Ez őrültség. Én is romlott vagyok? Én is beteg vagyok? De ha így is van. Miért ilyen jó érzés ahogy az ajkad az ajkamhoz ér?

A kabátom igazgattam mikor Gallavan megérkezett, erőtlen mosollyal fogadtam.

-Kérem ne legyen ilyen letört, egyáltalán nem illik kegyedhez.- csókolta meg az arcom.

-Sajnos nem sok dolog tudna mosolyt csalni az arcomra. Nem is sejti mennyire méltányolom a figyelmességét Teo.

-Ugyan hiszen a barátja vagyok, de gondolom több minden érte egyszerre amiért ilyen letört.

-Volt szerencsém ma fogadni Gordon és Bullock nyomozott szóval igen eléggé fárasztó volt.-sóhajtok miközben elkényelmesedek az anyósülésen.

-A testvére miatt keresték fel?-érdeklődött, bár tudta a választ.

-Mi másért. Csalódottak is voltak mikor közöltem, hogy ne engem zaklassanak hanem végezzék a munkájukat és keressék meg azt aki ezt elindította.

-Igazad van, nem azokat kellene zaklatniuk akik csak próbálnak emberiek maradni ebben a rideg világban.

-Néha már gyanúsan azt mondja Teo amit úgy vél hallani szeretnék.- nevettem fel.

-Csak ugyan? Fel sem tűnt.-nevette el magát.

Az út hátralévő része csendben telt el, Gotham fényeibe merültem el míg meg nem érkeztünk. A legfelső emeletre mentünk bár nem is vártam kevesebbet amit viszont ott láttam elég riasztó volt. Bár sejtettem valahol mélyen. Barbara Kean az asztalon ült és gyönyörű nővel csókolózott.

-Tudtam én Teo, hogy túlságosan is barátságos. -jelentettem ki miközben felakasztottam a kabátom.

-Nem fél Léna?- mosolygott szélesen a kérdéshez.

-Nem, ha megakarna ölni nem hozott volna ide.- feleltem érzelem mentesen- Jerome hol van?

-A szobájában várja, de előbb bemutatnám Tabitának.

-Csodás és az italom is előkerül?- mosolyodtam el kacéran

-Természetesen, tudja nagyon tüzes, bátor akár a testvére. A többit már a partin volt szerencsém elmondani.- vezetett be a nagy előtérbe

-Tabita a hölgy Léna Valeska, Jerome húga.

-Szemrevaló.- jelentette ki szűkszavúan. -Nem csoda, hogy Jerome idegbeteg lett mikor megtudta, hogy ide hozod az én kényem, kedvemre bízva.

Szélesen elmosolyodtam a kijelentésen. Sokat hisz magáról, de lebecsülni is veszélyes lenne.

-Nincs szükség rá, hogy ijesztgessen Tabita. Inkább foglalkozzon továbbra is Barbarával.

-Akár Jerome, csak saját maga érdekli.- jelenteti ki Tabita, Teo pedig egy pohár martinit nyomott a kezembe. -Vöröske van valami sötét hobbid? Nem veszem be a szende író szerepét. Mégis csak Valeska vagy.

-Van.- mosolyodtam sejtelmesen, de sötétnek cseppet sem vallanám.

-El is árulod édesem?- mosolygott rám a Kean miközben a keze fel alá járkált Tabita testén.

-Vadászni járok, de nem kétlábúakra.- kacsintottam két vérszomjas hárpiára.

-Tudod Jerome tartott attól, hogy talán ártanék neked, de mivel pontosan tudom hallgatni fogsz így nincs mitől tarts.- koccintotta Teo a poharát az enyémhez.

Félmosolyra húztam az ajkam, minden apró mozdulatom ádáz szempárral figyelte.

-Milyen barát lennék ha kifecsegném a titkát, leendő polgármester úr. Mert ugye erre játszik?-vontam fel szemöldököm.

-Gyönyörű és eszes. Honnan jött rá?- simított ki egy kóbor tincset az arcomból.

-Miután a városba érkeztek, az a ostoba eltűnt. Az ördög is a részletekben rejlik.- mosolyogtam és lehúztam a pohár tartalmát.

-Okos kislány.- suttogta Barbara, Tabita pedig mosolyogva méregetett.

Teo átkarolta a derekam és elvezetett egy ajtóhoz. Barátian megpusziltam az arcát amin meglepődött és ismét egy nehéz kilincset nyomtam le.

