Már hulla fáradtan ültem a gép előtt és a terveket nézegettem, mikor kopogást hallottam. Tudtam, hogy nem szabad most abbahagynom, mert akkor sosem fejezem be, pedig jó lenne vele még a héten elkészülni. De a kopogó csak nem hagyta abba.

-Jövök.- kiabáltam és a laptopot otthagyva az ajtóhoz siettem.

-Szia.- láttam meg magam előtt Andreas alakját. Ez meg mi a fenét keres itt?

-Öhm. Szia.- vakartam meg a tarkómat, mert nem igazán tudtam mit is kéne most tennem.

-Ráérsz most egy kicsit?- lépett beljebb az ajtón.

-Sajnos nem. Éppen menni készültem.- ráztam a fejem, de csak az ajtó elé tette a lábát, nehogy becsukódjon.

-Ebben a ruhában?- nézett végig a szürke melegítőnadrágomon és a fehér trikómon.

-Persze, hogy nem. Mikor kopogtál kezdtem volna el öltözni.- válaszoltam.

-Akkor itt megvárlak és elkísérlek ahova menni szeretnél.- vette el a lábát én pedig a meglepettségtől becsaptam az ajtót. Ez a pali tényleg ennyire buta? Mit keres egyáltalán Shanghai-ban?
Miután kinyitottam az ajtót, sajnos Andreas még mindig ott állt.

-Mehetünk.- sóhajtottam nagyot és a lift felé indultam.

-Hova szeretnél menni? A kocsim a hotel előtt áll.- kérdezte immár a kék cabrio mellett, amit gyanítom bérelt, hiszen nem ugyanaz volt mint amivel múltkor utaztunk.

-A shanghai versenypályára szeretnék.- álltam meg mielőtt beszálltam a kocsiba.

-Reméltem, hogy pletyka amit rólad és arról pilótáról írnak.- sóhajtott nagyot és beült a kocsiba.

-Mit keresel itt?- kérdeztem a kocsiban felé fordulva.

-Azt beszéltük meg majd beszélünk.- pillantott felém egy pillanatra, majd újra az útra.

-Igen. Ha visszamentem, ami nemsokára lesz.- forgattam meg a szemem és innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz. Reméltem, hogy a pályán már nem akar velem jönni de követett.

-Nem tudom meddig jöhetsz velem.- álltam meg a bejárat előtt, pedig pontosan tudtam, hogy az útjaink itt elválnak.

-Úgysem figyeli senki.- mutatott az ajtóra.

-Dehogynem.- mutattam fel a Red bull logóval és a nevemmel ellátott kis kártyát.- Mindenki csak ilyennel mozoghat.

-Diana!- hallottam meg Christian ideges hangját.- Bejönnél?

-Szia Andreas!- fordultam el tőle és a Red Bull csapatfőnöke felé siettem.

-Nem adom fel ilyen könnyen Diana.- kiabálta utánam Andreas.- Küzdeni fogok érted.

-Jézusom ez az ember bolond.- nevettem kínosan, de Christian-t teljesen hidegen hagyta a mondandóm.

-Beszélned kell Max-szel.- jelentette ki.

-De hát a futam már elkezdődött.- értetlenkedtem.

-Pontosan tudod, hogy tudsz vele beszélni.- fújtatott Chris, majd az eredményjelző táblára mutatott. Max szinte majdnem a utolsó volt.

-Mi történt?- kérdeztem aggódva.

-Nem az a lényeg most mi történt. Mond meg neki, hogy itt vagy és húzzon bele.- nyomta a fejemre a fejhallgatót és a mikrofont.

-Max? Mi a fenét művelsz? Húzz bele!- hadartam a mikrofonba Christian előbb elhangzott szavait.

-Di?- hallottam a választ, de válaszolni már nem válaszoltam. Max mintha eddig nem is lépett volna a gázra, most roham tempóban ugrált felfelé a táblán. Christian visszavette a fejhallgatót és innentől ő beszélt a pilótáinak.

Max a futam felénél már az első tízben volt, de ez még nem volt elég ahhoz, hogy holnap előnyös helyről indulhasson.

