Másnap - vagy aznap, kinek mi - reggel dörömbölésre ébredtem. Felnyögtem, majd a párnámat a fejemre rakva, próbáltam visszaaludni. Viszont az a valaki, akinek már látom a kivégzését lelki szemeim előtt, csak nem hagyta abba. Öt perc után megunhatta az ajtón a zajongást és drasztikusabbra váltott: konkrétan berúgta az ajtót, úgy, hogy a vele szembeni falba zuhant. Még jó, hogy a hajó fala nem lett lyukas ettől a cselekedettől.

Na de az ébresztőm ezzel elérte a célját, mert villámgyorsan felültem az ágyon, ijedten nézve a betolakodó felé. Thor volt. Ki más? Kérdeztem magamtól.

- Most keltél csak? - kérdezte tőlem döbbent arccal, amire egy "ez komoly?"-fejet vágtam, így vehette a lapot és a fejére csapva elnevette magát - Ja tényleg! Éjjel mentünk érted - kuncogott. Erre csináltam egy szemforgatást.

- Oké. Akkor most..visszaludhatok? - mosolyogtam angyalian a férfira, de ő meg vigyorogva megrázta a fejét.

- Ha már felkeltél, gyere reggeli edzésre. Kitűnő frissítő - kacsintott, mire rávágtam morogva:

- Azt hittem egy jó pohár, hideg üdítő az.. - nem vette a poént. Látszik ebből is, hogy Lokival együtt nőttek fel. Humorérzékük egyiknek sincs.

- Tíz percet kapsz, hogy elkészülj. Kint megvárlak az ajtóban - mosolygott, majd kilépett a szobámból, mire hozzávághattam volna az egyik párnámat.

Szomorúan álltam fel a puha ágyam melegéből és a bőröndömből előhalásztam egy mackónadrágot és egy bő pólót. Cipőnek edzőcipőt. Ha már laza reggeli edzés lesz, gondolom valami futás vagy ilyesmire kell gondolni.

Így is történt.

Az ajtómon ahogy léptem ki, tényleg ott volt Thor, a szemközti fal tövében ülve, ám ahogy meglátott felugrott állóhelyzetbe.

- Végre! - mire akaratlanul is elnevettem magam.

- Azért belefértem a tíz percbe, amit mondtál - nyújtottam ki rá a nyelvemet csintalanul.

- Bele, bele. De nem hittem volna, hogy pontosan annyit is fogsz. Azt hittem, hamarabb fogsz végezni - erre a kijelentésére a lófarkas hajamra mutattam.

- Szerinted ez a frizura magától lett a fejemen? - vigyorgok - Tudod, hogy mennyire begubancolódik ez? - és már kezdtem is volna az ehhez a témához tartozó mondókámat, de megakadályozott benne. Szerencse neki.

- Inkább kezdjük az edzést. Először is: elfutunk az űrhajón lévő konditeremig. Mutatom az utat.

- Hát anélkül nem is érnék oda.. - humorizálok. Ma nagyon vicces kedvemben lehetek.

- Naa, Vanda. Indulás! - és sprintelni kezdett. Jóval előttem járt, de szerencsére látva, hogy én milyen lassú vagyok, visszatért az én szintemre és már csak kocogott mellettem.

●○●

Bő fél óra alatt tettük meg a konditeremhez vezető utat. Addigra már vagy századjára elátkoztam magamban is és hangosan is Thort, de ő csak nevetett rajtam. Persze. Ő már hozzá van szokva ehhez. Én meg kiköpve a tüdőmet estem térdre a terem ajtajában.

- Meg..meg..megfulladok - nyögtem ki nagy nehezen, a tüdőmből kipréselődő oxigén minimalitása miatt. Mintha ólumsúlyokat tettek volna ezekre a szerveimre, amik megakadályozzák a rendes levegővételemet.

Azután, mire csillapodni kezdett ez az érzés, meghallottam a terem belsejéből egy nevetést. Ki mástól, mint drága fekete hajú istenünktől. Remek. Nem volt elég nekem az előbbi bajom, még jól le is járattam magam Loki előtt.

Várjunk csak. Egyáltalán mióta érdekel a véleménye? Gondolkoztam el és véletlenül felhúztam az egyik szemöldököm erre. Thor meg kérdőn nézve rám, kérdezte tőlem:

- Öh..mi a gond, Vanda? - most én vettem fel azt a bizonyos "nemtudommirőlbeszélsz"-arcot, majd amikor rájöttem, zavaromban elkezdtem halkan kuncogni.

- Oh..hehe.. - vakartam meg a tarkómat - Semmi különös. Jól vagyok - erre megjelent az agyamban egy tökéletes mentőötlet - Ez meg mit keres itt? - mutattam Lokira.

- Tudod, van nevem is - vágta rá, de elnevettem magam, amire meghökkent kicsit a szőkével együtt.

- Igazán? De az én nevem nem tudtad megjegyezni - vigyorogtam diadalittasan, majd újra várakozva a válaszra, Thort néztem. A férfi meg meg is válaszolta készségesen a kérdésem:

- Ő is az edződ lesz.

És itt kerekedett el a szemem. Hogy micsoda?

- És Valkyrie? Nem az volt, hogy ő fog tanítani? - kérdeztem, már-már tőlem egészen távol álló sikoltással. Azért gondolom, hogy sikoltás, mert Thor tényleg be is fogta a fülét. Majd mikor észlelte, hogy elmúlt a dobhártyáját fenyegető veszély, nekiállt megmagyarázni.

