Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

7.

-Meghallgatnál végre?- kiabált a telefonba Kat.

-Kat nem hallok semmit éppen egy futam kellős közepén hívtál.- kiabáltam én is vissza.

-Ah rendben!- sóhajtott nagyot és kinyomta a telefont. Tudtam, hogy nem éppen viselkedek egy legjobb barátnő módjára, de a motorzúgás miatt szinte semmit nem hallottam. Majd később visszahívom.

A Bakuba utazásunk óta egyre inkább vonz, hogy újra beüljek a forma 1-es autóba és vezessek. Persze tudtam, hogy ezzel végleg haragot szítanék a bátyám és köztem, de hiányzott az adrenalin.

-Na milyen voltam?- tárta szét a karját Max, a kezében a bukósisakkal.

-Hm nem is tudom. .- tettettem gondolkodást, de miután megbökte az oldalamat csak nevetni kezdtem.- Nagyon jó voltál Max.

Max szuper futamot ment, viszont kapott egy kisebb büntetést ami miatt lecsúszott a dobogóról és csak a negyedik helyet szerezte meg.

-Mit szólnátok egy ünnepi vacsihoz?- karolt át minket Christian.

-Mi tart vissza?- mosolyogtam rá.

-Kaja mindig jöhet.- túrt bele Max az izzadt hajába.

-Remek.- csapott Chris Max hátára.- Emberek ma a hotel melletti bárban találkozunk.

-Fürdök és mehetünk jó?- adott egy puszit az arcomra, majd elsietett.

-Nem gondolod, hogy döntened kéne végre?- hallottam meg a hátam mögül egy ismerős női hangot.

-Tessék?- fordultam meg és Christinaval találtam szembe magam.

-Max vagy Andreas. Különben mindenki meg fog utálni.- forgatta a szemét mosolyogva.

-Semmi szükségem a tanácsaidra.- fordultam el tőle.

-Pedig megfogadhatnád. Talán ha nem lépsz Max felé, ideje lenne lépnem felé.- sétált gúnyosan befelé.

-Elnézést! Magán sehol nem látom a kártyát, hogy bejöhetne ide.- hallottam meg Sergio hangját.

-Persze. Már megyek is.- indult meg kifelé.

-Hé Di! Jól vagy?- lépett mellém.

-Ühüm. Csak a csaj.. nem éppen a szívem csücske.- hazudtam. Illetve csak részben. A lány tényleg sosem volt kedves velem, de az amit Maxről mondott, teljesen lesokkolt.

***

Mű mosollyal ültem egy kanapén, a kezemben egy margarita társaságában. Max mellettem ült a keze a karfán felettem, az én agyam mégis csak azon kattogott amit a délután folyamán hallottam.

-Minden rendben?- hallottam meg hirtelen Max hangját közelebbről.

-Persze. Igen.- húztam le a maradék italomat és intettem a pincérnek, hogy még egy kört szeretnék.

-Szerintem neked nem kell még egy kör.- nevetett Max.

-Jelenleg úgy érzem az sem lenne elég ha a sárga földig leinnám magam.- dőltem hátra a kanapén.

-Az előbb azt mondtad minden rendben.- karolta át a vállamat.

-Igen. Csak kissé elfáradtam ebben a pár hétben.- mosolyogtam rá bíztatóan.

-Di nem muszáj velem jönnöd minden nagydíjra.- simította meg a combom. Jól esett az érintése.

-Szeretnék Max.- tettem a kezemet a kezére és megsimítottam. Egészen addig egymás szemébe néztünk, amíg a pincér meg nem érkezett egy újabb itallal. Max újra a többiekkel kezdett beszélgetni én pedig gyorsabban ittam meg az italt mint terveztem, így miután megittam, leraktam az asztalra a poharat és felálltam.

-Hova mész?- pattant fel azonnal Max is és megtartott, mivel kicsit imbolyogtam.

-A szobámba. Fáradt vagyok.- ásítottam nagyot.

-Felkísérlek.- tartott továbbra is és sorban kezet fogott a srácokkal, majd a kezemet megfogva húzni kezdett.