Nem láttam a bátyám, de a fürdőszobából gőz csapódott ki. Nem tudom mi ütött belém, de oda osontam az ajtóhoz. Bár nagy volt a gőz, de így is kivehettem Jerome hátának minden egyes izmát, a tekintettem egyre lejjebb ért egészen a fenekéig. Fel sem fogtam, hogy megfordult csak amikor elém tárult a férfiassága amitől rákvörös lettem, az alsó ajkamba haraptam. Tekintettem újra felfelé haladt a kidolgozott felső testén, szerencsére a szemei szorosan le voltak hunyva ahogy mosta a tűz vörös haját. Lassan hátráltam, de ahogy oldalra pillantottam egy szélesen vigyorgó Barbara állt az ajtóban. Kicsit elsápadtam és oda sétáltam hozzá.

-Mit szeretne Barbara?- vontam fel szemöldököm bár az arcom éget a szégyentől.

-Semmit édesem. Sejtettem, hogy benned is van egy kis rosszaság.- kacsintott szórakozottan és elment.

Közben Jerome is kijött a zuhany alól egy szál törölközőben. Próbáltam lenyelni a zavarom, ami kissé nehezemre esett abból kiindulva mit is csináltam.

-Szia.- mosolyogtam bár hirtelen eszembe jutott a nap eseményei.- Elmesélnéd kérlek mibe mentél bele?

-Nem vagy az anyukám Léna!- vágtad rá sértetten majd, sóhajtottál.- Felöltözhetek?

Észre sem vettem, de a szám harapdáltam. Oda sétáltam egészen eléd, úgy láttam mintha te is hasonlóan zavarban lenél. Most teljesen normálisnak tűnik a helyzet, de ez korántsem az. Nem tartom a józan ésszel nézve se annak.

-Persze, addig én is lezuhanyzok.-mondtam beleegyezően.

Bólintottál én pedig elvonultam a fürdőbe annyi különbséggel, hogy én becsuktam rendesen az ajtót. Körülbelül tíz perce álltam a forró zuhany alatt, mikor úgy gondoltam már te is felöltöztél. Kimentem és valóban, türkiz kék pizsamában voltál. Engem egy kétszer akkora köntös takart és a csipke bugyim. Leengedtem most már a hajam ami ezer fele bomlott, elmosolyodtál mint régen.

-Szóval, akkor elmeséled mi a franc ez az egész?- ültem le melléd.

-Nem vagyok őrült Léna, csak átlátok a világunk korlátain.

-Tudom és soha nem is állítottam. Viszont van egy határ.

Megfogtam a kezed, de téged valami zavart amit még nem mondtál el.

-Ha azt túlléped...

-Szabad vagyok! Teo szerint nagy sztár lehetek. Gotham-et pedig így felégettem.-mondtad izgatottan, a fejem csóváltam.

-Nem értelek ez lenne a szabadság? Ártatlanok életének kioltása? Te ennél jobb vagy Jerome. Nem bízhatsz ebben az emberben!

-Nem érzek sajnálatot, örömöm lelem a gyilkolásba.- a tenyered az arcomra simítottad és elmosolyodtál, nem féltem a hallottak ellenére se

Valamin elgondolkodtál. Mérlegeltél. Mielőtt megszólaltál volna az ajkadba haraptál, megvillantva hófehér fogaidat. Ráncoltam kicsit a homlokom.

-Jerome, mi baj?-kérdeztem picit oldalra döntve a fejem.

-Barbara itt volt.-fújtál és folytattad, a szívem pedig kihagyott. -Tényleg néztél zuhanyzás közben?

Ahogy nyíltan megkérdezted, egyszerűen a vér egyből kifutott az arcomra. Nem volt erőm se elszakítani tőled a tekintettem úgy megbabonáztál. Ahogy az ajkaim szóra nyitottam, de a sajátoddal betakartad. Gyengéden, édesen finoman csókoltál. Teljesen elgyengültem. Lassan eldöntöttél a puha matracon.

Eltávolodtál tőlem csodálkozva néztél. Annyira pihegtem, minden porcikám lángolt. Nem tudtam mit kezdjek a magammal. Ez volt az első csókom és te tudtad. Bár ez nem lenne helyes. Ezt itt abba kellene hagyni, elfelejteni, de akarom. Beleakarok kóstolni a sötét vágyainkba.