Amikor Cidolfus és Thor leeresztette a fegyvert, és megkezdődött a "béketárgyalás", Lokival mi is odamentünk az uralkodópároshoz, hogy halljuk miről van szó. Miután pedig együtt voltunk így körben, a mediolus vezető beszélni kezdett:

- Látom, hogy mégsem tudunk olyan egyszerűen eltiporni benneteket - kezdte, mi pedig kedvenc fekete hajú istenemmel csak vigyorogtunk rá, cseppet sem egoista kinézettel. 

Khm..irónia. (Úgy látszik, hogy Loki egójából kezd egy kicsi rám is átragadni.)

- De van egy újabb ajánlatom számotokra - erre mindhárman kérdőn néztünk a beszélőre.

- Mi lenne az, "Oh, Első-mediolus"? - kérdezett rá Thor, az utolsó szavaiból pedig szerencsére csak Loki és én értettük ki a gúnyos hangsúlyt. Vagy Cidolfus nagyon jó színész. 

Ő csak elvigyorodott, és folytatta tovább:

- Békén hagyunk titeket, ha... - még jobban füleltünk. Ha?

Ám még egy kicsit szórakozni támadt kedve a "kedves vendégnek", mert nem mondta azonnal a feltételét. Lokival és Thorral szinte már tűkön ülve vártunk, hogy kibökje. Végül mégis csak én törtem meg a jeget, és akaratomon kívül, kicsit hangosabban szóltam oda Cidolfushoz:

- Mondd már végre, hogy mit akarsz! 

És mintha csak erre várt volna, mialatt a vigyora egy másodpercre sem hagyta el az arcát, elárulta:

- Ha engeditek, hogy innen a hajóról kiválaszthatunk bárkit, akivel egy bármilyen dolgot csinálhatunk. 

***

Pár percig csak pislogni tudtam. Hogy..micsoda?

Próbáltam értelmes fejet vágni, de nem nagyon ment szerintem. Minek választana egy embert innen a hajóról, hogy azt csináljon egyszer vele, amit akar? Azután megértettem. Hogy nem jöttem rá hamarabb! Hát én kellek neki! Engem akar megleckéztetni. (Csak tudnám, hogy miért vagyok Cidolfus számára olyan különleges ellenség.)

Ezen gondolataim közben, magamon éreztem egy tekintetet, és oldalra pillantva beigazolódott a gyanúm, hogy Loki vizslatott engem. Aggódó tekintete melengette a szívemet, és rájöhettem innen, hogy neki is leesett az, amire az előbb rájöttem. Majd hirtelen a fejemben hallottam a hangját, ahogy beszélt hozzám.

"Vanda! Nem fogjuk engedni, hallod?! Nem bánthat!" Ám leintettem, alig láthatóan kívülről.

"De ha nem fogadjuk el, akkor akár évekre is elhúzódhat ez a csatározás, biztosan." Válaszoltam, majd mielőtt mondhatott volna valamit erre, megelőzve Thort is, hangosan kimondtam a választ, Cidolfus szemébe nézve.

- Elfogadjuk!

Ezen a ponton pedig nem csak Loki, hanem Thor is együtt kiáltotta rám:

- Vanda!

Viszont már úgy is késő volt. 

A fejedelem még szélesebbre húzta a vigyorát.

- Akkor megegyeztünk - és vártam a már előre tudott választ, hogy kit akar választani - Téged akarlak. Valkűr.

Azt hittem, hogy csak megint ugyanazt a fegyvert akarja használni rajtam, mint először, mert ugyanúgy a tükrös jogarát emelte felém, azonban nem történt meg az, hogy lássam újra a felsős, rossz emlékemet. Furcsálltam. 

- Mégis miért nem történt sem-... - és ekkor egy fénycsóva tört elő a kis tükörből, ami nekem csapódott, és így Cidolfus fel tudott emelni engem a levegőbe - MIII!!! - sikoltottam fel, a hirtelen jött eseményektől.

- VANDA! - kiáltotta ekkor Loki is, majd dühösen nekirontott Cidolfusnak, de semmire sem ment vele - Hagyd abba!

A fejedelem csak vigyorgott.

- Rendben van - és egy laza mozdulattal elhajított...a kitört ablakon keresztül.

- NEE..! - rohant felém Loki, de teljesen feleslegesen, mert nem tudott volna ilyen gyorsan elkapni. 

Még utoljára hallottam, hogy azt kiáltja:

- Meg foglak találni! Tarts ki! - és ekkor már túl messzire sodródtam az asgardi hajótól, és ezzel együtt tőle...

Ez egy kicsit rövidebb rész lett, de remélem tetszik nektek. :)