Anna egyik kedvenc filme mindig is a másnaposok volt. Legalábbis mióta ismerem. Ez vezetett minket ahhoz, hogy a lánybúcsúját Las Vegasban töltsük egy nappal az esküvő előtt, persze csak egy laza iszogatásra.

De amikor kinyitottam a szememet és a szemembe sütött a nap, korántsem gondoltam, hogy semmire sem emlékszem az elmúlt éjszakából.

-10 óra van. Csajok.- álltam fel és kettőt tapsoltam.

-Nem akarok.- fordult a kanapén a másik oldalára Petra, Anna vörőshajú, magyar barátnője akinek azért mègis csak a legjobb barátnője lánybúcsúján volt a helye.

-Három óra múlva indulunk.- dörgöltem meg a szemem.

-Sose engedjétek, hogy a lánybúcsúm napjára rakjuk az esküvőmet.- ásított nagyot Charlotte.

-Nem hiszem el, hogy a kishúgom megházasodik.- lépett be boldogam Ildi, Anna nővére.

-Ha már itt tartunk.- szólaltam meg egy kis csend után.- Hol van Anna?

Mindenki riadt tekintettel nézett rám én pedig azonnal felpattantam, hogy berohanhassak az egyik hálószobába, majd a következőbe és szépen megállapítsam, hogy Anna álma megvalósúlt. Ami mostanára inkább rémálom.
A lányok eközben hívogatni kezdték, de a telefonja Petra táskájából szólt, így nem jutottunk messzire.

-Oké. Gondolom mindenki ezerszer látta a Másnaposokat. Gondoljátok végig miket csinálnak benne.- állt meg Ildi és mindenki hallgatott rá.

-Mi lenne, ha a tetőn kezdenénk?- mutatott az emeletre Petra, hiszen a film így végződik. Összeszedtük magunkat és hallgattunk a vöröshajú lányra, de sikertelenül tértünk vissza a szobába.

-Mondjátok, hogy a mi fürdőnkben nincs tigris.- sóhajtott fel Charlotte.

-Nem kígyó volt a filmben?- ráncolta a homlokát Petra.

-Remélem egyik se.- válaszoltam én is.

-Hogy lehettünk olyan hülyék, hogy az esküvő előtt egy nappal rendeztük ezt az egészet? Ezt még a fiúk sem csinálták meg.- rázta a fejét Ildi.

-Mondjuk számíthattunk volna rá, hogy Anna rendesen megakarja ünnepelni, nem csak egy hotel szobában ülős iszogatással.- rázta a fejét Charlotte.

-Ti emlékezetek valamire?- gondolkozott Petra. És ez volt az a pillanat amikor mindenki teljes pánikban tört ki, hiszen semmire nem emlékeztünk, Anna eltűnt és három órán belül otthon kell lennünk.

-O-o.- vettem elő a csörgő telefonom.- Vedd fel.

-Dehogy.- kapta el Charlotte és azonnal Petra kezébe dobta.

-Én nem beszélek úgy angolul, hogy ezt elmondjam neki.- rázta a fejét a lány és Anna nővérének a kezébe dobta.

-Nekem úgy néz ki, mint az exem szóval kihagyom.- dobta vissza nekem. Mindannyian értetlenül bámultunk rá, de mire felvettem volna Pierre letette a telefont.

-Oké. Nézzünk át a képeket és az üzeneteket.- szólaltam meg.

Egy órával később megjártunk egy ruhaboltot, egy bárt és egy tetováló szalont is ahol még öten jártunk, így csak annyival jutottunk előrébb, hogy lett egy tetoválás a fülem mögött.

-Valami van a zsebemben.- húzott elő egy gyűrűt Petra.

-Te megházasodtál?- lepődött meg Ildi. Petra ekkor újra a zsebébe nyúlt és egy papírt is kihúzott.

-Igen.- fordította felénk a papírt és egy Mike nevű srác állt a másik oldalt.

-Rajta van a hely neve.- mutattam rá.

-Charles hív.- mutatta fel a telefonját Charlotte és ki is nyomta, jelezve, hogy induljunk.

-Szép napot hölgyeim.- lépett elénk egy félmeztelen srác.

-Eljöttünk egy Magic Mike showra?- nézett körbe Petra tátott szájjal és folytatta.- És nem emlékszem rá?

