Szürke, kopott fehér falak. Penész és doh szag kering a levegőben. Örültek kiabálása zeng. Kitalálod hol vagy? Nem? Akkor nem maradt más hátra mint, hogy üdvözöljelek az Arkham-ban.

Jerome

Nagyon unalmas ez az egész. A sok fogyatékos szívatása sem okoz örömet vagy szórakozást. Olyan rég volt, hogy beszéltünk az édes Lénával is. Tudom, hogy megtalálta a pápaszemest. Kíváncsi vagyok, hogy elmerte-e mondani Lénának a teljes igazságot. Arról a tűzről. Mi vagyis ki miatt volt. Várnom kell kicsit utána. Utána nem az Arkham hanem Gotham lesz bolondok háza lesz. Porig és édes testvérem utána te következel. Léna pedig az enyém marad.

-Valeska!-szólt be George a szobába.

-Tessék pajti?-pattantam fel vigyorogva.

Meglepetten láttam, mikor George mellett a kis alak fekete kabátjának kapucniját hátra csapta ezzel láthatóvá téve arcát.

-Miss Valeska félórát tudok biztosítani-motyogta zavartan neked az őr majd elment.

Beléptél becsukva magad mögött az ajtót. Olyan hülye érzés tört rám. Már több mint egy hónapja nem érhettem hozzád és annyira akarlak már.

-Léna.-suttogtam, mire kicsit kuncogtál.

-Te is hiányoztál Jerome.-mosolyogtál szélesen.

Ahogy átöleltél egyből az ágynak döntöttél. Ami vigyort csalt az arcomra. Szorosan öleltelek magamhoz.

-Szükségem van rád.-suttogtad halkan.

Elégedetten morogtam, tekintve az éledező vágyamra. Magam alá fordítottalak és az ajkaidat kezdtem falni míg szabaddá tettelek lent. Annyira izgató volt az arcod ahogy birtokba vettelek. Lassan csináltam, elakartam nyújtani az aktusunk. Kitudja mikor lesz alkalmunk újra együtt lenni. Gyönyörű dallamként visszhangzott a hangod falakról ahogy a nevemet sóhajtozod. Szótlanul szedtük rendbe magunkat, de az arcodon levő mosoly nem tűnt el ahogy a nyugtalanító gondolataid sem.

-Megtaláltad igaz?-kérdeztem csillogó tekintettel, mire bólintottál.

-Jeremiah és te miattam utáljátok egymást.-mondtad kicsit szomorkásan, de csak nevettem egyet.

-Tudod, hogy milyen különbözőek voltunk. Semmiben sem hasonlítottunk. Viszont te képbe kerültél és lett valami amit mind a ketten magunknak akartunk.-vontam vállat.

-Fél, hogy megölöd.-felelted halkan mire széles vigyor terült el az arcomon.

-Jól teszi. Félre ne értsd Lénám nem az fő ok, hogy megkörnyékezett téged. A saját vérem fordította ellenem ezt nem bocsáthatom meg. Persze tudom, hogy te nem akarod a halálát.

Lesütötted a tekinteted én pedig kicsit csalódott voltam, de nem több. Nem érthetünk mindenben egyet.

-Honnan tudod?-szorítottad kicsit ökölbe a törékeny kis kezed.-Már előttem is tudtad hol rejtőzik, igaz? Honnan?

-Egy király lehet ebben a játékban. A többi titok édesem.- vigyorogtam így elém álltál újra falhattam azokat a mámorítóan édes, telt ajkaid.

-Azt is tudom, hogy miattad előbújt onnan. Semmikép sem hagyom, hogy ellopjon tőlem.

Kis rémületet láttam rajtad. Lábujjhegyre állva csókoltál meg újra.

-Te is elmesélhetted volna.-tértél ezzel a lényegre.

-Kíváncsi voltam, hogy tud e igazat mondani. Továbbá érdekelt milyen érzéseket vált ki belőled.-ráncoltad kicsit a szemöldököd de rám hagytad volna, de én nem ezt akartam hanem választ.-Jobban csókol mint én?

A kérdésemre rémülten kaptad rám mély barna tekinteted. Az arcod elöntötte a mélyvörös pír. Nem igazán ezt a reakcióra számítottam. Haragudhattam volna talán ha nem az előbb sóhajtozol alattam.

George idegesen jött be és mielőtt válaszoltál volna kilopott. Jimbo és az öreg Harvey lépett be hozzám.

-Wow ezt a váratlan örömöt! Tényleg olyan megható, hogy maga Gotham város megváltója jön el hozzám.-kezdem hahotázni.

-Beszélni akarunk veled.-morogta Bullock.

-Miért? Mintha bármi hasznom lenne belőle.-vigyorogtam rájuk.

-Ha együttműködsz engedélyezik, hogy látogathasson a húgod.-felelte Jimbo.

-Mit szeretne tudni?-döntöttem meg gyermeki mosoly kíséretében a fejem.

-Hol van az öcséd? Jeremiah Valeska. Mi történt ami miatt trauma érte Lénát?-tette fel sora a kérdéseit Jimbo, élvezettel vigyorogtam.

-Nos a kurva kedvence bujkál, de még nem találtam meg. Sajnos. Léna pedig velünk együtt nőt fel, nagyjából öt évesek voltunk. Hárman játszottunk a konyhájukban és az anyukája hasonló tünemény volt mint az enyém. Valamit úgy hagyhatunk mikor kiüvöltött ránk az ágyból és kimentünk.-az igazság az, hogy igazán csodálatos látvány volt a lángok és a sikolyok.

-Mi történt?-kérdezte Jimbo.

-Elemésztették a lángok. Cheryl sikoltozott és üvöltözött. Nem tudtak mit tenni. Léna pedig sokkot kapott és elájult. Egészen a mostanáig nem emlékezett se a tűzre se az anyjára.

-Hogy hogy?-nézett rám az öreg.

-Hasonló sokk volt.-morogta Jimbo

-Gratulálok Gordon nyomozó, helyes.-tapsoltam vihogva.-Alig várom, hogy láthassam az édes Lénát.

-Eszelős.-morogta a vénember.

Magamra hagytak újra így újfent csak az ágyat kezdtem nyomni, persze tudják. Jimbo gondolom sejti, hogy csak féligazság amit elmondtam. Hiszen ők is jártak nálad Zack te elhízott faszkalap. Lényegtelen, hamarosan úgy is kint leszek veled. Pápaszem te pedig hamarosan újra elmesélheted a hazugságaidat. Alig várom, hogy megtudjam. Képes vagy-e újra besározni Lénát is?