Ebben a városban mindent tisztára lehet mosni vagy legalábbis mindenre van megoldás.

Léna

- Rendben. Miss Valeska, ez az óra teljesen az Öné. Arról beszélünk amiről csak szeretne.

Dr. Quinzel, kedvesen mosolygott. Letette a kezéből a tollat és a füzetet is és teljesen rám figyelt.

- Hosszú ideje az első nap, hogy elfelejtek gondolkodni. Hogy nem kell semmire sem gondolnom. Pedig bőven lenne mire. Jerome és Jeremiah hatalmi játékuk bábja lettem. Egyre több és több kétség gyötör. Ami már azonban biztos, hogy nem vagyok aberállt. Hogy nem a bátyámba voltam szerelmes és ez egy kicsit megnyugtat. Valahogy, mintha feloldozna az érzésekkel járó teher alól. Még ha egészen kicsit is. Még is úgy érzem, hogy valami rosszat cselekedtem. Ez normálisnak mondható?

A szőke doktornő letette szemüvegét és barátságosan közelebb hajolt.

- Nagyon sok minden történt Önnel a jelenben, mint a múltban. Kell némi idő, hogy az emlékeit és a történteket feltudja dolgozni. Ennek nincs megszabott ideje. Mindig egyén függő. Nem szabad okolnia magát olyan dolgokért, amikben nem volt döntési lehetősége. Csúnyán visszaéltek az emlékzavarával és erre nincs bocsánat.

Elöntenek az emlékek és kell néhány perc míg összeszedem magam. Szipogva kezdek neki újra.

- Először boldogság öntött el, ha a romantikus perceinkre gondoltam. Most még is úgy érzem  el kell utasítanom ezeket az érzéseket. Haragos vagyok, saját magamra.

Dr. Quinzel felírt magának valamit, majd átnyújtott egy csésze teát. Az illata valami mennyei volt, olyan biztonságot nyújtó.

- Most végig fog menni egy úton, amit akadályok övezhetnek, de erős nő és túl fog jutni ezen.

A doktornő elgondolkodott és rám nézett. Megértő mosolyt adott nekem.

- Ha jól tudom, meg ismert valakit. Vele milyen a kapcsolata.

Kissé zavarba jöttem és fészkelődtem, de ettől még szerettem volna beszélni róla.

- Olyan napnak indult mint a többi és még is másképpen alakult.

1 héttel korábban

- Léna, gyere gyorsan! Most van a tévében!

Yelen izgatott volt, mint egy gyerek karácsonykor. Mosolyogva mentem ki az irodámból és betelepedtem a kanapéra. "Egy újabb sikeres per! A főügyészúr tarol! Megérkezett a várva várt hős! Ehhez hasonló fülszövegek tartoztak a híradóhoz. Harwey Dent területi főügyész újra kalitkázott egy alvilági bandát.

"- Sokan kérdezik nem félek? De, határozottan félek, de még jobban félnék egy olyan városban élni, ahol senki sem áll ki az igazságért. Hiszem, hogy a becsület nem vásárolható meg. Hinni akarok benne, hogy a jó és igaz emberek többen vannak Gotham-ben, mint a rosszak."

- Harwey Dent egy kibaszott hős vagy!

A tévéhez visít, én pedig majd nem kiköpöm a teám, úgy elkap a nevetés. A vállamba boxol miközben ráncolja a szemöldökét. Így viccelődni kezdek.

- Azért, mert jóképű és dögös, még nem lesz hős.

Duzzogva összefonja a karjait és tovább hallgatja a híradót, majd játékosan meglök.

- Legalább elismered, hogy jó pasi.

Forgatom a szemeim, Yelen szokás szerint csak a lényeget ragadta ki.

- Meglátogattad Jerome-ot?

Megdermedek és elbújok az ölében. Finoman simogatja a hátam. Nem kérdezz újra, nagyon türelmes velem.

- Egyszer, de képtelen voltam vele lenni. Tudta, hogy így lesz. Nem eröltete, de azt mondta végül úgy is Őt választom.

Megpaskolja a vállam és az arcomba tól két belépőt a ma esti amatőr jazz előadásra. Lusta mosolyt villantottam. Talán még sem lesz olyan rémes ez a nap.

