*Jia szemszöge*
*2017.11.20.*
*8:43*

Egy bőröndöt magam után húzva, kicsi stresszel ugyan, de belépek a HYBE épületébe. Azonnal megállítanak a biztonságiak.
- Hé maga! Kicsoda és kihez jött?
- Jó napot! Kim Jia vagyok és a meghallgatáson vettem részt. Azt mondták legyek itt.
- Menjen ahhoz a recepciós pulthoz! - mutat szerintem a világ legnagyobb recepciójához, ahol minimum 20 nő dolgozik.
- Ömmm...melyik hölgyhöz menjek? - bizonytalanodok el.
- A legszélsőhöz! Ahhoz a barna hajú, szemüvegesnek. - magyarázza. Nagy nehezen, de meglátom.
- Köszönöm. - hajolok meg.

Odasétálok és a nő egyből felnéz.
- Egy gyakornokhoz van szerencsém? - kuncog. Kedvesnek tűnik.
- Hát igen. Ma van az első napom és érdeklődnék! - bólint, hogy mondjam. - Nem tudom, hogy kit kéne keresnem...
- Várj, telefonálok egyet és megmondom neked!
- Nagyon megköszönném. - mosolygok rá.
- Ah jó napot! Itt egy lány, akinek a neve...Mi is a neved? - kezdi a hívást, miközben rám néz.
- Kim Jia.
- Szóval Kim Jia a neve és elvileg ma van gyakornoki napja...18-asba?...Min kisasszonyhoz?...rendben, akkor felhívom. Köszönöm, viszonthallásra! - rakja le a hívást. Felém fordul. - Felhívom az ügyvezetődet és ő mindent el fog neked mondani! - bólintok neki, mert nem igazán tudom mit kéne tennem. - Szia! Lenne itt egy gyakornokod!...igen, hozzájuk...gyere le!...várunk, szia! - rakja le megint csak.
- Jön? - kérdezem.
- Igen. Nyugodj meg, 2 perc és itt van!
A recepciós hölgy nem hazudott. Pontosan 120 mp múlva a lift ajtajai szétnyílnak. Mosolyogva felénk sétál. Kicsit olyan, mintha Suga lenne lányban, de ami biztos, hogy gyönyörű szép. Hosszú haja befonva, ingje végig begombolva. Úgy érzem, megtaláltam a HYBE legcsinosabb nőjét.
- Szia! Min ügyvezetőnő vagyok, a tizennyolcas csapat menedzsere. - mutatkozik be.
- Jó napot kívánok! - hajlok meg.
- Gyere! Felmegyünk a szobátokba és közben kikérdezlek. - lobogtat egy papírt meg egy tollat.
- Rendben. - megfogom a bőröndömet és a hölgy után megyek.
- Most liftezünk egy nagyot! Ezek után bevezetlek a tizennyolcas csapat szobájába, be is mutatlak nekik! Illetve a tánctermek, énektermek felé is el nézünk, ja meg a menzára is! - sorolja fel fejből.
- Oké! - nézek rá vidáman.
A liftet lehívja és beszállunk.
A 32-es szintig megyünk fel utána kijövünk a liftből. 2 óriási folyosó tárul elém és kicsit elfog a klausztrofóbia. De a nő magabiztosan kihúzza magát, elindul a jobb oldali szobák felé indult. Növekvő sorba indulnak a helyiségek, 1, 2, 3...

Bekopog a tizennyolcasba és egy nyávogó lány hangot hallok meg.
- Min kisasszony? - kérdezi, amint kinyitja az ajtót. Szőke, hullámos haja van. Egyértelműen nem koreai a szemei alapján, de az akcentusából is erre utalok. - Oh...te vagy az újonc? - mosolyog ezerrel.
- Ömm igen! Jia lennék! - hajlok meg.
- Isabella vagyok, de mindenki Isi-nek hív. - tipikus műmosolyossal bámul a szemembe, ami nagyon idegesítő. A mögötte lévő, aranybarna, középhosszú hajú lép előre.
- Lucy vagyok, Isi legjobb barátnője!
- És te? - kérdezem meg a 3. lányt. Kedvesnek tűnik, meg magányosnak. Gondolom, ezek ketten nem foglalkoznak vele igazán.
- Nono vagyok! - mosolyodik el kicsit.
- Örvendek. - nyújtom a kezemet, amit megráz az övével.
- Indulhatunk a többi terembe? - kérdezi Min ügyvezető.
- Persze - intek a lányoknak és a hölgy után indulok.

Körbevezetés vége!!! Végre!! Ez a HYBE a legnagyobb épület a világon, szerintem.
Találkoztam:
- Hwang kisasszony-nyal a tánctanárral (aki kb. 20 éves)
- Choi úrral, aki az angol tanárom lesz (mivel nagyon béna vagyok angolból)
- Lee tanárnővel, aki pedig a hangomat fogja fejleszteni
- Cha tanár úrral, aki a rap tanárom lesz

Jelenleg ennyit mutatott be Min ügyvezetőnő. Gondolom mindegyik úgymond tantárgyból több tanár is van. Vagyis van elvileg például koreai tanár is, hiszen több amerikai is van.

