Nem érdekel. Nem is érzem, hogy kellene. A szeretettem nem adom bárkinek. Ez nem bűn. A baj csak az, hogy ez sem egészséges. Vagyis azt hiszem valami nincs rendben velem. Ott vagy minden percemben. Ez pedig kicsit megijeszt.

-Semmi kedvem ehhez az egészhez Yelen.- sóhajtoztam a gondolataim ide oda cikáztak, hol Jerome-on, hol a készülő könyvemen.

-Lehet, de a Waney jótékonysági rendezvények jót tesznek a cégeknek.- lebegtette Yelen a nekem szánt ruhát.- Martha emléke miatt minimum meg kell jelenünk.

-Jó igazad van, de tényleg ebben kell elmennem?- a ruha maga gyönyörű volt, de nekem valahogy most tényleg nem volt kedvem.

-Igen! Csodás kontrasztot ad majd a tűzvörös hajkoronádhoz.- mosolygott rám így beadtam a derekam.- Az Arkhami látogatásról egy szót sem szóltál. Történt valami?

Rám nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel, megértést sugározva. Mélyet sóhajtottam.

-Jerome azt mondta mindent porig akar égetni, hogy aztán a hamuban sétáljon velem az oldalán.

-Ahha, hát a világ utálata elég nagy. Mint valami végtelen sötétség ami tele van romlottsággal. Meg nem bántanálak Léna. Viszont ott vagy te mint az utolsó fény a józansággal és minden érzéssel.

-Mit tegyek Yelen?-néztem magam elé.

-Szerintem már eldöntötted. Te vagy aki tud és képes meg persze akar rajta segíteni.

-Félek, hogy elbukom.-töröltem le egy kósza könnycseppet.

-Benne van, de ti köztettek erős a kötelék. Csak nehogy te légy az aki megváltozik, Léna.

Átölelték, én pedig viszonoztam. Három órás készülődés után már a taxiban ülve vártuk mit hozhat a Waney buli. Igazán csodálatos volt mint mindig és most a fiatal tulaj is itt volt. Sajnáltam mert Bruce olyan családban élt ahol a szülei szeretettben és gondoskodásban nevelték. Az édesanyja nagyban segítette az üzletem beindulását. Egy ilyen jótékonysági bálon találkoztunk ahol ügyesen megnyertem magamnak. Gondosan felügyelte egy teljes évig ami alatt képes voltam visszafizetni mindent. Missis Waney kifejezetten kedvelte az írásaimat így könnyű volt. Lassan oda sétáltam a fiához.

-Jó estét, Mr. Waney.-mosolyogtam a nálam fiatalabb fiúra.

-Jó estét, Miss...-a kezem nyújtottam neki.

-Valeska, Léna Valeska. Örülök, hogy megismerhettem. Nagyon sokat köszönhettek az édesanyjának. Kérem fogadja őszinte részvétem.

-Köszönöm Miss Valeska. Tudja Ön az első aki nem azért jött ide mert szeretne valamit.-mondta zavartan a fiú.

-Sajnos ezek a rendezvények ilyenek, hamar hozzá fog szokni és idővel látni is fogja ki igazi és ki hamis.- mosolyogtam biztatóan rá, Alfred-et pillantottam meg két pohárral a kezében.

-Miss Valeska, sugárzik mint mindig.-mosolygott rám a komornyik és átnyújtotta az egyik poharat.

-Köszönöm Alfred, Ön az egyetlen akinek el is hiszem a komolyságát.

-Bruce úrfi tudja a hölgy sokszor járt nálunk a birtokon, de Ön általában az udvaron volt.

-Egy vörös kisautó társaságában.- jegyzem meg mosolyogva, mire a fiú elpirult.-Örülök, hogy láttuk egymást.- nyomtam egy puszit az ifjú majd Alfred arcára.

Nem kevés lényegtelen beszélgetésben volt részem, körülbelül harminc százaléka a testvéremre irányult. Főleg Gothem mocskos szennylapjainak hírvivői. Ki kellett mennem kicsit az udvarba és ott leültem a szökőkúthoz. Az elmém lassan ellepték a testvéremmel kapcsolatos gondolatok.

-Egy ilyen szépségnek nem itt kellene lennie.

Szólalt meg egy sármos férfihang, ijedtemben felugrottam. Elmosolyodott, magas, sötét hajú, mély barna tekintetű férfi és folytatta.

-A táncparkett közepén lenne a helye. Bocsásson meg ha megzavartam, Teo Gallavan vagyok.-nyújtotta a kezét

-Léna Valeska, örülök Mr. Gallavan.- mosolyogtam hamiskásan.

-Kérem szólítson Teo-nak. Miss Léna őszintén megvallva reménykedhetek egy táncban?

-Annyi gyönyörű nő közül pont az én táncomra tartana igényt Teo?- vontam fel a szemöldököm.

-Valóban szemrevaló hölgyek tündökölnek ma éjjel, de egyik sem birtokolja azt az erényt amit kegyed.- mondta

-Kérem világosítson fel Teo, mi lenne az a különleges erény.- nevettem jó kedéllyel, amin elmosolyogott.

-Lojalitás. Kitartás és szilárd hűség a tulajdon vére iránt. Sajnos csak úgy mint máshol itt Gotham-ben sem marad titokban semmi, mint hogy kegyed Jerome Valeska ikertestvére. Hallottam az esetről, hogy Léna Ön amint megtudta mi történt egyből ment és intézkedett a testvére életének védelme ügyében. Ez a tett mélységesen tiszteletre méltó, hogy nem hagyta sorsára. Pedig Önnek az élete az üzlete jó alakul. Ez az amit senki sem birtokol az itt lévők közül.

Befejezte a monológját, nekem pedig könnyek gyűltek a szemeimbe, ez férfi nagyon jól bánik a szavakkal. Ettől függetlenül furcsa volt.

-Nos, hogy is mondhatnék nemet egy ilyen beszéd után, Öné a táncom Teo.

Bevezetett a terembe, Yelen széles vigyorral szemlélte az érett férfit aki a táncparkettre vezetett és magabiztosan ringatott a dallamra. A végén kezet csókolt és röpke monológgal búcsúzott.

Rossz érzés kerülgetett. Ez az ember túlságosan is mézes mázas. Túlságosan jó színben akarja magát feltüntetni. És legvégső soron túl jól informált.