Már egy jó ideje csak sétáltunk az űrhajó folyosóin. Azt se hittem eddig, hogy van egyáltalán ekkora űrhajó, de úgy tűnik tévedtem. A lábam is fáj, szinte csak vonszolom magamat Valkyrie-ék után. Persze, ők kipihenten jöttek értem, csak én nem tudtam aludni miattuk!

- Hé..srácok - próbálom azután a figyelmet magamra irányítani - Srácok! - magasabb hangot ütök meg, amire végre megállnak és hátranéznek rám - Sokáig megyünk még? - masszírozom az alsó lábszáramat, mire Loki gúnyosan megjegyzi:

- Nocsak. A kis, új valkűrünk nem bírja az iramot? - dühös lettem rá. Miért mindig csak ezt váltja ki belőlem? Bár, legalább van tényleges valóságalapja annak, hogy a filmbeli karakter nem mindig formálja meg ugyanúgy az eredetit.

Erre léptem volna már felé, de Valkyrie megelőzött, mert ő pofozta meg az istent. Most én vigyorogtam, majd pacsira emeltem a kezem, amibe a nő bele is csapott.

- Szép volt! - nevettem, amihez ő is csatlakozott Thorral. Csak Loki fogta az arcát, mérgesen nézve minket. De megérdemelte.

- Rendben. Mivel Loki megsértett téged, övé a megtiszteltetés, hogy cipeljen a szobádig - vigyorgott Thor, de vele szemben állt erre két hitetlenkedő és döbbent szempár: enyém és Lokié - Mi az? Nem jó ötlet?

- Nagyon nem! - fakadtam ki - Nem fogom eltűrni, hogy ez az alak - böktem a fekete hajú istenségre - vigyen engem!

- Hidd el, én sem vinnélek téged - szólalt meg az is karbafont kezekkel - Nem fog leszakadni a karom miattad.

Várjunk csak.. Ez most.. Kövérnek nevezett?! Igaz, nem szó szerint, de akkor is! Ez vért kíván! Gondoltam végig, majd egy nagy csatakiáltással ráugrottam a férfira.

- Nem. Vagyok. Olyan. Nehéz. Te. Bunkó. ÁLLAT! - az utolsó szót már beleordítottam a fülébe, miközben próbált védekezni. Sajnos hiába.

- Segítség! - kiáltotta. Hm.. Most nem ő annyira a csínytevések és hazugságok istene? Ha!

Elvigyorogtam magam, mikor a hasán ülve, mindkét kezét a feje fölé tudtam rakni.

- Így majd megtanulod, hogy ne sértegess engem - néztem a szemébe egy nagy vigyorral még mindig az arcomon. Akkor vettem észre, hogy vészesen közel volt az arcunk, már-már összeért az orrunk.

Ettől én megijedtem és gyorsan hátrébb ugrottam. Loki nagy sajnálatára, mert ennek következtében véletlen eltaláltam a legérzékenyebb pontját, így amikor visszanéztem rá, egy előregörnyedve ülő alakot pillantottam meg, aki nagyon szorítja a két lába közötti részt.

- Hogy az ördögbe.. - szitkozódott magában motyogva a fekete, és igaz, hogy egy pillanatra tényleg sajnáltam az egészet, gonoszkásan közbeszóltam:

- Á, szóval beléd? - amire kaptam egy erős "kinyírlak"-pillantást, de még így is csak nevetni tudtam - Nyugi, már viccelni sem szabad? - majd elővettem a kicsit sajnálkozós énem - Egyébként bocsi. Nem volt szándékos.

Vagy legalábbis nem annak szántam.. Gondoltam magamban, majd mire elmúlt a pillanat varázsa és Loki is jobban lett, Thor elkiáltotta magát:

- Akkor nyomás végre a szobához! - vigyorgott, majd elindult Valkyrie-vel előre. Engem meg valaki felkapott az ölébe, amire úgy megijedtem, hogy egy sikkantást hallattam.

De amikor megláttam, hogy ki vett fel, meghökkenten néztem a kék szempárba. Amaz huncut vigyorra húzta a száját és úgy kérdezte:

- Mi az? Lefagytál, mint kiscica farka mínusz 40 fokban - somolygott, amire már el kellett nevetnem magam.

- Kiscica farka mínusz 40-ben? Tényleg? - nevettem, miközben még mindig mentünk tovább Thorék után.