Kicsit elengedve a feszültséget végre mindannyian önfeledt nevetésbe kezdtünk az előttünk álló srác pedig csak kedvesen mosolygott.

-Itt a feleségem.- lépett elénk egy másik srác. Az előzővel ellentétben ő fehér inget és sötét öltönyt viselt, amin így is látszódott mennyire izmos.

-Nos. Ez esetben nem bánom.- mutatott rá Petra, miközben felénk suttogott.- Szia.

-Éjszaka úgy eltüntél, hogy azt hittem sosem látlak újra.- karolta át a férfi a magyar lànyt.

-Nos. Fogalmam sincs mi történt.- rázta a fejét.

-Bocsi.- léptem melléjük.- Hányan voltunk itt amikor az esküvő volt. Mármint mi.

-Csak így négyen. Magyaráztatok valami barátnőtökről, hogy nem hiszitek el, hogy elment.- vàlaszolta még mindig a barátnőnket átkarolva.

-Főnök.- lépett oda ismét a félmeztelen srác. Petra tátott szájjal nézett ránk, jelezve, hogy mennyire tetszik neki a helyzet amibe belekeveredett.

-Azt nem mondtuk véletlen hova ment?- kérdezte Charlotte.

-Nem, de a reptérről jöttetek.- válaszolta. A következő pillanatban Max neve villant fel a telefonomon, amit Charlottehoz hasonlóan én is kinyomtam.

-Akkor irány a reptér.- bólintottam.

-Akkor vigyük a cuccainkat is.- vàlaszolta Ildi.- Elvégre ha a reptérről jöttünk Anna valószínűleg elutazott valahova.

-Az órája.- ugrott be azonnal.

-Mi van vele?- lepődtek meg.

-Add ide a telefonját.- nyúltam Petra felé aki előhalászta a fekete táskájából.

A telefont feloldva nyitottam meg az órájához való alkalmazást és meglepődve láttam, hogy Anna az órája alapján éppen Milánóban van, vagyis otthon. A lányok mellettem állva figyelték én pedig azonnal tárcsáztam Pierre-t.

-Nos. Csak felveszitek a telefont?- szólt bele azonnal.

-Szórakoztok?- tártam szét a karom, hogy FaceTimeon keresztül láthassa az értetlenségemet.

-Anna hazajött az éjszaka.- válaszolta.

-Nem írtátok volna?- kiabált bele a telefonba Charlotte.

-Nézd meg a jobb vádlid Petra.- lépett bele a telefonba Anna is. Petra amennyire tudta felhúzta a nadrágja szárát. A vádliján alkoholos filccel rá volt írva, hogy: "Hazamentem, ha nem emlékeznétek rá, le ne késsétek az esküvőm. Puszi: Anna!!"

-Minket nem akartál hazavinni?- szólalt meg Ildi is.

-Nem akartatok jönni.- válaszolta.- Mindegy is. Itthon mindent megbeszélünk csak gyertek.

-Öhm. Plusz egy fővel érkezem.- kiabált bele Petra a telefonba, majd gyorsan a piros gombra nyomott, hogy ne tudjanak rá válaszolni.

-Akkor induljunk.- mosolygott ránk Mike. A férfi visszavitt minket a hotelbe ahol kifizettük a szobát, összeszedtük a holmijainkat és sietve mentünk ki a reptérre.

-De örülök, hogy jól vagy.- ölelt magához Max.

-Soha többet ne nyomd rám a telefont.- rázta a fejét Charles is, miközben a barátnőjét ölelte át. Max egy határozott nézéssel jelezte, hogy ezzel ő is egyet ért ezért csak bólintottam és újra hozzábújtam.

Egész időben érkeztünk, fodrászok gyorsan elkészítették a hajunkat, majd jöhetett a sminkes és következett a ruha.  Nem volt időnk beszélni a menyasszonyal, de már nem is akartunk. Mindenki biztonságban hazaért, a menyasszony végülis megvan és egy ígéretes lánybúcsúnk volt, amit talán nem ismételnénk meg, de a gyerekeinknek majd nevetve emlegetjük.

-Mehetünk?- lépett be Anna édesapja az ajtón. Anna először körbenézett és könnyes volt a szeme. Nem volt szomorú, nem akart visszalépni. Hálás volt. És ez az nézés minden felhőt eloszlatott.

annagasly: Mrs. Gasly❤️‍🔥