-Várj.- álltam meg a lift előtt és levettem a magas sarkúimat.- Mindjárt jobb.

-Sokat ittál.- nevetett Max.

-Igen érzem.- nevettem én is, majd a lift megérkezett és beszálltunk. Egymás mellett állva vártuk, hogy az emeletre érjünk, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felé fordultam.- Max.

-Igen?- karolta át a derekamat, hogy biztos a lábamon álljak.

-Te vonzónak találsz?- kérdeztem meg a nyakát átkarolva.

-Ez meg milyen kérdés?- nevetett Max, de én nem nevettem.

-Csak válaszolj őszintén.- léptem hozzá közelebb.

-Di.- sóhajtott nagyot és láttam a szemében, hogy erre a kérdésre fél, vagy nem akar válaszolni, ezért megcsókoltam, amit egészen a szobámig folytattunk, ahol hamar megtaláltuk az ágyamat.

Reggel mikor felkeltem pillanatok villantak fel a múlt éjszakáról. Az ágyban azonban egyedül ébredtem. Maxnek nyomát sem láttam.

A telefonom csengése megzavarta a gondolatomat és mikor megláttam a legjobb barátnőm nevét eszembe jutott, hogy  elfelejtettem vissza hívni. Fel akartam venni, de abban a pillanatban ahogy az oldalamra fordultam, szinte szaladhattam is a mosdóba. A tegnap esti ital azzal a lendülettel jött ki, ahogyan tegnap befele.

-Diana! - hallottam Chris ideges hangjára kintről.

-Igen?- téptem fel az ajtót.

-Jézusom te jól vagy?- ijedt meg egy kicsit.

-Nem igazán.- sóhajtottam nagyot.

-Indulnunk kell Di.- lépett egyet beljebb.

-Adj negyed órát.- támaszkodtam meg az asztalon.

-10 perc és lent legyél.- utasított, én pedig áthúztam néhány kényelmes ruhát és mindent bedobáltam a bőröndömbe, majd leszaladtam. Mindenki rám várt én azonban szó nélkül leraktam melléjük a bőröndömet és beszálltam a taxiba. Dühös voltam, hogy Max szó nélkül ott hagyott, mégha barátok is vagyunk. Zavart.

A taxiban, a repülőn, majd újra a taxiban egy szót sem beszéltünk, de a hangulatom nagyon feszült volt. Azt éreztem, hogy aludnom kell minél előbb, amint leszállunk Spanyolországban.

-Di?- kopogott Max az ajtómon.

-Igen?- nyitottam ki higgadtan. Az út során kicsit megnyugodtam és úgy voltam vele, ha Max nem hozza fel a témát akkor én sem.

-Kat felhívott. - mutatta fel a telefonját.- Beszélned kell vele.

-Most nem megy Max.- fogtam a fejem.- Aludnom kell.

-Rendben. De később hívd fel jó?- dugta zsebre a telefonját.- A srácokkal lent leszünk ha gondolod.

-Rendben.- mosolyogtam rá.

Hiába forgolódtam, egy idő után inkább felhúztam egy rendes ruhát és Max ajánlatával élve lementem.

Ahogy az étterembe léptem meg is pillantottam  Maxet és mellette ült a múltkori társasága.

-Sziasztok!- ültem le a Mick melletti üres székre.

-Jó reggelt álomszuszék.- nevetett Lando.

-Nagyon szétcsúsztam az időeltolódástól.- túrtam bele a hajamba.

-És a tegnapi piától.- nevetett Max.

-Nagyon vicces vagy Verstappen.- dobtam meg egy kis szelet kenyérrel. Tudtam, hogy ilyet nem illik, de igaza volt.

-Majd megszokod.- dőlt hátra a székén Charles.

-Mikor?- sóhajtottam fel.

-Minél tovább maradsz a Red bullnál.- válaszolta Pierre én pedig Maxre pillantottam.

-Már pedig Diana Hamilton már a Red Bull tagja.- könyökölt az asztalra Max és mélyen a szemembe nézett, mintha csak így érzékeltette volna, hogy pontosan emlékszik a tegnap estére és nem csak az egészet beképzeltem.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro