Mosolyogva néztem ahogy a bátyám végigsétált a hotel hallján. Alig vártam, hogy észre vegye igenis itt vagyok és minden egyes futamon ott leszek.

-Nézd itt egy újabb cikk.- lépett mellém nevetve Max. Amióta megismertük egymást, rengeteg cikk arról szól vajon mi is van köztünk és vajon mi lehet Andreassal. Persze Max és én csak nevetünk ezeken, hiszen annak ellenére, hogy egy hete szinte elválaszthatatlanok vagyunk, semmi sem történt és nem is áll szándékunkban.

-És most mit írnak? Eljegyeztél már?- fordultam felé és én is a telefon képernyőjét figyeltem.

-Nem. Most valószínűleg kisbabát vársz, mert a repülőről leszállva bő pulcsiban voltál és nem csinosan felöltözve.- továbbította az infót belőlem pedig kitört a nevetés.

-Ezek a sztorik teszik széppé a napjaim.- fogtam a hasam, majd ismét a bátyám irányába pillantottam. Észrevett.

-Mehetünk?- kérdezte Max a telefonját a zsebébe dugva, majd észrevette mit, vagyis kit figyelek és intett neki.

-Igen. Menjünk.- ragadtam meg a bőröndöm.

-Nem köszönsz neki?- kérdezte, de mikor észrevette, hogy nem áll szándékomban, csak követett.

-Fogunk még találkozni mialatt itt vagyunk.- nyomtam meg a gombot a liftben.

-Mi történt veletek? Mikor Monacóban voltunk úgy látszott imádjátok egymást.- fordult felém hirtelen Max.

-Semmi, Lewis nem akarja, hogy itt legyek.- rántottam meg a vállam.

-Oh. Ezt nem tudtam.- sütötte le a szemét Max, mintha bármi rosszat tett volna.

-Max, ez nem a te hibád. Sőt! Hálás vagyok neked azért, hogy itt lehetek.- simítottam meg a vállát.

-Lewis utálni fog egy ideig.- nevetett Max, de láttam rajta, hogy pont nem ezt várja a barátjától.

-Max. A bátyám kissé.. érdekes. Ne érts félre. Csodálatos ember, de ha rólam vagy bármelyik lánytestvéréről van szó akkor valami megváltozik benne. Félt minket.- csippant a lift, de mi csak álltunk egymás mellett. Már éppen bezárult volna az ajtó, mikor Max odalépett és megakadályozta. Kiszálltunk és a szobáink felé sétáltunk.

-Mitől félt ennyire titeket?- állt meg a hátam mögött és válaszra várt.

-Gyere be.- tartottam a kártyát az ajtóhoz és kinyitottam.

-Ennyire titkos? Nem kell elmondanod Di.- mosolygott rám.

-Nem titkos Max. Semmi rosszra ne gondolj, csak kint még a falnak is füle van.- nevettem el magam.

-Ez igaz!- gondolkodott el, majd levágódott az ágyra.- Figyelek.

-Nem titok, hogy Lewis hírneve rengeteget segített nekünk, vagyis inkább nekem abban, hogy sikeres és híres legyek.- ültem le mellé az ágyra. Ő pedig elfeküdt az ágyon és úgy figyelt tovább.- Amikortól híres lett mindannyiunkat folyamatosan megtalálták a férfiak, sokan közülük csak a hírnévre mentek, persze én voltam a legnaívabb és a legfiatalabb is, de sosem viseltem jól, mikor egy- egy ilyen ügy kiderült.

-Sajnálom.- ült fel és nem tudta mit mondjon.

-Nem kell. Mára már megtanultam kezelni az ilyen eseteket.- legyintettem.- Mint múltkor az a focista.

-Hallottam már róla. Sosem volt szimpatikus.- rázta a fejét, majd kopogtak az ajtómon.

-Jövök!- kiabáltam és felpattantam. Az ajtóban legnagyobb meglepetésemre a bátyám állt, annak ellenére, hogy azt gondoltam beszélni sem akar majd velem.

-Mit keresel itt Diana?- rontott be a szobába.- Megmondtam, hogy nem akarlak itt látni.

