-Diana.- kiáltott felém egy rajongó.

-Mrs. Verstappen.- hallottam egy másikat a másik irányból. Sosem féltem a fotósok hadától, de jelenleg kifejezetten zavart, hiszen magam előtt toltam a babakocsit, amíg a másik kezemben tartottam az unokahúgomat aki bár boldogan integetett, időnként a nyakamba bújva fordult el a villanó fények elől.

-Egy képet kérlek.- jött közelebb azonnal egy harmadik ember, majd szépen lassan hatalmas tömeg gyűlt körénk.

-Hé!- kiáltottam el magam mikor a kocsihoz értem.- Sajnálom, de a gyerekek nem bírják ezt a felhajtást ezért megkérnélek titeket engedjétek meg, hogy berakjam őket a kocsiba.

A rajongók és a fotósok hada a legnagyobb meglepetésére egy lépéssel hátrébb lépett és csak távolról figyelték ahogyan beteszem Daisy-t, majd a kisfiam. Beraktam a csomagtartóba a babakocsit és beszálltam a kocsiba.

Meglepődtem, de melegséggel öntötte el a szívem, hogy a hollandok milyen kedvesek és figyelmesek.

-Hát itt vagytok.- szaladt felénk Charlotte. Mármint Charles barátnője.

-Minden rendben?- ijedtem meg hirtelen.

-Räikönnen elkapta a vírust.- jelentette ki, nekem pedig kikerekedtek a szemeim.

-Jól van?- indultunk el befelé.

-Azt hiszem. Nem tudom.- rázta a fejét, miközben átvette a babakocsit, hogy csak Daisy kezét kelljen fognom.

-Remélem másnak nincs baja.- ráztam a fejem, kicsit tartva attól, hogy bármelyikünk fertőzött lehet, vagyis Nathan és Daisy is.

-Reméljük. De menjünk. Mindjárt kezdődik a futam.- intett a fejével.

Charlotte és én VIP részről néztük a futamot, amit fölényesen Max vezetett és hatalmas tűzijátékkal ünnepelve nyerte meg a versenyt. A tömeg tombolt én pedig szinte tátott szájjal figyeltem mennyire is imádja a közönség. Azt hiszem most minden holland szíve egyszerre dobbant.

-Eszméletlen.- nevettem a fejemet rázva könnyes szemekkel.

-Menj csak.- lépett mellém hirtelen Nadia.

-Nadia.- lepődtem meg.- De hát.. ma nem is dolgozol.

-Spa-ban rájöttem mennyit is jelent nekem Lando, így tudom mennyit jelent neked Max és a győzelme. Pláne itthon.- mutatott a pályára.

-Köszönöm.- öleltem magamhoz.

-Nadi.- ölelte meg a lány lábát Daisy.

-Szia Kicsim.- simította meg a haját a lány. Összeszedtem a cuccomat, majd mégegyszer megköszöntem és lesiettem a már ünneplő tömeggel.

-Di.- kapott fel Christian és megpörgetett.

-Sikerült.- ujjongtam én is.

-Siessünk.- ragadta meg a kezem és a pódium felé kezdett húzni. Éppen időbe értünk a Red Bull tömegébe, mikor Maxet szólították a pódium legfelső fokára.

-Igen!!- ordítottam a többiekkel egyszerre.

Megvártam a pezsgőzést és az interjút is majd a lépcső legalsó fokához siettem és amit Max megérkezett a nyakába ugrottam.

-Ma este ünnepelünk.- sétáltunk Max-el egymást átkarolva, ekkor már a paddockban.

-Elfelejted, hogy van egy kisfiunk és egy kislányunk is jelenleg.- karoltam át a nyakát és felé fordultam.

-Majd a bátyád vigyáz rájuk.- legyintett.

-Lewis ma hazamegyek Kat-ért.- ráztam a fejem.

-Akkor.- nézett körbe Max.- Norris.

-Mondd.- kérdezte Lando, az oldalán Nadiaval és a két kicsivel éppen a másik irányba sétálva.

-Mit csinálsz ma?- kérdezte.

-Nadival leszek.- válaszolta.

-Király. Akkor pont rá érsz.- nevetett Max.

-Mire?- nevetett Lando is.

