Lassan 1 hónapja nem láttam Maxet. Katherina egyre nehezebben viselte a nagy pocakot és rengeteg segítségre szorult, ezért rettentően fáradt voltam.

November 17. Egy nap volt a hivatalosan kiírt időig és Katherina már fel volt készülve, hogy bármelyik percben megindulhat a szülés. Mindezek előtt pedig leültünk megnézni az utolsó előtti nagydíjat.

-Jól kezdtek.- simogatta a pocakját Katherina. Egy vastag takaró borította az egész testét. Fázós lett. Amióta terhes, még 29 fokban is úgy fázik mintha minimum minden nap tél lenne.

-Ez a pálya jó.- bólintottam. Ideges voltam, nem tudtam mit csináljak ha beindul a szülés. Lewisnak kéne itt lennie és nem nekem.

-Au.- ült fel Katherina.

-Minden rendben?- pattantam azonnal mellé.

-Lewis.- mutatott a tv-re és felállt. A gondolataim valahova teljesen máshova kalandoztak, ezért észre sem vettem, hogy a két Mercedes egymásnak ütközött. Bottas és Lewis is kicsúszott, azonban tovább már nem mutatták.- Au.

-Kat. A föld.- mutattam a földre és a barátnőm követte a tekintetem.

-A magzatvíz.- nézett rám rémülten.- Kórház! Di irány a kórház.

-Én nem akarok bemenni.- ráztam a fejem.

-Gyerünk Diana. Nem fogom itt megszülni a gyerekem.- jelentette ki határozottan és a karomat megragadva az utca felé húzott.

-Oké. Akkor kiraklak a kórházban és kint megvárlak jó?- kérdeztem miközben besegítettem.

-Dehogy maradsz kint. A bátyád nincs itt. Te jössz be velem.- jelentette ki.

-De én..- indítottam be a motort és csendben maradtam. Szüksége volt rám.

-Úristen. Te félsz.- nyögött nagyot.- a kórházaktól.

-Na és ha igen?- kérdeztem miközben az utat figyeltem.

-Hogy lehet félni egy kórháztól?- kérdezte majd újabb fájás következett.

-Simán. Bemegyek megérzem azt a tipikus kórház szagot és elájulok.- rántottam meg a vállam.

-Lewis. Mi van Lewissal?- kérdezte Katherina idegesen.

-Majd később felhívjuk.- válaszoltam.

-Most. Derítsd ki most!- jelentette ki és a szemei szikrákat szórtak.

-Tényleg ijesztőek a terhes nők.- válaszoltam, majd a telefonomat nyomkodva megkerestem Toto számát. Kicsengett, de nem vette fel.

-A fenébe ebbe az emberbe!- ordította és egy újabb fájás érkezett.

-Mindjárt ott vagyunk.- nyugtattam, de egyre inkább csak Lewis miatt aggódott. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlen indult meg a szülés.

A kórházba szinte azonnal megérkezett egy tolószék, majd Katherinát egy kórteremben vitték. Ismét megpróbálkoztam Toto számával de továbbra sem reagált. Elkezdtem online nézni a futamot, legalább így tudjam mi is van a bátyámmal.

-Hölgyem. Kérem jöjjön. A szülőszobába kell mennünk.- jelent meg egy nővér. Gyorsan írtam egy SMS-t Totonak, hiszen ő előbb nézi meg a telefonját, mint Lewis, majd a nővér után siettem. Kaptam egy csúnya zöld ruhát és a fejemre is egy kis sapkát, majd a barátnőmmel tartottam.

-Istenem. Lewis.- ordította a bátyám nevét.

-Kat. Lewis jól van. Tovább ment.- simítottam meg a homlokát ami csupa izzadság volt.

-Istenem. Hála az égnek.- sóhajtott nagyot, majd tovább nem beszéltünk. A műtőben állva tudatosult bennem, hogy Kat annyira elterelte a figyelmemet a kórházról, hogy rosszul sem lettem, de annyira szorította a kezem, hogy már fájt, ennek ellenére próbáltam nyugtatni.

-Szeretné elvágni a köldökzsinórt?- fordult felém hirtelen mindenki.

-Kérlek.- nézett rám Kat megkönnyebbülve.- Legalább egy Hamilton tegye meg, ha nem is az apja.