-Szerintem a húgod 24 évesen már eltudja dönteni mit akar.- kelt a védelmemre Max, Lewis pedig meglepődve felé fordult.

-Az egész a te hibád. Ha te nem vagy, most ő is távol lenne innen.- lépett egy lépéssel közelebb versenytársához a bátyám.

-Ha ő nem hívott volna el akkor is itt lennék Lewis. Többet nem fogom kihagyni a versenyeket.- léptem be Max elé és farkasszemet néztem a bátyámmal.

-Soha ne engedd meg neki, hogy vezesse a Forma-1-es autódat! Értetted Verstappen?- bökött az ujjával a fiú felé Lewis.

-Nyugi tesó. Nem fogom.- sóhajtott nagyot Max mérgesen.

-Helyes.- válaszolta, majd kisétált a szobából és becsapta maga után az ajtót.

-Miért nem vezetheted az autót?- kérdezte Max azonnal én pedig egy pillanatra lefagytam.

-Mert egy idióta.- legyintettem és magamba folytottam a történetet.

-Nem megyünk el bejárni a várost?- kérdezte miután rájött, hogy nem akarok többet mondani a történtekről.

-De. Átöltözök és mehetünk.- bólintottam. Max megfogta a bőröndjét és átment a saját szobájába, hogy ő is elkészüljön, így indulhattunk.

gigihadid és további 3 699 275 személy kedvelte.
dianahamilton: ⛰

***

-Gyerünk Max.- álltam Christian mellett és már a körmömet rágtam. Mindössze egy kör volt hátra és negyedik helyen állt, a leggyorsabb körrel ami azt jelentette, hogy akár plusz pontot is kaphat.

-Meglesz ez.- mosolygott rám Christian, majd Maxnek kezdett magyarázni, hogy figyeljen a mögötte lévő autóra. Imádtam ezt az érzést, de ugyanakkor újra és újra lezajlott a fejemben a velem történt eset és ilyenkor csak jobban aggódtam a bátyámért és persze Maxért is.

-A fenébe.- hallottam hatalmas csörömpölést a hátam mögül, de hála az égnek csak néhány szerszámot vertek le.

-Várj segítek.- guggoltam le a srác mellé.

-Köszönöm.- mosolygott rám, majd felálltunk és a kezét nyújtotta.-  Sergio Sette Camara.

-Diana Hamilton.- ráztam meg a kezét mosolyogva.

-Igaz is. Le sem tagadhatnád a bátyád.- nevetett, majd gyorsan a helyére tette a szerszámokat.

-Ezt most nem tudom, hogy bóknak vegyem vagy sértésnek.- nevettem vele.

-Ne aggódj. Rólad rosszat mondani nem lehet.- kacsintott, majd folytatta az útját. Mire befejeztük a beszélgetést addigra vége is lett a versenynek, Max a negyedik, míg Lewis az első helyen végzett, és a bátyám át is vette a leggyorsabb kört. A fenébe.
Amióta összevesztünk a szállodában, azóta szóba sem állunk egymással, ha esetleg összefutunk, akkor sem köszönünk csak egymásra nézünk és tovább megyünk.

-Szuper voltál- ugrottam Max nyakába mikor kiszállt az autóból.

-Elsőnek kellett volna lennem.- rázta a fejét idegesen.

-Ha így haladsz még Di- nél sem leszel első helyen.- morgott mérgesen Christian.

-Tessék?- fordultunk Maxxel a férfi felé, aki csak legyintett és ott hagyott minket.

-Este még találkozunk?- nézett rám Max szomorúan, és az én hangulatom is rossz lett, hiszen rossz volt így látni az általában mindig boldog fiút.

-Persze.- szorítottam meg a kezét, majd adtam egy puszit az arcára búcsúként és távoztam. A srácoknak még sajtó interjú volt, illetve természetesen az eredményhirdetés, azonban nekem is vissza kellett térnem a tervezéshez, hiszen az élet nem áll meg.

danielricciardo és további 386 295 személy kedvelte.
maxverstappen1: Kína✈️ @dianahamilton