-Hogy vigyázz a gyerekekre. Elvégre Nathan majdnem a te fiad is.- kiabálta tovább.

-Max.- ütöttem a vállába nevetve.

Lando csak a távolból nevetve bólintott, majd láttam, hogy magyarázni kezdi a barátnőjének miért is mondta ezt Max.

-Na látod el is van intézve.- csókolt meg.- Na gyerünk.

Max és én elmentünk vacsorázni, majd egy bulira invitáltuk a barátainkat. Nathant és Daisyt az este további részére Joshoz passzoltuk, hogy Landoek is velünk tarthassanak.

-Szóval akkor te és Lando?- pillantottam Nadiara.

-Igen. Mostmár hivatalosan is.- bólintott mosolyogva.

-Egy kérdést muszáj feltennem ami nyár óta fúrja az oldalam.- hajolt közelebb Anna.

-Igen?- fordult felé Nadi.

-Azon a képen. Ami nyáron Landoról és egy lányról terjedt. Te voltál?- kérdezte és én is izgatottan vártam a válaszát.

-Igen én.- bólintott egy kisebb hatásszünet után.

-Tudtam.- kiáltott fel Charlotte.

-Ugye tudod, hogy mint legjobb barát köteles vagyok kinyírni téged?- húztam ki magam.

-Inkább mint a nővére.- kacsintott rám. Tudtam, hogy ezzel a kettőnk között lévő korkülönbségre utal, de mégis jól esett, hogy Lando a testvérének tart.

-Kedvellek Nadi. Úgyhogy nem akarom, hogy valaki más legyen mellette.- mosolyodtam el kedvesen.

-Én sem szeretném.- bólintott.- És én is megkedveltelek titeket.

-Milyen érzés körbe utazni a világot?- kérdeztem, hiszen pontosan tudtam, hogy ki sem tette a lábát Spanyolországból egészen addig amíg Lando rá nem vett, hogy vegyem fel Nadiat mint bébiszittert.

-Hát ha valaki tavaly azt mondja, hogy idén beutazom a világot és egy pilóta lesz a párom akkor biztos, hogy kinevettem volna.- kortyolt bele az italából.- De imádom.

-Elég jó dolog.- mosolygott rá Anna aki teljesen azonosulni tudott a helyzetével.

-Di.- hallottam Max hangját a másik asztaltól, hiszen valamiért férfi- női asztalokat alakítottunk ki.

-Igen?- fordultam felé, mire csak a fejével jelzett a lépcső felé. Hozzám hasonlóan a körülöttem ülő lányok is abba az irányba kapták a fejüket, így kisebb feltűnést keltve.

Azonnal könnyek gyűltek a szemembe, hiszen nem tudtam mit is várhatok most. Lassan felálltam és Kat felé kezdtem sétálni. Ő is  közeledni kezdett felém és már láttam, hogy az ő szemei is könnyesek.

-Dena.- szólított a legutáltabb becenevemen ami most mégis annyira szépnek hangzott.

-Katie.- léptem hozzá és a nyakát átkarolva szorosan magamhoz öleltem.

-Sajnálom.- suttogta és ő is átkarolt.- Annyira sajnálom.

-Semmi baj.- simogattam a haját. Nem tudtam mennyi ideig álltunk is ott, csak azt, hogy mindenki minket nézett és teljes csendben vártak.

-Max.- tolt el magától Katherina.- Sajnálom.

-Fátylat rá.- legyintett Max, de aztán ő is felpattant és mellénk lépett.- Hiányoztál.

-Te is Super Max.- ölelte meg Kat őt is.

-Gyertek.- ragadtam meg a kezét.

-Di. Most...- pillantott rám és azonnal értettem.

-Josnál van.- mosolyogtam rá.

-Akkor mi most. Megyünk.- lépett vissza Lewis mellé.

-Daisy alig várja, hogy láthassa az anyukáját.- bólintottam.

-Köszönök mindent Di.- mosolygott rám hónapok óta először őszintén.- És neked is Max.

-Menj. Daisy már hiányol.- irányította Max.

-Sziasztok.- intettek mindenkinek, majd egymásba karolva ki is mentek.

-Visszakaptam.- töröltem meg a szemem.