási időt kapsz holnap visszajövök.

Ennyit mondott semmi többet. Hangos csattogó léptekkel menetelt el, de előtte bevágta az ajtót. Mikor már biztos voltam benne, hogy nem jön vissza erőtlenül csuklottam össze.

Sós forró könnyeim utat találtak és a földre csöpögtek. Egy darabig csendben folytak le az arcomon. Közben azon gondolkodtam mi lenne a helyes döntés. Egyik sem volt éppen kedvező, de nem szeretném, ha bárki is miattam távozna el az élők sorából. Döntenem kellett méghozzá nem kis tétben. Hatalmas üvöltés szakadt fel belőlem. Már nemérdekelt, hogy gyengének gondolnak csak hangosan zokogtam.

Lassan döltem a hideg kőpadlóra. Arcom a könnyektől hozzátapadt és mocskos lett. Még érezni lehetett a hamu illatát és látni lehetett a földön ahogy véköny lepelként fedte a padlót.

Nem moccantam. Telt az idő és úgy fogytam ki a könnyekből is. A szemem fájt és fel is duzzadt, de ez semmi volt ahoz képest a viharhoz ami a lelkemben tombolt.

Nehezedni kezdtek a pilláim. Dekura gondoltam csodálatos zöld íriszére, gyönyörű mosolyára és arra mikor kimondta "SZERETLEK".

--------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Tudom nagyon rég volt új fejezet, de most itt vagyok. Nem ígérhetek semmit de megpróbálom gyakrabban hozni a fejezeteket. Köszönöm a vote-okat és azt is, hogy kitartottatok a storim mellett.❤
Tali a következő fejezetben😘