-Rendben.- bólintottam és megtettem. Úgy éreztem magam mint aki legyőzte a legnagyobb félelmét.

-Szia Kicsim.- fogta karjai között Kat a kislányát.

-Hogy hívják.- térdeltem le melléjük.

-Daisy.- simította meg az arcát.

-Oh nézd egy telefon hívás.- mutattam fel neki, amin Lewis nevét jelezte ki. Azonnal FaceTimera váltottam.

-Úristen.- kapta a kezét a szája elé és leguggolt. Sosem láttam sírni a bátyámat, de most, ahogy ott állt több ezer ember előtt és elsírta magát a kislánya születése után. Valahogy úgy éreztem milyen fontos is ő nekem, és mennyire szereti Katherinát.

-Hát hol van az a kis csoda?- hallottam meg Max hangját aki kikapta Lewis kezéből a telefont és láttam a szemében, hogy ő is elérzékenyült.

-Apuka lettem.- ordította el magát Lewis. A környékben lévők mind tapsolni, fütyülni és kiabálni kezdtek, valamint az összes barátja hozzá rohant és boldogan megölelgették és gratuláltak nekik.

-Mi lett a vége?- kérdeztem Max-et aki kicsit távolabb állt és őket videózta.

-Első lettem.- fordította meg a kamerát büszkén.

-Büszke vagyok rád Max.- mosolyogtam a telefonba.

-Köszönöm Di. Már csak te hiányzol innen.- nevetett kicsit hamisan.

-Jöttök haza?- kérdeztem izgatottan, mert alig vártam, hogy végre láthassam.

-Amint lehet igen.- bólintott, majd elköszöntünk.

***

-Di.- ült fel a kórházi ágyon Kat.

-Igen?- fordultam felé a laptopomból felnézve.

-Köszönöm, hogy ma velem voltál.- nyújtotta ki a kezét felém.

-Nem kell Katie.- álltam fele és szorosan magamhoz öleltem.

-Ne rontsd el a pillanatot.- nevetett én pedig hasonlóan tettem. Utálta ha Katie-nek hívom, de valamiért mostanában ez állt a számra.

-Egy nap majd visszaadom.- tolt el magától.

-Hát ha nem haragszol én azért szeretném ha Max lenne mellettem a szülésnél.- nevettem el magam és tudtam ezzel egyáltalán nem sértem meg.

-Ha egy évvel ezelőtt valaki elmeséli nekem a mostani életünket biztos, hogy nem hinném el neki.- komolyodott el kicsit.

-Mostmár sosem lesz semmi ugyanolyan.- mosolyogtam rá bíztatóan, jelezve, hogy pozitív értelemben gondolom.

-Mikor jönnek haza?- érdeklődött.

-Amint tudnak indulnak.- bólintottam megerősítve magamba Max mondatát.

-Hölgyem. Lassan vége a látogatási időnek.- jelent meg egy nővér az ajtóban.

-Megyek megyek.- bólintottam, felálltam és kinyújtóztam.- Hívj ha bármire szükséged van.

-Megjegyzem!- kacsintott és a nővér kezébe adta Daisy-t én pedig becsuktam utána az ajtót.

***

Reggel nem azonnal mentem be Katherinahoz. Elmentem bevásárolni neki néhány dolgot, majd kimentem a nizzai repülőtérre a srácokért és csak ezek után együtt mentünk a kórházba.

-Istenem de csodálatos.- tartotta a kezébe Lewis a kislányát. Szorosan Maxhez bújva figyeltem a jelenetet és felhőtlennek éreztem a boldogságom.

-A mi kislányunk.- mosolygott büszkén Kat.

-Annyira sajnálom, hogy nem lehettem itt.- nézett szomorúan vissza a feleségére.

-Azt én is.- sóhajtottam nagyot és mindenkiből kitört a nevetés.

-De legalább csinálhattál egy jó képet.- válaszolta Kat.

-Igaz!- bólintottam.

-Milyen kép?- kérdezte Max. Elővettem a telefonom és először a kérdező felé, majd a büszke apuka felé tartottam a telefont.

-Édes.- mosolygott Lewis.

dianahamilton, maxverstappen1 és további 2 825 185 személy kedvelte.

lewishamilton: 👨‍👩‍👧