Sikolyok. Füst. Vér és még több vér. A halál szaga kering a levegőben. Lövések hangja visszhangzik a fülemben. Az eszelős nevetésed. Lelkem minden apró része rettegett. Érted, téged féltelek.

Léna

-Úgy hallom minket keres.-nevettél eszelősen és én nem hittem a fülemnek.

-Jerome.-szóltam hozzád, te pedig szigorú tekintettel néztél rám és ez félelmet lopott be a szívembe.

-Nyugalom, nem lesz baj. Csak maradj a fenekeden. Ha rosszalkodsz Léna meg kell büntesselek! -felelted mosollyal, de parancsoló, játékos hangodtól megdermedtem.

Maga Aaron Helzinger csatlakozott az irodába, több tucat szerencsétlen nőt falt fel. A parancsodra a székhez bilincselt. Én meg mint valami törött szárnyú madár tűrtem, ahogy az események alakulnak. Essen kapitányon volt a sor, Aaron kivitte és akár engem a székhez bilincselte. Kétségbe voltam esve, úgy néztem rád. Finom mozdulattal cirógattad meg az arcom, rám kacsintottál és kimentél becsukva az ajtót így semmit sem hallottam, vagy láttam. A levegőben halál és vér szag keringet. Émelyítő gyomorforgató, rettegés járta át a lelkem és a testem.

Jerome

-Pokoli első hete van rendőrfőnök. Bár azt mondhatnám jobb lesz.-színpadiasan dobtam el a sapkát és a dzsekit.

Érzem a levegőben keringő vért, puskaport. A halál járkál köztünk lehelet könnyedséggel, elkapva az utolsó sóhajokat amik az életért rimánkodnak. Milyen csodás, bár ne lennél itt édes Léna.

-Miért csinálják ezt?-kérdezte Essen rendőrkapitány enyhén félve, tetszett a rettegő tekintette és szegény már tudja.

-Hogy uralkodjunk, bla bla bla. Egyenlőre azonban elég pár halott zsaru.-feleltem viccesen a drámai hatás kedvéért.

-Értem, világos. Maguk őrültek!-fakadt ki, amit kicsit a szívemre is vettem.

-Őrültek? Látja, hogy nem vagyok őrült.-térdeltem le elé, megtámasztva fejem a kezemmel.

-Hamarosan fiacskám halott lesz, senki sem fog emlékezni még csak a nevére sem.

Majdnem elnevettem magam, hogy ennek a nőnek még ebben a percben is mekkora önbizalma van. Felemelkedve a füléhez hajoltam.

-Ebben téved zsaru néni, akár egy vírus úgy fogunk elterjedni és nyomot hagyunk magunk után. Tudja miért?

-Mert a nevetésnél nincs ragályosabb!-röhögött Aaron, én pedig golyót repítettem a nyavalyásba.

-Az én szövegem. Mert a nevetésnél nincs ragályosabb!-kezdtem hahotázni.

A szemébe néztem mire Főni leköpött. Kicsit meglepett, de furcsa mód felpörgetett.

-Ez furcsa, de jól esett. Most még egyszer.-mondtam vigyorral erre lefejelt, éreztem a réz ízét a számban és ahogy az orromból előbugyog a meleg vérem.

-Ez fog nyomott hagyni!-jelentette ki én pedig nevettem.

-Meglepett, de most én jövök.-ezzel belemártottam a kést, újra és újra.

Felvettem a kamerát és elmondtam amit megbeszéltem Teo-val. A rohamosztagosok ideje volt lépni. Bementem Lénáért aki nem szólt hozzám, de a tekintette aggódva figyelte minden mozdulatom. Ahogy megéreztük a bomba hullámait, rohanóra kellett fogni.

Léna

-Oké most már nem lesz baj.-mondtad és én lendületesen felképeltelek, felsírtam és csak megállás nélkül zokogtam.

-Mit tettél?-fakadtam ki.

Szorosan magadhoz öleltél és suttogtad "Amit kellett. Ne félj. Sosem hagynám, hogy bántsanak." Majd Gallavan-ékhez mentünk. Ahol nagyjából megtudtam mindent. Ráadásul még azt is elmondták, hogy Osvald Cobblepot vagyis Pingvin fog a későbbiekben szerepet kapni terveikben.

-Léna nagyra értékelem a hallgatását. A barátsága fontos nekem. Így a biztonsága érdekében itt kell maradnia.-mosolygott rám a tepsifülű.

-Ez csak természetes Teo. Nincs is probléma.-mosolyogtam kedvesen.

-Jerome arcán kegyed tenyér nyoma ékeskedik?-kérdezte vigyorogva.

-Volt egy kis problémám és szegény kéz alatt.-sütöttem le tekintettem, de szorosan magadhoz öleltél.

Amint elindultatok a jótékonysági partira engem a szobádba vezettél.

-Bízz bennem.-suttogtad az ajkaim közé, mielőtt csókkal hintetted volna az ajkaim.

-Ne halj meg.-könyörögtem.-Hazudok ha kell, elszököm veled bárhova csak ne hagy magamra.-suttogtam könnyben úszó tekintettel.

-Együtt leszünk, hiszen tudod Léna te vagy aki az oldalamon foglal helyett.-mondtad búcsúzóul

Nem értettem az egészet, semmit sem. Miért kellene Bruce Waney-nek meghalnia? Mire megy ki ez az egész? Már semmit sem értettem. Annyit tudtam tenni magamért, hogy megfürödtem. Ha kijutok időben, vajon oda érhetek? Kicsit fel alá kellett járkálnom mire bevillant a leggyerekesebb módszer. Egy papírt raktam az ajtó alá és kipiszkáltam a kulcsot, behúztam az ajtó alatt és belülről kinyitottam. Tabita szobájából kiloptam egy kis fegyvert és felöltöztem, nagy nehezen sikerült találnom egy vörös szettet a csupa fekete ruhahalomban. Ahogy taxiba szálltam volna a túloldalról pont az említett személy állt. Szinte elégedett mosollyal nézett rám. Kegyetlen egy nő de basszus elég tekintélyt sugárzó. Mind amellett, hogy egy idegbeteg kurva.

Remegő szívvel közeledem a bál felé. Minden egyes porcikám átjárja a rettegés. Túl sok mindentől félek, de a legjobban, hogy ma talán végleg elveszíthetlek.