-Kell egy wc.- szaladtam a folyosón. Éppen csak megérkeztünk a török pályára.

-Jobbra.- kiáltott utánam Max, én pedig az említett irányba siettem. Max a kezében fogva a babahordozót lassan jött utánam, de a wc-be már nem követett.

-Di. Minden rendben?- kopogott az ajtón Nadi.

-Öhm. Igen. Persze.- kiabáltam ki.

-Elrontottad a gyomrod?- kérdezte mikor kiléptem az ajtón.

-Minden bizonnyal.- bólintottam, majd megláttam a kezében a papír poharat.- Kávé?

-Aha. Egy kortyot?- nyújtotta felém.

-Nem köszi.- toltam el, majd vissza szaladtam a wcre egy újabb adagot kiadva magamból.

-Mindent kihánytál. Innod kell valamit ki ne száradj.- rázta a fejét. A wc-t támasztva bólintottam, majd egy gyors fogmosás után hallgattam is a barátnőmre és gyorsan lehúztam egy fél liter vizet.

Nem sokkal később már kicsit jobban érezve magam sétáltunk a paddockban nevetgélve.

-Jajj annyira éhes vagyok.- mordult egyet a gyomrom. Megsimítottam a hasam és ezzel Nadia azonnal értette a célzásom.

-Paddock club?- mutatott az emeletre. Valamilyen okból kifolyólag a csajok és én imádtunk itt enni és most is ott találtuk Charlotteot és Annát is.

-Szóval. Nagy hírem van.- rakott a szájába Anna egy adag palacsintát.

-Hallgatunk.- kapta fel mindenki a fejét.

-Pierre és én.- vette halkabbra a hangját.- Úgy döntöttünk bele kezdünk a baba projektbe.

-Hogy mi?- lepődtünk meg mindannyian.

-Ez remek hír.- simítottam meg a mellettem ülő lány karját.

-Annyira örülök.- mosolygott Charlotte is.

-De szeretnék már én is.- ábrándozott Nadi is.

-Mi tart vissza?- ráncoltuk a szemöldökünket.

-Hogy csak 22 évesek leszünk?- nevette el magát.

-Oh igen. Mindig elfelejtem, hogy mennyivel fiatalabb vagy.- nevettem el magam.

-Hé. Én is annyi idős vagyok.- nevetett Charlotte.

-Basszus de öreg vagyok.- ráztam a fejem.

-Még nem vagy 30.- nevettek.

-Már csak 3 év.- tettettem sírást.

-Az még rengeteg idő.- nevettek.

-Bocsi.- lépett mellénk két lány.

-Sziasztok.- mosolygott rájuk elsőként Nadia, majd Charlotte is. Ők voltak mindannyiunk közül a legszociálisabbak, nekem a hangulatomtól  függött, Anna pedig ahogyan ő mondta mindig "utálom az embereket". Persze a rajongókkal kedves volt, de mégis nagyon tudták zavarni.

-Csinálhatunk egy képet?- kérdezte, mi pedig kedvesen bólintva igent mondtunk. Mind a kettővel csináltunk képeket.

-Szép a pulcsid.- mutatott egyikük a szürke, bő pulcsimra.

-Köszi.- mosolyogtam rá és miután elmentek újra nekiálltam enni.

-Elég sokat eszel.- ráncolta a homlokát Charlotte.

-Egy órája hányt ki mindent. Olyan üres lehet a gyomra mint egy fekete lyuk.- válaszolt Nadia helyettem, hiszen nekem szinte minden pillanatban tele volt a szám.

-Hogy van a szerelmem?- guggolt le mellém Max hirtelen.

-Éhesen.- nevettem teli szájjal.

-Jobban vagy?- utalt a pár órával ezelőtti eseményekre.

-Sokkal.- bólintottam.- Nathan a bébiszitterrel?

-Igen.- állt fel, majd felállt, egy puszit nyomott a fejem tetejére és magunkra hagyott minket.

-Tudjátok mi lenne vicces?- nézte Anna a telefonját.

-Mi?- kérdeztük.

-Ha megcsinálnánk ezt.- fordította felénk a telefonját, amin egy TikTok video játszódott újra. Barátnők csináltak terhességi tesztet, aztán összekeverték őket és a végén ha pozitív lett, akkor nem tudták kié.

-Na jó. Benne vagyok.- nevetett Nadi.

-Én kihagyom.- nevettem.

-Ne már.- pillantott rám Charlotte is.

-Ennek mi értelme?- kérdeztem a fejemet rázva.

-Poén.- nevettek.

-Hajrá csajok.- toltam ki a székem.

-Ne már.- álltak fel ők is.

-Dii.- lépett mellém Anna.

-Nem!- jelentettem ki, majd szinte azonnal folyni kezdtek a könnyeim. Hátat fordítottam és mindannyiukat magam mögött hagyva indultam el a kijárat felé.

-Di.- tárta szét a karjait Christian és szorosan magához ölelt. Tudta mi a könnyeim oka. Ő volt az egyetlen, persze Maxen kívül.- Minden oké.

-Felmegyek Nathanhoz.- csak bólintott és elindult velem az emelet felé, hogy azért mégse hagyjon egyedül.

-Már nem sok van hátra.- szorította meg a kezemet a Red Bull csapatfőnöke.

-Fél év.- bólintottam és eldőltem a kanapén.

-Szóljak Maxnek?- takart be egy takaróval.

-Ne. Nemsokára jobban leszek.- mosolyogtam rá, majd bekapcsoltam a tv-t, miközben Nathant figyeltem ahogy rezzenéstelen arccal fekszik a hordozható kiságyában.

-Megyek.- állt fel Christian. Még néhány szót váltottunk, majd tényleg magamra hagyott.

Nem tudom pontosan mennyit alhattam, de elég mélyen elnyomott az álom mikor is Katherina érkezett meg. Nem, hogy megérkezett, de a kezében tartotta a kisfiamat.

-Ha rajtam múlna el is rabolhatnák.- mondtam kissé rekedtes hangon.

-Próbáltam halk lenni.- ült le mellém.- És most mondd el mi a baj.

-Semmi.- húzgáltam a pulcsim ujját.

-A lányok azt mondták valami bajod van. Neki álltál sírni a semmin.- mutatott az ajtó felé, mintha éppen mindannyian ott álltak volna.

-Szörnyű anya vagyok, hogy simán elrabolhattad volna.- álltam neki újra bőgni és be kellett ismernem kissé figyelem elterelés is volt.

-Dehogy vagy az Di!- simította meg a hátamat.- Nem gondolkoztál még, hogy nálad is később jött ki a szülés utáni depresszió?

-Nem.- ráztam meg a fejem.

-Di. Ez nem szégyen, hiszen nekem is ez volt tudod...- kezdett volna bele a hegyi beszédbe.

-Nem ez a bajom oké?- fordultam felé.- Tisztában vagyok vele mi mi miatt történik és el is fogom mondani ígérem.

-De?- nézett rám kérdőn.

-De még nem most.- pillantottam fel rá.

-Rendben.- bólintott.- Akkor viszont leadjuk a gyerekeket és tartunk egy csajos napot. Csak te meg én.

-Az jó lenne.- mosolyodtam el.

-Akkor. Mindjárt vissza is térek.- nevette el magát és a kezében a kisfiammal távozott.

Kifejezetten jól esett végre a régi legjobb barátnőmmel eltölteni egy napot, és egy kicsit elfeledni minden kis gondomat.

dianaHverstappen:  ❤️‍🔥@katherinahamilton