Sötét álom nehezedik rám. A vörös lángok magasra törnek. Fájdalomtól eltorzult hangon visít. Egy nő, de nem tudom ki. Bűn érzése omol reám. Mi a franc folyik itt?

Zihálva, verejtékezve ébredtem. Rettegtem. Az óra hajnali négyet mutatott. Olyannyira felment a pulzusom, hogy nem próbáltam meg visszaaludni. Folyamatosan csak te jársz a fejembe és amit mondtál. Egy hónap telt már el, de csak telefonon beszélhettünk. Annyira furcsa vagy. Nem értelek. Egy kicsit mégis megijesztesz. Jeremiah tényleg tudja mire emlékszem. Aki tudhatja, hol van Lila, de a halottak nem beszélnek így csak Zack bácsi maradt. Tíz éve láttam utoljára.

Az irodában Yelen mindenben a segítségemre volt. Az összes írómat átütemezte én pedig két óra alatt megtaláltam a drága nagybátyámat.

-Yelen, elkísérsz?-néztem rá bociszemekkel, persze már nyúlt is a kabátjáért.

-Hova is megyünk?

-Zack falatozójába. Pedig nem akartam többet látni, de hátha segít.

-Azt tudom hol van!-kiáltott fel.-Egyszer ott kajáltam azzal a punk sráccal.

Rossz kedvem volt, de elkapott a röhögő görcs. Yelen mindig a legfurcsább pasikat szedi össze.

-Ne nevess! Ti is nagyon extrán örültetek egymásnak a végén.

Kicsit elfogott a szégyen, hiszen miután Bullock hazavitt Yelen a konyhapultomon ülve várt rám két üveg vodka társaságával. Az első üveg után őszintén megvallottam mit tettünk akkor Jerome szobájában. S tudom, hogy ez nem helyes és mégis szükségem van rá.

-Jól van, de tényleg érdekes pasikat tudsz összeszedni.

Senki sem volt bent, Zack a pult mögött ült és a baseball meccset nézte. Yelen oda visított, hogy két presszót. Leültünk a pulthoz és vártuk a kávénk. Mikor letette elém a csészét akkor jött rá kivagyok.

-Szervusz Zack bácsi.-rántottam mosolyra az ajkaim.

-Léna...régen láttalak.

-Igen. Mikor elhoztál a cirkuszból. A legjobbat tetted velem.-kortyoltam a kávéba.

-Mit akarsz?-kérdezte, bár nem számítottam másra.

-Legalább csinálhatnál úgy mint aki örül a kishúgocskájának.-morogtam.

-Láttam mindent. Láttam, hogy fehérben temetted el Lilát. A Gotham estélyen pedig...Jerome egy szörnyeteg! Megölte anyátokat! És te Léna megmentetted!-ahogy üvöltött baromira sértette a fülemet.

-Őt akarom megkeresni.-tettem le az üres poharat.

-Miért? Sosem voltatok jóba, te mindig Jerome árnyéka voltál.

-A testvérem.-ráncolta a szemöldökét, de belement csak szabaduljon tőlem.

Egy papírra firkantotta fel a Szent Ignác iskolát és egy nevet Xander Wilde. Nem tudtam meglepődni. Ez a név igen csak rávall. Amennyire pedig ismerem tuti elbújt a világ elől.

-Léna! Most hova? A Szent Ignácba?

-Igen, majd várj meg a kocsiban. Az öreg olyan egyszerű mint az egyszer egy. Valamilyen módon támogatom az humán osztályát és dalol.

-Rossz vagy Léna.-kuncogtál szokott aranyosságoddal.

Rossz. Tudom, nem úgy értette Yelen. Rossz lennék? Nem, nem érzem rossznak magam. Tudnom kell mire gondoltál. Mire nem emlékszem.

-Miss Valeska. Megtisztelő, hogy találkozhatok a Black Widow tulajával. Miben segíthetek?

-Köszönöm, hogy fogadott. Bár váratlan látogatást tettem.

-Ugyan, talán egyszer tarthatna előadást a humán tagozatnak.

-Megtisztel Uram. Én a barátomat keresem, itt tanult. Xander Wilde.

-Kisasszony tudja...nem adhatnám meg ezt az adatott. Tekintve az Ön viharos életére, de itt megtalálhatja.

Elkerekedett tekintettel figyeltem, hogy a cím a temető mellé szól.

-Pénteken a művészetek napja lesz. Szívesen megtartom akkor a beszédet.

Az öreg ráncos kezei közé vette az enyémeket és megcsókolta. Yelen-nel visszamentünk a szerkesztőségbe és folytattuk a munkát. Míg meg nem szólalt a telefon.

-Arkham-ból jön a hívás!

-Kapcsold be.-a szívem hevesen vert.

-Édes Lénám, hogy halad a magánnyomozás?-tudtam, hogy a vonal másik felén mosolyogsz.

-Folyamatban van. Hiányzol.-feleltem, de nem mondtál semmit.-Jerome.
-szóltam bele ismét.

Halkan kuncogtál. Annyira nem tudok rajtad elmenni.

-Én is kívánlak már nagyon. Bár velem ellentétben neked nagyobb választékod van kint.-kicsit epésen hangzott.

-Menny a francba!-fakadt ki belőlem, de nem raktam le.

-Jól van na, nem volt vicces? -játszottál megint.

-Ezt ugye nem hiszed, hogy válaszra méltatom?!-még mindig rohadt ideges voltam.

-Ó Lénám azt a csinos kis szádat bárcsak most másra használhatnád.

Mondtad sóhajtozva, így belementem a játékba. Hiszen ketten kell játszani.

-Például?-kérdeztem nagyon lassan.

-A nevem ismételgetnéd, kéjtől fűtve amíg dolgozlak vagy játszanál rajtam velük.

-Hm...jól hangzik. Alig várom, hogy esélyünk legyen rá.

-Hamarosan édesem, jaj istenem lejárt az idő. Csókollak Lénám.-drámaian cuppogott a telefonba.

-Én is Jerome.-letettem a telefon és bámultam magam elé.

Sűrű köd száll a Gotham-i temetőre. A sírok közt rettegve lépkedek míg a kijelölt kriptához nem érek.