- Persze, hogy ő is fog - mondta gyorsan, amikor abbahagytam a sikolyt - De nem ő egyedül. Valkyrie azt fogja megtanítani neked, hogy használd ki teljesen azt, hogy nőként kicsit kisebb vagy, meg a többi valkűrdolgot. Lokit, a kis késeivel, senki nem tudja felülmúlni, azt fogod kitanulni tőle. Valamint velem is fogsz gyakorolni, főleg karddal.

Ooké.. Ha nem tojtam még be, most minden bizonnyal bepótoltam. Hogy fogom elsajátítani a harcművészeteket?!? Nyugalom, Vanda, nyugalom. Volt már előbb is félelmem, de ugyan! Nem lehet olyan nehéz..

Ezután elkezdtük az edzést. Gondolom senkit nem lep meg, ha azt mondom, a fekete hajú istenség tartotta a legkeményebb órákat. Még Valkyrie és Thor figyelt arra is, hogy én tényleg csak most kezdtem ezt a fajta tanulást, Loki inkább nem vett róla tudomást.

Addig nyüstölt, meg hajtott, amíg nem folyt patakokban rólam a verejték. Úgy éreztem magam, mint aki már vagy egy hete megállás nélkül edzett volna. Tuti, hogy ebből holnapra még izomláz lesz. Gondoltam megint magamban, mikor egyszer egy öt percre leálltunk inni egy kortyot. (Ez sem Lokinak hála, hanem Valkyrie sietett a segítségemre.)

Letéve a vizes poharat mellém, épp csak elkezdtem masszírozni a lábamat, mivel annyit kellett guggolnom, meg gurolnom, valamint annyit futottam sikoltozva előle. Mert hát ugye, ő mondta a feladat ismertetésében:

- Mutasd be, hogy mit tennél, ha megtámadnának.. Valkűr - még most is látom a gúnyos mosolyát, ahogy kiejtette ezeket a száján, azután a nevetését hallom a fülemben, mikor elkezdtem futni tőle.

- Ennyire betoji vagy? - nevetett tovább, amire visszafordulva már azt is láttam, hogy a hasát fogja a röhögéstől.

Erre egy eddig fel nem törő dühhullám jött felszínre bennem. Az adrenalin az ereimben pulzálást hajtott végre, majd nagy léptekkel mentem hozzá és lekevertem neki egy pofont. Ő döbbenten tartotta még mindig elfordítva a fejét, nem tudtam, hogy azért, mert nem számított rá, vagy azért, mert nem hitte volna, hogy megint ilyen fajta testi kontaktusba kerülünk.

Nos, azóta a pillanat óta, pedig tízszeresen megtorolta ezt a kis pofonomat. Gondolataimból az ő hangja ébresztett fel:

- Na, gyerünk! Folytassuk, Valkűr! - vigyorgott azzal a beképzelt vigyorával. A nevemet még mindig nem sikerült a szájára vennie, de talán jobb is, hogy nem. Csak azért hívjon Vandának, hogy a szájából még az is teli gúnnyal jöjjön ki? Kösz, inkább kihagynám. Jó abban a hangzásban a Valkűr elnevezés is.

Sóhajtottam egyet, majd csak azután válaszoltam, szemtelenül visszavigyorogva:

- Ezer örömmel, Sötét herceg - majd felkapva a kis késemet magam mellől, támadtam.

Hirtelen érte a cselekedetem, de ugyanakkor könnyű szerrel kivédte azt a saját késével. Ez a küzdelem sokkal tovább tartott, mint az előzőek. Érezte ő is, meg én is. Arra eszméltünk föl, hogy Thor kiáltott nekünk, hogy menjünk vacsorázni. Így hát abbahagytuk. Mint vártam, most sem én kerekedtem felülre és győztem le az istenséget. Igazából.. Többször fegyverezhetett volna le könnyűszerrel. De nem tette. Hagyni akart nyerni? Vagy..

Viszont erre már nem fogok választ kapni. Megtöröltem magam a kis törülközőmmel, amit kaptam, majd a vállamra terítve azt a tárgyat, mondtam a két férfinak:

- Megyek, átöltöznék előtte. Elkísérnél a szobámig? - kérdeztem Thortól, de ő csak somolyogva kivágta magát.

- Majd Loki elkísér. Nekem még dolgom van.. - ebből a kis hallgatásból rájöttem, hogy igaziból nincs is semmi dolga, majd mondta tovább a füllentését - Valkyrie-vel!

- Nem, bátyám! - mondta Loki szikrázó szemekkel nézve Thorra - Nem kísérem el. Mi vagyok én, bébicsősz? - fonta karba kezeit gőgösen.

Én csak megforgattam a szemem ennek láttán, majd én is mondtam a szőkeségnek:

- Tudod mit? Csak eltalálok oda magam is - azzal elindultam kifelé, de még az ajtóban, Thor mellett visszanéztem Lokira és kidugva rá a nyelvem, mint egy kis ovis, léptem ki az ajtón.

Viszont alig értem el az első sarkot a folyosón, valaki lépteit hallottam a hátam mögül, majd nem sokkal később mellém ért. Ránéztem és megláttam a Sötét herceget. Ő is rám nézett és fintorogva így szólt:

- Ne bízd el magad. Csak Thor miatt vagyok sajnos itt. Semmi több.

Bólintottam, azután már csendben sétáltunk el a szobámig.

1283 szó! 😆😆