*11:59*
- Gyere! - szólt hozzám a mai napon másodjára Nono.
- Mégis hova? - nevetek kínomban.
- Nem kaptál órarendet?
- Mi ez, valami suli? - nevetek.
- Hát olyasmi...most ebéd lesz! - avat be.
- Oh...értem. Akkor menjünk! - egyezek bele.
- Indulás - mutat az ajtó felé.
A folyosón sok lány sétálgat, futkorászik. Gondolom mennek az étkezőbe. Többen is szúrós szemmel néznek rám, ám vannak, akik mosolyognak. Ez azért jól esik.
Az ebédlőbe beérve elámulok. Olyan nagy, hogy alig látom a végét és ami még ijesztőbb, hogy majdnem mindenhol ülnek. Megpillantok egy üvegfalat, nem teljesen értem, hogy mi ez szóval rákérdezek Nono-nál.
- Amúgy mi az? - mutatok rá.
- Ez egy fal amelyet a ,,Nemek választófal"-ának is szoktak hívni!
- Magyarul...fiúk vannak odaát? - kérdezem.
- Igen - nevetgél.
Egy tálcát fog meg, tettét én is követem. Amikor viszont meglátom az ételt undorodni kezdek...
- Ez lenne a kaja? - furán nézek a lányra.
- Persze!
- De ez egy hülye édeskrumpli, meg egy kis főtt tojás! - magyarázkodok.
- Itt mindennap ez az ebéd! Reggeli szárzeller, a vacsora pedig általában rizs.
- Magában? - lepődök meg.
- Természetesen. - válaszol. Na jó, én ezt nem fogom kibírni!
Az egyik nő a tálcámra rakja az ételt, én meg követem Nonot, aki elindult valamelyik asztal felé.
Leülök vele szemben és figyelem, ahogy az édeskrumpliból próbál egy kiskanálnyit kiszedni.
Rám emeli a tekintetét, összehúzza a szemöldökét, mintha csak azt mondaná hogy ,,Te miért nem eszel?". Emiatt muszáj lesz ebből ennem, remek.
Számba tömök egy kicsit és rám jön a hányinger. Egyszerre van sós, édes és keserű íze. Utálom a tököt, ez pedig arra hasonlít eléggé. Szörnyű, szóval inkább hagyom. A tojás felé nyúlok, megfogom evőpálcikával és a számhoz tolom. Bekapom, majdnem örömtáncot táncolok. Egyik kedvenc ételem a tojás, szóval tudtam, hogy nem lehet rossz és szerintem mondanom sem kell, hogy nem csalódtam benne.

- JIA!!! - ordítja el magát Min ügyvezető. Ágyamból felkelek, kinyitom az ajtót neki. Mosolygok rá amit viszonoz. - Itt van az órarended! - hát, akkor nem hazudott Nono.
Mindennapra ugyanaz az órarendem:
5:00- 6:00 - reggeli bemelegítés, torna
6:30-7:00 - reggeli
7:30-9:00 - első angol óra
9:15-10:30 - első hangfejlesztés, ének óra
10:45-11:45- rap gyakorlás.
12:00-12:30 - ebéd
13:30-14:45 - első tánc óra
15:00-16:00 - második angol óra
16:15-17:15 - második hangfejlesztés, ének óra
17:30-19:30 - második tánc
20:00-20:30 - vacsora

Ez aztán a sorrend.
Órámra nézek miszerint 13:15 van. Jaj, de jó...tánc lesz, az kicsit sem megy, ami nem a legjobb. Hwang kisasszony remélem nem olyan szigorú.
Leliftezek a táncteremhez, ahol már Isi és Lucy már nyújtottak. A tanárnőm pedig csatlakozik hozzájuk.
Egyszer csak a 2 csapattársam, akik előbb még lent a földön nyújtózkodtak, felállnak. Elkezdenek egy olyan koreográfiát csinálni, amin elámulok. Nagyon gyorsan mozognak.
- Most te jössz! - utasít engem Hwang kisasszony.
Berezelek és elkezdek remegni. Most mégis mit kéne csinálnom? Isabella és Lucy elkezdenek rajtam röhögni. Őszintén nagyon rosszul esik. Nono mögém sétál, megfogja a vállamat. Maga felé fordít.
- Menni fog! - biztat suttogva.

————————————————————————
Sziasztok!
Úristen, ide is eljutottunk! Az első igazi rész. Remélem tetszett!
Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok, tényleg! Borzasztó sokat jelent nekem és amikor nagyon rossz napom van, akkor iszonyatosan jó érzés ránézni a Wattpadra, hogy hányan is olvassátok. Köszi, hogy itt vagytok!💜🫰🏻
Legyen csodás napotok/estétek! 🥰