Az elkövetkezendő egy hét is úgy telt szinte, mint az előző. Pihentem, gyógyultam Lokival közös szobánkban.

Közben többször látogatott meg Thor és Valkyrie is. Egyik ilyen alkalommal - ami konkrétan szerdai napra esett földi számításban - meséltem nekik és fekete hajú istenemnek az álmomról. Pedig való igaz, még mindig eléggé érzékenyen érint.

~szerdai látogatás~

- Nos..el tudod már mondani, mit éreztél pontosan akkor? - kérdezte Thor finoman. Én meg tudtam, hogy mire gondol. A támadásomra a mediolustól.

Sóhajtottam egyet. Tudtam, hogy nem húzhatom ezt a beszámolót sokáig. Bármelyik pillanatban visszajöhet hozzánk Cidolfus. Bólintottam így egyet, majd kicsit jobban hozzásimulva a mellettem fekvő istenemhez, vállára hajtottam a fejem és elkezdtem, elején somolyogva, viccesen mondtam:

- Lefagytam, mint kiscica farka mínusz negyven fokban - kuncogtam, és éreztem, hogy Loki is alig tudja visszafojtani a nevetését. Tudja, hogy tőle idéztem ezt, és erre kaptam még egy puszit is a fejem tetejére. Mosolyogva hagytam, majd folytattam a mondókámat:

- Na de váltsunk komolyabb hangnemre. Amit éreztem..vagyis láttam magam előtt..az a legeslegrosszabb emlékem volt. Felső tagozatos - kicsit félrebillentett fejjel néztek engem - Gimi előtt van. Tudjátok. Öt, hat, hét és nyolcadik osztály együtt - majd mikor megrázták a fejüket, akkor csak legyintettem lemondóan - Mindegy.

- És utána? Mi volt? - kérdezte most Valkyrie.

- Utána? Leszúrt a tündög - mondtam frappánsan, mire a nő megforgatta a szemét, mosolyogva.

- Úgy értem, amíg nem keltél fel.

- Hát az, amit most elmondtam. A legrosszabb emlékem láttam. De akkor már kívülállóként nézve. Majd egy olyan hang hozott vissza a rémálmomból, ami azt mondta a sötétbe boruló osztályteremben: "Szeretlek".

Ennél a pontnál Loki halványan elpirult, mikor ráfordítottam a fejem az ölelésében, és somolyogva erre adtam az arcára egy puszit.

~Vissza a jelenbe~

Éjjel, mint mindig, most is Loki karjában aludtam. Most először volt az, hogy szépet álmodtam, nem a rossz emlékem volt a főszereplő. Egyszer csak arra kezdtem ébredezni, hogy valami finom érzést érzek a nyakamon. Nem nyitottam még ki a szemem, csak tovább élveztem a dolgot, amit történetesen Loki csinált. Puszilgatta aranyosan a nyakamat.

Csukott szemmel elmosolyodtam, majd - mint egy kismacska - hozzádörgölőztem hátra a férfihoz. Ő pedig egyre jobban fonta körém a karjait. A hasamon lévő seb ekkor már egész szépen gyógyult.

Néhány perccel később aztán hirtelen kinyitottam a szemem, és megfordultam a csínyek istenének ölelésében. Ő csak szemtelenül jóképűen mosolygott halványan rám, én pedig vissza.

- Nem kellene még hanyagolnod a hirtelen mozdulatokat? - ciccegett viccesen, mire megböktem a mellkasát gyengéden.

- Kéne, de nem izgat - nyújtom ki vigyorogva a nyelvem rá, de visszadugni nem tudom a számba.

Mivel Loki az ajkai közé csippentette és nem eresztette el, közben pedig végig sunyi mosolyt mutatott felém.

- Ejejszt el a jeljem - beszéltem eléggé furán így hozzá. Természetesen Loki sem értette ezt a mondatot, de semmi pénzért nem tette volna szabaddá a nyelvem.

