A józanság hangja, az erkölcs hangja, a társadalmi elvárások hangja. Mind elzárom az elmém legrejtettebb zugába, hogy most ebben a pillanatban átadhassam magam neked.

-Megőrjít a gondolat, hogy valaki hozzád ér és nem én vagyok.- mondtad majd hangosan nevetni kezdtél.- Na emiatt nevezhetnek őrültnek.

Vigyorogtál rám önfeledten. Kezeim remegettek, de sikeresen átkaroltalak téged és csókra húztalak, pont olyan figyelmesen voltál mint az előbb. Szorosan simultunk egymáshoz. A tested forrt csak úgy mint az enyém. A csókunk megbontva néztük egymást.

-Akkor én is az vagyok, mert szerelmes vagyok a tulajdon testvérembe.

Suttogtam alig hallhatóan, íriszed örömittasan ragyogtak.

-Hatalmas sztár leszek, te pedig mellettem leszel.- a fülemhez hajoltál.- Én vagyok a sötétség, az sem érdekel ha vérben fürdök. Léna te olyan tiszta és ártatlan vagy még.-mormoltad halkan, hangod vággyal fűtött volt.

Kicsit megfeszültem. Féltem volna? Nem. Tőled biztosan nem. Megsimítottad az arcom, a nyakamnál végig cirógattál a mellkasomig ahol a széttártad a tenyered. A szívem vadul vert. A homlokod ráncoltad.

-Félsz?-kérdezted mialatt kioldottad a köntösöm, s akár egy fenevad végig pásztáztad a lényem.

-Nem félek.-zökkentettelek vissza belőle.

Felültem félre dobva a köntösöm, az ajkaidra tapadtam. Legomboltam a pamutos felsőt rólad. A kezeid fel le jártak a meztelen bőrömön maguk után égető érzést hagyva. Az öledbe húztál, teljesen egymásnak feszült a csupasz bőrünk. A csókod mohó és követelőző lett mint a nadrágodban merevedő férfiasságod. Újra magad alá tepertél, az ajkaiddal becézve minden porcikám. Ahogy a hasam aljához értél, felpillantottál a tekintetted az enyémbe fúrtad. Lassan lehúztad a csipkés anyagot én pedig szégyenérzet helyett széttártam a lábaim. Bár a szívem hevesen lüktetett. Az ajkaid penge vékony mosollyá formálódtak. A szemedbe logó csapzott, vörös hajtincsek egyszerre értek el ördögi és gyermeki hatást.

Egyáltalán nem kellett sokat tenned, hogy úgy formálj ahogy kedved tartja. Fölém hajoltál lágyan csókoltál, amibe bele is nyögtél mikor a lábaimmal lesegítettem rólad a nadrágot ezzel teljesen összesimultunk. Én is ugyan úgy remegtem mint te. Átkaroltam a nyakad, az egyik kezeddel lefogtad a derekam és lassan birtokba vettél. Valahogy éreztem mit akarsz közben. A tekintettem, a szemeimbe akartál nézni ahogy a tied leszek. Ahogy a bűnös örömeinknek élek veled. Elégedett voltál, nagyon is. Nem tudom mennyire lehettünk hangosak ahogy a táncunk jártuk mert mintha Tabita és Barbara kuncogását hallottam volna, de nem érdekelt. Túlságosan is édes ez a bűn veled.

Szétesve, pihegve néztük egymást. Már fogalmam sincs mit csinálok. Már nem tudom mi a helyes. A mosolyoddal az érintéseddel elszakítasz a valóság szabályaitól.

-Fáj?-kérdezted miközben betakartad csupasz testünket.

-Kicsit sem.-mosolyogtam álmosan és hozzád bújtam, de egy kicsit húztam az orrom.

-Mi az?-kérdezted játékosan.

-Annyira érződik a szex szaga.-suttogtam, persze te hangosan nevettél így befogtam a szád az enyémmel.

-Most feküdtél le egy gyilkos, szadistával aki a testvéred és az zavar érződik e mennyire jó volt nekünk?-vigyorogtál továbbra is.

Szemem forgatva föléd másztam, számítóan néztél. Persze neked sem volt ennyi elég és nekem se. Kicsit erősebben mozogtál, de nem zavart. Jót tett a lelkemnek a kontroll feladása. Ahogy marionett babaként irányítasz.

Még senki sem volt fent mikor lopva elhagytam az épületet, mély csókba forrtunk össze és mint egy szétröppenő gerle pár mi is elváltunk. Bűnös gondolataim nem zajongtak, elégedetten pihentek éjsötét szófájukon. Első utam haza vezetett átöltözni, két órával később pedig a kedvenc kávézómba ahol Yelen már várt rám.

Halkan elmeséltem neki, hogy tudtam beszélni Jerome-mal. Nincs választása különben megölik. Oké ez nem száz százalékig így van, de na. A kegyes hazugság belefér.

-Istenem Léna, akkor most mi lesz?-nézett rám aggódva.

-Fogalmam sincs, bárcsak elszökhetnénk. Nem érdekelne semmi sem, egyedül téged sajnálnálak itt hagyni.-mondtam szomorúan, mire megszorítottad a kezem.

-Itt vannak a kopók.-suttogta.

-Á James Gordon és Harvey Bullock nyomozó, kész hírességnek érzem magam. Ezúttal miben segíthettek?

-Ne tegye Miss Valeska, őrizetbe veszem.-mondta büszkén Gordon.

-Ó és mi alapján?-a számhoz kaptam a kezem majd barátnőmre néztem.-Talán sikkasztottunk Yelen?-nevettem fel.

-Nyomozók ha nem tudnak bármi értelmes indítékot találni akkor el is mehetnének.-mondta flegmán Yelen.

-Ön ne szóljon bele szívi, magát is bevihetjük.-mondta Harvey felsőbb rangúan.

-Hagyd Yelen, vidd az irodát amíg ez elcsitul. Mi is a vád?-néztem széles mosollyal a nyomozókra.

-A nyomozás akadályoztatása.-mondta szárazan Gordon, rámosolyogtam a barátnőmre.

-Ne aggódj Yelen menj vissza az irodába, megyek én is.-vissza fordulva és felállva a kezeim összeraktam. -Mehetünk?

Essen rendőrfőnök kb másfél óra után beér. Persze tombolni kezdett a bevitetésemen és értelmes választ akart. Közben hír érkezett egy ellopott tartály kocsiról, a diákokról. Ez történ körülbelül két órával ez előtt történt adás vette fel a bátyám én pedig szótlanul, némán sírtam érte. Harvey talán sajnált így oda adott egy nagy doboz zsebkendőt. Az ügyvédem sehol sem volt. Én pedig csak otthon akartam bőgni. Harvey-t elküldte Essen és csak nézett, majd egy rendőr srác jött be. Érdektelen volt amíg meg nem szólalt.

A gondolatok amik zakatoltak a fejemben szinte felemésztettek. Miért? Hogyan fajulhat el valami ennyire? Miért nem szökhetünk meg a valóság elől? Túlfogom szárnyalni magam valaha, hogy veled maradhassak?