●○●

Aztán újabb tíz perc elteltével odaértünk egy ajtóhoz. Olyan volt, mint az összes többi, ami mellett elhaladtunk, de..valahogy mégis másabb. Azután észrevettem azt, ami a másságát adja: az oldalain díszes csigavonalak húzódnak végig.

Miután végigvizsgáltam ezeket, akkor vettem észre, hogy Loki még mindig tart a karjában, ami már kezdett kissé feszélyezni. Szerencsére a férfinak is eszébe juthatott ez a helyzet és le is tett.

- Öhm..szívesen - fonta karba a kezeit, amelyekkel még egy másodperce engem fogott.

- Köszönöm - válaszoltam halkan és Thor megszakította ezt a jelenetet:

- Nos akkor, bemutatom a szobádat - és mosolyogva kinyitotta az ajtót.

Mikor az első lépést megtettem befelé, rögtön lecövekeltem. Imádtam. A falak fehérek voltak, csak az volt sötétebb lila, amihez oda volt tolva az ágy, ami szintén hófehér volt, lila ágyterítővel és párnákkal. Volt egy ablak is, ami ugyebár csak az űr nagy feketeségét mutatta be.

Beljebb lépve még jobban csodáltam az új szobám, körbefordulva többször a tengelyem körül mosolyogva, majd mikor végeztem, kettő szintén mosolygó szempárral találtam magam szembe, plusz egy unott arccal. Kitalálhatjátok melyik volt az unott..

- Na? Hogy tetszik? - kérdezte Valkyrie, mire a nyakába ugrottam. Csoda, hogy nem borultunk fel.

- Imádom! A lila a kedvenc színem! - nem bírtam magammal, mindenképp halláskárosodást akartam okozni valószínűleg nekik.

Amire Loki máris adta tovább a szokásos modorát.

- Azt akarod, hogy ne halljak semmit? Mondjuk jó úton haladsz.. - masszírozta a fülét, mire már csak egy újabb nevetést adtam ki. De ez már olyan "így jártál" típusú volt.

Ezen események után, Thor vette magához - megint - a szót:

- Most hagyunk pihenni, hiszen tudjuk, hogy éjszaka törtünk rád. De holnap megkezdődik a valkűrnevelésed Valkyrie jóvoltából - mosolygott, majd megölelt.

A nő is adott egy ölelést, aztán elém lökték Lokit is, isten tudja milyen célzattal. Gondolom, hogy ő is öleljen meg. Na arra aztán várhattak.

Egymással szemben a férfival csak néztünk a másikra, mint borjú az új kapura.

- Naa..Loki..csináld már - noszogatta fivérét a szőke, mire a fekete hajú hevesen megrázta a fejét karbatéve a kezét:

- Nem. Erre nem vesztek rá. Elhoztam idáig, örüljetek.

- Igen. Nekem se fűlik hozzá nagyon a fogam amúgy sem - tettem ugyanúgy karba a kezem, mint ő.

Thor és Valkyrie összenéztek, majd egy bólintást követve, Lokit nekem lökték. Hát mit ne mondjak, nem repestem az örömtől a férfival egyetemben. Mellesleg ettől a hirtelen lendülettől, amellyel érkezett rám, elvesztettem az egyensúlyomat és az ágyra estünk. Én voltam alul, Loki pedig felettem tornyosult.

Cseppet sem volt megalázó. Áá..

Kinyírom Thorékat. Eközben ők vígan röhögtek rajtunk.

Szerencsére a fekete hajúval nem tudtam hosszan szemezni fekve, mert vette a lapot és villámgyorsan lejött rólam.

- Ajj.. Pedig vártunk valami extrát - vigyorgott Thor, és Valkyrie hevesen bólogatott ugyanolyan vigyorral, mi meg csak valami morgásféleséget hallattunk.

De azután csak elindultak ki-ki a maga dolgára és egyedül maradtam. Végre.. Mivel én nem keltem fel az ágyamról - csak ülőhelyzetbe - így simán hanyatt dőltem, amint Loki is méltóztatott kimenni.

Viszont Thorékat még mindig nem sikerült megfejtenem. Mit akarnak? Össze akarnak boronálni a csínytevések istenével? Mert ha igen, akkor jó nehéz dolguk lesz.

1004 szó! Új rekord. 😀