De utána már nem is kellett. Hiszen ezután nem csak a nyelvem fogta, hanem ajkait ajkaimra tapasztva, forrtunk össze egy csókban. Meghitt volt. Két száj eggyé vált.

Közben a kezeim már az isten hajába túrtak, míg az övéi maradtak a derekamon pihenve. De nem sokáig.

Ugyanis kicsivel később, az egyik kezével lassan kezdett a hálóingem aljához vándorolni. Majd amint elérte azt, alá csúsztatta a végtagját, és úgy, semmi ruhadarabon keresztül, kezdte simogatni a hasamon a csupasz bőrt. Beleborzongtam, de ez amolyan: jóleső borzongás volt.

Ezután felgyorsultak az események: Lokiról eltűnt a hálóruhájának felsője, rólam a hálóing. Aztán egy férfinadrág is csatlakozott az ágy melletti ruhahalomhoz. Következtek az alsóneműk a sorban.

Loki mindvégig figyelmes volt, gyengéd, ám ott volt azért benne a vágy tüze, hogy már eléggé kíván ahhoz, hogy már most leteperjen és magáévá tegyen. De nem teszi, mert..fontos vagyok neki. Szeret. Már megértettem, hogy azon a bizonyos első beszélgetésünkkor éjszaka a szobámban, miért mondta azt, amit.

Hogy a szeretet - szerelem - gyengévé tesz. Mert ennél az érzésnél már nem csak magadat látod fontosnak, nem csak a saját érdekeid azok. Hanem magad elé teszed gondolatban a másik félt is. És ez rémítette meg. Emiatt volt végig annyira aggódó miattam.

De egy dolgot elfelejt. Éppen emiatt volt annyira bátor a csatában is. Emiatt az érzés miatt. Mikor látta, hogy a mediolus leszúr engem, rögtön odament hozzám és bosszút állt ezért az ellenségen. Csak én voltam fontos neki. De ez ugyanúgy lett volna fordítva is. Én is ugyanúgy meg akarnám védeni. Bármi áron.

Ekkor már semmi ruha nem volt rajtunk. A hátamon feküdtem, Loki pedig felettem tornyosulva, egy pillanatra megszakította a csókot, és belenézve a szemembe aranyosan engedélyt kért egy szó nélkül. Én pedig bólintottam mosolyogva. Több se kellett: ajkát újból az enyémre tapasztotta, majd lassan, ténylegesen az övé lettem.

Néhány könnycsepp lecsordult a szememből, de attól függően, felemelő érzés volt. Úgy éreztem, igazán felnőtt lettem. Azzal, akivel akartam, és olyan a pillanat, amire mindig vágytam. Szerelemtől fűtött vágyak voltak csak a mozgató rugóink. Több nem is kellett. Igaz, érződött, hogy Loki sokkal tapasztaltabb ezen a téren, mint én, de nyugodt, türelmes tempóban mozgott, hogy megszokjam ezt az új érzést. Ami nem is tartott olyan sokáig.

Utána már ketten mozogtunk, teljesen egyszerre, mintha összebeszéltek volna testeink, hogy a másik milyen mozdulatot fog végezni.

Aztán elérkezett a várva várt tetőpont. A közösülés beteljesülése, a gyönyör kapujának átlépése. Még néhány mozdulatot tettünk, ám aztán finoman megremegtem az istenem alatt, belsőmben megindult a jóleső borzongás, majd a megfeszülés és végül ernyedten dőltem a párnára, de boldogan mosolyogva. Loki még egy-kettőt mozgott bennem, aztán kihúzta gyorsan magát, ami azt is hozta, hogy a mellkasom és hasam beterítette a meleg, folyó nedve.

De nem bántam. Mert végre, a szerelmünk beteljesedett. Ezt egy mediolus sem tudja már elvenni tőlünk. Ez a mi boldog emlékünk.

Loki ezután mellém feküdt, kicsit megtisztította a testemet magától, majd magunkra húzta a takarót és legalább kilencig úgy döntöttünk némán is, hogy lustálkodunk.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de remélem tetszik ez a fejezet. 😉😆