Új év új én! Tartja a mondás. Nos ez valamilyen  szinten igaz volt, hiszen már lassan a harmadik trimeszterbe lépek, ami már kevesebb rosszullétet, annál nagyobb pocakot jelenttt. A 6. hónapra már akkora volt a hasam, hogy Max állandóan azon viccelődött ikrekkel vagyok terhes nem is egy babával, pedig az nyilvánvaló, hogy nem igaz.

Szilveszter alkalmából pedig bejelentjük a baba nemét. Amit mi sem tudunk még. Hála az égnek Monacóban nem voltak olyan szigorúak a szigorítások, így a szüleim és a testvéreim is ide tudtak utazni Angliából.

-Emberek!- kocogtatta a poharát Anna, mellette Charloetteal.

-Ideje megtudni az érkező kicsi nemét.- kiabálta Charles barátnője, hogy mindenki hallja. Az eredeti terv szerint Kat csinálta volna a bulit, de túlságosan lefoglalta, hogy Daisy megtanult járni és most mindenhova szalad, illetve mindenről kérdezget. Így esett a választásom Annára, aki viszont kedves volt, őszintén beismerte, hogy nehezen tartja magába a titkokat, így elmondta, hogy Charlotte segítségét kérte. Persze azért is, mert Anna még küzd a franciával.

-Nos. Itt van hat lufi.- húzott maga mellé Anna egy dobozt amikből a lufik lógtak ki.- Van benne négy ugyanolyan színű ami a baba nemét jelzi, és kettő amit átverésként raktunk bele.

-Gonoszak vagytok.- nevetett Max.

-Csak kell egy kis izgalom.- nyújtott felénk Charlotte egy- egy tűt, amit elvettünk majd a lufik mellé álltunk.

-Kezd te!- jelentettem ki, mire Max csak körbenézett. Mindenki figyelt, hogy le ne maradjon milyen szín hullik ki az első lufiból. Max óvatosan a lufihoz érintette a tűt, majd inkább jobban rányomta, mikor a lufi kidurrant és rózsaszín por hullott ki belőle.

-Ez csak vicc! Én fiút csináltam.- nevetett Max, vele együtt pedig mindenki más is. A következőt én durrantottam ami már kék volt, ugyanúgy ahogy a következő és azután egy újabb kék.

-Szóval a következő dönt.- nyújtottam a kezem Max felé, hogy együtt durranthassuk ki. Szinte lassított felvételként robbant ki a kék por a fekete lufiból. Sikítva ugrottam Max nyakába aki a könnyeit tartotta vissza.

-Kisfiunk lesz.- suttogta, majd sorban mindenki odajött megölelgetni minket és persze gratulálni. Ezután mindenkivel beszélgettünk, majd kitöltöttük a pezsgőt. Figyelve azokra is akik nem isznak, alkoholmentes pezsgő helyett, gyerekpezsgőt is adtak, hiszen ízre sokkal jobb.

-Mindjárt éjfél!- kiabálta Lando, mire mindenki csendben maradt és az eget kezdte pásztázni. Amikor már csak pár másodperc volt hátra visszaszámoltunk, majd teljes boldogsággal fordultam Max felé, hogy megcsókolhassam.

Ez az év más lesz. Jobb. Már most biztos vagyok benne, hiszen máshogy kezdődött mint a tavalyi. Boldog voltam, szerelmes és tudtam, hogy Max ezúttal sosem csal még és nem hagy el, hiszen a szívem alatt hordom a gyermekét, aki pár hónapon belül meg is érkezik.

Lassan körbenéztem és mindaz ellenére amit ez az év hozott. Kellyt, Max és az én szakításomat, ezt a hülye vírust és az elmaradt futamokat. Hálás voltam. Mindez erősebbé tett minket, mindannyian tudtuk, hogy az a vírus azért jött, hogy tanuljunk belőle. Hiszen ahogy a mondás tartja "Ami nem öl meg, az megerősít".

Az buli már nem tartott hajnalig a számomra, hiszen rettentően fáradt voltam a terhesség miatt. Sokan még a helyszínen maradtak, de a mi családunk, nagyrészt a gyerekeik miatt, nyugovóra tértek. Hosszú évek állnak előttünk és addig kell ki aludni magunkat amíg lehet.

Az ügynökségnél már bejelentettem, hogy babát várok, aminek örömére azonnal egy fotó sorozatot szerettek volna készíteni. Eleinte kicsit vonakodtam a dologtól, de a fotózáson végre nem úgy éreztem magamat mint egy terhes bálna. Max csak a távolból figyelte a fotókat, inkább kimaradva az egészből. A szerződés szerint, amit erre az alkalomra kötöttünk, csak az után tehetnek ki bármilyen képet is, ha én már hivatalosan is bejelentettem a baba érkezését.
Ennek pedig több opcióján is agyaltam. Azon, hogy a babaváró buliról rakom ki a képet, illetve, hogy csak egy kép Maxel kettesben. Végül pedig egy kép lett a fotózásról, ami Maxnek annyira tetszett, hogy még ki is nyomtatta és kirakta otthon a falra is. Az időpont pedig újév első napja lett, azaz ma. Alig vártam, hogy tudással mindenkivel, kisbabát várok.
A munkát pedig egyenlőre hanyagolom. Az új márkám épp elegendő munka lesz, amit otthonról is tudok végezni, így otthon maradhatok a kicsivel. Sosem akartam olyan anyuka lenni aki rábízza egy bébiszitterre őket és néha hazajön ajándékokkal a kezében. Nem! Én otthon maradok és vele leszek amennyi időt csak lehet.
Illetve utazunk, Max után amennyit csak lehet. Elvégre az ő munkája nem végezhető bárhonnan, én pedig támogatni fogom őt ebben.

-Megmaszírozod kicsit a lábam?- feküdtem el az ágyban miközben a kezeimet kenegettem.

-Aha.- ült Max az ágy végébe és teljesítette a kívánságomat.- Láttad Landot?

-Landot?- lepődtem meg.

-Igen. Valami szőke csajjal volt egész este.- válaszolta.

-Max Verstappen! És te nem szóltál nekem?- próbáltam vállba ütni, de nem értem el, mert nem tudtam annyit hajolni a pocakommal.

-Azt hittem láttad.- nevetett az előző attrakciómon.

-Ahj látni akarom.- ültem fel. Ismertem Landot. Tudtam, hogy nem mindene a közösségi média, de azért sűrűn oszt meg dolgokat a magánéletéből.- Ez Natalie.

-Ki? - lepődött meg Max.- Ah te mindenkit ismersz.

-Pontosan!- nevettem el magam.- A McLarennél dolgozik.

-U tényleg így már ismerős. Csak kicsit más...- gondolkozott el.

-Sminkben és kiöltözve, mint maszkban és mclarenes felszerelésben?- húztam fel a szemöldököm.

-Igen.- mosolygott rám. Eleinte Lando érzékeny téma volt, de egy idő után a fiúk is megtudták beszélni a dolgot és elengedték a dolgot. Nem számított már, hogy Lando vagy én mit éreztünk, mert mind a ketten tudtuk, hogy nekem Max mellett a helyem.

-Na de ideje kirakni a képet.- tapsolt kettőt Max.

-Igazad van.- kaptam újra a kezembe a telefont és Max is hasonlóan tett.

Miután pedig kiraktam a képet Max is kezébe kaptam a telefont.

-Nézz ide.- kérte mire belemosolyogtam a kamerába.

maxverstappen1: @dianaHverstappen❤️👨‍👩‍👦

dianaHverstappen: little 🤰🏽

2. Évad vége