-Max gyere ki kerékcserére.- figyelte Christian idegesen a képernyőt, hiszen esni kezdett.

Max a box utcába érve abban a pár másodpercben felém fordult és bár nem láttam sem az arcát sem a szemét, tudtam, hogy mosolyog. Ennyire már ismertem. A red bull mellett a bátyám száguldott el a Mercedessel, majd Max is utána hajtott.

Max a végére egészen az 3. helyig tornázta fel magát, aminek mindenki örült, így persze a futam végén mindenki gratulálni kezdett neki. Időnként rám pillantott, de mindenki a figyelmét szerette volna. Ugyanannyira amennyire én is.

-Di! Azt hittem ma dolgozol.- lépett végre hozzám.

-Meglepetés.- öleltem meg szorosan.

-Na meg azt gondoltam Andreassal leszel.- mondta cinikusan, majd elengedtük egymást.

-Fogalmam sincs mit keresett itt. Beállított a hotel szobámba én pedig azt mondtam programom van és ide jöttem.- mosolyogtam rá.

-Jól tetted.- szorította meg a kezem.

A pályáról visszamentünk a hotelba, ahol mind a ketten a saját szobánkba húzódtunk vissza.

-Hogy van a kedvenc ügyfelem?- szólt bele Katherina a telefonba.

-A kedvenc ügyfeled fáradt a munkától.- sóhajtottam, hiszen akkor is a laptop fölé görnyedve dolgoztam.

-Ugye nem felejtetted el, hogy két nap múlva jelenésed van Párizsban?- csörgött valamivel a háttérben.

-Te jó ég.- sütöttem le a szemem. A bátyámmal való folyamatos viták, az Andreassal történő problémák és Max, teljesen elfeledtették velem, hogy divatbemutatón kell részt vennem.

-Diana. Nem mondhatod le!- cseszett le Kat azonnal.

-Tudom tudom.- sóhajtottam nagyot. -Holnap a verseny után azonnal indulok.

-Foglaljak neked jegyet?- kérdezett vissza azonnal.

-Nem kell, megoldom köszi.- sóhajtottam.- Na és mi van a görög félistennel?

-Éppen visszautazott Görögországba.- sóhajtott.- Di..

-Várj valaki kopogott.- pattantam fel az ágyról.

-Beszélnünk kell.- rontott be Lewis.

-Kat visszahívlak jó?- nyomtam ki a telefont mielőtt válaszolhatott volna.

-Meddig játszuk még ezt a nem beszélünk egymással időszakot?- tárta szét a karját.

-Amíg észre nem veszed azt amit én akarok és nem próbálod mindig megmondani mit csináljak.- tettem keresztbe a karjaim.

-Én csak féltelek Di! Ami akkor történt.- tűrt a hajába.

-Az már 5 éve volt Lew.- túrtam én is idegesen a hajamba.

-Bármikor megismétlődhet. Azzal, hogy minden nap a pályán vagy...

-Csak nézem Lewis. Élvezem. Nem veheted el tőlem azt ami boldoggá tesz.- léptem egy lépéssel közelebb.

-Nem kellett volna bemutatnom téged Max-nek.- kiabált rám idegesen.

-Tévedsz. Max a legjobb dolog ami az elmúlt pár hónapban történhetett velem. Te sosem hívtál volna el egy futamra sem.- emeltem fel én is a hangomat.

-Persze most legyek én a hibás.- rázta a fejét.

-Igenis te vagy a hibás Lewis. Egy versenyre sem hívtál el és egy divatbemutatómra sem jöttél el. Te jó ég még a születésnapomon is valami hülye buliban kavartál.- könnyeztem meg.

-Saját életem van Diana!

-Nekem is Lewis! És mindig elmondom neked, de te csak a saját érdekeiddel foglalkozol. Ideje lenne felnőnöd végre.- mondtam ki egy régen elfolytott gondolatomat. Lewis szó nélkül ott hagyott és mielőtt becsaphatta volna az ajtót valaki megfogta.

-Di minden rendben?- lépett be a szobába Max.- Hallottam a kiabálást és...

-Max.- szaladtam hozzá és a nyakába kapaszkodva szorosan megöleltem, majd bőgni kezdtem.