A klubban szinte minden szempár rám szegeződött. Olyan volt, mintha valami veszélyes bestia lennék vagy valami ilyesmi. Suttogtak, de Yelen támogatása képes volt ezt is feledtetni. Kértünk egy üveg édes vörös bort és élveztük a lágy zenét. Behunytam a szemeim és ringtam a jazz ritmusán, mintha csak a hűs folyó vízén lebegnék. Yelen megszorította a kezem és a másik asztal felé mutatott, ahol az a bizonyos főügyész ült. Mosolyt villantottam, de nem igen érdekelt a dolog. Sokkal inkább a zenének akartam szentelni magamat. A barátnőm sms-t kapott és kicsit ingerült is lett. Mennie kellett, de nem részletezte az okát és nem akartam faggatni sem. Azt este folyamán egy bizonyos mély barna tekintet talált meg, újra és újra. Kicsit zavarban voltam ettől, de nem értettem. Azért érzek így mert Mr. Gotham fehér köpenyes hőse néz, vagy mert a kamera messze nem adta vissza mennyire vonzó valójában. Egy újabb szemkontaktus alkalmával apró mosollyal bólintottam, mire felállt. Kezében a pohárral indult el velem, majd megállt az asztalomnál.

- Miss Valeska, csatlakozhatok?

Egy percig hezitáltam. Ha Yelen itt lenne egész biztosan belehalna az örömbe. Éreztem, hogy pír szökik az arcomba. Tényleg gyönyörű szemei vannak.

- Kérem.

Intek magam mellé, mire újabb sugdolózás veszi kezdetét. A főügyész megfogja a kezem.

- Ne foglalkozzon velük.

Elhúztam a szám és belekortyoltam a boromba. Az előadások alatt nem beszéltünk. A végén a kocsija felé intett és haza is vitt.

- Azt hiszem még nem gratuláltam az újabb sikeres peréhez.

Szólaltam meg, mire rám kapta csábító tekintetét. Kisfiús mosoly szalad arcára. A kezem az ajkaihoz emelte és apró csókot lehelt rá.

- A hosszú hétvégén lesz egy kisebb elintézni valóm Angliában. Kérem, fontolja meg, hogy a csatlakozik hozzám.

Újfent elakadt a szavam, hogy a város legfelkapottabb agglegénye szeretne velem hétvégézni.

- Mr. Dent komolyan jó ötletnek tartja? Hiszen elég kényelmetlenül sikerült a figyelem középpontjába kerülnöm.

A mosolya nem kopott meg, lehunyta szemeit. Azonban mikor újra rám emelte, akkor sem tükrözött kételyt. Elővet egy jegyzett füzetet írt valamit majd átadta nekem azt. A privát telefon száma volt.

- Gonolja meg Miss Valeska. Bármikor kereshet.

- Rendben. Köszönöm a társaságát és a többit.

Nyújtottam a kezem, de Harwey Dent meleg tenyere az arcomon pihent meg és közel hajolt hozzám.

- Szabad?

Kislányos mosolyt folytattam vissza és lehunytam a szemeim. Az ajkai égettek, annak ellenére, hogy milyen érzéki is volt a csókja. Az ujjaim a holló fekete tincsekkel játszadoztak. Az arcomon, a nyakamon csattant egy két puszi.

- Harwey, megláthatnak.

Sóhajtottam, de elhallgattatott egy újabb csókkal. A nyakkendőjét leoldottam a csókmaraton alatt, de a forró hangulatot lehűtötte a telefonja. Szitkozódva vette fel, ez idő elég volt, hogy felírjam a számom neki és elmeneküljek a házamba. Talán hajnali kettő körül kaptam üzenetet.

"Sajnálom, hogy megzavartak. Este egy vacsora?"

Léna

- Szóval így ismerkedtünk meg. Persze reggel tele voltak a képeinkkel a pletyka lapok, sőt az egyik pocsék kávézós műsor is kitárgyalta. Emiatt nem is Harwey lakásán vacsoráztunk. Hanem valami nívós étteremben, hogy ne kapjon senki sem tudathasadást. Amiről szintén rengeteg cikk íródott. Főleg arra cuppantak rá, hogy külön mentünk haza. Holnap pedig elutazunk, Yelen pedig teljesen bepörgött emiatt.

Dr. Quinzel mosolyogva bólintott.

- Nem baj, ha a boldogság váratlan helyzetben, váratlan személy képében jelenik meg. Azt javaslom élje meg a hétvége során mind azt amire vágyik.

Megbeszéltük a következő alkalom időpontját és távoztam. Otthon három darab levél várt rám, mind az Arkham-ból. Jerome írt. A telefon Jeremiah hagyott hangüzenetet. Megráztam a fejem és mindent félretettem. Nekem most jelenleg Harwey Dent figyelmére van szükségem és nem a múltam állandnó szereplőire.

Jó dolog a vágy, a szerelem, mert felkap és elrepít. Mámoros, puha ködbe taszít Elvisz messze a szürke, komor gondok elől.